2009-12-20

Áldott, békés Karácsonyt!



"Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,
Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld,
Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink
Ma hó takarja.

A világ bármely részén élsz és bárki vagy,
Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Ahogyan én Neked.

Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Kívánd, hogy mindaz amit ma éjjel gondoltál,
Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Békés karácsonyt mindenkinek!"

(szöveg, zene: Som Lajos-Horváth Attila, előadó: Piramis együttes)

2009-12-14

Apró örömeink

Örömhírrel jöttem: Lacám ma sikeresen levizsgázott, a bizonyítványába 4-es osztályzat került, így most már teljes felelősséggel kezdhet hozzá majd új szakmájához, a kályhássághoz. Ez a kályhás mesterség magába foglalja a cserépkályha, kandalló, kemence és egyéb más, fűtésre-főzésre-sütésre használatos eszközök építését és karbantartását. Nagyon büszke vagyok rá, hiszen még nem is oly rég - talán 3,5 évvel ezelőtt - amikor megismerkedtünk, ő azt mondta, hogy tőle ne várjam el, hogy leérettségizzen vagy hogy egyáltalán bármikor is iskolapadba üljön. Én nem is vártam el tőle, úgy fogadtam el, ahogy van. A tanulási igénye belülről, saját magából fakadt és én ezt díjazom a legjobban! Ezúton is gratulálok neki!
Albi kismadarunk nagyon szépen gyógyulgat, már egyre többet mozog, szépen eszik. Igaz, egyelőre nem került vissza a kinti röpdéjébe, hanem a házban van a ketrecében, így aktív részese az ünnepi fényeknek, hangulatnak. Januárban visszük vissza az állatkórházba, hogy kiszedjék azt a két acéldrótot, amely arra szolgál, hogy rögzítse az eltört csontját.
Nekem már csak 2 nap az évből a munka, aztán otthon takarítok és tervezem a karácsonyi menüt. Jó hír, hogy december 28-tól Szomorócon töltünk egy egész hetet. Mivel egy hét hosszú idő, így az összes állatunk velünk tart, és ez nem kevés logisztikai szervezést igényel.

2009-12-09

Kincsre leltem...




... a Holdviola együttes Madárka című CD-jének tárgyában. Ez a miskolci zenekar elektro-folk stílusban szólaltatja meg rég elfeledett gyönyörű népdalainkat, előadásukat ötvözve a színpadi élmény hatásával is.

Már egy ideje láthatjátok, hallhatjátok őket a blogom video-sávjában. Kedvencem tőlük a Bánat utca, amely már a telefonom csengőhangjaként is szolgál.
CD-jük mai nap jelent meg, rendelés az együttes honlapján lehetséges.

2009-12-02

Albert

Akik rendszeresen olvassák naplómat, ők tudják, hogy idehaza nem kevés háziállat színesíti hétköznapjainkat, akik hosszabb őrségi tartózkodás alkalmával velünk utaznak. Ilyenkor a kisteherautónk, mint Noé bárkája működik.
Nem hétköznapi háziasított állatunk Albert - nemes egyszerűséggel: Albi - a dolmányos varjú. Ő már két éve él velünk. Férjem egy alkalommal, amikor a Duna-parton várta ki az időt, hogy indulhasson a munkahelyem elé, egy bokor aljából iszonyatos rikácsolásra lett figyelmes. Egy babavarjú volt, valószínűleg vagy kieshetett a fészekből, vagy pedig első szárnypróbálgatásai során nem volt ereje visszarepülni családjához. Laca miután megállapította, hogy a kisvarjú látszólag egészséges, betette az autóba és hazahoztuk. Kezdetben kézből etette mindenféle - általam nagyon utált férgekkel, gilisztákkal - majd kipróbáltuk a macska- és kutyakonzervet és száraztápot is, amely ízlett Albinak, így a továbbiakban ezek, és természetesen a házikoszt alkotják az élelmét. Kialakítottunk neki egy védett, fedett röpdét is, így kényelmes helye lett.

Mostanra gyönyörűen kifejlődött. Szürke mellénykéje (dolmánya) van, és nagyon szép, kékes-fekete színben játszó tolla. A varjú nagyon intelligens jószág, könnyen tanul és könnyen szelídíthető. Laca meg tudja simogatni, sőt, igényli is a naponkénti foglalkozást, törődést, közelséget. Rengeteg féle hangot tud produkálni, amely néha köztünk nevetség tárgya is. Amikor Szomorócon vagyunk, ki szoktuk őt engedni, sétálgat a ház körül, elballag 40-50 méterre, aztán visszajön, és még a kutyákkal is játszik.


Férjem két nappal ezelőtt észrevette, hogy Albi csak az egyik lábát használja, a másik csak lóg mellette. Nem tudtuk megállapítani, hogy mi baja lehet, így elvitte az orvoshoz, ahol sajnos beigazolódott félelmünk: eltörött a lába. Kicsit megijesztettek bennünket, hogy ha nem kerül sor mielőbb műtétre, akkor amputálni kell majd a törött végtagot. Férjem felhívta a hortobágyi Madárkórházat, ahol tudták volna fogadni, de Budapesttől elég messze esik, így maradt a budapesti Állatorvostudományi Egyetem. Tegnap délután Laca elvitte Albit, először megröntgenezték, amely alapján megállapítható volt, hogy szilánkos combcsonttörést szenvedett, utána pedig megműtötték a lábát. Most úgy néz ki, hogy a műtét sikerült, majd 6 hét múlva kell őt kontrollra visszavinni, reméljük, hogy addig megfelelően összeforr a csontja. Albert, aki már megannyi boldog percet szerzett nekünk a jelenlétével most a ház egy nem annyira forgalmas szegletében, a ketrecében lábadozik.

2009-11-30

Műsorajánló

A "Magyarország madártávlatból - Fertő-Hanság, Őrség, Vendvidék" című műsort az m2-es csatornán 2009. november 28-án, 17,46-kor vetítették.

Aki nem látta és érdekli, az ide kattintva végignézheti (az Őrség 11.35-nél kezdődik).

2009-11-27

Kellemes...

Ma reggel igazi meglepetésben részesültem (mint már eddig többször is blogger-életem folyamán), Palócprovence-től kaptam az alábbi bögrét (remélem, finom, tejszínes kávé van benne :-)), amelyet ezúton is nagyon köszönök:




Én is hasonlóan kellemesen érzem magam nagyon sok blogban, hiszen a kedvenc blogjaim sora is folyamatosan bővül, kiváltképp, ha parasztházas/kistelepülési, gaszto- avagy kertes blogokról van szó.

Természetesen kedvenc bloggereim közül sokan már előzőleg megkapták e kedves bögrét, én viszont most nekik szeretném (mindenféle továbbküldési kötelezettség nélkül) továbbadni:


- Bodza Zsuzsinak

- kedves Ferenc (kód715) barátunknak

- Vályogvetőnek

- Portának

Remélem, hogy állandó és alkalmi olvasóim a jövőben is kellemesen fogják magukat érezni, ha benéznek hozzám!

2009-11-25

Visszaállt a régi rend

Hát itt vagyok újra. Igyekeztem mielőbb visszaállítani a blog ruháját, mert engem is zavart a hiányossága. Na de ebből már megint csak tanultam (igen: "a jó pap is hótig tanul"), legközelebb körültekintőbb leszek. Pláne úgy, hogy a beígért cserépkályhás blogot is majd nekem kell szerkesztenem. Egyelőre nincs még feltöltve, a tartalmat azért a férjem-uram határozza majd meg, hisz ő (lesz) a szaki...

