2015-10-29

Meglepetés a konyhából

Adott egy szabad falfelület,  jelen esetben a cserépkályha kürtője.  Adott nekem a jó Isten némi kézügyességet,  egy picivel több jóízlést és tenni akarást.  Íme az eredmény!


A kedvenc minta saját rajzolással, festéssel 9 órás munkával immáron a konyhát díszíti.

2015-10-21

Részeredmények

Folyamatos nálunk a felújítás, de még korántsem értünk a végére. Kész a nappali és a háló, most kezdünk a konyhának, amely a legnagyobb falatnak ígérkezik. Ott gyökeres átalakításokra fogunk sort keríteni, és nem csak a festés, de a berendezés is megújul. Köszönhetően Brandon kutyánknak, aki sorban szétrágta a konyhai bútorokat. Azután már csak az előszoba és a fürdőszoba marad hátra, remélhetőleg még az idén végzünk velük.

Természetesen a beígért "ilyen volt - ilyen lett" fotókból nem lett semmi, mert a munka elejét nem fotóztuk, csak azt, amilyen lett. És természetesen még ez sem a végső állapot, csak a közbenső :-)


A nappali sárga színű lett. Igen jó választásnak bizonyult, mert olyan, mintha állandóan sütne a nap.



A lila háló, de itt még csak félkészen. Az eddigi hófehér falak után felüdülés egy kis színt látni. Mivel mészfestékkel dolgozunk, így színezőpasztával értük el ezt az eredményt, és ráadásul másodszorra sikerült azt a színt hozni, amit előzőleg megálmodtam. Hozok majd jobb fotókat, ha teljesen elkészültünk.
Nehézkesen mennek a munkálatok, mivel nagyon sok mindentől függ a haladás. Leginkább a pénz és idő tengelyeken mozgunk, de mindkettőből kevés van. 

Nem csak az ország köré építenek kerítést, hanem a mi telkünk is be lett kerítve egyrészt a saját magunk, másrészt pedig a kutyáink védelme érdekében. Pedig az Őrségben nem divat a portát körbekeríteni, ez idáig a miénk sem volt. De a körülmények most úgy hozták, hogy lépnünk kellett ez ügyben. Az osztrák szomszéd felől végig vadkerítés lett telepítve, a másik szomszéd felől  már volt helyenként drótháló, meg vannak olyan területek, ahol nem is kell. A porta elejére pedig szélezetlen deszka kerítést és kaput építettünk.


 

Még a ház mellett hátrafelé is épül egy hasonló kerítés egy kisebb kapuval és akkor a kutyáinkat minden félelem nélkül ki tudom engedni. A félelem abból épül fel, hogy állandóan az osztrák szomszédhoz rohannak át, ha ki vannak engedve, ott viszont most jelenleg egy elég vad külsővel rendelkező, ismeretlen nemzetiségű ember leledzik, aki a szomszéd pajtáját újítja fel, már több, mint harmadik hónapja. Szóval nem szívesen mennék át a kutyákért. Ha nem a szomszédhoz rohannak át, akkor hátra a mezőre, ahonnan bármerre el tudnak tekeregni. Mivel mostanában indul a vadász-szezon, belegondolni sem merek, hogy esetlegesen mi történne, ha...  Amióta van ez a kerítés, azóta valahogy én is nyugodtabb vagyok, pedig ha valaki, akkor én igazán elleneztem eddig a megépítését. De rájöttem, hogy muszáj. Sajnos a jelenlegi politikai helyzet sem könnyítette meg a döntésünket, mivel kb. 6-700 méterre lakunk a magyar-szlovén határtól és bármikor várható, hogy a migránsok feltűnnek a zöldhatáron. Tudom, hogy ez a kerítés nem állítaná meg őket (hisz sokkal komolyabb sem tette), de mégis maga a látszat, hogy itt laknak és nem szabad préda... Nehéz téma ez, nem is folytatom tovább.  

Viszont alig várom már, hogy a konyha-étkezőt fessük és rendezzük. Oda kitaláltam valamit, de az meglepetés!!!! 


