2010-02-24

Őrségi értékek - programajánló

Az Őrségi Többcélú Kistérségi Társulás még 2007. év végén döntött úgy, hogy a kistérség hagyományos értékeinek, alkotó és öntevékeny köreinek lehetőséget biztosít egy közös rendezvényen történő megjelenésre az Őrségi Kistérségi Kiállítás és Kulturális Gála keretében. 2009-ben már úgy szervezték a programot, hogy nemcsak az Őrség "fővárosában" Őriszentpéteren, hanem a térség több településén is felléphessenek az amatőr művészek, csoportok, igazi kulturális forgatagot teremtve.
A kezdeményezés az elmúlt évek tapasztalata alapján bevált, az idén 2010. február 27. -április 25. között rendezik meg az immár hagyományosnak tekinthető


Kulturális Forgatag és kistérségi vándorkiállítás

rendezvényeit.


Időpontok és helyszínek:


Február 27. 17:00 Kondorfa
Március 7. 14:00 Hegyhátszentjakab
Március 13. 18:00 Őrimagyarósd
Március 20. 18:00 Ivánc
Március 27. 18:00 Szatta
Április 17. 18:00 Nagyrákos
Április 17. 19:00 Pankasz
Április 24. 15:00 Kercaszomor
Április 25. 18:00 Magyarszombatfa





Közreműködők:

Baksa Eszti, az Őrség mesemondója
Cservék-család, Őrimagyarósd
Felsőmaráci Asszonykórus
Fölnagy Csaba, Kisrákos
Ivánci Népdalkör
Ivánci Szakosított Otthon Néptánccsoportja
Kercai gyerekek
Kerkabarka Színjátszó Csoport, Bajánsenye
Kisrákosi Színjátszók
Lábas Pajtások
Moldva Expressz
Olasz Katalin, Kondorfa
Őriszentpéteri Színjátszók
Őrségi Baráti Kar, Őriszentpéter
Pankaszi Színjátszók
Petőfi Sándor Népdalkör, Domonkosfa
Szattai gyerekek
Viszáki Asszonykórus
Vörös Netti Népdalkör, Szalafő


A programot az Őrségi Többcélú Kistérségi Társulás rendezi az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával.



2010-02-22

Lassan tavaszodik...

... legalábbis a kert kezd felébredni téli álmából. Néhol még látni hókupacot, de már felfedeztünk egy hóvirágot is, mi több: a magnólián duzzadnak a rügyek! Bízom benne, hogy hamarosan eltűnik a hó és a hétvégén tudunk egy kicsit a kerttel is foglalkozni. Azzal a kerttel, amelyet itt szándékozunk hamarosan hagyni... csak hiszem, hogy egy házeladásnál a kert is csalogató tud lenni és mellesleg nekünk sem mindegy, hogy azt a pár hónapot milyen természeti környezetben töltjük.

Az őrségi kertünk... hm, még olyanunk nem igazán van, pedig terület, hely lenne. Talán, ha most az idén nyáron-ősszel odaköltözünk, akkor a jövő tavasz már sokkal virágosabb lesz ott is.

Múlt hétvégén töltött kolbászainkat az elmúlt hét közepén elhoztuk a bérfüstölőből és bekerültek a spajzba. De milyen isteni illat terjeng, ha oda benyitunk... egyből megkordul az ember gyomra! Ez az adag is rendkívül jól sikerült, úgy hogy el is terveztük, hogy lesz még folytatás. Főleg, hogy elég gyors iramban fogy.
Lacám újra iskolába jár szombatonként - így nem tudjuk, hogy mikor lesz a legközelebbi alkalom, amikor is újra láthatjuk szeretett házunkat. Teljes erőnkkel készülünk az ottani életre, megpróbáljuk úgy alakítani, hogy ha odaköltözünk, akkor hasznos, dolgos polgárai legyünk a falunak, és ne a munkanélküli statisztikát gyarapítsuk. Talán beindul a cserépkályharakás is (már meg van az első megrendelés Péterbácsitól), de az őszi-téli időszakot, amikor nincs szezonja a kályhaépítésnek, másképp kell áthidalni, több lábon kell állni. Erre lesz jó a fakitermelő végzettség, amely megszerzésére Laca beiratkozott.
"A fakitermelő tanfolyam célja olyan műszaki, biológiai alapismeretekkel rendelkező szakember képzése, aki professzionális módon tudja végezni a fakitermelés során előforduló munkaműveleteket, folyamatokat, valamint ki tudja szolgálni a fakitermelésben használatos közelítő és rakodógépeket. A fakitermelés a 6 cm mellmagassági átmérőnél nagyobb és 5 méternél magasabb fák tőtől való elválasztása, gallyazása, választékolása, a szükséges felkészítése (kérgezés, hasítás) és készletezése (sarangolás, máglyázás), valamint a kitermelt faanyag számbavétele. Ez történhet egyedül álló fák, fasorok, erdősávok, facsoportok, erdőrészek esetében."