A hétvégénk Szomorócon ragyogóan telt. Egy hónap után már nagyon éreztük hiányát az ottani levegőnek, környezetnek, barátoknak. Barátnőm egy ilyen gyönyörű, saját készítésű csokorral fogadott ----> amelynek nagyon örültem: rögtön vázába került az asztal közepére.
A házban 8 fok fogadott bennünket, ez talán betudható a mostani kedvező időjárásnak is: egész héten gyönyörű, napsütéses idő volt 15-18 fokokkal, így nem volt mitől oly nagyon kihűlnie a falaknak. Alapos, minden helyiségre kiterjedő szellőztetés közben az összes fűtésre alkalmas kályhát beindítottuk és nyitott ajtók mellett estére a házban mindenhol 20 fok körüli hőmérséklet uralkodott. Másnap a hőmérséklet miatt nem is kellett volna befűtenünk, de mi azért a konyhai teatűzhelyet beindítottuk, hiszen a falaknak kell a meleg. A falakról jut eszembe: gyönyörűen száradnak, szemmel láthatóan sokkal szárazabbak, mint tavaly ilyentájt. Persze ez köszönhető annak is, hogy a ház körben meg lett árkolva, hogy a csapadék ne a ház tövében szívódjon be a földbe és áztassa alulról a falakat. A csatornákat meghosszabbítottuk, így a háztól 2-3 méterrel elvezettük a csapadék kifolyását. Ennek a háznak egyetlen baja van: az, hogy nem lakunk ott. A gyakori szellőztetés és intenzív fafűtés a lehető legjobb gyógymód a vizesedő falakra. A változást már a házba történő belépéskor lehetett tapasztalni: nem volt dohos szag egy picit sem, pedig egy hónapja nem volt ajtó-ablak nyitva.
A szombat az mindig az akklimatizálódás napja: szabályszerűen fejbevág bennünket az erős, kristálytiszta levegő és a nagy csend, amelyet néha egy-egy szajkó-csapat civakodása tör meg. Már szinte kialakult menetrend szerint működünk: megérkezés után kipakolás, szellőztetés-fűtés, némi élelembevitel, majd a szokásos foci és az estig tartó beszélgetés a szomszédban. Vasárnap délelőtt viszont behozzuk az előző napi láblógatást. Laca a nappali téglás belépőjét folytatta a küszöb beszabásával, erről jut eszembe, hogy fényképet elfelejtettem róla készíteni. Én pedig nem győztem az ablakok közét takarítani a rengeteg légytetemtől.

Tesómék októberben Erdélyben jártak, Korondról kaptuk ezt a kerámiát - eredeti rendeltetését tekintve fakanál-tartót - ami fel is került a falra. Hugi tudja, hogy minden kerámiát nagyon kedvelek, így ez volt a meglepi. Ráadásul vagy másfél órán keresztül válogatta őket, hiszen zöld nem igazán volt, de aztán rálelt :-)
Mielőtt elindultunk volna hazafelé, férjem víztelenítette a házat, így nem kell attól félni, hogy esetleg jönnek a mínuszok és szétfagy a vízvezeték.
Sajnos megint csak egy jó hónap múlva fogunk jönni, de akkor valószínűleg több napra. Már most nagyon várjuk...

2009-11-20

Technikai malőr

Ezt most jól elszúrtam... elnézést kérek kedves Olvasóimtól, de történt egy kis technikai malőr: férjemnek szerettem volna egy cserépkályhás blogot létrehozni, és az ő templétjét a sajátomba másoltam... JAJJ, HELP!!!!!

Amíg visszaállítom a régi köntöst, az időbe telik, annál is inkább, mert hétfőre egy modulzáró vizsgám lesz pénzügyi és vállalkozásfinanszírozási, valamint adózási ismeretekből... így most nem fogok tudni vele foglalkozni.

Az alapsablont már megtaláltam, viszont az összes többi menüt, linket újra kell szerkesztenem.

Vizsga utáni napokon viszont gőzerővel dolgozom az ügyön.

2009-11-12

Az otthon melege

Még régebben, talán az előző blogban már szó esett pár sorban a ház fűtéséről. Azóta persze folyamatosan teszteljük a kályháinkat, és örömmel nyugtáztuk, hogy jól gondolkodtunk, amikor még a házvásárlás után rögtön kijelentettük, hogy "ebben a házban ugyan a gáz biztosan nem lesz bevezetve". Házunk két elég nagy méretű kéménnyel rendelkezik, azonkívül egy gyönyörű, padkás, falköztes cserépkályhával, amely a konyhát és a nappalit fűti. A házvétel óta vásároltunk egy salgó típusú teatűzhelyet a konyhába, és egy üvegajtós vaskályhát a hálószobába, valamint egy pici, öregecske "jancsi-kályhát", amely először csak dísznek lett szánva, de aztán Lacám kisamottozta, és azóta tökéletesen működik. A felsorolt fűtőberendezések - nyitott ajtók mellett - tökéletesen be tudják fűteni a 76 nm-es házat, ez már a múlt télen 100%-ig bizonyítást nyert. Igaz, hogy nem túl kényelmes a minden reggeli hamuzás és begyújtás, a vele járó koszról már ne is beszéljünk. Viszont házunkat nem csúfítják el a csövek és radiátorok, amelyek véleményem szerint egy ilyen öreg - 110 éves - parasztházban környezetidegennek tűnnének. Az égő fa ropogása, illata és látványa jóval nagyobb melegérzetet ad, és arról még szó sem esett, hogy mennyivel nagyobb az energiahordozó-, illetve leadó képessége, mint a gáznak. Nem véletlenül kezdték el újra gyártani a régi konyhai salgó

tűzhelyeket, hiszen aki teheti, a bizonytalan gázszolgáltatás helyett inkább a fatüzelést választja. Persze van ennek a módszernek negatív oldala is, méghozzá az, hogy mivel nem állandóan lakjuk a házat, így nagyon gyorsan kihűl, hiába vannak 60 cm vastagságú téglafalak. Így, amikor odaérkezünk, az első napunk a felfűtéssel telik. Téli időszak előtt a vizet is le kell engednünk és el kell zárnunk, hiszen megfagyhat. Erre a 3 hónapra (december-február) hordókba letározunk vizet, a fürdés melegített vízzel, lavorban történik. Ez így valóban nem túl kényelmes, mellesleg megjegyzem, hogy a tisztálkodás a régi időkben sem történt másként és mégis éltek így emberek, születtek gyerekek (talán több is, mint manapság), és bocsánat, de nem volt ennyi ápolatlan, büdös, koszos ember, mint ma.

Terveink is voltak, illetve vannak a fűtést illetően: Laca a jövő hónapban végez a suliban, így már papírja is lesz a kályhaépítésről. Gondolkodik egy második cserépkályhában, amely a hálószobába kerülne a vaskályha helyett. Még kiforratlan a terv, hiszen eddig több ötlet is felmerült. Először arra gondoltunk, hogy kellene egy ún. vízteres kályhát építeni, amelyet ha fával felfűtenénk, akkor az egész házban cirkulálhatna a melegvíz a radiátorokban. De már megint itt ez a fránya "radiátor-kérdés", amelynek én nagy ellensége vagyok, így élből leszavaztam. Második érvként pedig felmerült, hogy ehhez a fajta megoldáshoz egy keringető szivattyú is szükséges, amely elektromos árammal működik. Viszont ezen a környéken gyakoriak az áramkimaradások, így ha a szivattyú nem működik, és épp nem vagyunk otthon, hogy ki tudnánk lapátolni a forró parazsat a kályhából, akár fel is robbanhat az egész. Harmadik érv, amely ellene szól, csupán elvi: Laca azt mondja, hogy egy vízteres cserépkályha építése maga a cserépkályha megcsúfolása... tehát ez az ötlet elvetve.
Volt még egy felvetés Laca részéről: méghozzá egy ugyancsak falköztes cserépkályha építése, amely kívülről lenne fűthető, a hálószobában pedig lenne egy üvegajtó, amin keresztül látszódna, ahogy ég a tűz... ez az a bizonyos kandalló-feeling. A ház elrendezése olyan, hogy van egy nagy konyha, amely az étkező is, viszont ebből nyílik egy kisebb helyiség, a "kiskonyha", ahol van az én "boszorkány-konyhám", tehát a főzés-sütés itt történik. A hálószoba és a kiskonyha közös fala lenne az, ahová be lenne építve a falköztes kályha, a kiskonyhából történne a kályha táplálása. Viszont az ilyen falköztes kályhákat nem lehet rés nélkül beépíteni, tehát körben legalább 5-10 cm-es rést kéne hagyni, ami ugye egy hálószoba esetében nem túl szerencsés... így ez az ötlet is elvetésre került.
Marad a hétköznapi cserépkályha, de még egy padkás, "szemes" búboskemencét is el tudnék oda képzelni... no majd kiforrja magát az ötlet!
Miután a naptárban igencsak gyors iramban haladunk előre a tél felé, és mindezt az elmúlt napok időjárása is alátámasztja, a jövő hét végét újra Szomorócon töltjük, téliesítünk, víztelenítünk. De ez már a következő poszt témája lesz.