2015-08-18

Ötödik

Ezen a nyáron éppen öt éve, hogy ideköltöztünk véglegesen. Ez alatt az idő alatt rengeteg minden történt velünk is és a portánkkal is. A leglényegesebb, hogy boldogság és egészség van, továbbá, hogy mindkettőnknek van munkahelye és ha kevésből is, de állandóan fejlesztünk valamit. 2008-ban, mikor megvásároltuk ezt a házat, akkor történtek a belső munkálatok, áthúzódva 2009-re. Azóta csak a kinti épületeket, udvart fejlesztettük, pld. a kiülővel (ami most már inkább egy kis ház jelleggel a tárolási funkciót tölti be), a ház mindkét oldalára egy-egy fatároló kialakításával, nyúl-galamb, baromfi ólakkal, kecskekarám és disznóólakkal, 2 kocsis autóbeállóval és legutóbb a lovunk tartásához elengedhetetlen villanypásztor és lókarám kialakításával. De öt év nagy idő egy ilyen öreg ház életében és mivel a kutyák is -kerítés híján- bent laknak a házban, gyönyörűen leamortizálták a belső tereket, így most azok felújításának ideje kezdődik. Már amennyire a pénztárcánk és időnk engedni fogja. A terv az alapvetően, hogy minden helyiség falát javítani és festeni kell, valamint a nappali új padlót is kap, hiszen a régi fenyő hajópadló nem is szép és a téli hónapokban -mivel a nappali alatt van a pince- igen hideg tud lenni. A falak festését is új alapokra helyezzük. Eddig szem előtt tartottuk, hogy egy 116 éves, fagerendás mennyezetű parasztház belső falai fehérre meszeltek legyenek. Ezt felülbírálva szeretnék némi színt csempészni az öreg házba, így pld. a nappalinál maradva napsárga színű falakat képzelek el. A ház több pontján lambériás megoldás is szóba jöhet majd, ezek tervezése folyamatában történik, még nincs rá konkrét koncepció. 
Természetesen megpróbálom majd a felújítási folyamatokat egy "ilyen volt - ilyen lett" képsorral dokumentálni itt a blogon is.  


2015-08-06

Kercaszomori Falunapok

Kercaszomori Falunapok
2015. augusztus 8-9.

Kercaszomor Község Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt a hagyományos
falunapi rendezvényére.

2015. augusztus 8. (szombat)

9:00–15:00 Férfi és női labdarúgás
Ügyességi vetélkedők

11:00–13:00 Helytörténeti kiállítás Pongrácz Sándor portáján (Fő út 105.)

11:00- tól Kiállítások megnyitója
- Kercaszomor az én falum fotópályázat eredményhirdetése a Faluházban (Fő út 54.)
- Pongrácz Tímea rajzainak tárlata az IKSZT-ben (Fő út 57.)

15:00 Boglya népzenei együttes a szabadtéri színpadon

16:00 Törökszentmiklósi Népdalkör

18:00 -tól Jenei Szilveszter és Tóth István a 60-as évek rocklegendáiból válogat
- NYS trió
- Jesz projekt
- Huzella Péter

20:00 Bál a Faluházban   Zenél: Toplak Tamás
21:00 Kertmozi a focipálya mellett

2015. augusztus 9. (vasárnap)

9:00 Ökumenikus istentisztelet a Református Templomban

10:00 Communitas Fortissima – koszorúzás a szomoróci haranglábnál

10:30 Emléktábla avatása (a falu Domonkosfa felőli, nyugati szélén, a Szomoróc vége tábla után)

11:00–12:30 Túra Orbán Róbert vezetésével a Fürge Cselle Tanösvényen

13:00 Fogadás a Faluházban

13:00–15:00 Az őriszentpéteri hivatal alkalmi postát működtet és „Szomoróc visszatért” különleges bélyegzőt használ a Faluházban

14:00                 Könyvbemutató: a Kercaszomor Értéktára első köteteként megjelenik Pongrácz Dániel írása családjának határszéli kálváriájáról (ismertetője lejjebb található)
Bemutatja: V. Németh Zsolt államtitkár, parlamenti képviselő

15:00- tól     Kulturális műsor a Faluházban
                -     Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság (Balassagyarmat)
       -     Lábaspajtások
                -     Kerkabarka Színjátszókör

Ugrálóvár és csúszda gyermekek számára

15:45           Történelmi vetélkedő
                 
17:00             Tűzoltó- és mentő(s) bemutató – Az őriszentpéteri önkéntes tűzoltók és mentősök közreműködésével

19:00           „Zene mindenkinek” a Báró-Bube-Tala trió koncertje


A délutáni programok mellett minden kedves vendéget helyi termékek bemutatója és vására is várja. 

