Töklámpás hokkaido tökből

A Gradi vár és a Bakonaki-tó, ...

... avagy barangolás a szlovén Mura-vidéken

Ennek a bejegyzésnek már legalább egy hónapja meg kellett volna születnie, csak a munka és leginkább az itthoni net hiánya, illetve megbízhatatlansága miatt nem igazán volt kedvem nekiülni. Nos, házasságunk 5. éves évfordulóját szeptember 16-án egy egynapos, szlovéniai barangolással spékeltük meg. A szlovéniai Mura-vidéket látogattuk meg, kitűzött célunk volt a Gradi vár és utána dél-keleti irányban tovább indulva a Dobronak melletti Bakonaki-tó felfedezése. Az idő csodálatos volt, kimondottan kirándulóidőnek indult, aztán mire úti célunk második helyszínére értünk, az időjárás már inkább egy igazi nyári nap délutánjára emlékeztetett.

A Gradi vár otthonunktól észak-nyugati irányban mindösszesen 35 km-re található. Rendezett környezetű, virágos, tiszta kis falvakon keresztül és kanyargós erdei utakon át jutottunk a várhoz. Mai formájában barokk stílusú vár magán viseli a román, késő gótikus és reneszánsz építészet jellemzőit. A vár egy része nagyon szépen, igényesen felújítva áll a látogatók rendelkezésére. A másik rész felújítása éppen zajlik, illetve folyamatban van, természetesen Szlovéniában is, mint mindenhol máshol az anyagi erőforrások hiánya nagy nyomást gyakorol a kulturális javak megőrzésére. A várban sétálva órákat lehet eltölteni azzal, hogy megtekinthetjük a különböző kiállításokat, korhűen berendezett bemutatókat az egykori mesterségekről.

Kovács a kovácsműhelyben :-)

A vár pincéjében borkiállítás is van, ahol a palackozott nedűket meg is lehet vásárolni. Engem leginkább az építészet kötött le, imádtam a gótikus építészetre jellemző boltíves nyitott folyosók csúcsíves keresztboltozatait bámulni. A várban található a Goričko tájvédelmi körzet információs központja is.

A bakonaki-tó - az ébredező szépség

Dél-keleti irányba továbbindultunk második úti célunkhoz, a Bakonaki-tóhoz. Ez a tó Dobronak község mellett található, és méltán híres a közelében található energiapontokról. Csodálatos természeti környezet veszi körül a tavat, amelynek partján egy stégen lehorgonyoztunk. Kosarunkból otthonról hozott elemózsia került elő, majd utána a pléden elterülve süttettük magunkat az őszi nappal, amely intenzitását tekintve cseppet sem volt nevezhető őszinek. A hőgutát elkerülvén inkább felfedeztük a tó környékét. A tavat körülvevő bükkösben található Szt. Vid kápolna mára már védjegyévé vált a Bakonaki tónak.

A kápolna közelében található a Vid kút, amely gyógyforrás jellegéből adódóan számos látogatót vonz a természetgyógyászok által elismert számozott energiapontokkal együtt. Minden energiapont más-más szervünkre hat, és hogy éppen melyikre, ez le van írva egy ismertetőben, és az eltölteni kívánt szükséges idő is. Mi szorgalmasan végigültük az összes energiapontot, bár bevallom őszintén, hogy én egy cseppet sem hiszek az ilyesfajta gyógyító erőben, számomra ez túl misztikus, én pedig realistaként túlzottan is két lábon a Földön járok. Ennek ellenére még a Vid kút gyógyító vizéből is hoztunk egy üveggel. Úgy tartja a mondás, hogy aki abban a vízben megmossa a szemét, annak megjavul a látása. Ezt én saját tapasztalattal nem tudom sajnos alátámasztani, mivel mostanában már a laptop monitorját is csak az 1-es olvasószemüveggel bírom tökéletesen olvasni, nyilván a munkámból kifolyólag, a mindennapi, sok-sok számlának köszönhetően. Viszont rengeteg turista megfordul ezeken az energiapontokon, és jó látni, hogy az embereknek még maradt valami, amiben hihetnek…
Akinek felkeltettem az érdeklődését ezen két kitűnő úti cél iránt, az alábbi linkekre kattintva még több információhoz juthat:

* Gradi vár

* Bakonaki-tó

Kirándulásunk végén az évfordulónkat a bajánsenyei Határ Csárdában egy kiadós vacsorával ünnepeltük meg. Ez a nap mind a testnek, mind a léleknek teljes kikapcsolódást és feltöltődést nyújtott.

Tök, tök, tökfesztivál!

Motorosok látogatása

A múlt héten kaptam egy kedves e-mailt a Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesület egyik tagjától. Szerették volna, ha a hétvégi őrségi kirándulásuk alkalmával a haranglábnál egy rövid előadást tartok nekik falunk múltjáról, történetéről. Én úgy jöttem a képbe, hogy Csilla, az e-mail író tag rátalált a blogomra, és azt gondolta, hogy ha már ilyen lelkes lakója vagyok a falunak, akkor megkér erre a feladatra. Én ezt nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem, de nem igazán éreztem magam erre alkalmasnak, így megadtam a polgármesterünk elérhetőségét, hogy inkább őt kérjék fel, hiszen ő volt az, akinek kitartásának köszönhetően a falu megkaphatta a "Communitas Fortissima", a Legbátrabb település címet. A találkozó összejött, a motorosok itt jártak, meghallgatták az előadást, megkoszorúzták a haranglábat, megnézték az egykori határt, betekintést nyerhettek pár szó erejéig a falu jelenébe is. Nagy örömömre egy jót motorozhattam is, mert a határra két, illetve négy keréken gurultunk. Barátsággal váltunk el, ha legközelebb erre járnak, szeretettel látjuk őket!

... mennyire igaz!

"Az embernek ott van az igazi otthona,

ahol a természettől kedvet és bátorságot nyer önmagához."

