2010-07-30

Már harmadik napja esik

és a levegő hőmérséklete is jócskán lehűlt. Remélem, mindezek ellenére a szomszédban nyaraló Vidéki portáéknak nem megy el a kedvük az Őrségtől :-) Még szerencse, hogy a csatornázást az elmúlt hétvégén megcsináltattuk, mert ebben a szutyok időben biztos nem vállalták volna. Most viszont a frissen felásott talaj 68 méter hosszan sáros agyagfolyóvá vált, kerülöm is nagy ívben, mert ha rászárad a papucsom talpára, csak vésővel jön le.
Elkészült az előtető is, én voltam a segédmunkás. Fénykép majd legközelebb, mert eddig még nem fotóztam. Közben az elmúlt két hétben Lacám is épített másodmagával két cserépkályhát is, akit érdekel, az meglesheti az Otthon melege blogban. A héten jártunk Szlovéniában is, a megrendelt kültéri kemence alapját készítettük el, építésére majd két hét múlva kerül sor. Természetesen fotódokumentáció készül majd róla, az említett blogban megtekinthető lesz. A hétvégére vendégeket is várunk, így nagy a készülődés, sürgés-forgás. Hál'Isten, a dobozok és zsákok mostanra már elfogytak, így legalább azokat nem kell majd a vendégeknek kerülgetniük.
A rossz idő ellenére is minden kedves olvasómnak nagyon kellemes hétvégét kívánok!

2010-07-28

A felújítás folytatása: előszoba és konyha


Elkészült a belső előszoba és a konyha padlólapozása. Azért írom, hogy belső előszoba, mert van külső is. Ennek az a magyarázata, hogy nem szívesen váltunk volna meg az ódon, 111 éves bejárati ajtónktól, viszont télen rettenetesen húzza ki a meleget a lakásból. Így megfelezve az előszobát, beépítettünk egy kétszárnyas üveges ajtót, amely tavasztól-őszig nyitva van, télen pedig becsukva tartjuk, ezzel mintegy zsilipként működik. Az előszobába valami olyan követ szerettem volna, ami színében illik az ajtókhoz, stílusában az egész házhoz. Én eredetileg azt mondtam Lacának, hogy kisméretű, használt téglának örülnék a legjobban, de ő viszont nem örült túlzottan az ötletemnek, hiszen a téglának van egy magassága, amely ide túlzottan is magas lett volna, a téglákat felszeletelni házi körülmények között pedig szinte lehetetlen. Persze lehet szeletelt öreg téglát kapni, de aranyárban, így maradt a padlólap. Az elképzelésemről nem voltam képes lemondani, minden boltban azt kerestem. Ráadásul kitaláltam, hogy mindenképpen olyan padlólap kell, amelynek a széle nem egyenesen, hanem hullámosan van vágva, hiszen az általam keresett oly tipikus rusztikus hatást az adja vissza leginkább. Megtaláltam!


Ami a konyha padlólapozását illeti, ott nem volt kétséges, hogy az étkezőben lerakott és abból megmaradt padlólap kerül majd lerakásra, hiszen tulajdonképpen a "kiskonyha" az étkező folytatása. Még a pult fölé, a falra is jutott a lapból. Abban megegyeztük Lacával, hogy festeni (illetve meszelni) csak jövő tavasszal fogunk, mivel hogy az idén teszteljük majd a falakat, hogy miképp viselkednek az állandó szellőztetés, és ősztől az állandó fűtés hatására.


Nálunk millió csetresz, kép, tányér, bögre lóg a falon, mennyezeten, ez a fotókon látszik is. De szerintem ettől lesz annyira otthonos, személyes és egyedi egy ház, igaz, takarítani is többet kell. És hogy mennyire jobban haladnak a munkálatok, mióta itt lakunk! Persze azt most sem mondanám, hogy időmilliomosok vagyunk, de mindenképpen érezni azt, hogy nem a hétvégi két nap alatt kell a világot megváltanunk.

