2010-12-28

Év végi mérlegelés

Nevezhetnénk egyfajta számadásnak is, de számviteli szakemberként maradnék a mérlegnél, ahol is az egyik oldalon az eszközök (aktívák) másik oldalon pedig a források (passzívák) szerepelnek.

Ebben az évben a legfőbb projektünknek mindenképpen az ideköltözés tekinthető, amelyet viszonylag rövid idő alatt abszolváltunk. A ház vonatkozásában sok minden elkészült, pld. a kiskonyha felkövezése, a fürdőszoba burkolása-festése, mindkét előszobánk burkolása-festése. A ház körül elkészült mindkét oldalon egy-egy előtető, ahol a téli tüzelőt s miegymást tárolunk, a nyár végére egy fából készült, nádfedél borítású kiülő, mellette pedig a kültéri búboskemence. Mindenképpen nagy beruházásnak mondható, hogy rácsatlakoztunk a falusi csatornahálózatra is. Mivel a pincénkben a rengeteg csapadéknak köszönhetően állandósult a 20-30 cm-es, de volt, hogy fél méteres belvíz, ezért Lacának meg kellett oldania a pince víztelenítését. Ez kezdetben egy búvárszivattyú segítségével történt, aztán rájöttünk, hogy valami komolyabb megoldást kell eszközölnünk. Így történt az, hogy Laca némi jószomszédi segítséggel kiásott egy árkot a pincéből a nem használt (víztelen), 12 méter mélységű kútig, amelyet ügyesen becsövezett, így ami víz megjelenik a pincében, az azonnal ki is tud folyni a kútba. A gazdasági épület körül is történtek munkálatok: le lett szigetelve a teteje, fel lett falazva a kidőlt sarokpillérje, az eleje egy része el lett bontva, ki lett hordva a rengeteg szemét és szét lettek bontva az egykor állatok elválasztására szolgáló betonfalak. Az alját téglával kiraktuk, így a személyautónkkal kényelmesen be lehet állni (még én is be tudok! :-)). A fele részét Laca berendezte műhelynek, és helyet kapott benne a háromkerekű ZDK motorunk is. Közben a kertet is rendezgettük, bár az még sok munkát igényel, hogy igazán mutatós legyen.

Talán ennyi ami történt, illetve amit csinálgattunk 2010 évben. Emberi kapcsolatok terén is történtek változások, talán több jó, mint amennyi rossz: még közvetlen az év elejére (illetve a 2009-es év végére) tehetjük, hogy egy eddig barátnak hitt ismerős (családostúl) többé nem jelentkezett, telefonjainkat nem vette fel... ezt egyrészt némi veszteségnek könyvelem el, másrészt pedig nem volt annyira régi a kapcsolat, hogy a szívem szakadna érte, de mindenesetre bánt a dolog. Viszont ennek ellentételezéseként megemlíthetem, hogy a faluban is egyre több ismerősre - akik között barátok is akadnak - tettünk szert. S hogy ne menjek messzire, itt a blog kapcsán is történt nem egy megkeresés, sőt, a blognak köszönhetően volt személyes látogatás is, amelyek nagyon jól estek és szívből örültem és örülök is minden jó szónak, megkeresésnek.

2011-es terveink: vannak, de mindenképpen az anyagi lehetőségeink szabnak határt. És most a forrás oldalon igen csak hiány mutatkozik azzal, hogy egyelőre mindketten munkanélküliek vagyunk. Hiszem és tudom, remélek és bízom abban, hogy ez az állapot csak átmeneti. Mindent megteszünk azért, hogy munkahelyünk legyen és reménykedem abban, hogy a szorgalmas álláspályázgatásoknak meglesz az eredménye.

Tehát a terveink a jövőre: a házon belül folytatnunk kell az ablakok mázolását, és nem ártana már egy tisztasági festés sem. Amit nagyon szeretnék, hogy meg legyenek: a kilincsek. Viszont amiket kinéztem, párja legalább 7 ezer Ft, amiből kell 6 pár. Most ez egy kisebb vagyonnak számít nálunk. Már az idén megrendeltük a kábelTV, internet és telefon szolgáltatást, amely reményeim szerint talán januárban beszerelésre is kerül. A három közül leginkább az internet hiányzik, hiszen a jelenlegi mobilinternet nagyon lassú, oldalakat nem tölt be, sokszor használhatatlan. Szeretném, ha a ház előtti lépcső be lenne burkolva, a gránitkő már meg van hozzá, tavasszal csak Lacám kedvének kell megjönnie a lerakásához. A gazdasági épület (garázs és műhely) külső-belső rekonstrukciós munkálatait is tovább kell folytatni, illetve a kisteherautónknak tervezünk az épület mellé egy féltetőt megépíteni. Ami nem tűr halasztást, az az útunk a köves úttól a házig, illetve a garázsig. Ugyanis esős időben képtelenség közlekedni rajta nem csak hogy gyalogosan, de még a járműveink is belesüppednek a felázott, agyagos talajba.
És utoljára hagytam a kertet. Szeretném a virágállományomat tovább gyarapítani. Már az idén nyáron is nagyon szép látványt nyújtott a rengeteg leander, muskátli és petúnia, ezeket szeretném gyarapítani, továbbá egy kis konyhakertet is szeretnék kialakítani, ahol egy pár tő paradicsom, zöld paprika, uborka, tök megterem. Ez az agyagos talajnak köszönhetően nem biztos, hogy első évben sikerülni fog, de legalább megpróbálom.
Távolabbi terveinkben szerepel 3-4 kecske tartása is, hát erre nem mernék mérget inni, hogy a tavasszal meg is valósul.

Hát ennyi lenne... remélem, a jó Isten velünk lesz és segíti terveink megvalósítását!

2010-12-23

Boldog Karácsonyt!




Áldott, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket
és boldog új esztendőt kívánok
minden kedves Olvasómnak!

