... hogy itt, a számomra oly ismeretlen helyen egy nagyon távoli rokonra bukkanok, ráadásul teljesen véletlenül. Laca legközelebbi munkája egy szlovéniai kültéri kemenceépítés lesz, és ehhez kerestünk egy olyan díszműkovács mestert, aki a kemence belső ajtaját (úgynevezett "tévő"-jét), valamint a kissé díszesebb külső ajtaját megrendelésre elkészítené. Egyik kedves barátunkat (akitől mellesleg annak idején a házunkat vásároltuk) kérdeztük, hogy nem tud-e nekünk ezirányú hasznos információval szolgálni, és véletlenül tudott. Már amikor diktálta a mester nevét, azt furcsállottam, hiszen ugyanúgy hívták, mint engem, a leánykori nevemen. El is mentünk meglátogatni Őriszentpéterre a kovács mestert, bemutatkoztunk egymásnak, jót derültünk a névegyezőségen. Beszélgetésünk során azonban felfigyeltem arra, hogy említette, honnan származik, és ez nem volt más, mint ahol édesapám szülei és testvérei éltek/élnek, attól egy 10 km-re lévő nagyobb városka. Mondom is neki hamarjában, hogy ez a névegyezőség mégsem lehet akkor olyan véletlen, hiszen édesapám onnan 10 km-re lévő kisfaluban született. Jani bá mondja ám, hogy hát ő is onnan származik, csak azért mondta inkább a város nevét, mert a kis faluét senki nem ismeri, a város viszonylag híres, és így rögtön el tudják helyezni a térképen. Ja, hát akkor vajmi közünk csak van egymáshoz! És elkezdte sorolni a neveket, a helyeket... én egész gyermekkorom összes nyarát abban a Tolna megyei kis faluban töltöttem, de most valahogy hirtelen, egy csapásra megszállt az összes emlék... és azt bántam a leginkább, hogy édesapám mindezt már nem láthatta, nem hallhatta...
Összetettem az információkat és Jani bá korából következtetve arra jutottam, hogy az ő nagypapája és az én dédnagyapám lehettek testvérek. Ezt levezetve tovább: az ő édesapja és az én nagyapám voltak unokatestvérek, Jani bá és az én édesapám lehettek másodunokatestvérek, a Jani bá fia és én lehetünk harmadunokatestvérek... áll is a családfa (egy része) :-)) Mindebből látszik, hogy valóban távoli a rokonság (mellesleg rendkívül hasonlít édesapám egyik öccsére), de én nagyon örültem neki, hogy ilyen távoli vidéken ennyi idő után rokonra lelek. Milyen kicsi a világ! és milyen igaz ez a mondás...