2010-07-27

Meglepetés

Tegnap igazán nagy meglepetés ért, amikor is egy idegen úr jelent meg a házunk előtt. Megkérdeztem, hogy segíthetek-e, ő a nevemen szólított, és amikor bemutatkozott, akkor ért csak meglepetés: Vidéki portát, kedves blogger társamat tisztelhettem a vendégben. Kiderült, hogy családjával az Őrségbe jöttek nyaralni, és egészen véletlenül a szomszédunkban töltik az elkövetkező egy hetet. Kívánom, hogy jól teljen a pihenésük, érezzék kellemesen magukat és vigyék magukkal kis falunk jó hírét!

2010-07-24

Megkaptam

végre az általam már nagyon várt felmentési okiratot. A héten a kilépő papírokat intéztem Pesten, így végetért egy hétéves fejezet az életemben. Kicsit nosztalgikusan gondolok vissza a munkahelyemen töltött évekre, összességében elmondhatom, hogy jól éreztem magam. Mivel tudtam, hogy ez a munkahely és beosztás csak a kormányváltás idejéig tart, így nagy meglepetés nem ért, tudtam előre a végkifejletet. A felmentési idő, végkielégítés és egyebek figyelembevételével azonban ebben az évben már nem igazán kell törnöm magam azon, hogy új munkahelyet találjak. Természetesen ha adódik, akkor a jó lehetőségeket nem fogom kihagyni, így ha lakhelyemhez közel eső (~50 km-es körzet), nekem tetsző feladatkör kerül meghirdetésre, arra mindenképpen pályázni fogok. Most viszont kezdődik a 28 év folyamatos munkaviszony utáni jól megérdemelt pár hónap pihenés.

2010-07-20

Kókusz és Bambusz







A poszt címe nem más, mint a két vadonatúj kiscicánk nevei. Kókusz a hófehér, Bambusz pedig a világosszürke-cirmos. Ők még az előző lakhelyünk szomszédjában születtek, először csak egy cicát szerettünk volna, de aztán a szürke-cirmos is annyira megtetszett, hogy kértük a fehér mellé őt is. Így már négy főre rúg nálunk a cicalétszám. A két nagyobb – egy hároméves cirmos és egy egyéves koromfekete – ez idáig végig szobacicák voltak, ugyanis a nagy forgalomra való tekintettel nem mertük őket kiengedni, mivel ő előttük négy cicánkat is elütöttek a házunk előtt. Itt az Őrségben viszont nagyszerű helyük van, legalább 60 méterre van az út a háztól, a közel 3000 négyzetméter terület pedig elég játszó- és vadászó teret ad négy cicának is. A két kiscicát költözésünk előtti este hoztuk át a szembe-szomszédunkból, így úgy terveztük, hogy az első két-három napot ők is bent töltik a házban, amíg meg nem szoknak bennünket. A harmadik nap és egy Frontline-s becsepegtetés után azonban egészen „véletlenül” nyitva felejtettük az addig oly gondosan bezárt ajtót, így a cicák szép sorjában ki-ki kukucskáltak rajta, aztán már a lépcsőn is lemerészkedtek. Viszont kezdetben éjszakára még az összes cicát összeszedtem, de pár nap múlva már az sem volt probléma, ha kint felejtődtek. A kicsik próbálják a nagyokat is bevonni a játékukba, ilyenkor aztán van nagy vircsaft. Szemmel láthatóan kitűnően érzik magukat.

Ha már a cicákról szó esett, akkor a többi állatunkról is beszámolok. A nagy ónémetjuhász kutyusunkat egyelőre – kennel híján – éjszakára megkötjük, hiszen nem szeretnénk, ha elkódorogna. A legnagyobb viselkedésbeli probléma Nudlival, a yorkshire terrier kutyánkkal van. Ahogy kiengedjük, és ha nem figyelünk rá, abban a pillanatban világnak indul, igaz, kis idő elteltével ugyan visszajön, de mivel ő egy nagyon barátkozós kutyus, így bárkivel elmegy. Csökönyössége, konoksága már néha az őrületbe kerget, hiába, a terrier-vér erősen látszódik. A két törpe Fischer papagájunkkal van a legkevesebb gond. A ketrecük a lépcső tetején lévő kis terasz felett van kiakasztva, a friss vizet és a finom mézes-gyümölcsös rudat a reggelenkénti csicsergésükkel hálálják meg.