(Németh László)

Paradicsom

Az idén először próbálkozunk - igaz, kísérleti jelleggel - veteménnyel, amely eddig igazán jól sikerült. Lett borsónk, uborkánk, fokhagymánk, az újhagyma isteni volt (le is legeltük idő előtt), még ebben az agyagos földben a petrezselyem is szép lett. Arra nem is számítottam, hogy a gyökerét is hasznosítani tudjuk, így igazi meglepetéssel bírt, amikor egyre-másra szedem fel a friss fehérrépát. Lesz fejtett babunk, paprikánk is van bőven a hegyes piros, valamint a cseresznyepaprika fajtából, és a nagy kedvencem, amit annyit tutujgattam a paradicsom is szépen érik. Olyannyira, hogy nem győzzük enni, így az elmúlt hétvégén pár üveggel befőzésre is került. Ezen a héten megint csak annyi érett, hogy újra elő kell vennem a passzírozót, és még lecsót is szeretnék télire befőzni. Ez egy lédús fajta paradicsom, amelyet nem kell megvárni, hogy teljesen megpirosodjon, már narancssárgán is isteni íze van.

Viszont a nagy örömömbe egy kis szomorúság is vegyül: ugyanis el kezdtek leszáradni az amúgy bivalyerős tövek levelei, sőt, némely paradicsom még zölden bebarnul és megrohad. Pedig még virágoznak is a tövek, így biztosítva lenne jó ideig az utánpótlás, de ebben már kezdek kételkedni. Kérdeztem már másokat is erről a kórról, sajnos sok mindenki járt a paradicsomával hasonlóan, sőt még rosszabbul, mint mi, ugyanis volt olyan, aki 4 szemnél többet nem tudott leszedni, mert az összes bebarnult, a tő meg elszáradt. Így arra a döntésre jutottam, hogy az ép zöldparadicsomokat leszedem, és férjem kérésére zöldparadicsom lekvárt főzök belőle. Az eredményt majd egy következő bejegyzésben közzéteszem.

Baromfiudvar

Most már nevezhetjük annak, mert eddig csak "kacsagarázs" volt, de egy hete bővült az állatállományunk három jércével és egy kakassal - kifejezetten csakis tojástermelő céllal (ez azt jelenti, hogy nálunk bizony nem lesz egyetlen csirkének sem elvágva a nyaka). Féltem, hogy fognak kijönni a kacsák a tyúkokkal, de úgy látom, hogy semmi gond.

A baromfiudvar egy kb. 16 nm-es lekerített udvarrész, amely gondosan körbe van kerítve, és még a tetején is csirkeháló van elsősorban a cicáim, másodsorban pedig a magasban szárnyaló egerészölyvek támadása ellen. Van külön a csirkéknek is és a kacsáknak is éjjeli hálóhelyük, amelyet természetesen majd télire valamilyen komolyabb építmény fog felváltani. Egyelőre megteszi ez is, a lényeg, hogy be lehet zárni, bár róka vagy nyest támadástól nem igen tartok, de biztos ami biztos. A kacsáknak az egyik sarokba leástunk egy kiszuperált zuhanytálcát, amelyet ha teleengedünk vízzel, akkor nagy locsi-pocsit rendeznek, de terveink között szerepel egy tóka-ásás is, csak ahhoz előbb egy markológépest kell szereznünk.

Reggelek

Amióta az új munkahelyemre járok dolgozni, egyszerűen imádom a reggeleket! Ezt régebben nem tudtam volna elmondani magamról, de most egészen más környezeti behatások érnek nap mint nap. Lakhelyem és a munkahelyem közötti távolság mindösszesen 22 km, persze csak akkor, ha a két település fekvése miatt utam nagyrészét a szomszédos Szlovénián keresztül teszem meg. Ha mindezt hazánk területén kéne megtennem, akkor 37 km lenne, és jelentősen megnövekedne az amúgy sem elhanyagolható üzemanyagköltség mellett az utazással eltöltött idő is.

Szlovénia csodaszép ország, itt a határ mellett is gyönyörű természeti környezettel megáldva. Mint a Vendvidéken, itt is jellemzőek a települések szerkezetére a szórványos építkezés. Szlovéniában is ugyanazok a közlekedési szabályok, mint Magyarországon, így ez sem okoz különösebb gondot.

Utam során sokszor találkozom az út mentén élelem után keresgélő gólyákkal, a kukoricaföldekről kiugráló vadnyulakkal, az utat keresztbe átszelő vaddisznó nyájjal és őzekkel. Párafelhőben úszó rétek és erdők váltják egymást, a települések közelében néhol szántó, kukorica és napraforgó földek váltakoznak. A porták rendezettek, virágosak, az emberek már megismernek, kedvesen intenek, köszönnek. Hosszú emelkedők és lejtők váltják egymást éles kanyarokkal, amely most nyáron még nem okoz gondot, viszont télre igen fel kell készülnöm vezetéstechnikailag is, továbbá 4 új téligumival, és a hólánc használatának elsajátításával.

A keskeny szerpentinen sokszor dejavu érzésem támad: az általam oly nagyon kedvelt Görögországban tett kirándulásaink jutnak eszembe, s már-már várom, hogy egy-egy kanyar után a völgyben mikor bukkan fel a tenger... aztán lassan elérem az országhatárt, ahol a határőrség régi, elhagyott épületének látványa juttat vissza a valóságba, amely esetemben nem is szomorú.

Falunap

Kercaszomor község Önkormányzata 2011. augusztus 12-14. között rendezi meg a már hagyománnyá vált Falunapokat,

amelyre sok szeretettel vár minden kedves érdeklődőt!


FALUNAPI PROGRAMOK

2011. augusztus 12. (péntek):

21:00 Videodisco


2011. augusztus 13. (szombat):

10:00 Fortissima-kupa kispályás labdarúgó torna

12:00 - 14:00 Hajdinából készült ételek, valamint a paraszti gazdálkodás régi szerszámainak bemutatója a Pongrácz-portán (Fő út 105.)

16:00 A Legbátrabb Község Ünnepe - megemlékezés a szomoróci haranglábnál. Ünnepi beszédet mond: Bebes István országgyűlési képviselő

16:30 Integrált Közösségi Szolgáltató Tér épületének ünnepélyes átadása (Fő út 57.). Avató beszédet mond: V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár

17:00 Kézdi Anna fotókiállításának megnyitója a Faluházban. A kiállítást megnyitja: V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár

19:00 Radiowaves koncert

21:00 Falunapi bál - A kellemes hangulatról a KO-DO együttes gondoskodik.