2009-11-04

Csempe, amit ígértem

Két poszttal ezelőtt, ahol a legutolsó szomoróci látogatásunkról írtam, ígértem, hogy a másik, földben talált csempéről is készítünk fotót, és megmutatom. Hát íme:

Ez a kályhacsempe erősen kopottas, ráadásul több darabból is vérzik, így Laca megpróbálta összeragasztani. Viszont látszik rajta, hogy nem mai darab és az is, hogy igazi kézimunka.
Új korában egészen biztos, hogy csodaszép lehetett...

2009-10-30

Mindenkiért egy-egy gyertya égjen




"Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,

Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,

Kiknek őrizgetjük szellemét,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen."

(részlet Demjén Ferenc: Gyertyák című dalából)

Ezen a hétvégén Mindenszentekre emlékezünk. Sokunknak van valaki az életében, akit nagyon szeretett, akitől rengeteget kapott az életben, és aki már sajnos nem lehet itt köztünk a Földön.

Ezzel a virtuális gyertyagyújtással emlékezhetünk szeretteinkre:




Én édesapámért gyújtom a gyertyát, aki tavaly hagyott itt bennünket. Sajnos már nem érhette meg, hogy az őrségi házunkban ő szerelje a villanyt...


2009-10-28

Októberi helyzetjelentés















Végre egy olyan hétvégét tudunk a hátunk mögött, amely nem a szokásos szombat hajnali megérkezés -vasárnap délutáni elindulásról szólt, hanem 1-1 nappal megtoldva kicsit több időt tölthettünk házunkban. Az Őrség talán ősszel a legszebb, ezer színben pompáznak az erdők, a rétek. Ezen a hosszú hétvégén magunkkal vittük férjem előző házasságából származó kisfiát is. Patrik 10 éves, most jelenleg őszi szünet van a suliban, így örömmel és némi izgalommal telve jött velünk, hiszen először járt ezen a vidéken. A kocsiban odefelé sok mindent meséltünk neki az Őrségről, remélem, hogy majd ha tanulnak e tájegységről, hasznát veszi ezen információknak. Állataink közül csak a yorkshire terrierem, a nagy cicánk és a legújabb családtagunk, a 3 hónapos Kormi cicánk jött velünk (a képen ő látható, ahogy a műszerfalra fekve utazik).

A többi otthon maradt állatállomány élelmezéséről a nagyfiam gondoskodott. A házba érkezvén 8 C° fogadott, így nagyon gyorsan nekiláttunk az összes fűtőberendezés beindításának. Alig telt el egy fél óra, s már érezni lehetett a kellemes meleget. Nem csak mi éreztük, hanem a hidegben ledermedt legyek sokasága is, így a begyújtás után majd' egy órán keresztül legyetlenítettünk, amiben a cicák is segédkeztek. Délutánra ragyogó napsütés kerekedett, így mindhárman kerékpárra pattantunk és Patriknak megmutattuk a falut. Közben Lacám leragadt egy helyen segédkezni, ahol éppen bozótirtás folyt, hiszen a szorgos kéz mindenhol jól jön. Másnap szakadó esőre ébredtünk, de mivel aznapra férjem öccsééket vártuk, így nagy, világmegváltó munkálatokat sem terveztünk. A vendégek délutáni távozását követően Laca részt vett a helyi footballmeccsen (már megint csak a győztes csapat tagja volt), mi pedig Patrikkal átmentünk a szomszédba, ahol a lányok nagy szeretettel fogadták és óriási játékra került sor. Vasárnap Lacám folytatta az előzőleg megkezdett nappali téglás belépőjét, utána pedig a növények ültetésére is sort kerítettünk. Végül is a trombitafolyondárból és a lila akácból nem hoztunk sarjat, de a többi, eredetileg tervezett növénynek sikerült remélhetőleg jó helyet találni, majd tavasszal meglátjuk, hogy mennyire eredményesen. Ültetéskor, amint Laci próbálta az agyagos földbe nyomni az ásót, valami kemény dolog az ásó útját állta. Óvatosan körbe döfködte, megpróbálta azt a valamit a földből kifordítani, amit sikerült is. Ez a valami nem volt más, mint itt a képen látható kályhacsempe. Utána pedig még egy csempe, de az már más fajta, ráadásul törött, ránézésre legalább 100 éves. Tovább ásott, és ennek a törött csempének a darabjait találta meg, amit később össze is ragasztott. Mindkét talált csempe eredeti kézimunka, aprólékos minta kidolgozással. Mivel Laci éppen kályhásnak tanul, számára ezek igazi kincsnek bizonyulnak. Úgy megörült ennek a "leletnek", hogy legközelebbi alkalomkor, de tavasszal mindenképpen szeretné feltárni azt a részt, hátha még több kályhacsempe kerül elő. És akkor még mondja azt valaki, hogy az ember sorsa nincsen valami nagy könyvben megírva...


Délután Lacám a szomszédban segédkezett, mi pedig Patrikkal bicajra ültünk és megmutattam neki a szomszédos Szlovéniát. Szájtátva nézte a gondozott portákat, a jó minőségű utat, s az embereket, akik ha "Jó napot"-tal köszöntünk, ugyanúgy köszöntek vissza. Ő azt gondolta, hogy ott már csak idegennyelven folyik a beszélgetés. Felbrinyóztunk az evangélikus templomig (én a felétől csak toltam a szekerem) és nagy örömmel gurultunk a kanyargós lejtőn lefelé. Azt követően azért elmentünk még a falu végéig, majd haza. Ez kb. olyan 10 km-es "túra" volt.
Utolsó napunk már a pakolás-rendrakás-rendhagyás jegyében telt el. Fájó szívvel vettük útunkat hazafelé, főleg abban a tudatban, hogy a legközelebbi látogatásunk egy hónap múlva lesz esedékes, és mivel szombatonként a férjemnek suli van (ráadásul az pedig a vizsga előtti utolsó alkalom lesz), így valószínűsítem, hogy időnkből csak egy villámlátogatásra futja majd.

Másnap idehaza aklimatizálódtunk: leszüreteltük a pár darab tőkénkről a szőlőt, kb. 1 mázsányi termés lett. Én 2,5 kg-ból lekvárt főztem, a többiből pedig bor készül.

2009-10-20

Hosszú hétvége közeledik

De szeretem ezeket a hosszú hétvégéket! Főleg olyannak, mint amilyen a mostani lesz. Természetesen írnom sem kell, akkor is mindenki sejti, hogy mi kihasználjuk ezt a remek lehetőséget és meglátogatjuk őrségi házikónkat. Rákészülvén a hétvégére, már 1 nappal korábban itthon leszek szabin: ősz van a javából, így itt az ideje a növények ültetésének, telepítésére.

Kinéztem néhány egyedet az itthoni kertünkből, így a pakolás mellett annak szentelem ezt az 1 nap szabit, hogy kiásom (vagy a férjemmel kiásatom) a kiszemelt növényeket és útra kész állapotban bekerülnek a teherautóba.

Egyik ilyen cserjém a kedvenc jázminbokrom, amely amellett, hogy gyönyörű, igen kedvelem virágzása idején az illatát is. Virágzási ideje közel esik a szülinapomhoz: szinte egész májusban ontja hófehér szirmú virágait. Megpróbálom tőosztással szaporítani, remélem, sikerülni fog.

Aztán egy másik nagy kedvenc, a kerti gyöngyvessző letelepítése jön sorra. Itthon szinte semmire nem ment a növény, csak vegetál már második éve. Így úgy döntöttem, hogy földlabdástól kiemeljük az egész bokrot (ami nem túl nagy), és letelepítjük az őrségi házunkhoz.