2010-12-17

Az idei fenyőnk

Tegnap megtörtént a nagy fenyőfa választás. Az idei fenyőnk sem másabb, mint az eddigiek: számomra lényeges, hogy mindenképpen töves legyen, mert nálunk vágott fenyő szóba sem jöhet. Ugyanis képtelen lennék elviselni a gondolatot, hogy az én ünnepem szebbé tétele miatt kell meghalnia egy fenyőfának. Így ez a legfontosabb szempont, praktikussági okok miatt pedig leginkább ezüstfenyőt választunk. Az ezüstfenyő lényegesen strapabíróbb úgy a szobai hőmérséklet elviselése, mint a kiültetése utáni életképesség tekintetében. Egyik évben norman fenyőt vettünk, de sajnos hiába vigyáztunk rá, hiába ültettük ki, nem bírta és elpusztult. Ezek a töves fák eleve nem túl magasak, talán egy méter körüliek. Viszont az idén fele annyiért sikerült megvennünk a méternél egy picivel nagyobb fenyőt, mint tavaly Pesten, amely még nem volt egy méter sem. Az ünnepek után Vízkeresztkor elbontjuk a karácsonyfát, gondosan ügyelünk arra, hogy a meleg szoba után ne rögtön közvetlenül a hidegbe kerüljön ki, hanem legyen némi átmenet, és ahogy az időjárás kicsit enyhébbre fordul, már ültetjük is ki a kertbe. Így még sok-sok évig gyönyörködhetünk benne, gazdagítva ezzel környezetünket is.

2010-12-14

Végre-valahára...

... két év után elkészült a fürdőszobánk! Nehéz szülés volt ez Laca részéről, tőlem pedig óriási kitartást és türelmet követelt az ügy, mert úgy láttam, hogy minden fontosabb volt a fürdőszobánál. Mondjuk egy cseppet sem csodálkozom rajta, hiszen amikor megvettük a házat, már akkor az egyetlen helyiség volt, ami csapnivalóan nézett ki. Funkcionálisan nem volt vele baj, sőt a tavalyi nagy hidegekben, amikor -7 fokot mértünk a házban, el sem fagyott egyetlen vízvezetékünk sem, de esztétikailag maga volt a borzalom. Akkoriban Laca nagy elánnal nekiállt, össze- és beszerelte a zuhanykabint, kicseréltük a WC-kagylót, sőt fel is csempézte a falakat, mi több: az aljzatot is félig-meddig lelapozta. Mivel tavaly nem laktuk még a házat, a nagy hidegekben egymás után potyogtak le a csempék a falról, a feltett járólap sem volt egyenes (mivel egy 111 éves parasztháznál a falak sem egyenesek), és ezektől a látványoktól Lacámnak teljesen elment a kedve a további munkálatokat illetően. És akkor még nem beszéltem a mennyezetről... Aki jött hozzánk látogatóba, annak nem szívesen mutogattuk a ház ezen részét, mindig úgy szereltem le őket, hogy ez még felvonulási terület, de voltak a nyáron/ősszel ittalvós vendégeink, így hát azok elől nem igazán lehetett bújtatni a helyiséget, mivel mindenkinek vannak alapvető szükségletei, amelynek színterére a fürdőszoba hivatott. Nos hát férjem-uram nagy nehezen nekilátott rendbehozni a fürdőszobát, de a végére már elfogyott a türelme és a fugázásnál már bizony nagyrészt én kellettem. A mennyezetet egyelőre álmennyezettel oldottuk meg, amit nem tudunk, hogy meddig tart, de tavasszal/nyáron tervezzük mindkét helyiségben a mennyezet belambériázását.

2010-12-10

Aktuális időjárás-jelentés

Itt az Alpok-alján tisztára megbolondult az időjárás. A múlt héten ilyenkor 40 cm-es hó hullott, alig lehetett közlekedni. Zalaegerszegre egy állásinterjúra is Laca vitt fel, tekintve, hogy én nem vagyok egy gyakorlott vezető. Míg a Zala megyei utak többsége le volt sózva és nagyjából le volt takarítva, addig nálunk Vas megyében a megyét jelző táblától mintha egy más világba csöppent volna hirtelen az ember. Az utak vastagon havasak, az autók által lejárt rész síkos volt, a közlekedést a hó súlyától az úttestre kidőlt fák nehezítették. A hét elején a nagy hó szinte egy nap alatt eltűnt. De lett helyette nagyon frankón csúszó, bokáig süllyedős agyagos sár, tetézte ezt a két napig tartó kiadós esőzés is és a +15 fokos hőmérséklet. Ma reggel viszont megint csak hullt a hó, amit kezdetben nem is gondoltam volna komolyabbnak, így egy szomszédasszonyom társaságában autóval indultam Őriszentpéterre vásárolni. De mire odaértünk, már 5-6 cm-es is volt és folyton-folyvást szakadt. Így megtörtént az első havas vezetésem is, szerencsére jól vizsgáztam belőle. Aztán dél felé kisütött a nap és elállt a hóesés. Holle anyó most is alapos munkát végzett, a friss hó csak úgy szikrázott a déli napsütésben.

2010-12-05

A második gyertya


Az idén rendhagyó adventi asztaldíszt készítettem. Nem a szokásos kerek, szalmakoszorú alapra díszítettem, hanem még a nyáron kedvenc fazekasmesterünktől beszereztünk egy adventi tálat, és egy szivacs segítségével abba tűzködtem mindenféle örökzöldet. Az adventi tál lényege, hogy körben négy kis gyertyatartója van, a tál közepe pedig mélyített. Abba vizet öntöttem, amit a szivacs jól fel is szívott, így frissen tudom tartani a növényeket. Ha esetleg a rendszeres locsolás ellenére karácsonyig a növények így sem tartanának ki, akkor az elszáradt növényt bármikor ki tudom cserélni egy frissebb ágra.