2011. augusztus 14. (vasárnap):

10:00 Ünnepi Istentisztelet a Református Templomban

14:00 órától színes gyermekprogramok és kulturális műsor (helyszín: focipálya)
Fellépők:
Bajánsenyei Színjátszók
Lábaspajtások Néptáncegyüttes

18:00 órától Zsoldos „Báró” Zoltán és Zenekara játszik

20:00 órától a Hétrét Együttes zenél

Szombaton és vasárnap gyermekprogramokkal (ugrálóvár, csúszda), állatsimogatóval, kocsikázási lehetőséggel,

és az Őrség Egyesület támogatásával íjászatra várjuk
az Őrséget, a családias hangulatú, színes programokat kedvelő érdeklődőket!

Egy éve már...

...hogy Szomorócon lakunk. Milyen gyorsan eltelt ez az egy év! Mintha csak tegnap költöztünk volna! Ez az egy év kellett ahhoz, hogy újra tudjunk mindent szervezni magunk körül, hogy újra felépítsük az életünket. Nehéz hónapok állnak mögöttünk (anyagi téren), bizony nem könnyű ezekről beszélni, így írni sem. De mostanra megtaláltuk mindketten önmagunkat, és a munkánkat is. És ami a legfontosabb, hogy egyikőnk sem bánta meg, hogy elköltöztünk a fővárosból. Itt más az élet. Bizony nem hiányzik a reggeli és délutáni csúcsforgalom, az utcán velem szemben jövő emberek közönyössége, a szmog, de nem hiányoznak a bevásárlóközpontok, a tömegközlekedés és egyéb más városi dolgok sem, amiről mások talán azt gondolják, hogy nem lehet létezni nélkülük.

Itt vidéken jól érezzük magunkat, mi egy éve hazaérkeztünk...

Kritikusan az Őrségi Vásárról

Az idén 31. alkalommal rendezték meg az Őrségi Vásárt, amely a térség kiemelt rendezvénye, és hagyományosan mindig június utolsó hétvégéjére esik. Ilyenkor nyáron errefelé mindig sok a program, szinte minden második hétre jut valami csemege. Most is nagy érdeklődéssel vetettük bele magunkat a vásári forgatagba, de sajnos csalódnunk kellett. Már tavaly is feltűnt, de az idén méginkább, hogy sokan vannak olyan "vásározók", akiknek köze sincs az Őrséghez - sőt a hagyományőrzés és a kézműves fogalmakat is csak hírből ismerik-, de még távolról sem ütik meg azt a színvonalat, amit elvárna az ide látogató. Az csak egy dolog, hogy a városi Önkormányzat autónként 500 Ft belépőt szedett, de nincsenek rendes parkolóhelyek, mindenki ott állt meg, ahol éppen helyet talált. Viszont a kipakolókat elnézve ez a régi, hagyományokkal és múlttal rendelkező vásár kezd teljesen elbazárosodni: a roma kisebbség az osztrák Fetzenmarkt-okon fillérekért összeszedett bútorokat és egyéb hulladék holmikat árulta, hegyekben állt náluk a használtruha, amelyhez senki nem nyúlt. Fogalmam sincs, hogy egy ilyen rendezvényen mit keresnek a román nemzetiségű cipőárusok, a Stihl fűrész-utánzatot és egyéb noname barkácsgépet, vagy alkatrészt árulók, valamint a csupa giccset, bóvli cuccot kipakolók, hiszen a helyi főszervező, a városi Önkormányzat által is a rendezvény fő célja idén is a hagyományok ápolása és őrzése volt, s azoknak az értékeknek a bemutatása, amelyeket a helyi kézművesek képviselnek. Természetesen az Erdélyből, Korondról érkező, ízléses, értékes kerámiákat kínáló és a székelyföldi, csodaszép kézimunkákat, terítőket, faliszőtteseket áruló nénik ellen semmi kifogásom nincs, sőt csodálattal adózom kézügyességük, árukínálatuk előtt. Viszont amit mi kerestünk volna, a kópickötőt -amely ugye abszolúte helyi érték lenne-, sehol sem találtuk. Pedig Lacát akartam volna meglepni 1-2 db kópiccal, hogy kenyérsütés alkalmával a második kelesztést már igazi, fonott szakajtóban végezhesse. Én megértem, hogy az Önkormányzatnak minden bevétel számít, így a helypénz is sokat jelent, de egy ilyen volumenű rendezvényen igenis ki kéne szűrni, akinek a portékája nem idevaló. Ahogy a vásározók felhígultak, ugyanúgy a közönség soraiban is lehetett látni nem egy látogatót, akik ha aznap távol maradtak volna, akkor többeknek megmaradt volna a táskája, pénze, mobiltelefonja. Mert itt nálunk az Őrségben a bűnőzés fogalma szinte ismeretlen volt... eddig...

Megérkeztek!

Szombaton elmentünk végre a kiskacsákért Szalafőre, arra a portára, ahonnan az egész őrségi létünk ered. Ezek még egészen pici kacsák, most 1 hónaposak. Így aztán Laca sem igyekezett befejezni az elkezdett kacsagarázst, mert még egy nagyobb ketrecben is kényelmesen elférnek jó ideig. A leendő helyük kb. 20 nm-es bekerített terület, amely felülről is védve lesz tyúkhálóval. Természetesen lesz majd benne egy kacsaól és Laca már leásta nekik a kiszuperált zuhanytát is. Úgy ítéltük meg, hogy a kacsák mellett még igazán elférne 4-5 db csirke is - kizárólag tojástermelési céllal! - így eldöntöttük, hogy hamarosan beszerzésre is kerülnek, és a kacsagarázs onnantól kezdve mint baromfiudvar fog üzemelni.

A kiskacsák nagyon cukik, tegnap órákat ültem mellettük és gyönyörködtem bennük. Amúgy pedig állandóan éhesek, és nincsen az a vízmennyiség, amely ne fogyna el percek alatt. Krisztáék figyelmeztettek is bennünket, hogy vigyázzunk a vízzel, mert képesek úgy eláztatni magukat, hogy utána hajszárítóval kell őket megszárogatni. Ők jártak már úgy, hogy a nagy pocsálásban az egyik kiskacsa teljesen elázott és meg is fázott, aminek nem lett jó vége. Egyelőre csirkeindító tápot vettünk, amit dúsítunk apróra vágott új hagyma szárával, csalánnal, vagy egyéb zölddel, de adtam már nekik a tápba lereszelt főtt tojást is. Persze szívesen fogadok bármilyen jótanácsot a táplálásukkal kapcsolatban, úgy hogy akinek van valamilyen kipróbált menüje a kacsáim számára, azt kérem, hogy ossza meg velem!

