2013-06-25

Már a télre készülünk

Nekünk, egykori fővárosi embereknek először talán kissé furcsának tűnt, hogy a vidéki ember még alig ment ki a télből, de már a következő téli, sőt az azt követő téli tüzelőjét gyűjti. Minek ez a nagy sietség? - tettem fel magamban sokszor a kérdést, aztán amikor ide költöztünk véglegesen, akkor megértettem. Hiába, a panelház 10. emeletén eltöltött hosszú évek alatt soha nem kellett azon gondolkodnom, hogy honnan, miből lesz télire való tüzelő, mert ott október 15-től - április 15-ig fűtési szezon volt, így a radiátorok csak ontották magukból a meleget. Vidéken más a helyzet, főleg ott, ahol fatüzeléses kályhával történik a fűtés. A fának száradnia kell, mert a vizes fával való fűtés nem csak a cserépkályhát teszi tönkre, de hatásfoka sem megfelelő, mert csak pakoljuk a kályhát a vizes fával, az meg füstölög-bűzölög, de meleget nem ad. A cserépkályhába amúgy legalább két éve száradó fával illik fűteni, így tudjuk hosszú ideig megőrizni a kályha minőségét. Nálunk többféle fa is található, van méterfánk, amit el kell hasítani, mert ha úgy marad, ahogy hozták, úgy csak belerohad a kérgébe, a fűtőértéke egyenlő lesz a nullával. Hasítás után legjobb azonnal felvágni és úgy tárolni szellős helyen. Van ágfánk is, ami azért jó, mert nem kell hasítani meg hasogatni, csak darabolni, amit már úgy a legegyszerűbb, ha méretre vágjuk: kisebbeket a teatűzhely méretére, nagyobbakat a cserépkályha tűzterére szabva. Mikor ideköltöztünk, első nyáron Laca ácsolt két tüzifa tárolót a ház mindkét oldalára, így helyünk az bőven akad, most már csak meg kell pakolni a készre vágott tüzifával. 

A fa egy része már bestokizva a tároló alá
 A másik fontos dolog télire az állatok takarmánya. A mi telkünk hiába viszonylag nagy, de nincs hozzá kaszáló rét, így kénytelenek vagyunk szomszédtól, innen-onnan kaszálásért cserébe beszerezni a szénát. Vagy a másik lehetőség is adott, amikor megvesszük a szénabálát attól, akinek vannak területei, gépei. Csak hogy már tavaly ősszel igen csak elszálltak az árak, egy körbála mifelénk 9.000 Ft-ért volt kapható, aminek a 30%-át ki kellett dobnunk, mert penészes volt. Ez a helytelen tárolás következménye, szabad földön, szabad ég alatt tárolva könnyen tönkremegy. Van egy hely a faluban, ahol kb. fél hektárnyi területet kaptunk kaszálásra, de mivel nincsenek hozzá gépeink, így másokat kellett megkérni arra, hogy kaszálják le, sodorják be, majd bálázzák a lekaszált füvet. Így elsőre 62 kocka bálánk lett, de várjuk majd az augusztust, amikor a második kaszálással kb. ugyanennyi  bálánk lesz majd. Közben Laca is kaszálgat kisebb területeken, azt a szénát a mi kis saját járgányunkkal hordja és boglyába rakja. De azt is a kaszálás után forgatni kell, figyelni arra, hogy ne fülledjen be, ha megázik, akkor megfelelően kiszáradjon, és csak utána lehet behordani és boglyába rakni. Éberen figyeljük az időjárást, mert ha eső jön, akkor a szénaboglyát azon mód le kell takarni, ha napsütés, akkor meg kitakarni... Hát nem unatkozik otthon, az biztos!