 A házikence- és szappanverseny termékei mindkét nap megtekinthetőek az IKSZT épületében.



Kercaszomor Község Önkormányzata






Könyvbemutató: a Kercaszomor Értéktára első köteteként megjelenik Pongrácz Dániel írása családjának határszéli kálváriájáról

"Ebből a kis kötetből kiviláglik, hogy elődeim, a határszéli Pongrácz Dánielek ősi szomoróci hajléka áldozatául esett a XX. század idegen földön kelt viharainak. A nyugati nagyhatalmak előbb Trianonban szakították széjjel az őrségi nép évezredes együttélését. A szomoróciaknak fegyvert kellett fogniuk, hogy továbbra is annak az országnak a lakói maradhassanak, amelynek határait a honfoglalás óta védték. Magyarokként Magyarországon akartak élni. Nekik sikerült, ezért én is Magyarországon születtem. A házunktól délre, nyugatra és északra eső őrségi magyar falvakba viszont én már nem mehettem át szabadon, mint a dédszüleim. Az újabb világháború után a nagyhatalmak a szovjetekkel szövetkezve tették tönkre az itteni falvakat, birodalmi határt húztak a trianoni országhatár helyén, és bevezették az ideológiai üldözést, a hidegháborút, a megfélemlítést, a kifosztást és a kitelepítést.
Családunk erről a gyönyörű vidékről, ahol tisztelet övezte a törekvést és a szorgalmat, ahol egyértelműek és pontosak voltak a szavak, szétszóratott. Túl a nyolcvanadik életévemen az őrségi őseim iránti tiszteletből írtam ezt a visszaemlékezést, és a családomon kívül elsősorban a Kercaszomoron és környékén élők számára történelmi mementónak szántam. Örömömre szolgálna, ha mások is megismernék."
Pongrácz Dániel

2015-07-17

Jól haladunk

az állatfarm felszámolásával. A tervezett részleges felszámolás nem valósult meg, hiszen legelőször a kecskék keltek el, és mind az összes: 2 ide a faluba, az összes többi pedig egyben, a környékre. Örültem neki, hogy nem lett szétválasztva a banda, és Laci tudja is őket látogatni, mert abban a faluban nyír füvet hetente egy vendégháznál, ahová kerültek. Nem állítom, hogy nem sirattam meg őket :-( , de ha már így elterveztük, hogy most egy kicsit - pár évre - leállunk,  jobb lesz nekik ott, az új gazdával. Elkelt Bélánk is, a lacaune kosunk, a többi juh-birka, mindösszesen hárman még itt vannak. Persze folyamatosan hirdetem őket, de hát mindenkinek túl messzi vagyunk...  A baromfiudvarban jelenleg 2 szem tyúk, 1 szem kakas és 4 pecsenyekacsa maradt. A futókacsák, a libák, a pulyka és 1 kakas elkeltek, vannak itt a faluban is belőlük,  de a többiek sem kerültek túl messzire. Ha nem sajnálnám és értenék hozzá, a maradék baromfit levágnám, vagy próbáltam levágatni, de pénzért sem vállalja senki. 

A kutyusok, cicák és a ló természetesen maradnak, sőt a nyulak is. Ha jól láttam, azoknál még szaporulat is várható. Azért nem maradunk állat nélkül :-) , de a "Szomoróczi állatfarm" táblát már le lehet venni.

2015-06-29

Részleges felszámolás

Egy keményen átvirrasztott éjszaka után áment mondtam férjem abbéli kezdeményezésére, hogy adjuk el a kecskéket, birkákat. Persze kivételek mindig akadnak és most is vannak: Picur, Vadóc és Mici, ők hárman maradnak, hozzájuk ragaszkodom. 