Újra a közt szolgálom

Hosszú idő eltelt azóta, amióta utoljára írtam, de mostanában nincs túl sok időm blogot írni és sajnos olvasni sem, amiért a kedvenc blogjaim szerzőitől elnézést is kérek. Történt egy s más, amit most próbálok tematikusan összeszedni:

Suli fronton az idei vizsgázásokat befejeztem, májusban volt az utolsó számvitel-szervezés vizsgám, amely sikerült is, a legközelebbi vizsga már csak jövőre lesz. Suli kipipálva.

Munkahely terén viszont óriási változások történtek, ugyanis szerdától új munkahelyem van: egy közeli körjegyzőség pénzügyi ügyintézője lettem, és egy év kihagyás után újra köztisztviselői jogviszonyom lett. Amióta tervezgettük, hogy ideköltözünk, azóta vágytam egy ilyen típusú munkára, hiszen én előtte Pesten 12 évet töltöttem a közszolgálatban. A féléves munkanélküliségem alatt általában ilyen, vagy hasonló munkaköröket pályáztam meg, s most sikerült végre! Lám a türelem valóban rózsát, esetemben jó állást teremt(ett), csak ki kellett várni. Most úgy érzem, hogy nem hiába tanultam, illetve még tanulok is, ráadásul azt is csinálhatom főállásban, amit jelenleg tanulok. A turisztikában eltöltött 4 hónapra jó szívvel emlékszem vissza, csupa kellemes emlékem van, sokat tanultam a környék nevezetességeiről . Jó kitérő volt számomra, ráadásul sok embert ismerhettem meg, akik közül egy-kettővel remélem, hogy hosszabb barátság is létrejön.

Idehaza a kemence nagyon szépen üzemel, Lacám a kenyérsütés nagy mestere lett. Szebbnél-szebb, illatos frissen sült cipók kerülnek ki a kezei közül, már volt, hogy az osztrák szomszédunk megrendelésére egyszerre 12 kg kenyeret is sütött. A szomszéd és 60 fős vendégserege igazán elismerően nyilatkoztatták ki tetszésüket, Lacám ezáltal egyre bátrabban és egyre nagyobb kedvvel fog hozzá azóta is a héten egyszeri kenyérsütésnek, így mi is egyre kevesebb bolti kenyeret eszünk.

Idén tavasszal - kísérleti jelleggel - csináltunk egy pici konyhakertet, és bár nem mondhatnám mintakertnek, de a gazon kívül a növények is szépen fejlődnek benne. Ültettünk hagymát (az újhagymát már majdnem teljes egészében sikerült elpusztítanunk), fokhagymát, borsót, rukkolát, petrezselymet, mákot, uborkát, paradicsom-paprika palántákat és babot. Kedvet kaptunk ahhoz, hogy egyre több mindent saját magunk termeljünk meg, így el is terveztük, hogy jövőre az idei területnek a háromszorosa lesz a veteményes és több mindennel fogunk próbálkozni. Bár a földünk -ami inkább agyag - nem éppen termőföld, de úgy gondolom, hogy egy őszi alapos előkészítésnek jövőre meg lesz az erdeménye. Én annyira nem értek az ilyen dolgokhoz, hiszen pesti lány vagyok, ráadásul a rosszabbik fajtából: a lakótelepi 10. emeleti lakásban csak a cserepes dísznövényeket tudtam tutujgatni, de amióta itt lakunk, szorgalmasan tanulgatjuk a falusi lét szükséges összetevőit. Ráadásul amitől féltem, hogy esetleg tönkretehetik a veteményt, a spanyol csigáknak nyoma sincs, pedig az indiai futókacsáim a jövő hét végén érkeznek. Laca már építgeti nekik a kacsagarázst.

Pont a héten beszélgettünk Lacával arról, hogy annak ellenére, hogy egy-két emberrel kapcsolatosan ért bennünket nem kevés csalódás, nagyon szeretünk itt lakni, és semmi pénzért nem költöznénk vissza a fővárosba. Építgetjük, fejlesztgetjük a magunk kis 3000 nm-es birodalmát, és nagyon jól érezzük magunkat.

Kemencés nap

Szombaton megsütöttük az első igazi kenyerünket! Budapestről érkeztek hozzánk barátaink, és együtt próbáltuk ki a még novemberben elkészült kemencét. A búbjában kenyeret, a grillező részén pedig finom husikat sütögettünk. Jó idő lévén szinte egész nap a szabadban voltunk, élveztük a verőfényes napsütést, és a kemence irányából áradó finom illatokat. A sült hús mellé görög salátát készítettem és befejezésül csipkebogyó borral öblítettük le az ebédet.

Egy hete Laca már próbálkozott a kenyérsütéssel, amely még nem volt az igazi (de attól még hipp-hopp elfogyott). Ezt is tanulni kell, kitapasztalni, milyen legyen a tészta, meddig keljen, meddig fűtsük a kemencét, meddig süssük a kenyeret... sok-sok összetevője van egy ilyen kenyérsütésnek, amely mind befolyással bír az eredményre. A mostani kenyereink igazán jól sikerültek, helyes kis cipók lettek, és nagyon finomak. Rájöttünk, hogy egy ilyen kenyérsütési akciót szinkronba kell hozni egyéb más kemencés tevékenységgel is, hogy megfelelően ki legyen használva a felfűtött kemence. Gondolok itt pld. akár egy székelykáposzta főzésre, vagy más kelt tészta vagy sütemény sütésre, gyümölcs aszalásra... stb. A grillező részén akár kürtös kalácsot is lehet sütni. Próbálkozni kell, hogy minél több tapasztalatot szerezzünk, hisz a gyakorlat teszi a mestert. Lehet, hogy minket ezek után már nem igen fog érinteni a kenyéráremelés?

És a főszereplő: amely most már nem csak kert dísze:

Egy újabb szerelem :-)

A címet olvasván nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, hiszen Lacát nem cserélném fel senkire sem. Egyszerűen arról van szó, hogy állattartás fronton egy újabb szerelem van nálam kialakulóban: ez a kacsaőrület, és nem is akármilyen: az indiai futókacsa. A munkahelyem előtt reggelente szoktam látni a kis csapatot, ahogy szinte futnak a tóka felé. Bájosak, s mindamellett nagyon hasznosak is: ez a kacsafajta a spanyol csiga természetes ellenszere.

