2014-12-29

Beköszöntött

Végre hozzánk is beköszöntött az igazi tél. Eddig csak ijesztgetett bennünket, de most már Holle anyó is jól megrázta azt a bizonyos dunyháját és fehérbe öltöztette a tájat. Ezekkel a téli fotókkal kívánok mindenkinek sikeres és boldog új esztendőt, remélve azt, hogy az új évben nekem is talán több időm lesz blogot írni és lesz is miről írni. Találkozunk jövőre!










2014-11-28

Disznót vágtunk

Hát ez a nap is eljött... Két héttel ezelőtti szombaton a két herélt kandisznónk lett levágva. Kedves Barátaink jöttek segíteni Pestről, az ő hátuk mögött 25 év tapasztalata van disznóvágásilag, mi pedig az első alkalmon vagyunk túl. Hát ezt nem lehet megtanulni egy alkalommal, még pár disznónak ki kell múlnia ahhoz, hogy minden rendben menjen. Viszont az ő profizmusukkal versenyre kelni nem lehet. 
Bátor voltam... legalábbis nagyon igyekeztem. A malacokhoz is próbáltam lelkileg nem túl közel kerülni, mert tudtam, hogy így végzik. Már tavaly ilyenkor kellett volna levágni őket, de túl kicsinek találtam akkor a súlyukat. No, nem mintha túl sokat gyarapodtak volna - ugye bár ezek vietnámi csüngőhasú malackák - alapból kis súlyúak. Az idén már nem volt visszaút. Én az tudom, felfogom, hogy őket azért tartjuk, hogy levághassuk, élelem legyen belőlük, de lelkileg ezt azért nehéz feldolgozni. Így a vágás napjának reggelén inkább benti elfoglaltságot kerestem magamnak (hagymapucolást), majd mikor már a pörzsölés folyt, akkor mentem ki én is a többieknek segíteni. Kicsit megsirattam őket, (meg a hagymapucolást is) de csináltam, amit mondtak. 
Hát nem könnyű feladat ez, egész napos elfoglaltság, úgyis mondhatnám, hogy fizikailag is megterhelő - pedig nem is én csináltam a nagyja munkát - , hiszen egész nap talpon lenni, futni ezért-azért, mosogatni, húst szortírozni, kolbászt-hurkát tölteni... minden elismerésem és tiszteletem a Barátainké, akik 25 éven keresztül majd' minden szombat-vasárnap 2-2 disznót vágtak. Lett jó néhány pár kolbászunk, véres-májas hurka, különféle húsok a fagyasztóba. Aztán lesózva a többi: szalonnák, sonkák, kevés oldalas. Laci másnap épített egy jó kis füstölőt, a kolbászokat rögvest meg is füstölte. A sózóban lévő húsok egy részének füstölésére már a jövő héten sor kerül, a vastagabbja majd  kb. 2 hét múlva megy a füstre. 
Ezen is túl vagyunk.

2014-11-22

Még néhány kép a kocsibeállóról





A kocsibeálló elejéről hiányzik még a csatorna, és a behúzható ponyva.

Ma, november 22-én pedig virágzik az aranyeső:


2014-11-21

Úgy tartják, hogy szarból nem lehet várat építeni,

de én ezt meg tudom cáfolni, igenis lehet! Mi egész életünkben mást sem csinálunk, csak ezt. Mivel új anyagra sosem telik, így a mások által már kidobásra ítéltetett anyagokat összegyűjtjük, aztán ha eljő az ideje, akkor pedig beépítjük, feldolgozzuk. 

Így történt, hogy az egykori pajta részeként a jövő generációjának fennmaradt gazdasági épület új tetőt kapott, az elejét pedig az én ügyes kezű hites uram megépítette kocsibeállónak. Dicsekedni nem nagyon szoktam, jórészt nincs is mire, de ezt mindenképpen szeretném megosztani Veletek. Laca saját kezűleg ácsolta össze, én csak a kezdeteknél segédkeztem, ameddig kimérte, beállította és összekötötte az egyenes oszlopokat. Még 2 évvel ezelőtt a határon túli szomszéd faluban elbontott egy öreg házat, anyagáért. Lett vagy 800 db cserepünk, egy csomó födémgerenda, födémpadló. Mindezek 100 évet is megélt anyagok, de nekünk nincsenek nagy igényeink, így úgy gondoltuk, hogy majdan ebből fog megépülni a kocsibeálló. A gazdasági épület kétharmadában az állatok - malacok, kecskék - vannak elszállásolva, az egyharmad részében áll Laca kistraktorja, egyéb gépek és az állatok takarmánya. Ennek az épületnek cserép volt a tetején, de kb. 5 évvel ezelőtt - még nem laktunk itt - egy óriási havazás alkalmával összedőlt. A cserepet leszedtük, a lapos tetőt leszigeteltük és 4 éve úgy várt a sorsára. A cserepeket elhasználtuk a ház előtt lévő fatárolók fedésére, így most csak hullámpala fedést tudtunk rá rakni. 