Átgondoltam, meg hánytam-vetettem magamban és bármennyire is sajnálom őket, de ez az állományszám - 20 kecske, 4 birka - rengeteg jószágot, rengeteg idő- és energiaráfordítást, rengeteg anyagi áldozatot jelent, amit már nem vagyunk képesek tovább vállalni. Területünk nincsen, ha volna sem mennénk semmire, mert gépeink nincsenek, amivel esetleg kaszálnánk, rendsodornánk, báláznánk. Amit a házunk mögött kaptunk használatba legelőnek valót, azt lekaszáltattuk, bebáláztattuk, és a sacc/kb. 3 napos munkáért elkértek 65 ezer Ft-ot! És ez csak 215 db kockabála... ami egyelőre a lónak elég lesz valameddig. És akkor még hol vannak a kecskék, hol van a rengeteg zsák abrak, heti 4 ezer Ft-jával? És hol vannak az egyre feljebb kúszó állatorvosi költségek? Ami nem megy, nem szabad erőltetni, belefáradtunk. Belefáradtunk abba, hogy hiába adunk meg a kecskéknek mindent, hiszen a férjem a főállása mellett naponta órákat kaszál és etet, hiába van előttük a szelénes nyalósó, már ott tartunk, hogy havonta féregtelenítünk... mind-mind hiába. Tömjük beléjük kocsiszám a frissen kaszált zöldet, és mégis úgy nézem, mintha soványak lennének. Ez nagyon zavar, mert aki látja őket, azt hiheti, hogy nincsenek jól tartva. Csak válogatnak, mert megtehetik, mi meg nem győzzük őket almozni. Az anyakecskéket fejni nem tudjuk, mert a kicsik még rájuk járnak, azért a napi 2-3 dl tejért nem éri meg ennyi munka, ennyi fáradtság és megannyi anyagi befektetés. A vietnámi csüngőhasú malacainkkal (2 db) ugyanez a helyzet, mondjuk ő velük az etetésen kívül más probléma nincsen. A kis kanmalac nem ugorta be az anyamalacot, így kicsik nem születtek, ergo Jenőnek mennie kell a háztól, az anyamalacot meg novemberben levágjuk. Egy nagy lélegzetet vettem és a hirdetést felraktam a facebook különböző csoportjaiba, meg a jófogásra. És még gondolkodom nagyon a kacsákon, libákon is... Majd egyszer újrakezdjük... amikor nyugdíjasok leszünk.


Ott, ahol élet van...

... sajnos a halállal is számolni kell.

Most két napja - az idén utolsónak - Mici is megajándékozott bennünket egy kis kecskével. Lányka ő is. Viszont a nyolc idei gidából hármat elveszítettünk. Napsugár ikreit és Jázmin kis bakját el kellett temetnünk. Hozzáteszem, mindannyian picik voltak, már picinek is születtek és szemmel láthatóan nem fejlődtek. Az állatorvosunk szerint a gidák halandóságában fontos szerepet játszik az, hogy Vas megyében nagyon csekély a zöldtakarmány szeléntartalma, és hiába van előttük szelénes nyalósó, mert az kevés. Igaz az egyik még szelénes injekciót is kapott, de az sem segített. 

És ami talán még fájóbb, hogy Ödön is itt hagyott minket. Az az Ödön, aki az első kecskénk volt, aki 2 éve még kiküldetésben is teljesítette feladatát. Megöregedett.
Szomorú percek, órák ezek.


Update: Mai nap sajnos Mici lánya 2 naposan feladta. Ő a negyedik gida. 

2015-06-09

Kerítettünk, szénáztunk

Kellemes elfoglaltság a villanypásztor telepítés, legalábbis én azt vallom. Bekerítettük a következő területet, amely tulajdonjogilag nem a mienk, de használhatjuk. Gondosan kimértük a métereket, 35 méter hosszú, 27 méter széles, 4 méterenként leütöttük a karókat, felszigetelőztük, majd behúztuk  3 sorba a szalagot, illetve zsinórt. Átvezettük az előző területről az elektromosságot, Laci megcsinálta a két terület közötti átjárót is, majd következett a főpróba. Tökéletesen működött, ezt igazolta Jenny kutyánk nyüszítése is, aki még nincsen hozzászokva ahhoz, hogy nem rohangálunk össze-vissza. És akkor Kerge birtokba vette. Ekkor még nagy volt a fű, de Kerge örömmel legelte azt is.