Már tavaly megfigyeltem a kertünkben, hogy ezek a randa vöröses-barna dögök napról-napra többen vannak, és annyira gusztustalan jószágok, hogy összeszedni sincs nagy hajlandóságom. Most, hogy az idén veteményeztünk is, fokozottan figyelnünk kell majd erre a veszélyre. Hallottam már olyanról is, hogy sózzák a csigákat, de az már nem használ nekik, a sózás egyébként sem egy környezetkímélő megoldás. Marad a kacsabeszerzés, és már van is ajánlatunk, nagyon drukkolunk, hogy mielőbb kikeljenek a kacsatojások. Lacámnak addig is lesz ideje, hogy megépítse a kacsa-lakot.

Pityerszeri Húsvétváró

KATT a képre!

TEszedd! - Önkéntesen a tiszta Magyarországért

2011. április 4-től lehet csatlakozni az ország legnagyobb szemétszedési akciójához.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a Vidékfejlesztési Minisztériummal és az Önkéntes Központ Alapítvánnyal együttműködésben

2011. május 21-én

országos hulladékgyűjtési akciót szervez. A szervezők nemcsak a gyűjtésben, hanem az illegális hulladéklerakóhelyek feltérképezésében is számítanak az akcióhoz csatlakozók segítségére.

Április negyedikétől a teszedd.hu online regisztrációs felületen jelezhetik részvételi szándékukat mindazok, akik résztvevőként, vagy támogatóként szeretnének hozzájárulni az akció sikeréhez. A honlapon a csatlakozók több kategóriában, a gyűjtés helyszínének meghatározásával regisztrálhatnak. Az egyes településeken önkéntesen szerveződő csoportok munkáját megyénként helyi önkéntes koordinátorok segítik.

A szervezők az Önkéntesség Európai Évének keretein belül, Magyarország eddigi legnagyobb hulladékgyűjtő akciójával kívánják felhívni a figyelmet az önkéntes tevékenység és a környezettudatos viselkedés fontosságára. Számos sikeres külföldi példa bizonyítja, hogy a helyi közösségek hulladékgyűjtő munkáján alapul az országos akció sikere.

Az akcióval kapcsolatos aktuális információk a www.teszedd.hu honlapon már elérhetők.

Magnólia

Végre tavasz van!

Ezt nemcsak a rügyező fák, a kertben kibújó hagymás növények bizonyítják, hanem az is, hogy kis falunkba megérkezett az első gólya!

A telken a fű között különböző vadon nőtt virágok bújtak ki:

Berki szellőrózsa - Salátaboglárka

Bársonyos tüdőfű - Réti kakukktorma

És vannak olyanok is, amelyeket már mi ültettünk:

Jácint - Barkafűz

Na meg persze a tulipánokból meg a liliomokból is napról-napra több látszik. Kikerültek a leanderek is, a járda mellett vannak sorba kiültetve a kerti földbe. A trombitavirág már a helyén fejlődhet, a hétvégén kikerül a yukka is. Sajnos muskátli-fronton nagyon nagy veszteségeim vannak a teleltetés miatt, így azokat szinte egytől-egyig pótolnom kell.

A körtefák rügybe borultak, akárcsak a vadrózsa bokrom is. Az egyik magnóliafámon 15 nagy bimbót számoltam össze, és ebből mind virág lesz!

Lacám kapott ajándékba kb. 50 tő ezüst fenyő csemetét, annak felét már el is ültettük, a másik felét elvermeltük, majd a mostani hétvégén kerülnek beültetésre. Kijelöltük a konyhakert helyét is, holnap hozunk rá szerves trágyát, majd következik a veteményezés. Már majdnem egyes zöldségfajokkal késésben is vagyunk.

Fűtési szempontból megvizsgáltuk a mögöttünk álló, első telünket: Laca szerint kb. 6 köbméter fa fogyott el tavaly szeptember eleje óta, igaz, úgy, hogy a télen mindketten itthon voltunk, tehát reggeltől fűtöttünk két kályhába. Egy biztos, hogy soha nem fáztunk, az egész házban kellemes, 24 fokos átlaghőmérséklet uralkodott. Igaz, a tavasz beköszöntével a fűtésnek még korán sincsen vége, hiszen úgy számolunk, hogy legalább májusig esténként még fűteni kell.

De jönnek az egyre kellemesebb, tavaszi illatokkal teli, napsütéses, madárcsicsergős reggelek...

Menjünk világgá!

Ezt a felhívást nem kell komolyan venni, csak a miskolci Utazás Kiállítás ez évi szlogenje. Holnap - ha nem is indulok világgá -, de jócskán az ország másik felébe visz a munkám, 500 km-t teszek meg másodmagammal, és majd csak szombaton késő este térek haza.

Ma éppen egy hónapja dolgozom. Nagyon könnyen és hamar belerázódtam a mindennapi munkába, olyan, mintha egyetlen nap kihagyás sem lett volna, nem hogy fél év munka nélkül. Pár mondatban azért megemlítem, hogy egy természetvédelmi szervezetnél dolgozom, annak is a Tourinform irodájában. Igazi nekem való munka ez, népszerűsítem a lakóhelyem környezetét, közben ismerkedem a természettel, az általam oly nagyon szeretett állatokkal, növényekkel. Kiajánlom a programjainkat, a szálláshelyeinket, ügyfelekkel foglalkozom (és emberek közt vagyok!). Fel sem tűnik, ha esetleg egy-egy hétvége is becsúszik, mint a legutóbbi budapesti Utazás Kiállítás, vagy a mostani 4 napos hétvégéből egy nap, amikor ügyeletet kellett tartani Pityerszeren, ahol a Nemzeti Park Népi Műemlékegyüttese várta a szép időben az odalátogatókat. Szeretem amit csinálok, és noha nem sok köze van a számvitelhez, annak ellenére szívesen teszem. Egyetlen bajom van vele, az a határozott idejű munkaszerződés, amely november végéig szól. De bízom benne, hogy lesz tovább, ha nem itt, akkor máshol. Szerencsésen túl vagyok egy pénzügy vizsgán is, még egy évem van hátra, és akkor akár önállósodhatok is könyvelésileg, bár ügyfeleket szerezni sem könnyebb, mint mondjuk egy cégnél munkát találni.