Az elkészült kocka bálák
Milyen jó egy ilyen járgány a ház körül!
Ebből lesz az illatos szénaboglya


2013-06-23

A kései vetés első tapasztalatai

Pont egy hete veteményeztem sárga hüvelyű zöldbabot (bokrost és karóst is), uborkát, céklát, padlizsánt, borsót, kaprot, petrezselymet, sárgarépát, dughagymát, fokhagymát és lám, egy hétnek sem kellett eltelnie, már csütörtökön láttam jelét annak, hogy elindult a csírázási folyamat. Így a babból már látszik a sor, látszanak a kis bokrocskák is, a borsót is fel lehet fedezni a sorban, az uborka (ő volt az első), a kapor is már mutatja magát. Kikeltek a hagymáim is és az a néhány csemegekukorica mag is, amit elszórtam. Tehát legközelebb még véletlenül sem leszek ideges a miatt, hogy márciusban még nincs bevetve a fél veteményeskert.  A paradicsompalánták gyönyörű erősek (igaz nem az én érdemem, hogy ilyen szépek), és ahogy elpalántáztam őket, egyből fel is karóztam, most éppen virágzanak. A paprikák ugyan kisebbek, de valamelyiken már pici paprikát is lehet látni. Egyedül a krumplit sajnálom, hogy nincs neki hely felásva, de tavalyról a földben maradhatott néhány, mert pár tövet találtunk a kertben. És nem csak krumpli "nőtt magától", hanem tök is, és elszórtan néhány paradicsomtövet is találtam. A tök a trágyadombon nő, szép erős és már ő is virágzik. Levonva a konzekvenciát: még júniusban sem késő nekiállni a veteményesnek! 

A babok a legnagyobbak

Itt vannak az uborkák

A kapor is elkezdett nőni

A borsó is már kivehető a sorban

és a paradicsomok. Remélem a paradicsomvész az idén elkerül.
 Ezt megelőzvén (ahogy  vége  a mostani esős időnek) rézgáliccal fogom őket lepermetezni.

2013-06-18

Hej, azok a fránya kecskék!

Tavaly év vége felé készült el a villanypásztor által felügyelt kecskelegelő, amelyet Laca áprilisban tovább fejlesztett. Még több területet foglalt bele, s úgy tűnik, hogy maga a szerkezet már kicsi ehhez a terület mennyiséghez. Ugyanis a kecskéink gyönyörűen át tudnak rajta bújni. Így történt egy alkalommal, amikor csak a faluba szaladtunk el valakihez, mire hazaértünk, már késő volt... Azok a fránya kecskék megdézsmálták az újonnan telepített rózsakertem legszebbjeit, a régi rózsám kifejlett és már nyílásra kész rózsabimbóit, lezabálták a rebarbarám leveleit hosszú szárastól (pont leszedni (és befőzni) készültem a napokban), megrágták a szép reményű szederbokromat, lecsupaszították Laca édesapjától kapott szőlőtőkéket, legrágták a boglárkacserjéimet. Amikor megláttam, legszívesebben sírva fakadtam volna... 

Miután a kecskekarám és a legeltető terület között van kb. 70 méter, amit a ház előtti füves, virágos részen kell megtenniük, azóta már jobbára ketten vigyázzuk a ki- és bevonulásukat. Sokszor ketten sem vagyunk elég éberek, így áldozatul esett a tavaly ültetett Jonatán almafánk egy része, az ugyancsak tavaly ültetett meggyfánk nagy része, és egy tormabokor, de az úgyis útban volt.... Hogy fognak mindezek rendbe jönni, még nem tudom. A rózsák már nagyjából kezdik összekapni magukat, a boglárkacserjémen azóta sincs virág, a szőlőkről meg ne is beszéljünk... Veszélyeztetett még a bambuszunk, és a legnagyobb ezüst fenyőnk, mert néha azokat is egyik-másik nyargalás közben jól megcibálja. Még szerencse, hogy a rebarbara bokrom elég gyorsan regenerálódott, így újra növeszti hatalmas leveleit, hamarosan szedhetem! 

