2011-01-28

Ez is, az is...

Itt vagyok újra... voltak olvasóim, barátaim, akik már hiányolták az újabb bejegyzést. Olyan túl sok lényeges dolog, amely pozitív, nem igazán történt velünk, a rossz dolgokról viszont nem írok, mert nem szeretek panaszkodni.

Bár már pont egy hete, hogy vizsgáztam, de kellett néhány nap, hogy kiheverjem. Jogi ismeretek (vegyesen: polgári jog, munkajog, cégjog, közigazgatási jog, uniós jog) tantárgyból volt összesen 50 tételem, 4-est kaptam. Gazdasági és vezetéselméleti ismeretekből 36 tételem volt, mindkét tárgyat 100%-ra teljesítettem, 5-öst kaptam. Amennyit én már vizsgáztam, mostanra rájöttem, hogy a szóbeli vizsgázás mégis csak jobb az írásbelinél (pláne, ha valakinek jó a beszélőkéje és megtalálja a vizsgáztató tanárral a személyes kontaktust). Viszont most felköthetem a gatyámat, mert március 3-án pénzügyből egy három órás, 11 oldalas feladatlap jön sorra. A múlt órai anyagból szinte egy szót sem értettem, no az elméleti részével nincsenek gondjaim, csak a képletekkel és a számításokkal. Majd csak azt is túlélem valahogy. Viszont az a jó, hogy a korábbi vizsgáztatással ellentétben ezek a tantárgyak már nem fognak előjönni a záróvizsgán, így még a vizsga napján elégettem az összes nyomorult tételt (a gépen azért meg vannak). De ha elbizonytalanodom magamban, akkor mindig az jár az eszembe, hogy csinálnom kell, hisz ez lesz az önállósodás első lépése!

Lassan vége a januárnak, és az új év első hónapja számunkra nem alakult túl kedvezően, sőt! Értem én ez alatt az álláskeresési kudarcokat, de az albérlőinkkel is meggyűlt a bajunk, így januárban volt egy futásunk a régi házunkhoz (cirka 640 km oda-vissza). Egyelőre még nem látjuk a fényt az alagút végén, de igyekszünk mindenhez pozitívan hozzáállni és átevickélni az élet nagy buktatóin.

Hangulatomra igen erősen rányomja a bélyegét az időjárás is. Már reménykedtem, amikor láttam a hagymás növényeimet kikelni, hogy lassan vége a télnek, erre tegnap mindent betakart a hó! Holle anyó most is igen alaposan megrázta a dunnáját. Én szeretem a havat, de csak módjával.

Viszont ígértem, hogy ha valamit tudunk Albiról, a 2,5 évig velünk élt dolmányos varjúnkról, akkor azt megírom. Vannak szomszédaink, akik állítják, hogy reggelente a kéményükön üldögél és még morog is magában, ahogyan azt ő szokta. A házukkal szemben lévő magas fa tetején pedig egy másik varjú ül, akivel pár perc után Szlovénia felé elszállnak. Azóta én is láttam Albit, ahogy alacsonyan szállva ide ül a körtefára, a másik varjú pedig jóval odébb várja őt. A varjukra nem jellemző, hogy ennyire közel szálljanak az emberhez, kivéve Albit, aki velünk élt sokáig. De hiába szólingatom, nem jön közelebb. Valamikor visszafelel, sőt már olyan is volt, hogy itt repült a magasban a portánk fölött és ha kint látott valakit, akkor ideköszönt. Mindig párban repülnek, egyedül sosincs. Ennek azért örülünk, mert igaz, hogy hiányzik nagyon, de tudjuk, hogy sikerült beilleszkednie a madártársadalomba, és szabadon él, hisz ő mégis csak egy madár. Azért jó lenne egy tavaszi reggelen a rekedt károgására ébredni...

2011-01-15

Januári tavasz

Mostanában csudajó időjárásban van részünk. Hó már régen nincs, talán karácsony első napján esett utoljára, a hőmérséklet viszonylag magas, tegnap pld. egy szál pulóver is majdnem sok volt, olyan meleg volt. Mondjuk, ez abszolút nem természetes dolog, hiszen a téli hónapok között talán a január szokott a leghidegebb lenni. De mivel már nagyon várom tél végét, így ennek a januári tavasznak kifejezetten tudok örülni. Természetesen annak is, hogy így spórolni lehet a tüzelővel, hiszen elég, ha csak délután gyújtunk be.
Ősszel, amikor bekerültek a kinti növények a házba, a kálámnak a fürdőszobában találtam helyet a teleléshez. Ő ezt két gyönyörű virággal hálálta meg:

A kertben is az ősszel eldugott hagymás növények sorra bújnak elő:




Bízom benne, hogy olyan nagyon hideg már nem lesz, hogy elfagyjanak.



2011-01-11

Álláskeresési szösszenetek - 1. Nesze neked DIPLOMA!