Ilyen volt 2008-ban, amikor megvettük a házat
2010 telén, amikor még nem voltak állataink, sem gépeink
és csak garázsnak használtuk
A kezdeti lépések:

A kép jobb oldalán látható régi boylert is hasznosítottuk:
Laca üstházat -népies nevén: kotlát- készített belőle


Az épület tetejére hullámpala fedés került 


A majdnem végeredmény:

Ha végzünk az építkezéssel, akkor területrendezéssel folytatjuk

Az épület tetejére 60 db pala, a kocsibeálló borítására pedig 760 db tetőcserép került. Az összes gerendát, padlót a férjem egyesegyedül építette be, mert itt nálunk a faluban szinte ismeretlen fogalom az összetartás, a kalákába való együtt dolgozás, a besegítés a másiknak. De megépült, és már oldala is van. Igaz, hogy ponyvából, de a szél már nem tudja majd a havat behordani. Kívülről a száradó jövő évi tüzelőnket Lacám felstokizta, így faborítást is kapott. 

Hát emígy lehet szarból várat építeni :-) 


2014-10-14

Lehet, hogy ő a bűnös?

Gilisztaűző varádics... telis-tele a ház mögötti rét, Laci pedig szép mennyiséget lekaszált belőle, természetesen a kecskéknek. 


Megkérdeztünk egy hozzáértő embert (biológust), valamint az állatorvost is, akik azt mondták, hogy ez a növény az állatokra kis mértékben féreghajtó, nagy mértékben pedig mérgező hatással bír. Tehát  mi kecsketartók, óvakodjunk tőle!


További híreim: kecskéink egyre jobban vannak, Roni kutyusunk is kezd rendbe jönni a kullancsfertőzés után. Egyre nagyobb az étvágya, egyre jobb a kedve is. Remélem, így is marad! 

2014-10-12

Vajon hány élete van egy kutyának?

Az életmentő operációból felgyógyult, a műtét hegei szépen gyógyulnak... erre észrevesszük, hogy mégsem 100-as. Már 3 napja nem eszik, inni rengeteget iszik, liheg, bizonytalan, imbolygó a járása és az orra sem hideg,  nem nedves. Dokibácsi újra majd' mindennapos vendég nálunk, a kecskék miatt is... ők már jól vannak, de mi most Ronika miatt  jobban izgulunk. A megfigyeléseink segítik a diagnózis felállítását, főleg, hogy a hőmérő higanyszála 43 fokig kúszik. Nem akarom hallani, de tudom, hogy meg kell halljam, amit a Doki mond, Roni érdekében. Babesiosis. Még korai stádiumban kaptuk el, nyilván az állandó felügyeletnek, figyelemnek köszönhetően. 3 évvel ezelőtt a Nudli névre hallgató yorkshire terrierem majdnem belehalt, úgy hogy ezt egyszer már átéltük. Jennyből, a golden retrieverünkből is naponta szedjük ki a kullancsot, megjegyzem mindhárom kutyán nyakörv van. Nem lehet ellene védekezni 100 %-osan, és akkor most mi van, ne sétáljunk a mezőn a kutyákkal?

A kecskék viszont jól vannak, egyre jobban. 

2014-10-03

Ránk jár a rúd...

