Már nagyon várjuk a tavaszt, függetlenül attól, hogy az idén hóból sem volt sok. Tegnap a kiülő oszlopára felszegezett hőmérő 22 C-ot mutatott, így nagy erőkkel nekiestünk a kertnek. Túl sok mindent nem csináltunk, csak próbáltuk rendezgetni, szemetet, téglákat összeszedni, a letört gallyakat, ágakat, faleveleket elégetni, s közben tervezgettük, hogy mit és hogyan fogunk csinálni, ha végre már az időjárás is engedni fogja. Többek között azt is elterveztük, hogy ha már ilyen csodás az idő, másnap a kemencében kenyeret sütünk.
Ez meg is történt, ugyan mára már nem annyira mondhatom szépnek az időt, hiszen Laca szakadó esőben vetette be a kemencébe a kenyereket. Igaz, mire megsült, akkor már újra sütött a nap...
Azt hiszem, hűek maradunk mindenképpen azon elképzelésünkhöz, hogy a kenyeret ezek után is magunk sütjük, hiszen egész télen boltit ettünk, és abból már jócskán elegünk van. Az itthon sütött kenyérnek teljesen más az íze, állaga. Míg a bolti harmadnap már ehetetlen, addig az itthonit egy hetesen is szívesen fogyasztjuk.