Tehát a szombatok ezáltal egy időre foglaltak, de remélem, hogy előzetes terveink szerint március idusán a hosszú hétvégéből két nap ott tudunk lenni.






2010-02-16

Várjuk együtt Zsuzsannát!

Talán a csodálatos, napsütötte hétvége után az ember(lánya) egyre inkább reménykedik a tavasz közeledtében. Az általam olvasott blogokban is mindenki a tavaszt várja. Az idei tél kitett magáért, hideg is volt, hó is volt, de szerintem nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel: elég is volt.


Valahol olvastam, hogy egy népi időjós bizony még Húsvét napjára is kemény fagyokat jósolt, csak reménykedni tudok benne, hogy nem válik be előrejelzése.
Mindenesetre a néphit szerint, ha február 19-én, azaz Zsuzsanna napján magasan száll a pacsirta, az a jó idő közeledtét, a természet újjászületését jelzi.

Már csak néhány napot kell várnunk, és megtudjuk, hogy mire számíthatunk!

2010-02-15

Kirándultunk Nógrád megyébe


Vasárnap, ebben a vakítóan napsütéses, téli időben nem nyugatra, hanem észak felé vettük az útirányt, Nógrád megyébe kirándultunk, egy helyes kis faluba. Kirándulásunk oka nem más, mint egy kedves bloggertársam, Péterbácsi felkeresése, ugyanis Lacámnak e-mailben jelezte, hogy cserépkályhát szeretne építtetni.

Péterbácsi - aki nem is annyira bácsi - terített asztallal és saját maga főzött, nagyszerű ebéddel várt bennünket. Péter gyönyörű, népies stílusú fa nyílászárókat, bútorokat készít saját műhelyében, munkái igazán figyelemreméltóak. Laca méricskélt, tanácsot adott, együtt gondolkodott Péterrel, és végül megegyeztek a cserépkályha helyében, nagyságában. A jobb idő beálltával - reményeink szerint március vége felé - indul a cserépkályha építés, de arról majd az Otthon melege című blogban fogunk képes, részletes beszámolóval szolgálni.


Kolbászoltunk

Nálunk már hagyománynak is tekinthető, hogy a tél beálltával, általában december elején kolbászt töltünk. Ilyenkor megvesszük a hentesnél az apróra (kétszer)darált kolbászhúst, és otthon saját szánk íze szerint fűszerezzük, bélbe töltjük, majd saját magunk megfüstöljük. Pár karika erejéig a fagyasztóba is jut, sültkolbásznak.

Ez a műveletsor az elmúlt év végén, decemberben meg is történt. Azonban annyira jól sikerült a kolbászunk, hogy mostanra el is fogyott, igaz, hogy általában a fele mennyiség mindig ajándék/kóstoló tárgyát szokta képezni.

A hétvégén szombatra megint elhatároztuk a kolbászkészítésre magunkat, így a szokásoknak megfelelőlen elkészítettük az újabb adag kolbászmennyiséget. Most eltérően az eddigi gyakorlattól, ládába pakoltuk és átvittük a szomszéd városba bérfüstölésre. A füstölés fázisa egy nagyon fontos momentum, hiszen nem mindegy, hogy milyen fával történik a füstölés, oda kell figyelni arra is, hogy hideg füst érje a kolbászokat, hogy ne érjenek össze - ezért forgatni is szükséges őket - és a füstölés ideje is lényeges.


A szomszédunk már le is meózta a kolbászunkat, így szinte biztos vagyok benne, hogy ez az adag is jól sikerült. Különösebb receptje nincsen, csak annyi a titka, hogy nem sajnáljuk ki belőle a fűszereket.

2010-02-12

A 10.000-dik

Átléptem a 10.000-dik oldalletöltést... A látogató számlálóm 2009. augusztus 17. óta számolja folyamatosan a blog látogatóit, ez azt jelenti, hogy pontosan fél év alatt értem el ezt az eredményt. Igaz, hogy a blogírás kezdetekor még nem a bloggeren kezdtem a pályafutásomat, mert egy teljes évet ITT töltöttem. Mostani látogatóim között sokan vannak, akik már akkor is látogatták a blogomat és követtek ide is...

Hiszem, hogy ezzel a bloggal talán közelebb tudom hozni olvasóimhoz az ország nyugati szegletét, népszerűsíteni tudom azt a kis falut, ahol életem további részét szeretném tölteni.