Boldog gyertyagyújtást kívánok!

2010-11-29

Ma reggel

Ezen a fotón még a tegnap esti hóesést örökítettem meg:




2010-11-23

A diagnózis: Babesiosis...

Jó régen írtam és a kedvenc blogjaim háza táján sem jártam egy ideje, úgy hogy lesz mit olvasnom. Igazából még a blogíráshoz sem volt kedvem. Aki ismeri a címben szereplő diagnózist, az bizonyosan sejti, hogy miért... Kedvenc kiskutyám Nudli megbetegedett és nem is akárhogyan. Vasárnap reggel döbbenten álltam a kutya tányérja felett, ugyanis az tele volt az előző esti vacsorával. Ez nem volt eddig jellemző a kiskutyámra, hiszen ő a tipikus mindenevő, yorkshire terrier létére legalább 8 kg-mot nyom(ott), a 3 kg-mos standard kutyamérettel szemben. Na nem volt sosem kövér, csak jól táplált és a nagysága is meg volt hozzá. Nem értettem a teli tányért, de aztán el kezdtem őt figyelni és láttam, hogy nagyon gyenge, szinte alig áll a lábán. Mivel mostanában sokat elkóborol, arra gondoltam, hogy valamit összeszedhetett, esetleg gyomorrontást kaphatott. Aztán vasárnap este sem evett és még gyengébb lett, olyannyira, hogy fekvés közben már sokszor a fejét sem tudta tartani! Ahogy rámnézett a szomorú szemeivel, összefacsarodott a szívem és rettenetesen aggódtam. Több éjszakán keresztül másfél óránként néztem rá, milyen az orra, hűvös-e és nedves, vagy meleg és száraz. Hál'Isten, nem volt láza, de nem ivott egy kortyot sem. Hétfő reggel azt vettem észre, hogy a vizelete sötétbarna! Tudtam, hogy ez már nagy bajt jelent, Laca azonnal telefonált a régi, budapesti állatorvosunknak, aki a tünetekből szinte azonnal felállította a diagnózist: kullancsfertőzés, Babesiosis! Ha rövid időn belül nem kerül a kutya orvoshoz, már csak az ásóra lesz szükség. Még most is kiráz a hideg, ahogy írom ezeket a mondatokat. Hát nem így terveztük az itteni állatorvosnál a bemutatkozást, az biztos! Laca felhívta a helyi állatorvost, aki késő délutántól rendelt, bejelentkeztünk hozzá. Én, amíg el nem indultunk az orvoshoz, szinte 10 percenként ellenőriztem a kutyát, aki csak a helyén vagy a cserépkályha előtt feküdt és nézett maga elé a szomorú szemeivel...

Az állatorvoshoz érve ő is megállapította azt, amit már sajnos tudtunk. Viszont nagyon jó időben mentünk, a betegség kezdetén, így nem látott a kutyusnál semmiféle elváltozást. Két injekciót kapott szegénykém, bennünket pedig pár jó szóval, tanáccsal látott el.


Nudli ma már szépen evett-ivott, a kedve is kezd visszatérni, így az én hangulatom is megjött a blogíráshoz és olvasáshoz! Ma már nagyot sétáltunk, úgy látom, hogy a kondíciója is a régi, bár a három napi nemevés miatt valamicskét fogyott. Azért azt hozzáteszem, hogy minden állatunk kezelve van kullancs ellen, és mégis megtörtént a fertőzés! Az volt a szerencsénk, hogy nagyon hamar felismertük, hogy baj van és korán megkezdődhetett a gyógyító folyamat.

2010-11-14

Lesz még ennek böjtje!

Nem akarok vészmadárkodni, de ez a mostani időjárás egész biztosan meg fogja magát bosszulni. Egyáltalán nem normális jelenség, hogy novemberben +20 fok van árnyékban! Szeretem ezt az időt, én ki is békülnék azzal, ha így telne el az ősz vége, tél eleje, de nem a forró égövön fekszik Magyarország, így kizárt, hogy megúsznánk a telet nagyobb hideg vagy erősebb havazás nélkül.
A minap olvastam az előttünk álló télre egy népi időjós előrejelzését, és nem túl bíztató, amit a folytatásban ígért: nagyon nagy hideg lesz és sok havat jósolt leginkább januárra. És hogy mire alapozza ezeket a feltevéseket? Megfigyeléseire hagyatkozik, úgy mint arra, hogy a marhák lefeküdtek a földre a pajtában, és az ökörfarkkóró az idén magasra nőtt. Én nem bánom, de ha már hó, akkor reménykedem abban, hogy karácsonyra is lesz, mert annál szebb nincs is.
Tegnap szélmentes nap volt, ugyancsak 20 fokkal, ezért reggeltől késő délutánig nyitva voltak az ablakok. Az elmúlt napokban csak estére kellett befűteni, hiszen a házban tartja magát a 24-25 fok, ami már túlzás is, de a cserépkályha ontja magából a meleget és az 50 centis falak kitűnően megtartják. Főleg most, hogy a régi nyílászáróink egy részét leszigeteltük, a két ablak közé ablakpárnákat tettünk. Előrejelzések szerint még a következő héten is részünk lesz a novemberi tavaszban, bár szerdától már mondja mifelénk az esőt. Ezt kihasználva vásároltam egy kevés fűmagot, amit a hét elején elvetek azokra a helyekre, ahol az autók kerekei mélyen kitaposták, kijárták az agyagos talajt, hiszen ha lassan is, de nemsokára elkészül a felhajtó a gazdasági épületből lesz garázshoz, illetve műhelyhez. Az eddigi 60 méteres feljárat egy részét pedig a gazdasági épületben talált kőládákkal elbarikádozzuk az autók elől, így a házhoz csak gyalogszerrel lehet majd feljönni. Ezek a ládák szolgáltak egykor az állatok itatására. Tervem az, hogy tavasszal teli ültetem a ládákat sok szép színes virággal, hogy portánk még szebb, még virágosabb legyen.