Nehezen szánom rá magam az írásra. Nem szeretek panaszkodni, és a blog fennállása óta nem is igen volt rá alkalom, hogy megtettem, pedig az is hozzátartozik a mindennapokhoz. Az állattartással vannak gondjaink és nem kevés. Szépen gyarapodott a kecskeállományunk, már talán 19-en is voltak összesen. Aztán elkezdtek hullani, egyik a másik után és mi nem tudtuk -máig sem tudjuk pontosan, leginkább csak sejtjük- hogy mi is okozhatta. Már csak 12-en vannak, a legutolsó kecske pont ma reggelre múlt ki. Azt megfigyeltük, hogy az idén tavasszal volt vetélés és halva születés, tejet sem tudtunk túl sokat fejni, így sajtot is csak mutatóba tudtunk készíteni. Nyár elején tömve volt a szénatárolónk (mert az biz'a megépült!), Laca a környék összes rétjét amit lehetett lekaszálta és szorgalmasan hordta a kecskék elé a friss zöldet, kapták  a friss szénát és még abrakot is mellé, mert ezek mind úgy néztek ki, mint akiket éheztetnek. Sokszor legelőre is ki lettek engedve, de az nagyon necces dolog, mert simán keresztül mennek a villanypásztoron. Így csak akkor, amikor figyelni is tudtunk rájuk. Még márciusban voltam egy közszolgálati továbbképzésen, ami egyedül arra volt jó, hogy megismerkedtem a szomszéd falubéli állatorvossal, váltottunk egy pár szót a kecskékről, és ő maga is azon a véleményen volt, hogy a kecskegyógyászat ma még igen gyerekcipőben jár Magyarországon. Mindenesetre megadta a telefonszámát, én pedig jól elsüllyesztettem, hiszen volt állatorvosunk, akivel emberileg semmi bajunk, sőt! Viszont szakmailag már hagy némi kívánnivalót a munkássága. Főleg így utólag, most már összeáll a kép. Szeptember elején aztán Laca nem bírta tovább, és megkért, hogy keressem meg a Doki telefonszámát. Kihívta a kecskékhez és hát az első kérdése az volt, hogy mikor lettek ezek az állatok féregtelenítve. Mondtuk, hogy legutoljára május-június tájékán, hiszen erre mindig odafigyeltünk, amióta kecskét tartottunk (már közel 3 éve!). Elmondtuk, hogy az állatorvosunktól van a szer, aki azt mondta, hogy az állatok ivóvizébe kell beleszórni. A Doki elkérte a szer csomagolását, és amit mondott, az szinte hihetetlennek tűnt, de sajnos igaz! Ez a szer, amivel mi közel 3 éve féregtelenítünk, nem oldódik vízben! Úgy hogy mi 3 évig nem csináltunk semmit sem, és mostanra jött el az az idő, amikor már egyik-másik kecskének felmondta a szervezete a szolgálatot. Rendelt nekünk újabb féregtelenítőt, ki is keverte (nem vízzel, de fogalmam sincs, hogy mibe) és mi végig itattuk egyenként az összes jószágot. Sajnos ezt a legutolsót, a Fincikét már ez sem mentette meg, de nagyon remélem, hogy több kecskét már nem kell elásnunk. Természetesen állatorvost cseréltünk.

Közben még tavasszal észrevettük, hogy az ónémetjuhászunkon egy daganat-szerű valami fejlődik. Bíztunk abban, hogy csak egy tüske betokosodott, vagy egy csípés bedagadt, de nem. Ez egyre nagyobb és nagyobb lett, az állat már nehezen járt, csak napokig feküdt többnyire a házban. Beigazolódott az, amitől már a legelején tartottunk: emlődaganat. Mikor a Doki kijött a kecskékhez, megmutattuk neki Ronit is, és ő egyértelműen diagnosztizálta. Ronika már 8 éves és először nem bíztunk abban, hogy bárki is meg tudja gyógyítani, de többen ajánlották ezt az új Dokit, aki vállalta is a műtétet. Egy paraszthajszálon múlt a kutya élete, mert már a legutolsó stádiumban kirágta saját magát és ezzel rengeteg vért veszített, és kérdéses volt egyáltalán az, hogy az altatásból fel fog-e ébredni, de hála és ezer köszönet a Dokibácsinak, aki megmentette a kutyánk életét. Így egy hónap elteltével már egyre nagyobb sétákat teszünk, úgy vesszük észre, hogy újra a régi.


Sajnos a nyulainkat sem kímélte az élet: a rengeteg eső miatti szúnyog a nyulakra életveszély. Egy nagy nyuszit sikerült megmentenünk, de az 5 kicsiből csak kettő maradt meg. 

A birkák és a malacok, no meg a baromfiállomány jól vannak! 

Megfordult a fejemben, hogy elég volt az állattartásból és eladjuk az összes kecskét. De nem hátrálunk meg, megpróbálunk úrrá lenni a bánatunkon, ami egy jószág elvesztésekor ránk tör, talpra állunk és folytatjuk tovább! Mindenesetre kíváncsi lennék azon blogger-társaim véleményére, akik kecskét tartanak, hogy ők hogyan kezelik ezt a problémát!