Talán az ottani szubalpin időjárás kedvez majd a fejlődésének és meg tud nőni akár másfél-két méteres magasságig is.
Szép sorban következnek a mályva (hibiscus) bokraim is. Van egy-kettő, amelyik itthon kifejezetten rossz helyre lett ültetve, így azokat gondoltam letelepíteni. Van még két ezüstös színű örökzöld kistujám, ők is költöznek.
Lenne még ötletem, ehhez viszont hozzáértők (Hédi, Ági a gizgaz blogból) segítségét kérem: trombita-folyondár és lila akác szaporítására lennék kíváncsi. Ugyanis mindkettőből van egy-egy tövem (már elég öreg, fás mindkettő), de szeretném, ha az Őrségben is körülvennének kedvenc növényeim.
A pakolászás során megpróbálunk felkészülni a hidegebb időjárásra is: melegebb pulcsit, kabátot is viszünk magunkkal, valamint a fűtés kiegészítésére szén- és fabrikettet is.
Ezen a hétvégén óraátállítás is lesz, amelyből kifolyólag egy órával többet tölthetünk kedvenc helyünkön. Ráadásul a hazautat hétfőre terveztük, így számunkra valóban hosszú hétvége következik.

2009-10-12

Rebarbara szüret

Már visszavonhatatlanul itt van az ősz, érezzük a hőmérsékleten is és látszik is a természeten, hogy egyre jobban színesednek és hullanak a levelek. Az ősz az Őrségben gyönyörű: ezer színben pompáznak a lombkoronák, bár ezt az elmúlt hétvégén sajnos nem láthattuk, mert itthon töltöttük.


Szombaton gondoltam egy merészet, és amíg Lacám az iskolapadot koptatta, én addig leszüreteltem a rebarbarát. Senki ne gondoljon valami nagy volumenű tevékenységre, hiszen mindösszesen három tő növényem van. A rebarbara szárát fogyasztjuk, levele - míg egész nyáron a kert dísze lehet - mérgező. Így a három tőről lekapkodtam a szárakat, a végükről levágtam a leveleket. Elhatároztam, hogy dzsemet készítek belőle.


A rebarbara őshazája Ázsia, pontosabban Tibet környéke. Európában a XVI. századtól van jelen. Ő az a zöldség, amelyet gyümölcsként használunk fel.

A népi gyógyászatban elsősorban a föld alatti részét, a gyökértörzsét használják, a bélrenyheség, máj- és epebetegségek gyógyszere. Emellett kiváló vér- és vesetisztító (vizelethajtó) hatású, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag.


A rebarbara szárairól lehúztam a felső, vékony réteget, megmostam, majd kb. 1 cm-es darabokra vágtam. Megmértem, pontosan 0,5 kg volt. Ezt feltettem főni 1 liter vízbe, majd raktam hozzá 1 kg kristálycukrot és addig főztem kavargatva, amíg be nem sűrűsödött. A rebarbara darabkák nem mindegyike főtt szét, nagy része egyben maradt, de puha lett. Utána belekavartam 1 tasak dzsemfixet, majd még forrón az előkészített üvegekbe töltöttem. Az üvegeket lezárás után minimum 5 percre fejreállítottam, majd a kamrába kerültek. Ebből a mennyiségből egy 0,75 literes és egy pici üvegnyi dzsemem lett. A rebarbara cukor nélkül nagyon savanyú, de édesítve ajánlják süteményekbe (pld. rétesbe alma helyett), kompótnak, lekvárnak, ivólének.


Én még szeptember elején készítettem rebarbarás körtelevest, amelynek igen finom ízt kölcsönzött a rebarbara. Mivel imádjuk a palacsintát, így valószínű, hogy az elkészített dzsemet tölteléknek fogom felhasználni.

2009-10-06

Be voltunk már sózva...

... és nem bírtuk kivárni, amíg eljön a tökfesztiválos hétvége, így az elmúlt szombat-vasárnapunkat 3 hét után ismét Szomorócon töltöttük. Ergo: az idei Tökfesztivál számunkra kimarad. Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet; hiszen mint már 2 poszttal előbb közzétettem a részletes programot, amelyek közül igen csak tudtam volna kedvemre valót válogatni, de mindezt feledteti a viszontlátás öröme. Munkát előre nem terveztünk, hiszen a másfél év alatt rájöttünk, hogy röpke 2 nap alatt nem tudjuk a világot megváltani. A 2 nap is leredukálódik valamelyest, hiszen ha hajnalban el tudunk indulni, akkor is jó esetben fél 9 tájban érkezünk, és bizony számolni kell a legkésőbb vasárnap délután 4-5 óra körüli visszaindulással, hogy még emberi időben hazajussunk. Időben ennyit jelent 320 km.

Egyetlen dolgot azért mégis csak terveztünk, méghozzá a gazdasági épület lebontott tetejének fóliával történő letakarását. Ez közel sem túl nagy munka, így jutott idő másra is: a hálószoba falán volt egy nagy repedés, azt kellett eltüntetni, a főzőkonyha oldalfalát is újra kellett glettelni. A munkákon túlmenően jutott idő kikapcsolódásra is: a barátokkal megbeszéltük az élet komoly (és komolytalan) dolgait, azután egy késő délutáni focimeccs és traccsparti is belefért a szombati napba.

Bár az október elejei időjárás igen kegyes hozzánk, mivel a napközbeni 20-22 fok szinte ajándéknak mondható, de délutánra már kezd hűlni a külső hőmérséklet. Estére a higany szála a hőmérő alsó tartományában látható. A házban stabil 15 fokos hőmérséklet az uralkodó, ami napközben a déli fekvésű nyitott ablakoknak köszönhetően akár 20 fokig is felkúszott, de a délutáni órákban már a házban is kezdett hideg lenni. Így úgy döntöttünk, hogy a falaknak sem árt, ha kicsit befűtűnk. Emlékszem, tavaly ilyenkor már reggeltől-estig fűtöttünk a cserépkályhával, most viszont csak a konyhai teatűzhelyet és a hálószobai vaskályhát gyújtottuk be. A nyitott ajtóknak köszönhetően még a fürdőszobában is kellemes hőmérséklet lett, éjszaka pedig olyannyira meleg volt, hogy aludni alig tudtunk. Persze hozzá vagyunk szokva, hogy idehaza még nyitott ablak mellett alszunk és a hálószobánkban nincsen 17-18 foknál melegebb.

Vasárnap újult erővel Laca nekikezdett a nappali padlójához. Amikor 2008. áprilisában birtokba vettük a házat, akkor konstatáltuk, hogy ebben a helyiségben nem kell padlót cserélni, viszont valami megoldást kell találnunk, hogy a cserépkályha melletti és az ajtó előtti rothadt padlórész kiváltásra kerüljön. Így jutott eszembe az a gondolat, hogy az ajtó előtti 2 nm körüli padlót vágjuk ki, és egy "belépő" gyanánt tegyünk le bontott, csiszolt téglát. Ez amolyan kissé rusztikus hatást is kelt, amely abszolút nem áll messze a ház és a berendezés stílusától, hiszen a téglás megoldás a ház több pontján is "visszaköszön": a konyhában a pult is bontott téglából lett felrakva, a teatűzhely is téglás aljzaton áll, valamint a hálószobai vaskályhánk is téglából épített aljzatot kapott. Miután Laca kivágta az említett részt, feltárult előttünk a padlózat állapota, amelyből megállapítottuk, hogy valóban jó ötlet volt, hogy nem a teljes padló kerül kicserélésre, hiszen láthatóvá vált a padló jó állapota. Ebben a helyiségben ráadásul már sokkal szakszerűbben lett annak idején lerakva, mint anno a hálószobában. Itt a talpfák nem lettek szintig bebetonozva, így maradt légrés a beton aljzat és a hajópadló között, így nem tudott elkorhadni a padlózat. Erről a problémáról már írtam akkor, amikor a hálószoba aljzatát cseréltük. Laca kitermelte a kivágott részen a homokot, majd gondos téglaválogatás után egy híg, cementes mischungba kezdte lerakni a téglákat. Ezek a téglák a gazdasági épület tetejéről lettek lebontva, jó állapotú, "kézi vetésű" téglák, amelyeknek jellemzője, hogy ritkán találni köztük két egyforma méretűt. Természetesen az idő most is rövidnek ígérkezett, így befejezni majd a következő alkalommal tudja. A lerakást követően pedig hátra van még a csiszolása a tégláknak és majdan az egész padlónak is.

2009-10-05

Újabb díj: a Blogger-Oscar


Ennyire jól induló hétfő reggelről még nem igazán számolhattam be: mire blogom közelébe értem, már egy kedves blogger-díj fogadott Palócprovence-től, a délelőtt folyamán pedig kaptam még egyet Messzenéző Minyon-tól. Köszönöm nekik ezt a kedves gesztust, rögvest tovább is adom


Remélem, hogy a díjjal nekik is szerzek egy remek hétindító délelőttöt.