És akkor maradt még Albi, a dolmányos varjú. Na ő egy külön fejezet. Rettentően ragaszkodó és kedves jószág, bár a hajnali ötórai napocska-köszöntő rekedt hangú károgását egy picit a későbbi órákra időzíthetné. Mióta itt lakunk, Albert szabadon él, Laca kiengedte őt a ketrecből, élvezi a szabadságot. Mindig itt van a ház körül, ha idegent lát, akkor azonnal károgással jelzi. Ha Laca átmegy akár a harmadik szomszédba, ő fáról-fára repkedve utána megy, megvárja, és aztán hazakíséri. Általában nálunk az a jellemző, hogy az összes állat jóban van egymással, bár azért néha akadnak villongások, de aztán elcsitulnak. Leginkább a cicák azok, akiket Albi rettentően érdekel, de ő résen van és időben elszáll előlük. Sokszor van úgy, hogy megyek le a postaládához, hátranézek és egy egész sereg állat kísér. Igazán muris látvány, de nagyon jó érzés is.

2010-07-18

Tetőfedő segéderő

Férjem a kódisállástől jobbra eső előtető lécezésénél egy nagyon hatékony segéderőt kapott. A képen látszik, ahogy Albi, a dolmányos varjúnk a csőrében fogja a mérőszalag elejét, ezzel segíti Lacám munkáját. Én bentről, a nappaliból fotóztam (a képeken sajnos a szunyogháló erősen meghatározó).



2010-07-15

Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat

Egy Ljubljanába tartó nemzetközi gyorsvonaton ülve gyönyörködöm a Bakony erdeiben, a rétek-kaszálók aranysárga szalmabáláiban, zúgó erdei patakocskák medrében, majd Zala megye dombjaiban, végül 4,5 órás vonatút után a nyitott ablakon beáramló levegő illatából érzem, hogy hazaérkeztem.

A múlt hét péntektől a fővárosban tartózkodtam, kezdetben Lacával, majd ő dolga végeztével hazaautózott, én pedig pár napig még tesómék vendégszeretetét élvezhettem. És minderre miért volt szükség? Olvasóim közül többen is érdeklődtek, hogy mi lett a Pest megyei ingatlanunk sorsa, ugyanis éles szemmel észrevették, hogy lekerült az oldalról a hirdetés. Ígértem, hogyha már biztos minden, akkor beszámolok róla, és ennek most van itt az ideje.

Ugyan egyelőre csak félmegoldás részünkről, de ez is megfelelő egy ideig. Jelentkezett egy család, hogy szeretnék az ingatlant bérbe venni, mi pedig úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. A bérleti díj a hiteltörlesztés nagyobb felét fedezi, így is még azért nem keveset hozzá kell pótolnunk, de sokkal könnyebb így, mintha az egész teher nyomná lelkünket. Kinyilatkoztatták azt is, hogy amint lehetőséget tudnak rá keríteni, az ingatlant meg szeretnék vásárolni. Hurrá, így legyen! Mi már július legelején a leköltözésünkkor kiürítettük a lakást, most szombaton többek között a kulcsátadás és a szerződés aláírása miatt kellett felutaznunk. Lacám újra egy megrakott kisteherautóval autózott haza, nekem pedig a kényszerszabadságolás letelte után a hét elején jelentkeznem kellett a munkahelyemen, így én maradtam. Igaz, nem sokáig, ugyanis hétfőn a kezembe nyomtak egy papírt, hogy további 10 napra mentesítenek a munkavégzés alól. Minderre azért van szükség, mert a felmentési papírok még nem készültek el, szabad iroda már nincsen, ahol el tudnának helyezni (az enyémet is már lakja valaki). Így alig vártam a kedd délutánt, hogy felülhessek végre az említett vonatra, és újra itthon lehessek.