2013-06-17

Most meg melegünk van

Hát hogy nekem semmi nem jó!  Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy mennyire fázunk, most meg folytatom azzal, hogy milyen melegünk van. Közel 34 fokos a kinti hőmérséklet, az irodában és otthon a ház 50 cm-es falai között elviselhető ez a nagy meleg, de kint már kevésbé. 
Meleg ide vagy oda, a hétvégét a kertben töltöttem. Nem vagyok a kertészek gyöngye és az év eleji kert.terveim is igen leredukálódtak, de azért nagy örömömre kialakítottunk egy kis területet némi veteményesnek. A tavalyi 200 nm helyett most kb. 80 nm-en veteményeztem a hét végén. Kaptam sok-sok paradicsom palántot (nem is egy helyről), egy kevés káposztát és zellert, vettem hozzá paprikát és szégyen, de most júniusban sikerült a többi zöldségmagot is elveteményeznem. Egész egyszerűen nem értünk rá a kerttel foglalkozni, illetve olyan konokul kemény, tiszta agyag a föld, hogy ember legyen a talpán aki felássa, sőt utána veteményezéshez elő is készíti. Különben is, hol van az előírva, hogy nekem muszáj márciusban-áprilisban elszórni a zöldségmagokat? Hiszen márciusban még javában mínusz  fokok röpködtek, április elején még 20 centis hó is volt. Emlékszem, tavaly május 18-án olyan fagy volt nálunk, hogy a paradicsompalánták levelei vastagon deresek voltak, a többsége a veteménynek -már ami addig kibújt- el is fagyott a faluban mindenhol. Most viszont már finom meleg a föld, ezáltal a magocskáknak nem kell annyi idő, hogy kicsírázzanak. Gondolom én ezt a józan paraszti eszemmel, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle - hiszen említettem, hogy nem vagyok kertészkedésben túl jó. (A legnagyobb problémám az szokott lenni, hogy nem tudom a gyomot megkülönböztetni a nemes növénytől, így aztán inkább nem is kapálok vagy gazolok, hogy ne hogy a tudatlanságom áldozatává váljanak a növényeim.). Most még fotót nem teszek fel, hiszen nincs is miről (ha csak nem a felkarózott paradicsomföldemről), de ha kezdenek a növénykék kibújni, akkor azért csak lefotózom őket. És természetesen meg is osztom a tapasztalatomat a kései veteményezéssel kapcsolatosan. 

2013-06-05

Ázunk, fázunk...

...  s szégyen, nem szégyen: FŰTÜNK!  Talán régebben ilyesmi lehetett az őrségi tájegység időjárása, mint a mostani. De ez nekem nagyon nem szimpatikus, mert imádom a langy tavaszt és a meleg nyarat, és ezekből eddig vajmi kevés adatott meg. Az időjárás meg van bolondulva: télen tavasz, tavasszal tél, aztán ugyanazon hónapon belül nyár, nyáron meg tavasz... ezt már követni sem lehet. Én nem vagyok egy depresszióra hajlamos ember, de ez már nekem is sok, sőt SOKK! Utálom, ahogy két hete minden áldott reggel sötét szürke égboltra és csepergő/szakadó esőre ébredünk, hogy itt a nyár, és fázunk napközben az irodában, délután és este otthon. De azért van egy jó kis SALGO típusú teatűzhelyünk, hogy ilyen esetekben begyújtsunk. A fűtési szezon így kitolódott az eddigi 8 hónapról 10 hónapra, ugyanis itt volt már arra példa, hogy augusztus 21-én is be kellett fűteni, ráadásul a cserépkályhába. Ahogy figyelem az előrejelzéseket, népi jóslatokat, lehet, hogy az idén is szükség lesz rá. Állítólag hűvös nyarunk lesz (illetve már van is). 
Így aztán kérem, hogy aki a Napnál fűtő, az menjen vissza szépen a szolgálati helyére és végezze a dolgát rendesen!