És végre itt a tavasz! A kedvenc évszakom. Mint ahogyan a művészettörténetben a reneszánsz, úgy az évszakok között a tavasz az, ami az újjászületést jelképezi.

Mint minden évben, most is némi dilemmában vagyok, hogy a leandereket mikor is telepítsem ki a szabadba. Miután áttanulmányoztam az időjárás előrejelzést, ma úgy döntöttem, hogy megpróbálom őket kint hagyni, hiszen -5 fokot bírnak. Ma volt a második nap, hogy korán reggel 12 fokot mutatott a hőmérő higanyszála, így szerintem túl nagy baj nem lehet. A hagymás növényeim már kezdenek előbújni, a bokrok, cserjék rügyeznek, de amire nagyon kíváncsi leszek, az a magnólia. Akkora bimbók vannak az egyik fácskán, vajon mindből virág lesz? Közben tervezzük a konyhakertet is, hol és mekkora legyen, mi legyen beleültetve, stb.

Hát már ideje, hogy véget ért a "téli álom", a tavasz meghozta számomra a munkát, a zsongást, a pezsgést. Sajnos a blogírásra sem jut mostanában annyi időm, mint szeretném - ezt gondolom rendszeres olvasóim tapasztalhatták. Aki aggódott értem, annak itt is megköszönöm, nagyon jó érzés, amikor "idegen" emberektől kapok hogylétem felől érdeklődő e-maileket. Ha hazatértem a miskolci kiküldetésből, igyekszem jelentkezni.

Tavaszváró programajánló: tőzike túra

Gondolom, már mindenkinek jócskán elege van a télből, de bízom benne, hogy "jégtörő Mátyás" nevéhez és a hozzá kapcsolódó népi hiedelemhez hűen most már valóban eljön a tavasz.

Amíg azonban a tavasz ténylegesen beköszönt, addig is szeretnék ajánlani egy igazi tavaszváró programot az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága szervezésében:

TAVASZI TŐZIKE TÚRA
(KATT ide)

A tavaszi tőzike 10-30 cm magas, hagymás évelő növény, amelynek virágzási ideje március-április. Nyári változata is ismert, azonban a nyári tőzike valamivel magasabbra nő, mint a tavaszi és egészen júniusig virágzik. Virágai széles harangalakúak, fehérek és illatosak. A tőzike általában lomberdők, ligetek, nyirkos, de nem túl nedves rétek, láperdők lakója.
A tőzike védett növény!!

Fotó: Terra Alapítvány

Fotók: Bukor Ferenc

Kellemes tavaszvárást, jó túrázást kívánok!

Napsütés a lelkemben

Ahogy kinézek az ablakon, igen zord időt látok, ugyanis tegnap délutántól estig szakadt a hó, így a mai napi borús égbolt és a hófehér lepel lepte táj már nem okoz annyi örömet, mint a tél kezdetén, hiszen én már a kikeletet várom.

De mégis az én lelkem napsütéssel van tele, és ennek igen egyszerű az oka: van munkahelyem! Munkahelyem a falunktól 11 km-re lévő kisvárosban található, aminek nagyon örülök. A fő csapásvonal a turizmus lesz, így a blogomban is meg fognak szaporodni az ilyen irányú bejegyzések, programajánlatok.

Öt és fél hónap kitartó munkahelykeresés után végre úgy érzem, hogy kezd kiegyenesedni körülöttem a világ. És még valami nagyon fontos, hogy nem protekcióval kerültem oda és a főiskolai évek alatt tanultakat is fogom tudni hasznosítani. Tehát holnaptól újra dolgozom!

Ez is, az is...

Itt vagyok újra... voltak olvasóim, barátaim, akik már hiányolták az újabb bejegyzést. Olyan túl sok lényeges dolog, amely pozitív, nem igazán történt velünk, a rossz dolgokról viszont nem írok, mert nem szeretek panaszkodni.

Bár már pont egy hete, hogy vizsgáztam, de kellett néhány nap, hogy kiheverjem. Jogi ismeretek (vegyesen: polgári jog, munkajog, cégjog, közigazgatási jog, uniós jog) tantárgyból volt összesen 50 tételem, 4-est kaptam. Gazdasági és vezetéselméleti ismeretekből 36 tételem volt, mindkét tárgyat 100%-ra teljesítettem, 5-öst kaptam. Amennyit én már vizsgáztam, mostanra rájöttem, hogy a szóbeli vizsgázás mégis csak jobb az írásbelinél (pláne, ha valakinek jó a beszélőkéje és megtalálja a vizsgáztató tanárral a személyes kontaktust). Viszont most felköthetem a gatyámat, mert március 3-án pénzügyből egy három órás, 11 oldalas feladatlap jön sorra. A múlt órai anyagból szinte egy szót sem értettem, no az elméleti részével nincsenek gondjaim, csak a képletekkel és a számításokkal. Majd csak azt is túlélem valahogy. Viszont az a jó, hogy a korábbi vizsgáztatással ellentétben ezek a tantárgyak már nem fognak előjönni a záróvizsgán, így még a vizsga napján elégettem az összes nyomorult tételt (a gépen azért meg vannak). De ha elbizonytalanodom magamban, akkor mindig az jár az eszembe, hogy csinálnom kell, hisz ez lesz az önállósodás első lépése!

Lassan vége a januárnak, és az új év első hónapja számunkra nem alakult túl kedvezően, sőt! Értem én ez alatt az álláskeresési kudarcokat, de az albérlőinkkel is meggyűlt a bajunk, így januárban volt egy futásunk a régi házunkhoz (cirka 640 km oda-vissza). Egyelőre még nem látjuk a fényt az alagút végén, de igyekszünk mindenhez pozitívan hozzáállni és átevickélni az élet nagy buktatóin.

Hangulatomra igen erősen rányomja a bélyegét az időjárás is. Már reménykedtem, amikor láttam a hagymás növényeimet kikelni, hogy lassan vége a télnek, erre tegnap mindent betakart a hó! Holle anyó most is igen alaposan megrázta a dunnáját. Én szeretem a havat, de csak módjával.