2009-09-29

Egy csepp néprajz - a tökmagolajról



Az előző bejegyzésemben hírül adtam az Őrségi Nemzetközi Tökfesztivál részletes programját. Az idén a VI. alkalommal megrendezésre kerülő eseménysorozat a Nyugat-Dunántúli régióban kiemelt helyet foglal el. A fesztivál főszereplője egy olyan zöldségfajta, amelynek mostanában volt/van a betakarítási ideje. A tök az Őrség jellegzetes tájterméke, amelyet a régebbi időktől kezdődően igen sokoldalúan használnak fel.




A tök, mint élelmezési és takarmánynövény a XVI. században került Amerikából Európába, így Magyarországra is. A tökmagolajat a népi gyógyászatban is világszerte elterjedt, jó terápiás hatása miatt használják kapszulázott formában és folyékony étolajként is. Étkezési és gyógyászati célra a nemesített héjnélküli, szárított magvakat préselik nagynyomáson. A kíméletesen, hidegen sajtolt olajok megőrzik a tökmagra jellemző illat-és ízanyagokat, a vitaminokat, az értékes eszenciális telítetlen zsírsavakat. Az olaj színe jellemzően sötét barnás-zöld, kellemesen zsíros, így az olívaolajok legjobb helyettesítője. Természetes E-vitaminban gazdag, rendkívül ízes salátaolaj.

Hogyan készítik?



A gasztronómiához a legjellemzőbben kapcsolódó népi foglalkozás a tökmagolajütés. A művelet a köpesztéssel kezdődött, ami a tökmag héjának eltávolítását jelenti. Erre az alkalomra többen összejöttek egy-egy háznál, a közös tevékenység közben beszélgettek, iszogattak, a fiataloknak pedig jó alkalom volt ez az ismerkedésre. Régi olajütő áll napjainkban is Szalafőn, a Csörgőszeren (Jakosa-porta), ahol hétvégente bemutatják az olaj készítésének módját.


Részlet a Tanulmányok az Őrség monográfiájához I. Az Őrség népi táplákozása című kötetből:


... A tökmagot állandóan gyüjtik s megszárogatják. A tél folyamán aztán nekiállnak köpeszteni. Ha sok tökmag gyült össze, ami aránylag ritka alkalom, akkor köpesztü-t tartanak, azaz mint a tollfosztu-ba, összehívják a szomszédokat, ismerősöket, rokonokat és egy-két estén közösen kiköpesztik a tökmagot. Ha kevés van, a család maga is elvégzi, vagy alkalmanként gyerekek bajlódnak el vele. A tökmagot tepsibe öntik, vagy valamilyen más alkalmatosságon a kemencetetőn szárítják akár egy hónapnál is hosszabb ideig. Helyenként kis vászonzsákban szárad. Tavasz felé, úgy február derekán -például Szalafőn - felkerekedik 5-6 asszony és elmegy "olajat csinálni". Másutt is csoportosan állnak össze és keresik fel a "gyárat". De itt férfiak is! Bükallán éjjel-nappal egyfolytában dolgoznak és folyamatosan mindenki tökmagolaját kisajtolják. A gyárak a malmok: ma már többnyire ott készítik el az olajat. De magányosoknál is van olajütő: esetleg éppen saját szerkesztményű. Hátul van a téglából, másutt sárból, épített tüszel (tűzhely); rajta a tökmagpirításra szolgáló serpenyő, mellette a lefedett katlan, amiben a gyúráshoz szükséges melegvíz forr. Aztán maga a satuó-vasállvány; a nagy kerék befelé szorítja a csavart, ami szintén befelé préseli a kosárban lévő tökmagot és kisajtolja belőle az olajat. A kosár hengeres vasedény és beleilleszkedik a satu két vassin közti negatívjába.


Amint látjuk, itt vízszintesen ható elvű olajprésről van szó. Szalafőn egy házi készítményű függőlegesen ható fasatut használnak. A tökmagfeldolgozás különben a következőképpen történik: a száraz tökmagot felöntik a tökmagdaráló garatjára és kövön ledarálják, még pedig kétszer. Ezt a köves darálót, amely rendszerint bent van a malomban, régen kézzel hajtották és csak ma történik az őrlés vizierővel (Bükallán). Haladottabb falukban meg már henger közt aprozódik el a mag. Az őrletet teknőbe teszik és át- meg átgyúrják. Helyenként víz nélkül, mindaddig, míg csak meg nem zsírosul a gyúrma, másutt megy egy-két kanál forró vizet öntenek rá és avval dagasztják meg. Az így kezelt magot bádoglapáttal átmérik a serpenyőbe és pirítják mindaddig, míg szép sárgásbarna színt nem kap, közben keverüfá-val, vagy vaskeverü-vel kavargatják, hogy le ne égjen. Így az előző gánicás magőrletből dara lesz. A pirított magot melegen beleöntik a kosárba, a kosarat meg satuba szorítják. A bádogsajtárba csorgó olajat kis szitán szűrik meg. Régebben a szőllő- meg a gyümölcspréshez hasonló kis fából ácsolt olajpréseket alkalmaztak. A pirított magot forrón beleöntötték egy tiszta vászonruhába, vászontarisznyába és így helyezték bele a prés garatjába és a ruhával együtt sajtolták ki. Egy helyütt arról van említés, hogy a hasonló módon kezelt tökmagot két hosszanti gerenda közé szorították és így préselték ki az olajat. Részleteket nem lehetett megtudni. 3,5-4 liter jó száraz tökmag 1 liter olajat ad. A satuban visszamaradt, kipréselt maradékot "pogácsá"-nak hívják s rendszerint a disznókkal etetik meg. Kisrákoson tudnak arról, hogy ezt az olajpogácsát tepsiben megsütve, - másutt meg nyersen is, kenyér mellé egyes szegényebb csakládoknál fogyasztották. De igen ritka esetnek mondják maguk is. Bükallán régen az őrlőé volt minden negyedik pogácsa és minden tizedik rész olaj. Szalafőn minden hetedik liter a "csinálóé". Szeretik ezt az olajat azon frissiben, amint a tüzön fő kimártogatni. Egyébként, amint már írtuk: salátára, káposztára, krumplira, borsura, vöröshagymára, uborkára kerül s még pogácsát is sütnek vele. Más étolaj, hacsak nem nagyritkán napraforgómagból, aligha fordul meg az őrségi konyhán..."


Írta: Kardos László, Budapesten, 1943. évben.





VI. Őrségi Nemzetközi Tökfesztivál - részletes program








2009. október 9.

Nagyrákos - Tájház
  • 18.00 Múltidéző utazás Eszti nénivel - A tök szerepe az őrségiek mindennapi életében, tökmagköpesztés
Zala Parti Betérő Pizzéria - Őriszentpéter, Kovácsszer 2.
  • 22.00 DELTA bál a sörsátorban

2009. október 10.