Miután az időjárás-előrejelzés most elég hosszú ideig jósolt meleg, száraz időt, így lekaszáltattuk és bebáláztattuk a területet. A már bekerített részt Laci kézi kaszával kaszálta le, igen szép rendet vágott. Az én feladatom az volt - mivel ő dolgozott - meg kellett vasvillával forgatnom a sorokat, hogy tökéletesen száraz legyen. Természetesen a legnagyobb melegben kell ezt csinálni, valami alig ruhában, és akkor egyúttal a szép napsütötte bőrszín is garantált. Akárcsak a szénabála összehordás alkalmával is. Most első körben 215 db kockabála lett, de van még a faluban egy-két terület, amelyet mi kaszáltathatunk, így biztosítva lesz állataink téli takarmánya. Most már csak helyet kell a báláknak csinálni, ugyanis a szénatárolónk dugig lett. 


A szénatároló itt még csak negyedéig van tele, azóta már csurig van bálával.

A kézzel lekaszált szénát boglyába hordtuk össze,
plusz még ami a bálázás alkalmával kimaradt. 

2015-05-30

Egy újabb "szerelem" kezdete és folytatása

Minden a munkával kezdődött, tehát nevezhetjük munkahelyi ártalomnak is. Az új szerelem Lacámra munkavégzés közben kacsintott rá, mégpedig akkor, amikor a mentett lovakat kellett őriznie egy pár alkalommal. Az egyikbe teljesen beleszerelmesedett, mikor hozzájuk kellett mennie, mindig felszerelkezett almával, répával, hogy kedveskedni tudjon kiválasztottjának. Pedig arról a lóról muszáj lesz lemondanunk, mert van tulajdonosa, sőt külön a nyilvántartásba bejegyzett állattartója, akik többek között perben állnak az állammal, mert nem viselték rendesen gondjukat a 60 pacinak. Tehát ennek a lónak az elhelyezése teljesen bizonytalan, de mindez arra jó volt, hogy férjem-uram egy új hobbinak kezdjen hódolni. Én is volt, hogy meglátogattam a pacit, sőt már a rehabilitációs helyén is etetgettem, szőrét kefélgettem és egyre jobban összebarátkoztunk, sőt egyre jobban kezdett a szívemhez nőni és egyre jobban kezdtünk vágyni egy saját ló után. És akkor egy nap egyik ismerősünk megkérdezte, hogy nem kell-e egy póni. Persze, mi azt feleltük, hogy kell, erre ő azt válaszolta, hogy közben megbeszélte a férjével, és nekünk ajándékoznának egy lovukat, ha elfogadjuk. Hát na ná, persze hogy elfogadtuk. Kerge útlevele szerint egy 13 éves ír telivér, ismerőseink nemrég Ausztriában vásárolták abból a célból, hogy kislányuknak jó lesz lovagolni. Viszont ő versenyló volt hosszú évekig, és egy alkalommal a volt gazdái hideg vízzel itatták közvetlenül a futam után, így leforrázták a tüdejét, ergo versenyzésre -sőt egyelőre legalább egy évig lovagolásra- is alkalmatlan. A kislánynak vettek másik lovat, amelyen tud lovagolni, Kergét meg a párom hazahozta, és azóta ő a mienk. 

Jól állnak egymásnak


Kerge birtokba vette a ház mögötti területet

A ház mögötti saját részt villanypásztorral kerítettük le
Elterveztük, hogy Kerge a ház mögötti területen fog lakni, oda építünk egy kisebb pajta-féleséget neki, a saját területünket meg villanypásztorral le is kerteltük. Az eredeti rendezési terven volt is ott épület, de azt csak úgy, mint a lábaspajtát, annak idején elbontotta a volt tulajdonos. Mivel a házunk mögötti területünkön túl is rét, kaszáló van, így a rét tulajdonosától megkaptuk használatba. Csak lényeges, hogy nem fix, hanem bontható villanypásztor legyen. Ez óriási segítség nekünk, hiszen ennyi kecskének, birkának és már a lónak is nagy szüksége lesz a szénára, no meg a legelőre.

Közben kecskéinknél utolsóként Picúr is megellett, ő is ikreknek adott életet, és lányok!!! Tehát most úgy állunk, hogy az idei összes kiskecske száma 8, abból 2 ikerpár van, és ivaruk szerint 7 gödölye és 1 kis bakkecske. Gyönyörűek!

A társaság egy része napfürdőzik
A házunk mögötti rét. Telis-tele lila harangvirággal...