Idehaza elég felfordulás van még, több zsák és doboz vár még kipakolásra. Lacámnak beindult most a kályhaépítés is, így az itthoni munkák is csúsznak, hiszen reggeltől-estig a megyeszékhelyen rakja a cserépkályhát. Még a múlt hét végén belekezdett a konyha részét képező főzőfülke padlólapozásába, reménykedem, hogy a hét végéig kész lesz vele. Pesten járva megvásároltuk az előszoba padlóburkolatát is, így tervünkben áll azt is minél előbb lerakni. Közben belekezdett a ház jobb oldalán lévő pince elé tervezett féltető megépítésébe, már az ácsolat készen van, tetőlécezni és cserepezni kell. Ugyanilyen tető fog épülni a kódisállás bal oldalára is, tervünk ezzel, hogy a téli tüzelőt száraz helyen tudjuk majd tárolni, továbbá a bringák is ott fognak lakni. Ezek az előtetők egy picit meg fogják változtatni a ház utcafronti képét, amit nem bánunk, azért sem, mert az eső közvetlenül nem a ház falát veri majd, így abban reménykedünk, hogy sikerül szárazabbá tenni ezáltal a falakat. Arról már nem is beszélve, hogy ezzel a pincét is védjük, mert még azzal Lacámnak nagy tervei valának...
Mindezekről természetesen fotó is fog majd készülni, így ahogy végeztünk egy-egy feladattal, máris fényképezem és közzé is teszem.


2010-07-05

Dobozok és zsákok

közt telnek napjaink. A múlt hét a becsomagolásról szólt, most pedig a kirakodással kínlódok már napok óta. Ráadásul napközben rekkenő hőség van, a levegő páratartalma pedig legalább 90%-os, így a teljesítőképességünket is erősen próbára teszi. Milyen érdekes: pár éve még az Őrség, mint tájegység volt Magyarország legcsapadékosabb vidéke, most meg szinte naponta imádkozom néhány csepp esőért, amely a virágaim szomját enyhíteni tudná - de csak a csapvíz marad nekik, nekem pedig a pénztárcám üresen, hiszen a vízszámlát ki kell majd fizetni.
A költözés kapcsán említeném meg, hogy nem egyszerű egy jóval nagyobb házból egy kisebbe ugyanazon holmikat elpakolni. Jelen esetben 130 nm-ből költözünk a 80 nm-be, ráadásul már a 80 nm-es is be volt bútorozva és fel volt szerelve, így magas szintű logisztikai feladat előtt állunk. Ahogy csomagolom ki sorra a dobozokat, az ötödik pohárkészletnél, a huszonnegyedik villánál és a tizenkettedik mécsesnél azért elgondolkozom, hogy minek ennyi jószág egy háztartásba... kettőnknek sokkal kevesebb is elegendő lenne. Legalább ezekre a javakra már nem kell költenünk, amink van, az életünk végéig kiszolgál bennünket.
A hétvégén lesz egy újabb utazásunk Pestre, hiszen még az egyharmada cuccunkat le kell szállítmányozni.

2010-07-01

Aratási ünnepség - programajánlat

ARATÁSI ÜNNEPSÉG

2010 JÚLIUS 3-ÁN KERCASZOMORON


09.00 A vendégeket köszönti Kapornaky Sándor Kercaszomor polgármestere.

09.05 Az Aratási Ünnepséget megnyitja: Török Károlyné M. Mariann a Zala Megyei Közművelődési Intézmény Szakreferense, Néprajzi Gyűjtő

09.15 Gabonaáldás: Ozsváth Imre, Nagy Dániel Református Lelkész

A régi munkálatok felelevenítése:

Kaszakalapálás, Aratás kézzel, Kötélvetés, Marokszedés, Kéve összehordás

Kepélés- keperakás, Kézi cséplés, Magrostálás 3 féle rostával

Cséplőgép bemutatása és alkalmazása, Részlet a helytörténeti kiállításból

Helyszín: Kercaszomor Szomoróc kezdeténél, az egykori Trianoni határ vonalánál, amelyet Nemzeti színű zászlók jeleznek az úttest mindkét oldalán.

A szervező, és rendező a szomoróci Pongrácz család, akik a helyszínen interaktív módon bevonják a közönséget a munkálatokba.

SZERETETTEL ÉS TISZTELETTEL VÁRNAK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT A SZERVEZŐK!

Szakmai támogatók: Török Károly, Török Károlyné M. Mariann néprajzi gyűjtők

Kercaszomor Önkormányzata, a rendezvény reklámozásában segített az: Őrségi Többségi Kistérségi Társulás.