Köszönöm az érdeklődést, a kommenteket,
a sok kedvességet amit eddig Tőletek kaptam
és ezentúl is nagyon sok szeretettel várok mindenkit!

2010-02-09

A 244-ik ...

Ez a szomoróci hétvége számunkra nem csak az ünnepről szólt, hanem egyéb ügyes-bajos hivatali dolgainkat is ügyintéztük.


Csütörtök délelőtt, amikor megérkeztünk 5 fok volt a házban úgy, hogy kedves Barátunk előző nap és aznap reggel is begyújtott. Mikor nekikezdett a fűtésnek, -3 fok volt a házban, így el voltunk a legrosszabbra készülve. Szerencsére nem történt baj, hiszen előzőleg minden vizet leengedtünk, így nem igen volt, ami elfagyjon. Kivételt képez persze az én hanyagságomból ott felejtett vízzel teli felmosóvödör, amibe aztán rendesen bele volt fagyva még akkor is a felmosóvíz, amikor mi megérkeztünk. Eljövetelünkkor erre most kínosan ügyeltem!


Péntek volt az ügyintézések napja. Büszkén írhatom, hogy immár én is kercaszomori lakosnak számítok, és mint utóbb megtudtuk, én vagyok jelen pillanatban a 244-ik! Aztán még Lacám vállalkozásával kapcsolatos papírokat is intéztünk, így két hivatalban is jártunk. Hivatali ügyintézéseink során csupa kellemes tapasztalatról számolhatok be. Érdekes módon itt, ezekben a kis vidéki hivatalokban emberi, közvetlen módon és kedvesen tudnak az állampolgárral bánni, nem úgy mint itt a nagy fővárosban, ahol droid-módjára ülnek a köztszolgálók az ablakaik vagy pultjaik mögött és fokhegyről beszélnek a kedves ügyféllel. Mondom ezt úgy, hogy én magam is köztisztviselőként dolgozom, és nekem is akadnak néha ügyfeleim (noha pultom nincs, de íróasztalom és irodám igen), tehát tudom, hogy mi fán terem a közt szolgálni.


Az időjárás megérkeztünkkor inkább mondható volt tavaszinak, mint télinek. Hétágról, vakítóan sütött a napocska, szinte kabát nélkül lehetett közlekedni. Szombat reggelre azonban megérkezett az általam már régóta áhított hóesés: egész nap, szinte megállás nélkül szakadt, még az ünnepség szabadtéri programján készült fotókon (lásd az előző bejegyzésnél) is látni. Én nagyon örültem neki, mert kellemes emlékeket idéz fel bennem a havas őrségi táj: 2007. decemberében így láttuk először az Őrséget, és így, havasan szerettünk bele... (Fotók is lesznek külön, de éppen most merült le a gépem aksija).
Ezen a hétvégén a hivatali ügyintézésen és a ház fűtésén túl nem igen csináltunk semmit sem (de azt igen intenzíven :-)), viszont nagyon jól esett kikapcsolódni, és most már teljes jogú polgárként részt venni az ünnepségen. A levetített filmet, a "Balassagyarmat a legbátrabb város", bátran ajánlom mindenkinek megnézésre, hiszen történelmi szempontból hiánypótló alkotás. Jó érzéssel tölt el, hogy az ünnepségen megismerkedhettem olyan falubéli emberekkel, akik a blogom alapján már ismertek, de személyesen még nem találkoztunk. Jó érzéseim legkellemesebbike pedig, hogy most már én is Magyarország Legbátrabb Falujának lakója lehetek. Remélem, hogy a papírforma hamarosan fizikai valóvá válik, és nem csak a statisztikát javítom, hanem jelenlétemmel, munkámmal tehetek is majd e kis közösségért...

Február 9.


Az elmúlt hosszúra sikeredett hétvége történéseinek középpontjában kicsi falunk "Communitas Fortissima" ünnepe állt, amelyről a vasnepe.hu így írt:

"Koszorúzás a szomoróci haranglábnál a legbátrabbak ünnepén

Az őrségi emberek hazaszeretetét, szülőföldjükhöz való ragaszkodását ünnepelték meg szombaton délután Kercaszomoron, hazánk legbátrabb községében.

1919. augusztus 12-én a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai megszállták a mai Kercaszomor nyugati részét, amely akkor még Szomoróc néven önálló, színmagyar református község volt. Egy évvel később - alig két hónappal a gyászkeretben törvénybe iktatott trianoni békediktátum aláírása után, augusztus 1-jén - a helyi lakosság a kercai helyőrség Rankay József hadnagy vezette katonáival együtt fegyverrel űzte el a betolakodókat.