Bár bokros teendőim - itt túlsúlyban a tanulás(!) - közepette indítok egy új rovatot, hátha az itt leíartakat más a hasznára tudja majd fordítani.
Felháborodásomban ragadtam most "tollat", mert első reakcióként a telefont letéve sírva fakadtam. Most megpróbálom kiírni magamból a mérget, legalább nem a saját szervezetemet terhelem vele.
Mióta itt lakunk, folyamatosan pályázom az állásokat. Leginkább a közigazgatásban meghirdetetteket részesítem előnyben, de minden lehetségest megpályázok, amire papírom van (és az van jó sok). Történt még decemberben, hogy megpályáztam egy közeli kis falu körjegyzőségén egy pénzügyi-gazdálkodási előadói köztisztviselői munkakört. Amit előírtak végzettséget, azzal én mind rendelkezem, sőt, még annál is többel... Eltelt a pályázati határidő, két ünnep között jött postán egy nagy alakú boríték: visszaküldték a pályázati anyagomat, mindenféle indoklás nélkül, hogy nem nyertem. Jó, hát volt már ilyen a történelemben, meg attól tartok, hogy lesz is még bőven... Nem tulajdonítottam neki túl sok jelentőséget, majd akad más. Tegnap este azonban az állások böngészése között felfedeztem megint csak ugyanazt a körjegyzőséget, ugyanazt az álláshirdetést. Most nem bíztam a postára és a véletlenre a dolgot, ma reggel felhívtam a hirdetésben megjelölt kapcsolattartót, aki mellesleg a körjegyző asszony volt. Ugyanolyan vezetéknévvel és hasonló keresztnévvel, mint az enyém, a hangja alapján nálam jóval idősebb (vagy csak dohányzik?) hölgy vette fel a telefont. Én elővettem a legártatlanabb hangszínemet, bemutatkoztam, és elmondtam, milyen ügyben keresem. Ő pedig előadta, hogy középfokú végzettségű embert keresnek, és ha jól emlékszik, akkor nekem felsőfokú végzettségem van. Kérdeztem tőle, hogy hölgyem, ne haragudjon, de mondja már meg, hogy egy középfokú végzettségű munkavállaló mennyivel tud többet, mint egy felsőfokú? Nem tudott rá válaszolni.
2-3 perc hallgatás volt a részéről. Tudta azt is kapásból, hogy kercaszomori vagyok (ezt tudva nem lehetett túl sok jelentkező), mert aztán azt kérdezte, hogy hogy tervezném Kercaszomorról a bejárást. Válaszom: személygépkocsival. És mivel alig 40 km-re van a lakhelyem a hivatalától, így a munkahely vonzáskörzetébe tartozom. Megint nagy hallgatás. Én pedig csak záporoztattam rá a mondanivalómat: tudom, hogy egy kis körjegyzőség anyagi szempontból nem engedhet meg magának egy diplomás ügyintézőt, de legalább hívtak volna be interjúra, és kérdezték volna meg, hogy elvállalom-e a középfokú bérért a munkát? Egyáltalán az első körben miért nem hívtak be személyes elbeszélgetésre, ahol sokkal több információ kiderült volna, mint ami egy személytelen levélben és önéletrajzban szerepelhet? Most akkor én a diplomám miatt lettem elutasítva? - Ő ilyet nem írt. - Nem írt persze, mert támadási felület lenne, hanem most mondta a telefonba. - Rám bízza, hogy hogy ítélem meg. Kérdeztem tőle: és mi van akkor, ha újra elküldöm a pályázatomat, csak nem írom bele a diplomámat? - Szuverén jogom elküldeni, ezt is rám bízza. De a munkáltatói jogkör gyakorlója (aki mellesleg ő) megszabhatja, hogy középfokú végzettségű munkatársat akar kinevezni.
Na tessék, akkor azért lettem elutasítva, mert túlképzett vagyok. Ő ezt nem írta a válaszában, mikor visszaküldte a pályázati anyagomat (nem, csak most mondta, igaz, nem ugyanezekkel a szavakkal). Ekkor már nem igazán tudtam magam tűrtőztetni, ezért jobbnak láttam megköszönni az infomációkat és letteni a telefont.

Most gondolkodom, hogy mit csináljak. Első hallásra hagynám az egészet a francba, mert ha mégis most a második körben esetleg felvételt nyernék, kinek van kedve egy ilyen főnökkel dolgozni, biztos megkeserítené a mindennapjaimat.
Második gondolatom, hogy még sem hagyom, átírom a pályázati anyagomat, kihagyom a diplomámat, hiszen az ide nem is szakirányú, és elküldöm újra. Igazából ha tudnám, hogy hová és kihez lehetne ez ügyben fordulni, akkor megtenném, méghozzá a negatív diszkrimináció miatt. És biztos vagyok benne, hogy igazam lenne, mert ő ugyan a diplomám miatt utasított el, de a munkakörhöz, amelyet el kéne látni, középfokú szakirányú végzettséggel rendelkezem (ahogy azt ő, mint a munkáltatói jogkör gyakorlója a pályázati kiiírásban közzétette), így ez nem kifogás.
Csak már a kedvem is elment attól, hogy ilyen főnökkel a hátamon dolgozzak.

Ha valakinek van valami jó ötlete, szívesen elolvasom.