2010-11-12

Kosarunk tartalma


Mint ahogy már azt az előző bejegyzésemben is említettem, a jól sikerült erdei kirándulásunk eredménye egy nagy kosár gomba lett. Találtunk egyetlen darab korallgombát, pár darab fekete tölcsérgombát és a kosarunk telis-tele lett gerebengombával. A gerebengomba számunkra nem ismeretlen, első találkozásunk az Őrségi Tökfesztiválon történt, amikor egy gombaszakértőtől vásároltunk 30 dkg-mot és isteni tejfölös gombapörkölt készült belőle. Igen-igen intenzív illata mellett az íze is nagyon aromás, e mellett pedig a népi gyógyászatban kitűnő méregtelenítő hatást tulajdonítanak neki. Könnyen felismerhető, hiszen kalapszerű felső része domború vagy lapos, hullámos felületű, karéjos szélű, olykor kajla, esetleg tölcsér alakú. Legbiztosabb ismertető jegye a termőrétege, amely puha tüskékből áll.

A kirándulás záróakkordjaként kosarunk tartalmát természetesen megmutattuk egy hozzáértő személynek, mert úgy soha nem főzök meg semmilyen gombát, ameddig azt szakértő szemek meg nem vizsgálták. A korallgombát és a pár tölcsérgombát leszárítottam, a gerebengombákat megtisztítottam a tüskés termőrétegétől, alaposan megmostam, majd kb. a felét összeszelve lefagyasztottam, a másik felét pedig kirántottam és tejfölös dödöllével tálaltam.

2010-11-07

A szomoróci erdő

ilyenkor ősszel megkapó látványt és magával ragadó élményt nyújt:








Szeretem az őszt, főleg, amióta ilyen közel kerültem a természethez. A sok-sok év budapesti panel-élet után bizony testi-lelki és egyben szellemi felüdülés ilyen helyen élni. A novemberi jó időt kihasználva egy kora délután pár órára kisétáltunk a közeli erdőbe. Bokáig jártunk a rozsda színű avarban, a lombkoronájukat elvesztő fák között beszűrődő napfény mosolyt csalt az arcunkra és jókedvet varázsolt körénk. Kosarunk is hamar megtelt gombával, de ez már egy következő bejegyzés témája lesz.

2010-11-04

A Vadása-tónál jártunk






Tombol az őszi szünet. Ez bennünket annyiban érint, hogy az egész hetet nálunk tölti Patrik, férjem 11 éves kisfia. Bizony nem könnyű egy ilyen korú gyereket lekötni, így megpróbáltunk némi programot szervezni. Mi is már két éve idejárunk az Őrségbe, illetve négy hónapja már állandóan itt is lakunk, de még mi sem jártunk az Őrség talán legnevezetesebb tavánál, a Vadása-tónál. Így a novemberi, gyönyörű őszi időjárásnak köszönhetően egyik délután elkirándultunk Hegyhátszentjakabra.








2010-10-28

Volt egy varjúnk...

... igen, sajnos múlt időben beszélhetünk Albiról. Vasárnap óta nem láttuk, hangját sem hallottuk. Az én optimizmusom azt sugallja, hogy talált magának egy párt és együtt mentek el, Lacában viszont felsejlett, hogy valami elkaphatta. De az utóbbi időben olyan magatartásról tett tanúbizonyságot, amely inkább az én verziómat támasztja alá: volt itt a környéken egy pár varjú, úgy három darab, Albi volt a negyedik. A háromból egynek olyan duda-szerű hangja volt, Albert vele barátkozott. Elég sokat repkedtek együtt, még a fáját is megosztotta vele, sőt a vacsorájából is mindig vitt a barátnak. Mióta Albert nincs, azóta a dudahangú sincs, sőt a többit sem igen látjuk-halljuk, így gondolom, hogy együtt vannak. A varjak nem kolóniában, hanem párban élnek. Szerintem Albi mostanra érte el az ivarérettséget és mostanra érezte úgy, hogy az ember közelsége neki már nem elég, neki egy hozzá hasonló varjú kell párnak. Én azért bízom abban, hogy egyszer csak megjelenik a kis csavargó és újra hallhatjuk a nem túl szép, ám a szívünknek annál kedvesebb károgását. Két és fél évet élt velünk és most nagyon hiányzik...

2010-10-22

Benépesedett ablakpárkány

Ma reggel már második napja arra ébredtünk, hogy az ablakon kinézve hófehér dér lepte rét fogadott bennünket. Még szerencse, hogy a fagyra érzékeny növénykéimet még előtte bemenekítettem a házba, így csak a leánderek, muskátlik, egy nagyobb kaktusz és pár cserép kisebb-nagyobb agavé vár arra, hogy megfelelő áttelelő helyet találjunk számukra. A hétvégén erre is sort kerítek. Viszont a betelepült növényekkel egy kis élet költözött a hálószobába, hiszen benépesítették a harminc centi széles ablakpárkányaimat. A yukkámnak kifejezetten jót tett az egész nyári kintlét, gyönyörűen megerősödött, így most ő uralja a teret a többi növény között.