2014-07-15

A magnóliák másodvirágzása

No, ilyet sem láttam még! Két magnóliafám van, egész picinek vettük őket még talán 2009-ben. Az igazság az, hogy még amikor megvettük a házat és kezdtünk idejárogatni, Zalalövő környékén majdnem minden második háznál hatalmas magnóliafák díszítették a kerteket. Szépséges virágkoronájukkal egészen megbabonáztak és természetesen első dolgom volt magunknak is beszerezni. Nem voltam benne biztos, hogy jó helyre ültettük őket akkoriban, de hát azóta sok idő eltelt és bizony vagyok úgy más bokrokkal, tujákkal is, hogy jobb lenne nekik más helyet keresni a kertben. Viszont a magnóliáim igen csak növekedésnek indultak, így hagytam őket eredeti helyükön. Minden tavasszal, úgy március körül hozzák virágaikat, az idén csak úgy ontották! És láss csodát, mert kb. egy hónapja ugyancsak virágzásnak indultak és máig van rajtuk virág!




2014-06-30

Változó létszám

Állatfarmunk tekintetében változó tendenciájú  létszámról adhatok hírt, hol több, hol kevesebb jószág színesíti mindennapjainkat. Mostanában több állatka költözött hozzánk. Felsőszenterzsébetről érkezett Jenci, a vietnámi csüngőhasú kanmalac.


Felsőszenterzsébeten működik az Ózon Biofarm, gyönyörű környezetben és sok-sok állattal. Annyi csüngőhasú malackájuk van, hogy számát sem ismerik. A malacok szabadon vannak tartva, jó része az erdőben él, csak néha jönnek elő etetésre. Érdemes odalátogatni és megnézni az állatállományt, mert a malacokon kívül kecskék és nyulak is vannak. Jencit abból a célból vásároltuk, hogy az anyamalacunknak megfelelő párja legyen majd, ugyanis a két nálunk lévő kanmalac még babamalac korukban herélve lettek, így ők levágásra ítéltettek. A másik anyamalacot pedig továbbadtuk az egyik szomoróci szomszédunknak. 

A kecskéknél is történtek változások: az idei kis bakoktól igyekeztünk szabadulni (elajándékoztuk őket a faluba), viszont Szalafőről kaptunk egy egy éves, pici fülű, hosszú szőrű, igen impozáns külsejű bakkecskét (ő Gedeon), valamint egy egy éves fejős anyakecskét, Fruzsit.

Pont ma hoztuk ugyancsak Szalafőről (de nem ugyanarról a helyről) egy idei kis gödölyét Tincsőt, aki a hófehér vonalat erősíti.
Sajnos elhullás is volt, a férjem szavaival élve: "ott ahol élet van, halál is" - sajnáltam a kis kecskét, hiszen amikor született, nagyon erősnek látszott, aztán egyik napról a másikra elpusztult. 

Birkáink száma is nőtt: Béla és Gombóc mellé Rumból hoztunk két rackajuhot Kellyt és Mollyt. 

Most már csak Bélának kéne ügyeskednie - 3 nője is lett hirtelen -, hogy karácsonyra kis bárányunk szülessen.

Nyusziaink is megsokasodtak: 2 anyanyulunk mellé kaptunk Öriszentpéterről 3 nyúlfit, amelyikből egyik rögtön szerelembe is esett a mi Lepkénkkel, így most kisnyulaink is vannak, de hogy mennyi, azt még nem tudjuk.

Galambjaink már csak heten vannak (1 elment és nem jött vissza, 2 elpusztult).

Baromfiudvarunkat sem kímélte a változás: 2 kakastól meg kellett válnunk, őket levágtuk. Keltettünk 8 libát és 1 futókacsát, amelyből 4+2-öt elajándékoztunk, két kislibánk és a futókacsa pedig gyönyörűen szocializálódott a baromfiudvarba. Keltettünk még csibéket is, amiből 4 db-ot elajándékoztunk, a többi 8 pedig külön ketrecben várja, hogy végre ők is teljes értékű lakói legyenek a baromfiudvarnak. Kaptunk Farkasfáról egy gyöngykakast (fiú létére Gyöngyike), szeretnénk mellé legalább egy gyöngytyúkot is majd beszerezni. 