2011-01-08

Szilveszteri memoár

A 2010-es karácsonyi-sziveszteri ünnepkör igen hamar végetért, pedig nekem január 3-án még csak dolgoznom sem kellett menni (sajnos). A szomoróci első karácsonyunk csendesen telt, egyszem gyerekem meglátogatott és itt maradt velünk pár napot, ez talán kicsit "megédesítette" az ünnepet. Ugyanúgy készültem rá, mind eddig mindig, napokig főztem-sütöttem, előtte nagytakarítás, díszítgetések... stb., mint ahogy ez a rendes házaknál általában karácsony előtt lenni szokott.
A szilveszterünk viszont érdekesen alakult. Mi nem vagyunk egy hú de nagy társaságba járó emberek, az eddigi szilvesztereink is inkább "pizsama-party"-ba torkollottak, mint sem reggelig tartó mulatozásokba, hiszen mindketten elég csöndesek, magunknak (egymásnak) valók vagyunk. A hangos mulatozást ki nem állhatjuk, ha társaságba is megyünk, inkább olyat választunk, ahol jókat lehet csendesen beszélgetni, én meg okosan tudok mosolyogni és bólogatni hozzá. Most viszont szilveszter délelőttjén meglepett bennünket egy régi, budapesti kolléganőm 12-ed magával. Végül is az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyvonalakban tudtuk, hogy majd jönnek, illetve előző este hívott fel megbeszélni a részleteket. Ez a társaság már 2008 őszén járt nálunk, az akkor bizony még csak negyedrészig felújított házban. Most mindent szemügyre vettek, nagyon kedvükre volt, amit láttak, de legfőképpen az tetszett nekik, hogy én ugyanazzal a boldog és őszinte mosollyal fogadtam őket, mint annak idején 2008-ban, amikor még csak terveztük az itteni jövőnket. Így arra a következtetésre jutottak velünk kapcsolatban, hogy túl nagy baj nem lehet és mi azok vagyunk -most független attól, hogy átmenetileg nincsen munkahelyünk - , akik itt megtalálták a helyüket és jól érzik magukat, ergo jól döntöttünk, amikor ideköltöztünk. Hát az egyéb bajoktól eltekintve (bank, hitel és albérlők) igazuk is van.
Ez a társaság a szilveszteri pár napra bérelt egy vendégházat, tőlünk alig 20 km-re. Búcsúzáskor kedvesen invitáltak bennünket szilveszter estére, és ugyan nem beszéltünk meg konkrétan semmit sem, így a pillanatnyi kedvünkre lett bízva, hogy élünk-e a meghívással.
Elérkezett az este és mi erősen vívódtunk azon, hogy útnak induljunk-e egyáltalán. A kényelem majdnem győzedelmeskedett felettünk, hiszen akkor ki kell mozdulnunk a jó melegből, fel kell öltözni, frizura, stb... mégis csak társaságba megy az ember. Aztán végül is úgy döntöttünk, hogy élünk a meghívással, hiszen nincs mindig ilyen alkalom. Legfeljebb maradunk egy keveset, aztán majd még éjfél előtt hazajövünk. De a kedves fogadtatás, a jó hangulat bizony megtette hatását: éjjel kettőkor került sor a búcsúra. Az este volt részünk kemencében sült malachusi evésben, jó beszélgetésekben, karaoke-partyban, tüzijátékban (én ezért annyira nem vagyok oda), egy szóval jól tettük, hogy megtörtük az eddigi hagyományosnak számító otthoni szilveszterezést.
Most viszont azt hiszem egy rövid időre hanyagolni fogom a blogolást, hiszen január 21-én szóbeli vizsgára kell készülnöm jogból, gazdasági és vezetési ismeretekből. Így egy kis időre búcsúzom, remélem, hogy jó hírekkel fogok visszatérni.

2011-01-04

Nálunk ilyen volt

a ma délelőtti részleges napfogyatkozás:

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a hálószobaablakból a laptop előtt ülve ha kinéztem az ablakon, akkor rögvest szembetűnt, így figyelemmel tudtam kísérni a változást. Nem sokkal később a napocska karéja alul látszott, mint egy mosolygós szmájli, majd utána pedig a karéj a jobb oldalon látszódott :-) 10 óra után nem sokkal azonban eltűnt a szemem elől, és csak a felhős égbolt látszódott, ami azóta is erősen tartja magát.
Kint a bejárati ajtó előtt 9 lépcső magasságában -5 fok volt délben. Tegnap azt olvastam, hogy egy népi időjós egész évre közzétette időjárás előrejelzését: a téli nagy hideg január közepéig tart, onnan enyhülés várható. Húsvétkor 20-25 fok meleg lesz, június 5-15 között nagyon meleg lesz, a nyár egyébként esősnek ígérkezik, a nyaralást július közepétől augusztus közepéig érdemes időzíteni. A szeptember eleje nagyon hűvös lesz, de utána pedig szokatlanul felmelegszik az idő. Decemberre erős lehűlést, sok csapadékot jósolt.
Hát majd meglátjuk. Én viszont már nagyon várom a tavaszt, bele sem merek gondolni, hogy az eljövetele még mennyi idő...