Nagyrákos - Tájház
10.00 - 12.00 és 14.00 - 16.00
  • Tökmagozás a Tájház udvarán
Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága - Őriszentpéter, Siskaszer 26/A.
VI. Őrségi Nemzetközi Tökfesztivál
Nagyszínpad
  • 11.00 Ünnepélyes megnyitó (Haraszthy László - természetmegőrzési szakállamtitkár, Őr Zoltán - Őriszentpéter polgármestere, Márkus Ferenc - az Őrségi Nemzeti Park igazgatója, Hutflesz Mihály - a Régiófókusz Nonprofit Kft. ügyvezetője)
  • 11.30 Ivánci népdalkör
  • 11.45 Lábas Pajtások
  • 12.00 Ivánci Népdalkör
  • 12.15 CS.A.T. - vidám, zenés gyermekműsor
  • 13.00 Lábas Pajtások
  • 13.15 Felsőmaráci Asszonykórus
  • 13.30 Gyöngyvirág Tánccsoport Farkasgyepűről
  • 13.45 Őrségi Baráti Kör és Petőfi Sándor Népdalkör
  • 14.00 Mutassunk szamárfület! - Nagy Bandó András interaktív, verses-dalos műsora gyermekeknek, szüleiknek és nagyszüleiknek
  • 14.30 Romungro-fiúk
  • 14.45 Moldva Expressz
  • 15.30 Viszáki Asszonykórus
  • 15.45 Romungro-fiúk
  • 16.00 Eredményhirdetés a töksütőverseny, töklökő- és gyermek rajzverseny, valamint töklámpásfaragó versenyek alapján. "Legnagyobb és Legérdekesebb Tök" cím elnyerésének versenye, Tökkirály és Töklovagok megválasztása


Folyamatos programok:
  • 10.00-18.00 Játszóház: gyermekfoglalkoztató programok
  • 10.00-15.00 Gyermek rajzverseny - helyszíni nevezéssel
  • 10.00-15.00 Tökös ételek versenye - helyszíni nevezéssel
  • 10.00-15.00 Töklámpásfaragó verseny - helyszíni nevezéssel
  • 10.-00-18.00 Nyugat-pannon Vásározó Céh kézműves kirakodó vására
  • 12.00-13.00 Töklökő verseny
  • 13.00-14.00, 15.00 Tökmagolaj préselés
  • Kerámia égetés
  • A Szamárfül Kiadó sátránál Nagy Bandó András dedikálja könyveit
Gasztrosátor
  • 12.00-17.00 Gasztronómiai bemutatók
Körterem, Nemzeti park épülete
  • 13.00 - 17.00 Fórumok a töktermesztésről, ökogazdálkodásról
  • Nyugat-Pannon ökoklaszter bemutatkozása
  • Muraszombati Nyugdíjas Egyesület "Mozaik" Képzőművészeti Szekciójának kiállítása
  • 18.30-tól Töklámpás felvonulás, utána Táncház a Teleháznál.
Népi Mesterségek Műhelye Egyesület - Őriszentpéter, Városszer 95.
  • kemencés sütés
  • kézműves bemutatók (csuhé, fazekas, szövés)

Őrségi Teleház - Őriszentpéter, Városszer 116.
Alternatíva - Természetesen, Őrség!
  • 10.00-18.00 Bio termékbemutató
  • 10.30-13.00 Alternatív megoldások - előadások
  • 15.00-17.00 Kulturális előadások
  • 20.00 Tánc a tűz körül

Zala Parti Betérő Pizzéria - Őriszentpéter, Kovácsszer 2.
Vadpörköltfőző verseny
  • 10.00 Tűzgyújtás, a vadpörköltfőző verseny megnyitója
  • 10.30 Albert Attila fazekas termékeinek bemutatása, vásárlási és korongozási lehetőség
  • 11.00 Tájjellegű vadból, tökből készült ételek bemutatása, kóstolása
  • 14.00 Vadpörköltfőző verseny eredményhirdetése
  • 15.00 Kulturális műsorok: néptáncegyüttesek, népdalkörök
  • 17.00 Apostol Együttes élő koncertje a sörsátorban Belépő: 1500,- Ft, 14 év alatt diákjeggyel: 500,- Ft


  • 20.30 Távcsöves csillagászati bemutató

A hegyhátsáli Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány amatőr csillagászainak közreműködésével. Gyülekező: 20.00-21.30

Szalafő

  • Jakosa porta - Csörgőszer 16. - A tökmagolajütés néprajzilag hiteles bemutatása

  • Ferencz-porta - Templomszer 11. - Házi tejtermékek kóstolója és vására







10.00-16.00 Folyamatos programok:



  • Kézművesek bemutatkozása (fazekas, kosárfonó)
  • Íjászati lehetőség - Tökíjász verseny
  • Tökmagpirítás (tökmagolaj vásárlási lehetőség)
  • Biotermékek bemutatója, kóstolási lehetőség (méz, bio üdítőitalok, biobor, hajdina, szárított vargánya)
  • Gasztronómiai bemutató szlovén vendégszakáccsal
  • Őrségi tájjellegű töktelek kínálata a pityerszeri Pajta Büfében egész nap
  • 12.00 Szüreti felvonulás - Szalafő község lakosainak szervezésében Pityerszeri szőlőszüret, mustkészítés Zene: Vörös Ferenc
2009. október 11.

Magyarszombatfa
  • Vadászati Kiállítás (egész héten)
  • Hagyományos őrségi ételek bemutatója
  • Fazekasház - hagyományos fazekasság bemutatása
  • Kati cukrászda - tökös-mákos és meggyes-mákos rétesek vására

Őrségi Teleház - Őriszentpéter, Városszer 116.
Természetesen, Őrség!
  • 10.00-16.00 Bio termékbemutató
  • 10.30-13.00 Alternatív megoldások: előadások
  • 15.00-16.00 Kulturális előadások
Őriszentpéter - Magyarföld
  • Kerékpáros teljesítménytúra
Kercaszomor
  • Hajdina és tönkölybúzából készült hagyományos őrségi ételek vására, kóstolója
2009. október második hetében

Velemér
  • Cipó Borozó - Bográcsos ételek és tökös-mákos rétes vására
  • Tradícionális bognárműhely megtekintése

Kondorfa

  • Vadkörte Fogadó - tökkel készült ételek

2009-09-21

A mákos "szalonnás" gombóc igaz története

Bocsátassék meg nekem, hogy parasztház témában írt naplómba bele-belecsempészek egy-egy gasztronómiai történetet, vagy receptet. Az igazság az, hogy talán akkor tudnék hetente újabb és újabb parasztházas történetet vagy cselekvést leírni, ha sűrűbben látogatnánk az Őrségbe, vagy ott helyben laknánk. A legutóbbi látogatásunk történetét már megírtam, azonban nem szeretném, ha blogom hetekig nem frissülne újabb írásokkal. Ezért szoktam néha írni a konyhai élményeimről, noha tudásban igen messze állok a tipikus gasztroblogok szerzőitől, de hobbiszinten azért elég jól sikerült próbálkozásaim vannak.
Akik rendszeresen olvasnak, biztos emlékeznek még arra, hogy augusztus 25-i bejegyzésemben leírtam, hogy Ircsi kolléganőmék szomoróci látogatásuk alkalmával -nem direkt módon- hogyan leptek meg bennünket: a szalonnasütésre nem a füstölt szalonnát, hanem a szilvalekvárt hozták el. Most vasárnap jött el az idő, amikor idehaza is meglátogattak bennünket, mivel a környékünkön akadt dolguk.

Megirigyelve Messzenéző Minyon által leírt, a kisfalusi szilvanapon készített rengeteg szilvás finomságot, megleptem őket a tőlük kapott "szalonnából" készített gombóccal, ami természetesen szilvalekváros mákos gombóc volt. Tipikus szilvásgombóc alaprecept, csak a gombócba a fahéjas szilva helyett az a bizonyos lekvár került, pirított zsemlemorzsa helyett pedig porcukros darált mákba lett forgatva. Mit mondjak: sokkal finomabb, mint az egyszerű szilvásgombóc, bátran ajánlom mindenkinek.


Azért, hogy teljes legyen az ebéd, legényfogó levest készítettem a gombócokat megelőzvén. Ez a leves nem más, mint egy kiadós ragu: kockára vágott sertéscomb, csirkemáj, sárgahüvelyű zöldbab, zöldborsó, burgonya, sárgarépa, zöldség és vargánya összetevőkből főztem levest, amelyet ízesítettem sóval, borssal, pici szerecsendióval és tárkonnyal, majd a végén behabartam tejföl, mustár és tejszín elegyével. Aki kipróbálja, annak jó étvágyat hozzá!

2009-09-16

Ünnepelünk

Éppen ma, három évvel ezelőtt, egy gyönyörű napsütéses szombaton mondtuk ki Lacával egymásnak a boldogító igent és fogadtunk örök hűséget.


Ilyenek voltunk...

Mivel ez a nap hétköznapra esik, ráadásul későn is érek haza az iskola miatt, így mi már jól előre ittunk a medve bőrére; még a múlt pénteken megünnepeltük az őriszentpéteri Bognár Étteremben.

Ez a házasság mindkettőnknek már a második. Érett korban találtunk egymásra és leltük meg a másik mellett a boldogságot, így bízom abban, hogy ez mindörökké tart.

"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,

Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,

Jó szót, bátorítást, mosoly, hitet,

És sok sok önzetlen, tiszta szerelmet."