2010-10-21

A megfejtés

Az előző posztomban feltett kérdésre Palócprovence volt az, aki tökéletes választ adott. A felső képen korallgomba volt, amit Messzenéző Minyon és Porta is helyesen tippelt, az alsó képen viszont káposztagomba látható. Mindkét gombafajt én is most láttam életemben először, és igencsak rájuk csodálkoztam, amikor megpillantottam Laca szatyrában őket. Természetesen hozzáértő szemek már előtte megvizslatták, így tudtuk, hogy ehető gombák. Azért én biztos ami biztos alapon a Gombavadász internetes gombászportálon utánanéztem a gombáknak. Ez a portál nagyon hasznos, főleg azoknak, akik szeretik a gombákat, szeretnek gombászni járni az erdőre. Sok mindent leír a gombákról, jelzi a termési idejüket, s egy kis szmájlival tudatja, hogy ehető vagy mérgező gombáról van szó.
Sárga korallgomba: Agancsszerűen ágas-bogas, nagyobb termetű sárga gomba. Ágai hosszúak, többször elágazók. Termőteste egy vastag tőből sokszorosan, vékonyodóan elágazó, 5-21cm nagy. Töve fehér, az ágak különféle sárga, barnássárga színííek, többnyire vöröses rozsdaszínű foltokkal. Az ágak hengeresek, végük többnyire kétágúan villás, az idős gombán barnás. Az egész gomba sárgásfehérre kifakulhat. A spórapora fehér. Jó ízű, de végül kissé kesernyés. Szaga fűszeres. Lomberdőkben, bükkösben, tölgyesben, néha fenyvesekben is a talajon terem. Köves, sziklás helyeken is találhatjuk, helyenként seregesen. Nyári és őszi gomba, amely sokfelé, főleg hegyvidékeinken elég gyakori. Fiatalon ehető, de szívós, merev húsa miatt csekélyebb értékű. Az idős gomba és az ágak vége hashajtó hatású anyagot tartalmaz kis mennyiségben, amely forrázással eltávolítható. Különösen gombás ételben használható, leginkább kirántva. Mivel szívós és kissé nehezen emészthető, azért- is célszerű leforrázni, mert így puhul.

Káposztagomba: A termőtest általában 50-200 mm magas és 60-300 mm széles, de gyakran nagyobb és egyes esetekben a 6 kg-mos súlyt is eléri. A húsa fehér, rugalmas, viaszos. Illata fűszeres. Az íze is hasonló dió enyhén égetett aromával. Augusztustól októberig a tűlevelű erdőkben növekszik. Széles körben elterjedt az egész északi félteke mérsékelt övében.

Mi úgy döntöttünk, hogy mindkét gombát néhány pereszke és rókagomba társaságában alapos tisztítás után a cserépkályha padkáján megszárítjuk, majd üvegben tárolva télen fogjuk felhasználni.


2010-10-17

Szlovén

Még nyár volt, amikor tudomást szereztem arról, hogy októberben nyelvtanfolyamokat indítanak Őriszentpéteren, amely ráadásul a hallgatók számára ingyenes. Valamilyen pályázat keretében történik a tanfolyamok szervezése, az óráknak az Őrségi Teleház ad otthont, heti 1 alkalommal, 10 héten keresztül. Már akkor elhatároztam, hogy jelentkezni fogok, méghozzá szlovén nyelvre. És hogy miért pont szlovénre? Azért, mert a házunktól alig 700 méter a szlovén határ, és mert abban bízom, hogy itt a határ mentén esetleg több olyan munkahely van, ahol szükség lehet a szlovén nyelvismeretre. Persze van még több oka is, pld. az, hogy életem során tanultam oroszul, franciául, angolul, németül (ez utóbbiba kétszer is belevágtam), sajnos sikertelenül. Még az orosz ment a legjobban, és a szlovén kísértetiesen hasonlít rá. Sajnos a magyarországi nyelvoktatás olyan, amilyen - nem véletlen az, hogy a négy nyelvből egyetlenegyet sem beszélek (nyelvérzékem sincs). Tönkrevágják a rengeteg nyelvtannal, a helyes szórenddel, ahelyett, hogy arra törekednének az idegennyelv tanárok, hogy a diák megszólalni tudjon és merjen.
Pénteken volt az első óra, amiről vegyes érzelmekkel jöttem haza. Sajnos a nyelvtant itt sem fogom megúszni, de remélem, hogy nem lesz annyira nehéz, mint a németnél.
Hétfőn, azaz holnap kezdődik a mérlegképesem is. Így most már heti két alkalommal, hétfőn és pénteken tanulok, ergo: érzem, hogy hasznos tagja vagyok a társadalomnak, hiszen ha nem is dolgozom (mert nincs hol), de legalább az agytekervényeimet használom és nem a lábamat lógatom naphosszat.
Na svidenje!