... réti boglárkával, margarétával, lila kosborral, tüdőfűvel.

Esőben bizony bővelkedtünk az elmúlt napokban.
Utoljára, de nem utolsósorban pedig egy új kiscica érkezett hozzánk, egy édes kis vörös cirmos kandúrka. Cicáink száma így újra ötre gyarapodott, abból egyelőre hárman kinti cicák, kettő pedig benti cica.

Jenny és Brandon kezelésbe vették Cilindert, az új kiscicát.

2015-05-16

A sikerszéria folytatódik


Az idén már 6 kis kecskénk született, melyből 5 lány és egyetlen bakocska van. Soha ilyen jó nem volt még az ivararány, mint most. 
A héten született Jázmin bakgidája, és Napsugár ikerlányai. Az ikrek közül az egyik kétszer nagyobb a másiknál. Vajon ezt hogy csinálták? Még Picurt várjuk, hogy megelljen, akkora a pocakja meg a tőgye, hogy alig bír menni. Hogy meddig húzza még, ki tudja? 


A kétnapos és az egynaposak

Az iker páros nagyobbika, ő Pille lett.

Ő a bakocska. Mivel egy fehér pötty van az oldalán, ezért a Pötyi nevet kapta, amely nem túl fiús, sőt! (De szerintem kecskénél nem számít.)

Na ő a legkisebb, az egyik iker. El is neveztük Törpillának.

2015-05-03

Rókát fogtam!


Ma hajnali 3 órakor a baromfiudvarból jövő hangok alapján félreérthetetlenül tudni lehetett, hogy váratlan vendégünk van egy rókakoma személyében. Sajnos pár éve átéltük már egyszer, csak akkor nyesttámadás volt. Mivel Laca éjjel dolgozott, így egyedül (meg egy ásólapáttal és egy zseblámpával) kellett szembenéznem a feladattal. Szakadó esőben, egy szál pendelyben rókát fogtam, igaz ő is fogott 2 tyúkomat, de beszorítottam egy sarokba, és ott várta meg a reggelt. Addig negyedóránként járőröztem, hogy nem vet-e szemet a többi jószágra. Mikor már hajnalodott, kitereltem a meglévő baromfiakat és a rókára csuktam az ajtót, így vártam, hogy Laca hazajöjjön. Tanakodtunk, hogy mi tévők legyünk, mert ugyan az én elvem a "szemet szemért, fogat fogért" (nem érdekel, hogy az EU nem támogatja), de megsajnáltuk szegényt és arra gondoltunk, hogy valószínűleg kis rókái is lehetnek. Felhívtuk a Nemzeti Park ügyeletes természetvédelmi őrét, akinek segítségével sikerült a rókát kiszabadítani szorult helyzetéből és anyák napja alkalmából - na meg csak állatvédők vagyunk - szabadon engedtük. Csak reménykedni tudok, hogy jó kis lecke volt ez neki, és legközelebb elkerüli a portánkat. 

2015-05-02

Szeretlek május!

Nehezen jutok mostanában gép elé, sok az elfoglaltság, rengeteg a tennivaló. De azért azt elmondhatom, hogy jól vagyunk! Itt a tavasz, napról-napra egyre melegebb az idő, és itt a május, az én évszakom! 

Állatainkról néhány mondat: Kecskéink száma gyarapodik, 3 ellés volt ezidáig, mindhárom kislány lett, aminek szívből örülünk. Még három ellés van hátra, reméljük, hogy hasonlóképpen szerencsés lesz. Van egy kisbarink is, sajnos ő kos, így meg kell válnunk tőle, pedig édes pofa. Malacaink viszont nem sokasodtak, és a baromfiállományt sem tervezzük  gyarapítani, az idén elmarad a keltetés. Az új kiskutyánk Brandon immáron teljes jogú tagja a családnak, hamar megszokott nálunk és imádjuk őt! Nagyon jó úton halad a szobatisztaság felé, okos, sok mindent megért és rendkívül ragaszkodó.

