2014-11-28

Disznót vágtunk

Hát ez a nap is eljött... Két héttel ezelőtti szombaton a két herélt kandisznónk lett levágva. Kedves Barátaink jöttek segíteni Pestről, az ő hátuk mögött 25 év tapasztalata van disznóvágásilag, mi pedig az első alkalmon vagyunk túl. Hát ezt nem lehet megtanulni egy alkalommal, még pár disznónak ki kell múlnia ahhoz, hogy minden rendben menjen. Viszont az ő profizmusukkal versenyre kelni nem lehet. 
Bátor voltam... legalábbis nagyon igyekeztem. A malacokhoz is próbáltam lelkileg nem túl közel kerülni, mert tudtam, hogy így végzik. Már tavaly ilyenkor kellett volna levágni őket, de túl kicsinek találtam akkor a súlyukat. No, nem mintha túl sokat gyarapodtak volna - ugye bár ezek vietnámi csüngőhasú malackák - alapból kis súlyúak. Az idén már nem volt visszaút. Én az tudom, felfogom, hogy őket azért tartjuk, hogy levághassuk, élelem legyen belőlük, de lelkileg ezt azért nehéz feldolgozni. Így a vágás napjának reggelén inkább benti elfoglaltságot kerestem magamnak (hagymapucolást), majd mikor már a pörzsölés folyt, akkor mentem ki én is a többieknek segíteni. Kicsit megsirattam őket, (meg a hagymapucolást is) de csináltam, amit mondtak. 
Hát nem könnyű feladat ez, egész napos elfoglaltság, úgyis mondhatnám, hogy fizikailag is megterhelő - pedig nem is én csináltam a nagyja munkát - , hiszen egész nap talpon lenni, futni ezért-azért, mosogatni, húst szortírozni, kolbászt-hurkát tölteni... minden elismerésem és tiszteletem a Barátainké, akik 25 éven keresztül majd' minden szombat-vasárnap 2-2 disznót vágtak. Lett jó néhány pár kolbászunk, véres-májas hurka, különféle húsok a fagyasztóba. Aztán lesózva a többi: szalonnák, sonkák, kevés oldalas. Laci másnap épített egy jó kis füstölőt, a kolbászokat rögvest meg is füstölte. A sózóban lévő húsok egy részének füstölésére már a jövő héten sor kerül, a vastagabbja majd  kb. 2 hét múlva megy a füstre. 
Ezen is túl vagyunk.

2014-11-22

Még néhány kép a kocsibeállóról





A kocsibeálló elejéről hiányzik még a csatorna, és a behúzható ponyva.

Ma, november 22-én pedig virágzik az aranyeső:


2014-11-21

Úgy tartják, hogy szarból nem lehet várat építeni,

de én ezt meg tudom cáfolni, igenis lehet! Mi egész életünkben mást sem csinálunk, csak ezt. Mivel új anyagra sosem telik, így a mások által már kidobásra ítéltetett anyagokat összegyűjtjük, aztán ha eljő az ideje, akkor pedig beépítjük, feldolgozzuk. 

Így történt, hogy az egykori pajta részeként a jövő generációjának fennmaradt gazdasági épület új tetőt kapott, az elejét pedig az én ügyes kezű hites uram megépítette kocsibeállónak. Dicsekedni nem nagyon szoktam, jórészt nincs is mire, de ezt mindenképpen szeretném megosztani Veletek. Laca saját kezűleg ácsolta össze, én csak a kezdeteknél segédkeztem, ameddig kimérte, beállította és összekötötte az egyenes oszlopokat. Még 2 évvel ezelőtt a határon túli szomszéd faluban elbontott egy öreg házat, anyagáért. Lett vagy 800 db cserepünk, egy csomó födémgerenda, födémpadló. Mindezek 100 évet is megélt anyagok, de nekünk nincsenek nagy igényeink, így úgy gondoltuk, hogy majdan ebből fog megépülni a kocsibeálló. A gazdasági épület kétharmadában az állatok - malacok, kecskék - vannak elszállásolva, az egyharmad részében áll Laca kistraktorja, egyéb gépek és az állatok takarmánya. Ennek az épületnek cserép volt a tetején, de kb. 5 évvel ezelőtt - még nem laktunk itt - egy óriási havazás alkalmával összedőlt. A cserepet leszedtük, a lapos tetőt leszigeteltük és 4 éve úgy várt a sorsára. A cserepeket elhasználtuk a ház előtt lévő fatárolók fedésére, így most csak hullámpala fedést tudtunk rá rakni. 

Ilyen volt 2008-ban, amikor megvettük a házat
2010 telén, amikor még nem voltak állataink, sem gépeink
és csak garázsnak használtuk
A kezdeti lépések:

A kép jobb oldalán látható régi boylert is hasznosítottuk:
Laca üstházat -népies nevén: kotlát- készített belőle


Az épület tetejére hullámpala fedés került 


A majdnem végeredmény:

Ha végzünk az építkezéssel, akkor területrendezéssel folytatjuk

Az épület tetejére 60 db pala, a kocsibeálló borítására pedig 760 db tetőcserép került. Az összes gerendát, padlót a férjem egyesegyedül építette be, mert itt nálunk a faluban szinte ismeretlen fogalom az összetartás, a kalákába való együtt dolgozás, a besegítés a másiknak. De megépült, és már oldala is van. Igaz, hogy ponyvából, de a szél már nem tudja majd a havat behordani. Kívülről a száradó jövő évi tüzelőnket Lacám felstokizta, így faborítást is kapott. 

Hát emígy lehet szarból várat építeni :-)