2010-10-07

Erről is, arról is - mindennapjaink

Húhhh, hát hol is kezdjem... talán a legutolsó projektünknél, a kerti búboskemencénél. Egyelőre szerkezetkész állapotban várja, hogy az utolsó vízzáró vakolatréteg felkerüljön a búbjára, majd vízzáró hófehér speciális festékkel lekenésre kerüljön. A kemence többi részét csiszolni kell, majd lenolajjal bekenni, a kemenceajtót és a bográcstartó kampót pedig hőálló fekete festékkel fogjuk lefesteni. A grillező rész még kialakítás alatt van, ugyanis oda egy kisebb vasajtót terveztünk beépíteni. Laca a héten a fővárosban ismét kályhát épített - egy újabb gyönyörűség került ki a kezei alól. Így a kemencénk várja a nyugalmasabb napokat a folytatásra.
Én pedig szorgalmasan keresgélek a munkahely-piacon, ami nem igen bővelkedik olyan munkahelyben, amelyet én szeretnék. Voltam már egy-két interjún, egyelőre sikertelenül. Már kaptam olyan "kritikát" is, hogy túlképzett vagyok. Ezt a megjegyzést főleg a megajánlott fizetés "nagyságának", helyesebben alacsonyságának tulajdonítottam, hiszen havi nettó 37 ezret (!) szerettek volna fizetni egy 4 órás állásban, amiből havi 18 ezret elautózom. Nem kell nagy matekosnak lenni ahhoz, hogy azt mondtam erre, hogy köszönöm, de a maradék 19 ezer Ft-ért én ki nem teszem a lábam a faluból, inkább várom a munkanélküli segélyt, amely az én esetemben a maximuma az adható összegnek. Nap mint nap megnézem az újabb lehetőségeket, de ha ebben az évben nem találok munkát, akkor itthon telnek majd a napjaim. Viszont olyan nincs, hogy csak lógatom a lábam, így tegnap volt a napja, hogy előző szakképzettségem továbbfolytatásaként beiratkoztam egy mérlegképes könyvelői tanfolyamra, Zalaegerszegen. Ez heti 1 alkalmat jelent, annyi kibírható, még akkor is, ha ezt a 45-50 km-t vonattal kell megtennem.
Apropó! Ta-ta-ta-tammm!!!! Újra vezetek! Most, hogy Lacám az utóbbi hetekben sokat volt távol, -"magad Uram, ha szolgád nincs"- muszáj voltam autóvezetés-ügyileg önnálósodni. Ez hellyel-közzel sikerül is, persze vannak még hiányosságok, de igyekszem, nagyon igyekszem. Persze ez közel sem azt jelenti, hogy bemerek menni majd hétfőnként Egerszegre a délutáni forgalomba, de itt már a környéken elég jól megy. Aztán idővel egyszer majd azt is megpróbálom. A jövő hét elején Budapestre utazunk több okból is, talán lehet, hogy erőt veszek magamon és megpróbálom a vezetést a fővárosi forgalomban. Elvégre ott tanultam és vizsgáztam úgy 19 éve, tehát mennie kell! Az idén többször már nem szeretnénk a fővárosba menni, így ellátogatunk a régi házunkhoz is, körbenézünk, no meg elhozzuk a költözéskor a nyári konyhába letárolt télikabátokat, csizmákat, karácsonyfa díszeket...
Írtam korábban a fürdőszobánk fűtéséről, a hőpanelről. Úgy néz ki, hogy beválik, reggel és este kellemes meleg van, és mivel már egy hónapja használjuk, így a fogyasztásáról is tudok írni: 1850 Ft-tal lett több a villanyszámlánk. Ha hidegebb lesz, akkor biztos ez azért magasabb összegre rúg majd, de tiszta, kényelmes, praktikus, tehát nekünk megéri.

2010-10-02

Ha október, akkor Tökfesztivál!


A jövő hét végére szeretnék kedves Olvasóimnak egy nagyszerűnek ígérkező programot ajánlani: immáron VII. alkalommal, új helyszíneken kerül megrendezésre az Őrségi Nemzetközi Tökfesztivál. Aki úgy dönt, hogy eljön, annak kellemes időtöltést kívánok!



A részletes program:


Október 8. (péntek)
Nagyrákos – Tájház

18.00 Múltidéző utazás Eszti nénivel – A tök szerepe az őrségiek mindennapi életében, tökmagköpesztés

Október 9. (szombat)
Őriszentpéter
Sportpálya
Nagyszínpad

11.00 Ünnepélyes megnyitó (V. Németh Zsolt – vidékfejlesztési államtitkár, Őr Zoltán – Őriszentpéter polgármestere, Dr. Markovics Tibor – az Őrségi Nemzeti Park igazgatója, Hutflesz Mihály – a Régiófókusz Nonprofit Kft. ügyvezetője)
11.15 Őrségi Baráti Kör és Petőfi Sándor Népdalkör
11.30 Terményáldás
11.45 Lábas Pajtások
12.00 Őrségi Baráti Kör és Petőfi Sándor Népdalkör
12.15 Lábas Pajtások
12.30 CS.A.T- vidám, zenés gyerekműsor
13.00 Mutassunk szamárfület! - Nagy Bandó András interaktív, verses-dalos műsora gyerekeknek, szüleiknek és nagyszüleiknek
14.00 Gyöngyvirág Tánccsoport, Farkasgyepű
14.30 Ivánci Szakosított Otthon Néptánccsoportja
14.45 Moldva Expressz
15.15 Ivánci Népdalkör
15.45 Viszáki Asszonykórus
16.00 Romungro-fiúk
16.30 Eredményhirdetés: sütőverseny, töklökő- és gyermek rajzverseny, valamint töklámpás faragó versenyek alapján
"Legnagyobb és Legérdekesebb Tök" cím elnyerésének versenye - Tökkirály és töklovagok megválasztása

Folyamatos programok:
10.00-18.00 Játszóház: Gyermekfoglalkoztató programok
10.00-15.00 Gyermek rajzverseny – helyszíni nevezéssel
10.00-15.00 Tökös ételek versenye – helyszíni nevezéssel
10.00-15.00 Töklámpás faragó verseny – helyszíni nevezéssel
10.00-18.00 Nyugat - Pannon Vásározó Céh kézműves kirakodó vására
12.00-13.00 Töklökő verseny

Gasztrosátor
12.00-17.00 Gasztronómiai bemutatók

Fórum Sátor
14.00 „Egészséges étel az egészséges élethez” - előadás
18.30 Töklámpás felvonulás, utána táncház a Művelődési Házban

A Tökfesztivál központi helyszínétől indulva, városnéző Tökvonat közlekedik.