Viszont ígértem, hogy ha valamit tudunk Albiról, a 2,5 évig velünk élt dolmányos varjúnkról, akkor azt megírom. Vannak szomszédaink, akik állítják, hogy reggelente a kéményükön üldögél és még morog is magában, ahogyan azt ő szokta. A házukkal szemben lévő magas fa tetején pedig egy másik varjú ül, akivel pár perc után Szlovénia felé elszállnak. Azóta én is láttam Albit, ahogy alacsonyan szállva ide ül a körtefára, a másik varjú pedig jóval odébb várja őt. A varjukra nem jellemző, hogy ennyire közel szálljanak az emberhez, kivéve Albit, aki velünk élt sokáig. De hiába szólingatom, nem jön közelebb. Valamikor visszafelel, sőt már olyan is volt, hogy itt repült a magasban a portánk fölött és ha kint látott valakit, akkor ideköszönt. Mindig párban repülnek, egyedül sosincs. Ennek azért örülünk, mert igaz, hogy hiányzik nagyon, de tudjuk, hogy sikerült beilleszkednie a madártársadalomba, és szabadon él, hisz ő mégis csak egy madár. Azért jó lenne egy tavaszi reggelen a rekedt károgására ébredni...

Januári tavasz

Mostanában csudajó időjárásban van részünk. Hó már régen nincs, talán karácsony első napján esett utoljára, a hőmérséklet viszonylag magas, tegnap pld. egy szál pulóver is majdnem sok volt, olyan meleg volt. Mondjuk, ez abszolút nem természetes dolog, hiszen a téli hónapok között talán a január szokott a leghidegebb lenni. De mivel már nagyon várom tél végét, így ennek a januári tavasznak kifejezetten tudok örülni. Természetesen annak is, hogy így spórolni lehet a tüzelővel, hiszen elég, ha csak délután gyújtunk be.

Ősszel, amikor bekerültek a kinti növények a házba, a kálámnak a fürdőszobában találtam helyet a teleléshez. Ő ezt két gyönyörű virággal hálálta meg:

A kertben is az ősszel eldugott hagymás növények sorra bújnak elő:

Bízom benne, hogy olyan nagyon hideg már nem lesz, hogy elfagyjanak.

Álláskeresési szösszenetek - 1. Nesze neked DIPLOMA!

Bár bokros teendőim - itt túlsúlyban a tanulás(!) - közepette indítok egy új rovatot, hátha az itt leíartakat más a hasznára tudja majd fordítani.

Felháborodásomban ragadtam most "tollat", mert első reakcióként a telefont letéve sírva fakadtam. Most megpróbálom kiírni magamból a mérget, legalább nem a saját szervezetemet terhelem vele.

Mióta itt lakunk, folyamatosan pályázom az állásokat. Leginkább a közigazgatásban meghirdetetteket részesítem előnyben, de minden lehetségest megpályázok, amire papírom van (és az van jó sok). Történt még decemberben, hogy megpályáztam egy közeli kis falu körjegyzőségén egy pénzügyi-gazdálkodási előadói köztisztviselői munkakört. Amit előírtak végzettséget, azzal én mind rendelkezem, sőt, még annál is többel... Eltelt a pályázati határidő, két ünnep között jött postán egy nagy alakú boríték: visszaküldték a pályázati anyagomat, mindenféle indoklás nélkül, hogy nem nyertem. Jó, hát volt már ilyen a történelemben, meg attól tartok, hogy lesz is még bőven... Nem tulajdonítottam neki túl sok jelentőséget, majd akad más. Tegnap este azonban az állások böngészése között felfedeztem megint csak ugyanazt a körjegyzőséget, ugyanazt az álláshirdetést. Most nem bíztam a postára és a véletlenre a dolgot, ma reggel felhívtam a hirdetésben megjelölt kapcsolattartót, aki mellesleg a körjegyző asszony volt. Ugyanolyan vezetéknévvel és hasonló keresztnévvel, mint az enyém, a hangja alapján nálam jóval idősebb (vagy csak dohányzik?) hölgy vette fel a telefont. Én elővettem a legártatlanabb hangszínemet, bemutatkoztam, és elmondtam, milyen ügyben keresem. Ő pedig előadta, hogy középfokú végzettségű embert keresnek, és ha jól emlékszik, akkor nekem felsőfokú végzettségem van. Kérdeztem tőle, hogy hölgyem, ne haragudjon, de mondja már meg, hogy egy középfokú végzettségű munkavállaló mennyivel tud többet, mint egy felsőfokú? Nem tudott rá válaszolni.

2-3 perc hallgatás volt a részéről. Tudta azt is kapásból, hogy kercaszomori vagyok (ezt tudva nem lehetett túl sok jelentkező), mert aztán azt kérdezte, hogy hogy tervezném Kercaszomorról a bejárást. Válaszom: személygépkocsival. És mivel alig 40 km-re van a lakhelyem a hivatalától, így a munkahely vonzáskörzetébe tartozom. Megint nagy hallgatás. Én pedig csak záporoztattam rá a mondanivalómat: tudom, hogy egy kis körjegyzőség anyagi szempontból nem engedhet meg magának egy diplomás ügyintézőt, de legalább hívtak volna be interjúra, és kérdezték volna meg, hogy elvállalom-e a középfokú bérért a munkát? Egyáltalán az első körben miért nem hívtak be személyes elbeszélgetésre, ahol sokkal több információ kiderült volna, mint ami egy személytelen levélben és önéletrajzban szerepelhet? Most akkor én a diplomám miatt lettem elutasítva? - Ő ilyet nem írt. - Nem írt persze, mert támadási felület lenne, hanem most mondta a telefonba. - Rám bízza, hogy hogy ítélem meg. Kérdeztem tőle: és mi van akkor, ha újra elküldöm a pályázatomat, csak nem írom bele a diplomámat? - Szuverén jogom elküldeni, ezt is rám bízza. De a munkáltatói jogkör gyakorlója (aki mellesleg ő) megszabhatja, hogy középfokú végzettségű munkatársat akar kinevezni.

Na tessék, akkor azért lettem elutasítva, mert túlképzett vagyok. Ő ezt nem írta a válaszában, mikor visszaküldte a pályázati anyagomat (nem, csak most mondta, igaz, nem ugyanezekkel a szavakkal). Ekkor már nem igazán tudtam magam tűrtőztetni, ezért jobbnak láttam megköszönni az infomációkat és letteni a telefont.