(Goethe)

(Aki kíváncsi és szeretne még több esküvői fotót látni, az itt megteheti!)

2009-09-15

A gazdasági épületről

Ez az épület mostohagyerek volt, mivel eddig nem sok szó esett róla. Azt tudjuk, hogy régebben egy nagy pajta kapcsolódott hozzá, amely lebontásra került. A falubéliek azt mondják, hogy a pajta a boltíveivel még szebb is volt egykor, mint maga a nagy ház. Az a hír is járja, hogy aki bontotta, az már megunta egy idő után, és azért maradt meg félig lebontott állapotában ez a kis épület. Mikor megvettük a házat, természetesen ez is feltérképezésre került: belül disznóólak lehettek egykor, de az alapterületét tekintve elég nagynak mondható, mert kb. 6 méter * 7 méter lehet. Igazából nem volt kialakult álláspontunk arról, hogy mit is lehetne vele kezdeni. Azt tudtuk, hogy a tetejét el kell bontani mindenképp, hiszen balesetveszélyes. A tavalyi nagy havazások alatt meg is rogyott rendesen, így épp itt volt az ideje, hogy történjen vele valami.
Szombaton reggel két fő baráti segítséggel nekiálltunk a bontásnak. A tetőn összecsúszott cserepek nagy része még igen jó állapotnak örvend, így azokat szép sorjában letároltuk.

Laca szeretne a nagy ház jobb oldalához, a pince elé egy úgynevezett előtetőt építeni, így talán a pince bejárata is védve lesz az időjárás viszontagságaitól, és a télire való tüzifát is lesz hol tárolni. Tehát a cserepekre a jövőben nagy szükség van. A tetőn lévő téglák - miután eléggé tönkretette őket a rengeteg eső - kupacokban lekerültek az út mellé. Terveink szerint arra még tökéletesen megfelelnek, hogy kirakjuk velük a kocsifeljáratot. Így talán egy picit könnyebb dolgunk lesz a felállással, hiszen az őszi-téli-tavaszi csapadékos időjárás miatt sokszor az autógumi egyharmada besüllyed a felázott agyagba. A bontott téglára amúgy is szükség van, mert a ház mellé szeretnénk egy kiülő placcot építeni, amelynek az alapzata ebből a téglából lenne.

Minden építőanyagot megpróbálunk újrafelhasználni a ház körül, egyedül az elkorhadt gerendákkal nem tudunk mit kezdeni, így azok valószínűleg elégetésre kerülnek, de nem a cserépkályhában, mert ezeknek már semmi fűtőereje nincsen.

Miután a tetőt elbontottuk, akkor kezdtük el nézegetni, hogy mit is lehetne kezdeni az épülettel. A födém betonból van, ráadásul belülről boltíves kiképzéssel és egész jó állapotban. Kár lenne érte, ha elbontanánk. Lakóháznak alacsony, mert a belmagassága talán 190 cm lehet, férjem éppen hogy elfér alatta. Másnap reggelre született meg az ötlet, hogyan hasznosítsuk a jövőben a volt gazdasági épületet: garázs és műhely lesz belőle. Az épület folytatásaként, a volt pajta helyére fából építünk egy úgynevezett nyári lakot, amelynek a tetőszerkezete teljesen egybeépül a jelenlegi épület tetejével. Ez a nyári lak arra fog szolgálni, ha rokonaink, barátaink, ismerőseink jönnek látogatóba, akkor ott fogjuk tudni őket elszállásolni. Egy szobát, egy zuhanyzót és egy konyhasarkot tervezünk majd kialakítani, elé pedig egy fedett teraszt. A tetőteret úgy tervezzük, hogy 2 pici háló beleférjen. Így az alsó helyiség nappaliként tud funkcionálni. Ezek a terveink, de szigorúan csak azután kerülnek megvalósításra, ha már a nagy ház teljesen készen van.

2009-09-14

Őszi programajánló

"... természetesen, Őrség!"
2009. október 10-11. - Őriszentpéter


A "... természetesen, Őrség!" elnevezésű programsorozat az őszi programok nyitánya az Őrségben. A tájegység környezeti és természeti adottságai mellett hagyományos termelési módok, a helyi feldolgozású termékek, a népi kismesterségek kerülnek előtérbe a kétnapos ökokiállítás- és vásár alkalmával, ahol megjelennek a helyi biotermelők, szolgáltatók, az alternatív gyógyászat művelői, a bioenergiai kezdeményezések képviselői és a "természetes" életmód hívei is - a tudatos cselekvőktől az érdeklődőkig - valamenyi korosztályból. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága kiegészítő programként tájismertető túrákat is indít.




VI. Őrségi Nemzetközi Tökfesztivál


2009. október 10. - Őriszentpéter, valamint kapcsolódó programokkal az Őrvidék több települése

Az Őrségi Nemzetközi Tökfesztivál minden év október közepén kerül megrendezésre. A rendezvény célja az Őrség társadalmi és művészeti értékeinek bemutatása. Egész napos gyermek- és felnőtt programokkal várják a szervezők az idelátogatókat.


A népi játékok és művészeti bemutatók forgatagában megismerkedhetnek a tök helyi kultuszával, a humoros vetélkedőkön pedig minden korosztály megmérettetheti magát. A fergeteges előadások és tökcsoda teremtmények megtekintése közben a vendégek tökből készült ételspecialitásokat kóstolhatnak meg. Ízelítő a programokból: a legszebb és legnagyobb tök versenye, tökkirály választás, töklökő verseny, tökszínház, tökmagolaj-ütés, töklámpás felvonulás, vásár, táncház.










2009-09-06

Gasztronómiai kitérő

Olvasóim engedelmével ezúttal egy poszt erejéig elcsábulok a gasztronómia világába. Nagy ritkán volt már arra példa, hogy máskor is megtettem, mert szeretek főzni és szeretek gasztro-blogokat is olvasni. Mivel szombatra az időjáráselőrejelzés rossz időt jósolt, így úgy gondoltam, hogy a konyhában fogok valami finomat alkotni. Én személy szerint nagyon kedvelem a leveseket, kedvenceim a gyümölcsleveseken kívül a tejszínes, tárkonyos raguk, vagy a krémes zöldség levesek. Most úgy gondoltam, hogy egy egyszerű, tárkonyos, tejfölös krumplileves lesz a nyerő.

1 fej hagymát felkockáztam, majd a lábasban kevés olajon üvegesre pároltam. Megszórtam pirospaprikával, majd felöntöttem vízzel. A felkockázott krumpli és a zeller ezután került a lábasba. ztam, borsoztam és nem sajnáltam belőle a tárkonyt sem. Miután a zöldségek puhára főttek, 2,5 dl tejfölt egy kevés tejszínnel és a levesből apránként kimert forró lével (így elkerülhető a tejföl csomósodása) simára kevertem, majd beleöntöttem a lábasba. Még egyszer felforraltam az egészet, majd a legvégén 1 evőkanál francia tárkonyos ecettel ízesítettem.
Az eredmény a fotón látható.