Népi Mesterségek Műhelye Egyesület – Városszer 95.
• kemencés sütés
• kézműves bemutatók (csuhé, fazekas, szövés)

Szalafő
Őrségi Népi Műemlékegyüttes
10.00-17.00 óráig:
- Tökös vetélkedések
- Tökös ételek a Pajta-büfében
- Helyi termékek kiállítása
- Játszóházak:
- Korongozás - Mézeskalács sütés
- Íjászat (Szabados Judit)
- diótörő játék

Műsor
- Őrségi színjátszók darabjai (Őriszentpéter)
- Őrségi mesék Baksa Eszti tolmácsolásában

Egyéb közönségprogramok:
13.00-16.00 (helyszín: pityerszeri nagypajta)
- Az Őrségi Nemzeti Park legszebb portája cím eredményhirdetése
- „Tökjó” rajzok kiállítása
- Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága könyvbemutatója: Őrségi Táj-és Népkutató Tábor Szalafő – Őriszentpéter, 1940-1941.
- Mi a jó pálinka titka? Gyümölcstermesztés és pálinkafőzés az őrségben
(Kovács Gyula előadása tradícionális gyümölcsfajtákról és a pálinkakészítésről)
- szalafői szüreti mulatság

Tök jó túrák, avagy fedezzük fel Szalafőt…
10.00-17.00
minden egész órai indítással (első indulás 10.00. utolsó indulás 16.00-kor): Az Őrségi Népi Műemlék-együttes bemutatása
12.00, 13.00 és 14.00 garantált szekértúra Pityerszerről
11.30 gombaismereti túra
15.00 garantált gyalogtúra Pityerszerről-Felsőszerre (1,6 km-es barangolás a népi építészet emlékeinek és a szerek közti természeti értékek nyomában)

Őrségi tejüzem-Őrszem Fogadó: tökös ételek, tejtermékek
Jakosa Porta: A tökmagolajütés néprajzilag hiteles bemutatása
Ferencz Porta: házi tejtermékek kóstolója és vására

Nagyrákos – Tájház
10.00-17.00 A Tájház látogatható

ApátistvánfalvaApát Hotel és Étterem
Október 8-10. között szállásból 10% kedvezmény
- tökös ételek kavalkádja
- igény szerint gombatúra vezetővel
- tökfaragás
- tökfelvonulás lámpásokkal

ŐriszentpéterNemzeti Park Igazgatóság
10 óra 10 perc 10 másodperc Gombász Emlékhely avatás
Petres Lajos tanár úr által készített kopjafa felavatása.

Nagyrákos – Tájház
10.00-17.00 A Tájház látogatható

Magyarszombatfa
- Vadászati kiállítás (egész héten)
- Fazekasház
kulturális programok
játékos vetélkedők
fáskemencés égetés bemutató
a kemence szájánál cserépedényben főzés

Apátistvánfalva – Apát Hotel és Étterem
10.30 Csuhé virág és -bábu készítése
Fazekas bemutató, korongozás


Pontos helyszín:
Városközpont, Sportpálya és más településeken, helyszíneken (lásd a programoknál)

Belépő:
A rendezvény ingyenesen látogatható! Parkolás: 500 Ft/személyautó, 1000 Ft/autóbusz

Információ:
Régiófókusz Kft.
94/500-354
regiofokusz@limexnet.hu

Honlap: www.regiofokusz.hu









2010-09-26

Egy újabb remekmű

Laca a hét második felében Budapesten kályhát épített. Így az itthoni kemencénk elkészülte - persze a közbejött rossz idő miatt is - picit későbbre csúszik. Viszont a héten egy újabb remekmű született, amelyről több fotót az Otthon melege blogban lehet látni.



2010-09-25

A fürdőszobánk melege

Mikor két évvel ezelőtt megvettük a házat, már akkor elhatároztuk, hogy nem fogjuk a gázt bevezettetni. Azóta is mereven tartjuk magunkat ehhez az elképzeléshez (remélem, idővel nem bánjuk meg),
  • egyrészt azért, mert az előző házunkban nagy általánosságban gázzal fűtöttünk, és amikor megérkezett a havi gázszámla, akkor csak a levegőt kapkodtuk,
  • másrészt azért, mert nem akartuk a 110 éves ház belsejét radiátorokkal és csövekkel elcsúfítani,
  • harmadrészt azért, mert eleve nem volt és azóta sincs többszázezer (közel a millióhoz) forintunk a gáz bevezetésére és a hozzávalók beszerzésére,
  • negyedszer azért, mert ha esetleg Ukrajnában úgy gondolják, hogy elzárják a gázcsapot, akkor ne legyünk ennek kiszolgáltatva,
  • ötödször pedig azért, mert annyira nincsen a gáznak energiaértéke, hogy sajnálok rá 10 fillért is kiadni.
Azt hiszem, ezek az indokok pont elegek ahhoz, hogy a fűtés tekintetében megmaradjunk a régi, jól bevált fával történő tüzelésnél. Ezt az igényünket tökéletesen ki is elégíti a házban lévő falközi, ülőpadkás cserépkályha (amit Laca hamarosan szándékozik átrakni, de ez egy külön fejezet), ami szinte az egész házat bemelegíti. A hálószoba fűtésére még két éve vásároltunk egy igen csinos, üvegajtós vaskályhát, ami nyomja a meleget rendesen, viszont csak addig van meleg, amíg rakjuk a kályhát. Így ez le lesz cserélve jövőre egy ugyancsak cserépkályhára. A fürdőszoba fűtése viszont megoldatlan volt, általában a havi egyszeri látogatásunk alkalmával összenyitogattuk az ajtókat, plusz van egy olajradiátorunk, így ki lehetett bírni azt a pár percet, amíg az ember kilép a jó meleg zuhany alól. Most, hogy már végérvényesen itt lakunk, találni kellett valamiféle megoldást, mert a fürdőszoba előbbiekben leírt felmelegítése nem igazán nyerte el tetszésünket, illetve nem érte el azt a hőfokot, amely a komfortérzetünket biztosította volna.
Barátainktól kaptuk az ötletet, hogy Suntherm hőpanelt szereljünk be, aminek egy termosztátos vezérlő is tartozéka. Náluk az egész lakás fűtését ezzel oldják meg. Ez tulajdonképpen egy infrafűtés: egy tábla alakú fűtőtest, melynek sugárzó oldalán ragasztott kerámiaszemcsék vannak, a hátsó oldalon lévő alufólia bevonatú minőségi hőszigetelés pedig a minimális energiafogyasztásról gondoskodik. Ezt leginkább mennyezetre szokták szerelni, mi azonban a hőleadás szempontjából kedvezőbbnek tartottuk, ha a zuhanykabin melletti oldalfalra szereljük fel. A vezérlőegységben 6 program van gyárilag beállítva, 3 programhely az egyedi igényeknek van kialakítva. Minden napra külön-külön be lehet programozni, hogy mikor kezdjen el a panel fűteni, illetve hogy hány fokra melegítse a helyiséget. Ahogy eléri a beállított hőfokot, akkor kikapcsol. Lehet külön nappali és külön éjszakai hőmérsékletet programozni. Most az átmeneti időszakban az energiaköltséget a külön vezérelt áramkör (úgynevezett éjszakai áram) használatával tudom csökkenteni. Természetesen ha bejönnek a hidegek, akkor át kell dugnom a normál (nappali) áramba, hiszen éjszakai áram nem mindig van. Eddig - már ami az elvárt fürdőszobai hőmérsékletet illeti - bevált. Aztán majd meglátjuk, ha megküldik az elektromos energiaszámlát, akkor mennyire leszünk elégedettek. (A teljesség kedvéért azt is megemlítem, hogy ha valaki náthás, vagy arcüreg-, homloküreg-gyulladása van, a hőpanel elé ülve jótékonyan fejti ki hatását, kiváló kiegészítője a gyógyszeres kezelésnek.)