Most gondolkodom, hogy mit csináljak. Első hallásra hagynám az egészet a francba, mert ha mégis most a második körben esetleg felvételt nyernék, kinek van kedve egy ilyen főnökkel dolgozni, biztos megkeserítené a mindennapjaimat.

Második gondolatom, hogy még sem hagyom, átírom a pályázati anyagomat, kihagyom a diplomámat, hiszen az ide nem is szakirányú, és elküldöm újra. Igazából ha tudnám, hogy hová és kihez lehetne ez ügyben fordulni, akkor megtenném, méghozzá a negatív diszkrimináció miatt. És biztos vagyok benne, hogy igazam lenne, mert ő ugyan a diplomám miatt utasított el, de a munkakörhöz, amelyet el kéne látni, középfokú szakirányú végzettséggel rendelkezem (ahogy azt ő, mint a munkáltatói jogkör gyakorlója a pályázati kiiírásban közzétette), így ez nem kifogás.

Csak már a kedvem is elment attól, hogy ilyen főnökkel a hátamon dolgozzak.

Ha valakinek van valami jó ötlete, szívesen elolvasom.

Szilveszteri memoár

A 2010-es karácsonyi-sziveszteri ünnepkör igen hamar végetért, pedig nekem január 3-án még csak dolgoznom sem kellett menni (sajnos). A szomoróci első karácsonyunk csendesen telt, egyszem gyerekem meglátogatott és itt maradt velünk pár napot, ez talán kicsit "megédesítette" az ünnepet. Ugyanúgy készültem rá, mind eddig mindig, napokig főztem-sütöttem, előtte nagytakarítás, díszítgetések... stb., mint ahogy ez a rendes házaknál általában karácsony előtt lenni szokott.

A szilveszterünk viszont érdekesen alakult. Mi nem vagyunk egy hú de nagy társaságba járó emberek, az eddigi szilvesztereink is inkább "pizsama-party"-ba torkollottak, mint sem reggelig tartó mulatozásokba, hiszen mindketten elég csöndesek, magunknak (egymásnak) valók vagyunk. A hangos mulatozást ki nem állhatjuk, ha társaságba is megyünk, inkább olyat választunk, ahol jókat lehet csendesen beszélgetni, én meg okosan tudok mosolyogni és bólogatni hozzá. Most viszont szilveszter délelőttjén meglepett bennünket egy régi, budapesti kolléganőm 12-ed magával. Végül is az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyvonalakban tudtuk, hogy majd jönnek, illetve előző este hívott fel megbeszélni a részleteket. Ez a társaság már 2008 őszén járt nálunk, az akkor bizony még csak negyedrészig felújított házban. Most mindent szemügyre vettek, nagyon kedvükre volt, amit láttak, de legfőképpen az tetszett nekik, hogy én ugyanazzal a boldog és őszinte mosollyal fogadtam őket, mint annak idején 2008-ban, amikor még csak terveztük az itteni jövőnket. Így arra a következtetésre jutottak velünk kapcsolatban, hogy túl nagy baj nem lehet és mi azok vagyunk -most független attól, hogy átmenetileg nincsen munkahelyünk - , akik itt megtalálták a helyüket és jól érzik magukat, ergo jól döntöttünk, amikor ideköltöztünk. Hát az egyéb bajoktól eltekintve (bank, hitel és albérlők) igazuk is van.

Ez a társaság a szilveszteri pár napra bérelt egy vendégházat, tőlünk alig 20 km-re. Búcsúzáskor kedvesen invitáltak bennünket szilveszter estére, és ugyan nem beszéltünk meg konkrétan semmit sem, így a pillanatnyi kedvünkre lett bízva, hogy élünk-e a meghívással.

Elérkezett az este és mi erősen vívódtunk azon, hogy útnak induljunk-e egyáltalán. A kényelem majdnem győzedelmeskedett felettünk, hiszen akkor ki kell mozdulnunk a jó melegből, fel kell öltözni, frizura, stb... mégis csak társaságba megy az ember. Aztán végül is úgy döntöttünk, hogy élünk a meghívással, hiszen nincs mindig ilyen alkalom. Legfeljebb maradunk egy keveset, aztán majd még éjfél előtt hazajövünk. De a kedves fogadtatás, a jó hangulat bizony megtette hatását: éjjel kettőkor került sor a búcsúra. Az este volt részünk kemencében sült malachusi evésben, jó beszélgetésekben, karaoke-partyban, tüzijátékban (én ezért annyira nem vagyok oda), egy szóval jól tettük, hogy megtörtük az eddigi hagyományosnak számító otthoni szilveszterezést.

Most viszont azt hiszem egy rövid időre hanyagolni fogom a blogolást, hiszen január 21-én szóbeli vizsgára kell készülnöm jogból, gazdasági és vezetési ismeretekből. Így egy kis időre búcsúzom, remélem, hogy jó hírekkel fogok visszatérni.

Nálunk ilyen volt

a ma délelőtti részleges napfogyatkozás:

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a hálószobaablakból a laptop előtt ülve ha kinéztem az ablakon, akkor rögvest szembetűnt, így figyelemmel tudtam kísérni a változást. Nem sokkal később a napocska karéja alul látszott, mint egy mosolygós szmájli, majd utána pedig a karéj a jobb oldalon látszódott :-) 10 óra után nem sokkal azonban eltűnt a szemem elől, és csak a felhős égbolt látszódott, ami azóta is erősen tartja magát.

Kint a bejárati ajtó előtt 9 lépcső magasságában -5 fok volt délben. Tegnap azt olvastam, hogy egy népi időjós egész évre közzétette időjárás előrejelzését: a téli nagy hideg január közepéig tart, onnan enyhülés várható. Húsvétkor 20-25 fok meleg lesz, június 5-15 között nagyon meleg lesz, a nyár egyébként esősnek ígérkezik, a nyaralást július közepétől augusztus közepéig érdemes időzíteni. A szeptember eleje nagyon hűvös lesz, de utána pedig szokatlanul felmelegszik az idő. Decemberre erős lehűlést, sok csapadékot jósolt.

Hát majd meglátjuk. Én viszont már nagyon várom a tavaszt, bele sem merek gondolni, hogy az eljövetele még mennyi idő...