Külön ólban várja a cseperedést  2 db pulykacsemete, akiket úgy kaptunk ajándékba, illetve cserébe a libákért és a pipikért. Tegnap a faluból kaptunk egy libát és egy pecsenyekacsát, akik nagyon könnyen összeszoktak a többiekkel.

Az öt cicám közül egy, a Kormi Húsvét óta nem jött haza, gyanítom, hogy már nem is fog :-(  őt nagyon sajnálom, 6 éves, jó cicám volt. Megint csak a férjemet tudom idézni: "A macska fogyóeszköz".

Na de ezt leszámítva jó sokan vagyunk :-)



2014-05-28

Kertem egy szeglete

A futórózsáim: sárga, hófehér és rózsaszín

Akkorák a virágok, hogy alig bírja el a növény szára




Kedves kis futó kaspóban.

A petúnia is örök sláger nálam.

A vadrózsa bokor teret hódított.
Kicsit muszáj lesz vagy összekötni, vagy lemetszeni.

A kerti kiülőnk "ablaka". A kiülő teljesen megújult.

Mire jó egy már használaton kívüli kerámia edény?

A mediterrán gyöngyszem: az örök kedvenc bougainvillea. 

Csíkos petúnia

A kerti kiülőnk egyik oldala.
Ha majd teljesen kész, akkor lesz róla egy "ilyen volt-ilyen lett" bejegyzés.

2014-05-16

Egy hét egyedül

Szerencsére már eltelt. Laca egy kemenceépítés miatt utazott el Cserépváraljára, az ország másik szegletébe, így egyedülálló lettem egy egész hétre. Hát meg kell hogy állapítsam, akármilyen kicsi is a mi gazdaságunk, ezt nem egyedülálló nőnek találták ki, főleg úgy, hogy mellette főállásban dolgozik is az emberlánya. Az előre lekaszált füvet a kecskék alig 3 nap alatt felzabálták, hiába gondoltam úgy, hogy majd beosztással élünk. Kénytelen voltam a szomszédhoz fordulni segítségért, mert én magam sajnos a benzines fűkasza berántására is képtelen vagyok. De úgy ahogy autót vezetni kitűnően megtanultam, ezt is meg fogom tanulni, hogy ilyen alkalmakkor ne kelljen máshoz fordulnom segítségért. Végül is túlvészeltük a Laca nélküli hetet, de nagyon vártam már, hogy hazajöjjön. Még szerencse, hogy jó idő volt, és a kecskék tudtak kint legelni. Megértem én, hogy muszáj dolgozni és pénzt keresni, és azt is, hogy sajnos itt a környékben nem adódik neki munkalehetőség, illetve csak nagyon elvétve. Ugyanis ő hiába kitűnő cserépkályha- és kemenceépítő szakember, ha itt a környékben  az összes cserépkályhás munkát elviszi előle egy kéményseprő végzettségű "szaki", a kemencékhez meg kőművest hívnak. Hiába no, ezek az emberek itt születtek, mindenki ismeri őket, a munkájuk ugyan fabatkát sem ér, de mi akkor is "gyüttmentek" vagyunk és maradunk életünk végezetéig, egy gyüttment pedig nem érthet semmihez sem. Így meg kell ragadni a lehetőséget, ahová hívják, oda mennie kell. (Bocsánat a kifakadásért, de az igazságtalanságot nagyon nehezen viselem.)

Itt a legújabb műremek, ez egy igazi alkotás lett.
Érdekessége, hogy a sparhelt füstjárata be van építve a kemence kéményébe.

Mindeközben kikeltek a kislibáink is, úgy hogy nem volt elég a 17 kecske, 2 bárány, 4 malac, 3 kutya, 5 macska, 10 galamb, 2 nyúl, kacsák-libák-tyúkok körüli tennivalók, a 8 kislibát és az egyetlen indiai futókacsát is el kellett látni.

Az a kis fekete a "kakukktojás": az egyedüli futókacsa

A liba-pesztrálásban Jenny is segített

Most már a rendes megszokott kerékvágásban zajlik az élet, csak az időjárás az, ami nem az ilyenkor megszokott. Őrült szél és szakadatlanul zuhogó eső keseríti mindennapjainkat, de bizakodunk, mert a jövő hétre már nyarat jósolnak! Közben elkészült az idei első sajtunk, 100% kecstejből  római köményes és zöld borsos ízesítéssel:

 

A hétvégén 3 új lakója lesz állatfarmunknak: nyuszik érkeznek hozzánk!