Ez a termosztátos vezérlő. Látszik rajta, hogy mennyi az idő, hány fok van a helyiségben, a hét mely napja van és hogy mely órákra időzítettük a nappali, illetve az éjszakai hőfokot. A jobb oldalon lévő műanyag fedél elcsúsztatásával láthatóvá válik a kezelőegység, ahol a programozást lehet elvégezni.


Ez pedig maga a panel. Itt a fotón látszik még a fürdőszoba hiányossága, sajnos még a csempézés nagy része hátra van. Mérete: 890*540 (mm), teljesítménye 350W.

2010-09-23

Albert és az ölyvek

Nem igazán vannak nagy barátságban. Eddig szegény Albit két támadás érte részükről, tudjuk, reméljük, hogy ezekből jócskán tanult. Bizony, nagy ára van a szabadságnak! Őrségi életünk előtt az előző házunk mellé épített, zárt röpdében biztonságban élte napjait. Mióta ideköltöztünk, azóta szabadon él. Figyelnünk, vigyáznunk kell rá, hiszen három évvel ezelőtt egész pici fiókaként került hozzánk, és mi nem tudtuk megtanítani neki a veszély felismerését, mint általában a madárfiókáknak a mamájuk. A cicáink, kutyáink már megszokták a jelenlétét, csak nagyon ritkán történik meg, hogy vadásznak rá. De a természet többi lakójával szemben saját magának kell kitapasztalnia, hogy melyik állat békés és melyik az ellenség. Az első támadás alkalmával az egerészölyv a ház tetején csapott le rá, majd megpróbálta elhurcolni, de a földre estek. Ez, és férjem lélekjelenléte volt Albi szerencséje, aki éppen a közelben volt és kiszabadította Albertet, a nagy madarat pedig elzavarta. A második alkalommal egy békés reggelen megint csak támadás érte, de most már Albi kitartóan menekült az erdő felé. Sikerült meglépnie az őt kergető ölyv elől és órák múlva megjelent a körtefán. Ilyenkor csendes, zárkózott, még Lacának sem engedi magát megérinteni. Próbálja feldolgozni a történteket, látszik rajta, hogy gondolkodik, és figyel... nagyon figyel. Kémleli az eget, hátha visszatérnek üldözői... Tegnap is és ma is 5 egerészölyv szállt a légáramlattal a magasban. Gyönyörű jószágok, ha Albira nem lennének veszélyesek, még szeretném is őket. De így, ebben a felállásban legszívesebben venném a légpuskát... bár ez a megoldás kimondottan ellenkezik az elveimmel, ráadásul védett madarak is. Annyit tudok tenni -amíg itthon vagyok -, ha meghallom a magasból a villyogásukat, kimegyek a kertbe, így nem mernek a közelemben lecsapni. Természetesen Albi hallja és látja őket, ilyenkor befogja azt a rekedt hangú csőrét és a körtefa ágai között megbújva figyel.
A jó múltkorában az egyik hétvégi vendég házaspárral elsétáltunk a tőlünk kb. 700 méterre lévő határhoz. Albi fáról-fára követett bennünket. Mikor átértünk Szlovéniába, az első magaslesen mindannyian megpillantottunk egy egerészölyvet. Albert nagyon okosan leszállt az útra és a hazafelé utat közöttünk bandukolva tette meg.

A gazdi és a kis védence - teljes az összhang

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."

(Antoine De Saint-Exupéry: A kis herceg)

2010-09-21

Épül a kemencénk

Laca hozzáfogott a saját búboskemencénk megépítéséhez. Ha nem lett volna a múlt héten a négy napig egyfolytában zuhogó eső, akkor már készen lenne. De ráér, hiszen itt nincsen határidő, minden az időjárás és a szabadidő függvénye. Egy biztos: még az idén ki szeretnénk próbálni!

Itt már kész a fatároló íve. A kemence mellett, vele egybeépítve lesz a grillező is.





Laca megálmodta, hogy a kemencébe beépít egy vasból készült kampós végű tartót, amelyre a bográcsot, vagy a láncos serpenyőt lehet majd akasztani. Így válik a búboskemence többfunkcióssá: 1.) kenyér és mindenféle kelt tészta, hús sütés a búbban, 2.) rácson történő hús- és zöldség grillezés, 3.) bográcsozás. A tartóvas végére a kampót is ő maga kalapálta.

Itt már félig kész állapotban. Még hátravan a kémény és a búb megépítése.

2010-09-16

Állataink










Mint ahogy a képekről is lerí, nem csak mi, hanem ők is nagyszerűen érzik magukat...