2014-10-03

Ránk jár a rúd...

Nehezen szánom rá magam az írásra. Nem szeretek panaszkodni, és a blog fennállása óta nem is igen volt rá alkalom, hogy megtettem, pedig az is hozzátartozik a mindennapokhoz. Az állattartással vannak gondjaink és nem kevés. Szépen gyarapodott a kecskeállományunk, már talán 19-en is voltak összesen. Aztán elkezdtek hullani, egyik a másik után és mi nem tudtuk -máig sem tudjuk pontosan, leginkább csak sejtjük- hogy mi is okozhatta. Már csak 12-en vannak, a legutolsó kecske pont ma reggelre múlt ki. Azt megfigyeltük, hogy az idén tavasszal volt vetélés és halva születés, tejet sem tudtunk túl sokat fejni, így sajtot is csak mutatóba tudtunk készíteni. Nyár elején tömve volt a szénatárolónk (mert az biz'a megépült!), Laca a környék összes rétjét amit lehetett lekaszálta és szorgalmasan hordta a kecskék elé a friss zöldet, kapták  a friss szénát és még abrakot is mellé, mert ezek mind úgy néztek ki, mint akiket éheztetnek. Sokszor legelőre is ki lettek engedve, de az nagyon necces dolog, mert simán keresztül mennek a villanypásztoron. Így csak akkor, amikor figyelni is tudtunk rájuk. Még márciusban voltam egy közszolgálati továbbképzésen, ami egyedül arra volt jó, hogy megismerkedtem a szomszéd falubéli állatorvossal, váltottunk egy pár szót a kecskékről, és ő maga is azon a véleményen volt, hogy a kecskegyógyászat ma még igen gyerekcipőben jár Magyarországon. Mindenesetre megadta a telefonszámát, én pedig jól elsüllyesztettem, hiszen volt állatorvosunk, akivel emberileg semmi bajunk, sőt! Viszont szakmailag már hagy némi kívánnivalót a munkássága. Főleg így utólag, most már összeáll a kép. Szeptember elején aztán Laca nem bírta tovább, és megkért, hogy keressem meg a Doki telefonszámát. Kihívta a kecskékhez és hát az első kérdése az volt, hogy mikor lettek ezek az állatok féregtelenítve. Mondtuk, hogy legutoljára május-június tájékán, hiszen erre mindig odafigyeltünk, amióta kecskét tartottunk (már közel 3 éve!). Elmondtuk, hogy az állatorvosunktól van a szer, aki azt mondta, hogy az állatok ivóvizébe kell beleszórni. A Doki elkérte a szer csomagolását, és amit mondott, az szinte hihetetlennek tűnt, de sajnos igaz! Ez a szer, amivel mi közel 3 éve féregtelenítünk, nem oldódik vízben! Úgy hogy mi 3 évig nem csináltunk semmit sem, és mostanra jött el az az idő, amikor már egyik-másik kecskének felmondta a szervezete a szolgálatot. Rendelt nekünk újabb féregtelenítőt, ki is keverte (nem vízzel, de fogalmam sincs, hogy mibe) és mi végig itattuk egyenként az összes jószágot. Sajnos ezt a legutolsót, a Fincikét már ez sem mentette meg, de nagyon remélem, hogy több kecskét már nem kell elásnunk. Természetesen állatorvost cseréltünk.

Közben még tavasszal észrevettük, hogy az ónémetjuhászunkon egy daganat-szerű valami fejlődik. Bíztunk abban, hogy csak egy tüske betokosodott, vagy egy csípés bedagadt, de nem. Ez egyre nagyobb és nagyobb lett, az állat már nehezen járt, csak napokig feküdt többnyire a házban. Beigazolódott az, amitől már a legelején tartottunk: emlődaganat. Mikor a Doki kijött a kecskékhez, megmutattuk neki Ronit is, és ő egyértelműen diagnosztizálta. Ronika már 8 éves és először nem bíztunk abban, hogy bárki is meg tudja gyógyítani, de többen ajánlották ezt az új Dokit, aki vállalta is a műtétet. Egy paraszthajszálon múlt a kutya élete, mert már a legutolsó stádiumban kirágta saját magát és ezzel rengeteg vért veszített, és kérdéses volt egyáltalán az, hogy az altatásból fel fog-e ébredni, de hála és ezer köszönet a Dokibácsinak, aki megmentette a kutyánk életét. Így egy hónap elteltével már egyre nagyobb sétákat teszünk, úgy vesszük észre, hogy újra a régi.


Sajnos a nyulainkat sem kímélte az élet: a rengeteg eső miatti szúnyog a nyulakra életveszély. Egy nagy nyuszit sikerült megmentenünk, de az 5 kicsiből csak kettő maradt meg. 

A birkák és a malacok, no meg a baromfiállomány jól vannak! 

Megfordult a fejemben, hogy elég volt az állattartásból és eladjuk az összes kecskét. De nem hátrálunk meg, megpróbálunk úrrá lenni a bánatunkon, ami egy jószág elvesztésekor ránk tör, talpra állunk és folytatjuk tovább! Mindenesetre kíváncsi lennék azon blogger-társaim véleményére, akik kecskét tartanak, hogy ők hogyan kezelik ezt a problémát!


10 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Én csak együttérzésemet tudom kifejezni neked. Hátha Bodzazsuzsa olvas, ő többet tud. S egy orvos, legyen emberé vagy állaté, ha nem áll a helyzete magaslatán rossz. Finom voltam. Megvannak a magam tapasztalatai, ha "csak egy macskával" is. Kitartást nektek!

bodzazsuzsa írta...