A diadal azonban rövid életűnek bizonyult, a megszállók erősítést kaptak, visszaszorították a kercai határőröket, a felkelésben részt vevő szomoróciak egy részét pedig bebörtönözték, mások a szomszéd falvakba menekültek.


A Határmegállapító Bizottság a helyi lakosság bátor helytállásának hatására döntött úgy Szomoróc sorsáról, hogy az 1922. február 9-én visszatérhetett az anyaországhoz. 1923-tól minden évben megünnepelték az őrségi településen február 9-ét a Kerca és Szomoróc határán felállított emlékoszlopnál, valamint az ugyanitt ültetett Tisza István emlékfáknál.


A fordulat éve után az ünnep és az emlékfák áldozatul estek a másfajta ünnepeket ülő profán kornak. A visszatérés 80. évfordulóján, 2002. február 9-én újra ünneppé emelték ezt a napot. 2008-ban, hét év küzdelem után az őrállók leszármazottainak bátorsága, hazaszeretete méltán érdemelte ki az utókortól a Legbátrabb Község - Communitas Fortissima elismerő címet.


Szombaton délután az egybegyűltek megkoszorúzták a szomoróci haranglábat, a hóesés ellenére sokan gyűltek össze emlékezni. Az ünnepség a faluházban folytatódott, ahol Rankay hadnagy életútjáról is szóltak.
Ezt követően Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke köszöntötte a kercaszomoriakat, majd V. Németh Zsolt, a térség országgyűlési képviselője és Kapornaky Sándor, Kercaszomor polgármestere tartott ünnepi beszédet. A megemlékezés után az érdeklődők megtekintették Matúz Gábor: Balassagyarmat, a legbátrabb város című filmjét."

2010-02-01

A mi ünnepünk

Az idén február 6-ra, szombatra esik a "legbátrabbak ünnepe", eredetileg azonban február 9-e az a bizonyos jeles nap (csak a szombat miatt lesz most az ünnepség 6-án). Február 9-e nem csak a kercaszomori lakosoknak ünnep, hanem mi magunk is aznap ünnepeljük házunk adásvételi szerződésének aláírását, amely pontosan 2 évvel ezelőtt történt.
Emlékszem, amikor 2008. február 9-én, szombaton aláírtuk az adásvételi szerződést egy szentgotthárdi kis ügyvédi irodában, kifizetve az eladónak a foglalót. Akkor még nem tudtuk, hogy a többi sokmilliót miből teremtjük elő, de abban biztosak voltunk, hogy nekünk ez a ház kell! Az Eladótól (akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot és nagyon kedves barátunk lett) megkaptuk a ház kulcsait, hogy nyugodtan visszamehessünk tervezgetni, méricskélni, rajzolni... és úgyis tettünk. Mikor már elég időt töltöttünk a házban ahhoz, hogy érezzük, hogy rögvest megfagyunk, úgy döntöttünk, hogy autóval megnézzük a régi határt, felfedezzük a falucskát. Nem ismertünk senkit és semmit, mégis első perctől kezdve éreztük, hogy ott itthon vagyunk. A házunkkal keresztben-áttellenben van a szomoróci harangláb, amely egy központi helye az ünnepségnek. Miután legurultunk a lejtőn és ráfordultunk a köves útra, megláttuk a tömeget és nem értettük, hogy milyen okból van a gyülekezés. Később, miután hazajöttünk és rákattantam a honlapra, akkor értettem meg, hogy február 9-e mennyire jelentős nap nem csak a kercaszomoriak, hanem a mi életünkben is. Azzal, hogy pont aznap sikerült megvennünk a házat, úgy érzem, hogy életünk egy picit összefonódik a község történelmével.
Az idei ünnepet elég sajátosan fogom "kőbe vésni": férjem után én is bejelentkezem állandó lakosnak! Hiszem, érzem
"... nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim"
(részlet Presser Gábor: Padlás c. musicalből [Fényév távolság])

A legbátrabbak ünnepe

MEGHÍVÓ

A "Legbátrabb Falu" - Kercaszomor 2010. február 6-án, szombaton ünnepli Szomoróc Magyarországhoz való visszatérésnek 88. évfordulóját.

Részletes program:

14.00 Ökumenikus megemlékezés, majd koszorúzás a szomoróci haranglábnál

14.30 Faluház: a korabeli eseményeket a kercaszomori fiatalok idézik fel történelmi források alapján
"A bátorság aktualitása" - ünnepi beszédet mond Kapornaky Sándor polgármester

15.00 Állófogadás

15.30 Filmvetítés: "Balassagyarmat, a legbátrabb város"


"Communitas Fortissima" - Kercaszomor Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt az immár hagyománnyá tett ünnepre, hogy együtt emlékezzünk a bátrakra és feledtessük a "vakmerő gyávaság" korát.