Szilveszteri memoár

A 2010-es karácsonyi-sziveszteri ünnepkör igen hamar végetért, pedig nekem január 3-án még csak dolgoznom sem kellett menni (sajnos). A szomoróci első karácsonyunk csendesen telt, egyszem gyerekem meglátogatott és itt maradt velünk pár napot, ez talán kicsit "megédesítette" az ünnepet. Ugyanúgy készültem rá, mind eddig mindig, napokig főztem-sütöttem, előtte nagytakarítás, díszítgetések... stb., mint ahogy ez a rendes házaknál általában karácsony előtt lenni szokott.

A szilveszterünk viszont érdekesen alakult. Mi nem vagyunk egy hú de nagy társaságba járó emberek, az eddigi szilvesztereink is inkább "pizsama-party"-ba torkollottak, mint sem reggelig tartó mulatozásokba, hiszen mindketten elég csöndesek, magunknak (egymásnak) valók vagyunk. A hangos mulatozást ki nem állhatjuk, ha társaságba is megyünk, inkább olyat választunk, ahol jókat lehet csendesen beszélgetni, én meg okosan tudok mosolyogni és bólogatni hozzá. Most viszont szilveszter délelőttjén meglepett bennünket egy régi, budapesti kolléganőm 12-ed magával. Végül is az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyvonalakban tudtuk, hogy majd jönnek, illetve előző este hívott fel megbeszélni a részleteket. Ez a társaság már 2008 őszén járt nálunk, az akkor bizony még csak negyedrészig felújított házban. Most mindent szemügyre vettek, nagyon kedvükre volt, amit láttak, de legfőképpen az tetszett nekik, hogy én ugyanazzal a boldog és őszinte mosollyal fogadtam őket, mint annak idején 2008-ban, amikor még csak terveztük az itteni jövőnket. Így arra a következtetésre jutottak velünk kapcsolatban, hogy túl nagy baj nem lehet és mi azok vagyunk -most független attól, hogy átmenetileg nincsen munkahelyünk - , akik itt megtalálták a helyüket és jól érzik magukat, ergo jól döntöttünk, amikor ideköltöztünk. Hát az egyéb bajoktól eltekintve (bank, hitel és albérlők) igazuk is van.

Ez a társaság a szilveszteri pár napra bérelt egy vendégházat, tőlünk alig 20 km-re. Búcsúzáskor kedvesen invitáltak bennünket szilveszter estére, és ugyan nem beszéltünk meg konkrétan semmit sem, így a pillanatnyi kedvünkre lett bízva, hogy élünk-e a meghívással.

Elérkezett az este és mi erősen vívódtunk azon, hogy útnak induljunk-e egyáltalán. A kényelem majdnem győzedelmeskedett felettünk, hiszen akkor ki kell mozdulnunk a jó melegből, fel kell öltözni, frizura, stb... mégis csak társaságba megy az ember. Aztán végül is úgy döntöttünk, hogy élünk a meghívással, hiszen nincs mindig ilyen alkalom. Legfeljebb maradunk egy keveset, aztán majd még éjfél előtt hazajövünk. De a kedves fogadtatás, a jó hangulat bizony megtette hatását: éjjel kettőkor került sor a búcsúra. Az este volt részünk kemencében sült malachusi evésben, jó beszélgetésekben, karaoke-partyban, tüzijátékban (én ezért annyira nem vagyok oda), egy szóval jól tettük, hogy megtörtük az eddigi hagyományosnak számító otthoni szilveszterezést.

Most viszont azt hiszem egy rövid időre hanyagolni fogom a blogolást, hiszen január 21-én szóbeli vizsgára kell készülnöm jogból, gazdasági és vezetési ismeretekből. Így egy kis időre búcsúzom, remélem, hogy jó hírekkel fogok visszatérni.