Lacának sikerült munkahelyet találnia, így rám is sokkal több feladat hárul az állatok ellátása terén. Az idén végre sikerült időben elvetnem az első vetőmagokat, háromfajta hagymát, retket, sárgarépát, petrezselymet és borsót vetettem. Mind ki is bújt, már kapálni kéne a sorokat és vetni a többieket. A paradicsom-paprika palántázással megvárom a május közepi fagyosszenteket, mert azok bizony minden évben vendégek voltak erre mifelénk. És hát még a helyüket is elő kell készíteni, mert szántás és boronálás után olyan göröngyök vannak a földben, hogy képtelenség szétzúzni őket. Hogy mit kezdek még a földdel, nem tudom, de már igencsak szorít az idő.

Na de meséljenek tovább helyettem a képek!

Kétnapos kis bárány

Tegnap született kiskecske

A nyáj és a táj

Akár egy festmény is lehetne

Brandon

Szombat délelőtti idill

Csendélet az ajtó előtt

2015-03-08

Örökbefogadók lettünk!


Az ónémetjuhász kutyánk örökül hagyta az őrző-védő pozíciót, hiszen egy szertelen golden retriever és egy patkányfogó yorkshire terrier alkalmatlan eme feladatra. Így megegyeztünk Lacival, hogy bármennyire is fájdalmas Roni elvesztése, bizony az utódlásról gondoskodnunk kell. 

Én mindenképpen menhelyi kutyát szerettem volna, mert ezzel megmenthetünk egy kis életet, Laci pedig kölyök kutyát, hiszen az még tanítható, és abban is egyeztek az álláspontjaink, hogy németjuhászt semmiféleképpen nem szeretnénk, mert akkor mindig csak az összehasonlítgatás menne az előző kutyánkkal. Továbbá nekem az is fontos, hogy ne legyen fajtatiszta. Így bukkantam rá a zalaegerszegi Bogáncs Zalaegerszegi Állatvédő Egyesület honlapján egy csöppségre, aki már a mi mindennapjainkat színesíti és próbálja elterelni szomorú gondolatainkat az ónémetjuhászunkat ért tragédiáról.

Bemutatom Nektek Brandont, aki egy 12 hetes keverék kölyökkutya, staffordshire terrier anyával és pitbull terrier apával büszkélkedhet. Ugyan a házőrzéshez még fel kell nőnie, de biztos vagyok benne, hogy részünkről jó választás volt. Már most remekül kijön a kutyáinkkal, a cicákkal és a többi állatkával is már barátkozik. Még mielőtt bárki is rossz véleménnyel lenne a szülők fajtájáról, csak jusson eszébe az, hogy alap esetben minden kutya jónak születik, maga az ember, aki elrontja, és aki vadállatot nevel belőle.

Hoztam néhány képet róla:








2015-03-06

In memoriam


Nehezen ragadok "tollat", mert egy olyan eseményről kell hírt adnom, amely nagyon fájdalmas és igen megviselt bennünket. Drága szeretett kutyusunk, Roni tegnaptól már az örök vadászmezőkön rohangál. A szeptemberi műtétje (emlődaganat) után éppen kezdte visszanyerni régi önmagát úgy mentalitásban, mint súlyban, így csak bizakodni tudtunk, hogy a betegség talán végleg a múlté. És akkor olyan három héttel ezelőtt észrevettük, hogy sántikál az egyik lábára és mintha be is lenne neki dagadva. Egy daganat nyomta az eret, és attól volt duzzadt a lába. Napról-napra egyre rosszabb állapotba került, hiába evett, csak egyre vékonyabb lett - persze mert a rák felzabált mindent -, aztán már alig evett, csak ivott (napi több liter vizet), a műtéti hegek kinyíltak, mint egy tubarózsa és rettenetesen bűzlött. A testén egyre-másra kezdtek fekély-szerű valamik terjedni, és ő egy hang nélkül tűrte. Csak sírt, mert az a gyönyörű, meleg barna szeme mindig könnyes volt. Szeptember óta velünk élt bent a házban, ahol mindig is szeretett lenni, állandóan a nyomomban volt, ahová én mentem, ott volt ő is. Nem volt szívem kint hagyni az udvaron. A Doki bácsi pedig sajnos nem jó hírekkel szolgált, egész pontosan egy héttel ezelőtt kimondta a halálos ítéletet: nem lehet, nincs értelme megműteni, mert a daganat áttétes, és az egész testében eluralkodott már. Én azóta az összes könnyemet elsírtam már... tegnap reggel pedig mindörökre elaludt szegény. Nem akartuk, hogy tovább kínlódjon, hiszen láttuk a szemében a fájdalmat. Szeptemberben lett volna 9 éves, 8 hetes kora óta a családunk tagja. Ott, ahol egész nyáron a nagy melegben hűsölt, pihent, a vadrózsa bokor alá lett eltemetve. Sok-sok virágot szeretnék a sírjára... 