Kedves Annamarie! Anikó hozzánk küldött jótanácsért...és hát mit is mondhatnék...hiszen mi is feladtuk a kecsketartást...bár más okokból._ villanypásztor, szomszédok...stb.)Ilyenfajta elhullás nem volt, bár nálunk is volt ismeretlen eredetű...Mi is betartottunk minden állatorvosilag kötelezőt...mégis. Szóval, nem tudom, milyen jó tanácsot adhatnék....Én jelenleg annak örvendezem, ha más kecskéjéhez hívnak fejni, és így lesz kecsketejem a sajtozáshoz. Vagy más ellenőrzött tenyészetből vásárolom a kecsketejet...Egyelőre itt tartok és álmodozom arról, hogy lesz még kecsóm, akár több is, és saját kecsketejjel láthatom el szerény vendégkörünket is - akiket egyáltalán érdekel a kecsketej és sajt.

Messzenéző Minyon írta...

Ezt a féregtelenítést már a második helyen olvasom, mi még erre nem is gondoltunk, de ezek szerint jó lesz erre odafigyelni. Ha legközelebb találkozunk Hasfelmetszővel, megbeszéljük vele. De pont ő mondta, hogy a kecske különös jószág, nem lehet meggyógyítani. Amilyen konok, ha a fejébe veszi, hogy beteg, akkor beteg.

Névtelen írta...

Üdvözlöm!
Leírok pár gyógyszert amit tartsanak készleten otthon!Elsőnek talán a féreghajtók:Biomectin,Vermitan,jó ha van v.mi szelén tartalmú szer pl:Esvex ezeken kívül:oxitocin és v.mi jó gyulladáscsökkentő pl:Norodine 24!Ha jól gondolom több helyről valók az állatok,28 nap karantént illett v.na betartani!Csapadékos időben sűrűbben kell féreghajtani és a tejnél betartani a várakozási időt ami változó,hogy hány nap!Vannak jó homeopátiás szerek is pl hasmenésre a Farmacastan:cserfakéregpor a vizükbe pár csepp almaecet.Ès fő a tisztaság!A takarmányozással sincs rendben minden,javaslom nézzenek utána mert az állat sínyli meg!Talán jobb lenne csökkenteni az állományt és csak akkor gondolkodni a növelésén ha megvan a szaktudás is!Csak a jószágok érdeke miatt írtam ezért maradnék névtelen.

Messzenéző Minyon írta...

Beszéltünk Hasfelmetszővel, aki csak félig városi állatorvos, másik felében gazdaságokba jár, tehát nem csak a kisállatokhoz ért. Azt mondta, hogy nagyon ritka kecskéknél a férgesség, inkább csak bizonyos takarmánytól lehet. És nem nagyon ajánlatos szerinte szájon át adni féreghajtót, mert kérődzők és ami lejut, egyszer még visszajut és újra le, tönkreteheti a gyomrukat, csak injekcióval. De mivel alaposan ránkijesztettél, holnap hoz olyan injekciót, ami nem csak féregtelenít, de az összes élősködő ellen jó.

Annamarie írta...

Minyon, a mi állatorvosunk pedig 30 évig TSZ és nagygazdaságok, állattelepek állatorvosa volt, mellette klinikusi tapasztalattal. Említette, hogy sok állatorvos úgy tudja, - hibásan! - hogy nem lehet a kérődzőknek szájon át adni... A másik meg, hogy ritka a kecskék között a férgesség... hát nem tudom, én nem vagyok állatorvos, de állítom, hogy nem ritka. Minden félévben kell őket féregteleníteni. Az valóban nagyon jó, ha belső-külső élősködők ellen kapják a szurit. A mieink közül is voltak egyedek, akik ilyet kaptak. Ők voltak a fertőzőek, a legutoljára hozott 2 kecske Fruzsi és Gedeon, akiknek valóban nem ártott volna a karantén. Most már úgy néztük, helyre jöttek, bár két hét múlva újra megkapják a féregtelenítőt, mert úgy lesz teljes a védettség.

Messzenéző Minyon írta...

Őőőő, tehát úgy érted, hogy akik megkapják a szurit, védettek lesznek, de fertőznek? Mondjuk nálunk nincs kit fertőzni, perpill. négyen vannak és maradnak is, és mind kapnak szurit (még nem kapták meg).

Messzenéző Minyon írta...

Vagyis inkább: védettek lesznek, de fertőzhetnek? Kíváncsian várom a válaszod, annyira kezdők vagyunk a hosszú távú állattartásban, hogy minden tapasztalat, tanács jól jön!

Annamarie írta...

Nem, védettek lesznek és nem fognak már fertőzni, mert ez a szuri mindent kitakarít kívül-belül. Megnyugodhatsz :-) De nagyon oda kell figyelni rájuk. És ami nagyon fontos: SZELÉNES NYALÓSÓT vegyél nekik! Sajnos annyira szegény a föld szelénben, hogy a kecskéknek utánpótlást kell biztosítani. A szelén-hiányba akár bele is pusztulhat.

Messzenéző Minyon írta...

Szelénes sót kapnak, amióta nálunk vannak (előtte nem tudom). És szerencsére nyalják is mind a négyen, mert olvastam valakinél, hogy az ő kecskéi csak a tiszta sót hajlandók nyalni. De a mieink nyalogatják nagyon szorgalmasan, érdekes kis gödröket képezve benne :)