Ezek a fotók az utolsók róla, a múlt hét végén készültek.



2015-01-24

Tavaszi tervek

Ez az idő semmi másra nem jó, mint arra, hogy tervezzük a tavaszi munkálatokat. A nagy projekt - a két autós kocsibeálló - tavaly év vége felé elkészült, most már csak szépíteni kell. Az elejére két irányból behúzható ponyva került, így minden este behúzzuk, reggel meg ki, de így legalább még a széltől is védve vannak az amúgy nem fiatal autóink. 

A következő nagy projekt nem más, mint a baromfiak új helyének megépítése és áttelepítése, s a mostani helyük befüvesítése, virágosítása. Mivel ez a mostani hely közvetlen a tóka mellett van, így természetesen a tóka partjának kiépítése is a terveink közé tartozik.  Így elérjük azt, hogy az állatok -kivétel a galambház a nyulakkal - mind egy kupacba kerülnek és a ház előtti rész csak a pihenést fogja szolgálni. Ehhez el kell takarítanunk a mostani tyúkudvart, és a területet bevetni fűmaggal, A tóka partjára nagy köveket kell szereznünk, a szomszéd felőli részt pedig beültetjük bambusszal. Ez már félig-meddig meg is van. A szomszéd pajtából épített vendégházának két ablaka pont a mi portánkra néz és én ettől szabályszerűen kiütést kapok. Így a legegyszerűbb megoldani azt, hogy amikor éppen itt tartózkodnak ne bámuljanak be a mi udvarunkra, hogy jól teleültetjük az ablakok előtti részt gyorsan növő bambusszal. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az épület még pajta alakjában sincs rajta a rendezési terven, valószínűleg engedély nélkül épülhetett 1-2 évvel azelőtt, hogy mi megvettük volna a mi portánkat.) Ez az ő dolguk, a miénk pedig az, hogy ez ellen tegyünk valamit. Amúgy én legszívesebben egy olyan helyre költöznék, ahol egyetlen szomszéd sincs, de ahhoz sajnos itt kéne hagynunk ezt a gyönyörű házat, amit nem szívesen tennénk. 

Pedig ha már itt tartunk, akkor azt azért bevallom, hogy az utóbbi hónapban többször beszéltünk arról, hogy menjünk-e avagy maradjunk? Nekem tájegységileg sokkal jobban tetszik a Vendvidék, azon belül is Kétvölgy és Felsőszölnök azok a helyek, ahol el tudnám az életemet képzelni. Közelebb is lennénk a munkahelyemhez. Vannak is eladó ingatlanok, de ahhoz el kéne adnunk a mi házunkat, hogy lépni tudjunk. Nemcsak a szomszéd közelsége, hanem az is zavaró tényező, hogy a házhoz tartozó cirka 3000 nm-en kívül nincsen más terület, és mi ezt már nagyon kinőttük (megjegyzem, a 80 nm-es házat is). A faluban minden területet felvásároltak, így fejleszteni sem igen tudunk. Viszont annyi mindent csináltunk már itt ezen a telken. Ha belegondolok abba, hogy amikor először láttuk, derékig érő gaz volt az egész óriási hangyabolyokkal... most azért van a ház előtt két fatároló, egy kiülő kemencével, füstölővel, két autós kocsibeálló, a gazdasági épület teteje is ép, karámok, tóka. Ezeket már mind-mind mi építettük, ráadásul mindent saját kezűleg csináltunk segítség nélkül. És a ház maga... ahogy a 116 évével a dombtetőről rámosolyog a 70 m-re lévő közúton közlekedőkre, elfogultság nélkül állítom, hogy itt az Őrségben nincs még egy ilyen úgy külalakilag, mint fekvésileg. Mindezeket számba véve a költözés gondolatát el is vetettük, így tavaszra készíthetjük a terveinket, szárnyalhat a fantáziánk :-), amelynek csak a pénztárcánk szab majd határt.