Második fogásként muszakát készítettem. Ez egy kimondottan görög étel, és mivel férjemmel együtt nagyon szeretjük nemcsak a görög konyhát, hanem az egész országot is, így szívesen álltam neki. Persze ahány ház, annyi szokás, gondolom a muszaka-készítés is konyhánként más és más módon történik. Az én konyhámban így készült:
A muszaka elég macerás kaja, hiszen minden hozzávalót külön-külön előre meg kell sütni, vagy elkészíteni, és a legvégén egy tepsiben összesütni. Tehát a padlizsánokat felkarikáztam kb. kisujjnyi vastag szeletekre, a krumplit meghámoztam és azt is felkarikáztam. Az elősütésben az olajsütő nevű háztartási gépem nyújtott hathatós segítséget: kosarában kilónyi zöldség is elfér és viszonylag rövid idő alatt meg is sül. Külön sütöttem a padlizsánokat, külön a krumplit. Otthon volt még patiszonom is, így azt is megtisztítottam, felszeltem és elősütöttem. Természetesen mindegyik zöldséget papírtörlőre szedtem, hogy megszabadítsam őket a felesleges olajtól. Közben a wokban pici olajat forrósítottam, felkockáztam egy vöröshagymát, üvegesre pároltam, majd rádobtam a másfél kilónyi sertés darálthúst. Fehéredésig sütöttem, közben szorgalmasan kevergettem. ztam, borsoztam, majd elkevertem egy doboz paradicsompürével, és tartalék lángon, lefedve tovább pároltam az egészet. Ízesítettem még bazsalikommal és oregánóval. Amikor a hús puhulni kezdett, levettem a fedőt, és addig pároltam, amíg a levét el nem főtte. Már csak a besamell mártás volt hátra: kevés vajat olvasztottam, lisztet szórtam rá, majd apránként felöntöttem tejjel és tejszínnel. ztam, borsoztam, és kevés szerecsendióval ízesítettem. Mikor besűrűsödött, akkor szórtam bele reszelt sajtot. Miután levettem a tűzről, elkevertem benne egy egész tojást.
Most már csak az összeállítás volt hátra: egy nagy tepsit vékonyan kivajaztam, majd rétegezve tettem bele az előre elkészített hozzávalókat: a krumplival kezdtem, majd rásimítottam a darálthúst, aztán jöttek a padlizsán és patiszon szeletek, majd nyakonöntöttem a sajtos besamellel. Mindezek után megszórtam reszelt sajttal, majd beraktam a sütőbe és kb. 50 perc alatt összesütöttem.
Desszertnek almás-mákos pitét készítettem. Kiindulásként Limara kitűnő almás pite receptjét vettem elő, mindent a recept szerint csináltam. Annyi különbséggel, hogy a töltelékbe darált mákot és mazsolát is tettem. Az eredmény fantasztikus lett.
Sajnos mérni sosem szoktam. Többen kértek már receptet tőlem, de az arányokkal bajban vagyok. Én a magam és családom szája íze szerinti mennyiségeket már megszoktam, sosem méricskélek, mindent csak szórok és mindenből annyit, amennyit gondolok. Egyszer még kislány koromban, amikor a hosszú nyarakat falun töltöttük a nagymamámnál, érdeklődtem tőle, hogy egy bizonyos ételbe mennyi fűszert, vagy egyéb más dolgot kell tenni. Ő csak ezt mondta: "Hát annyit kislányom, amennyit gondolsz." Megfogadtam a tanácsát...

2009-09-03

Nem találom magam...

... illetve a blogom igazi arcát. Akik olvasnak, azoknak biztosan feltűnik a mostani design-váltás. Kénytelen voltam váltani, hiszen az előzőben nem jelent meg a dátum, az, hogy ki a szerző, picik voltak a betűk (a felkínált lehetőségből, ha nagyobbra váltottam, az meg túl nagy volt - ergo: nekem semmi sem jó). Így inkább más után néztem. Bár azért hozzáteszem, hogy az előző template fenyőerdős hátterét - amely olyannyira jellemző az Őrségre - nagyon sajnálom. Még Hédi ajánlott augusztus elejei bejegyzésében egy nagyon jó kis oldalt, ahonnan millió blog-sablont lehet letölteni, ez is és az előző template is onnan van/volt. Lassacskán talán magamra lelek... bár Szomoróc rettenetesen hiányzik.

2009-08-31

Könyvajánlós játék

Pár héttel ezelőtt Palócprovence hívott játékba: az éppen olvasott könyv 161. oldalának 5. mondatát kellett idézni. Őszinte leszek, nem mindig érek rá olvasni, így ezt a könyvet már jó ideje "fogyasztom", oly régóta, hogy most egy nagyobb kihagyás után tervbe vettem, hogy elkezdem előlröl. Viszont a nyári szünet után 2 nap múlva kezdődik nekem is a sulim, így talán a Pénzügy könyvem többször lesz a kezembe. Mindettől függetlenül el fogom kezdeni újra az olvasását.

"Ezek egyszerű emberek, gondolta Fülöp; valamit tenni kell, hogy figyelmüket lekössük."

Ez a mondat - mint bizonyára több mindenki ráismert - Ken Follett népszerű regényéből, a Katedrálisból lett idézve.

A regény a XII. századi Angliában játszódik, izgalom, cselszövés, kaland, szenvedélyes szerelem jellemzi. A középkori világ kel életre, amikor egy katedrális építése körül bonyolódik a cselekmény egy polgárháború közepén.
Azért is érzem úgy, hogy eljött az ideje a könyv újraolvasásának, mert jövőre megjelenik a regény filmes feldolgozása. A filmet részben hazánkban, részben pedig Bécs mellett forgatják. Producere Ridley Scott, az egyik főszereplője Donald Sutherland, a könyvbéli kingsbridge-i kolostort pedig az Europa Nostra-díjas Ócsai Református templom helyettesíti. Ken Follett aktívan közreműködött regényének megfilmesítése során: beleszólást kapott a forgatókönyv véglegesítésébe és a szereplők kiválasztásába is. A regény filmes változatára is nagyon kíváncsi vagyok és aki esetleg még nem olvasta a könyvet, annak szeretettel ajánlom Ken Follett világhírű regényét.

2009-08-27

Szabadon, mint a madár

Az előző posztban ígértem, hogy a vasárnap délutáni nem mindennapi meghívásunkról mesélek egy picit.
Közel 2 hónapja él a faluban egy furcsa fiatal pár. Amikor először megláttuk őket, a ruházatukból és kinézetükből ítélve mintha a Hair című film szereplői elevenedtek volna meg; a fiú fején hajpánt szorítja le hosszú haját, a lánynak is hosszú, rasztás haja van, mezétláb járnak-kelnek, s hogy is fejezzem magam ki ahhoz, hogy még véletlenül sem bántsam meg őket: bennem picit ápolatlan hatást keltettek. A faluban lovon közlekedtek, több mindenkivel szóba elegyedtek s falunapkor is jelen voltak: az érdeklődő gyerekeket lovagoltatták. Mint a népmesében, szájról-szájra járt a hír, hogy az erdőben laknak, a patak partján. Számunkra akkor kezdtek szimpatikussá válni, amikor hallottuk, hogy a falunap másnap reggelén a focipályáról összeszedték az összes ott maradt szemetet. Ezt mérlegelvén bizony rájöttünk, hogy vad kinézetük ellenére talán nem is olyan "rossz" emberek.
Vasárnap kora délután még nagyban az ablakfestéssel foglalatoskodtam, amikor látom, hogy az útról a lovas lány felkanyarodik a házhoz. Azért jött, hogy meghívjon bennünket is, mint a falu összes lakóját szerény hajlékukba egy birkapörköltre. Úgy éreztük, hogy illetlenség lenne visszautasítani az invitálást, így ígéretet tettünk, hogy elmegyünk, bár a birkapörköltet nem igazán szeretjük. Viszont ez a meghívás feltétlenül pozitív hozzáállást jelent a részükről, mivel így próbálnak integrálódni a falu társadalmába.
Egy óra elteltével egy üveg jó vörösborral a zsebünkben biciklire pattantunk, és elindultunk a tanulmányi kirándulásra. Az aszfaltos út után elég nehéz terep következett, főleg, hogy előző este a nagy eső feláztatta az agyagos földet, többet toltuk, mint hajtottuk a bicajt, de egyszer csak megleltük táborhelyüket.
Most sajnálom, hogy nem vittem magammal fényképezőgépet: a jurta, amelyben laknak, igen tágas belülről. Praktikusan van kialakítva: fából készült, népi motívumokkal kézzel festett kisebb bútoraik mellett könyvespolc teli könyvvel, íróasztal és egyéb felszerelések vannak. A földön eredetileg állatszőrök lennének, de itt igen magas a talajvíz és az idő is párás, így a szőrök magukba szívták a nedvességet és elkezdtek penészesedni. Télen is itt szándékoznak majd élni, a fiú a jurta közepére egy kemencét fog építeni, amely tökéletesen be fogja fűteni a sátrat. Egész szép állatfarmmal rendelkeznek: 5-6 lovuk van, kb. ugyanennyi mangalicájuk, pár darab kecskéjük, pár darab birkájuk - akik most egy fővel megfogyatkoztak, hiszen a felkínált pörkölt belőle készült. Van kb. 40 db tyúkjuk, 1-1 kutyájuk, cicájuk. Teljes önellátásra rendezkedtek be. Mivel mi voltunk az első vendégeik - bár nem sokáig maradtunk - így tudtunk beszélgetni, kérdezősködni. A fiú már évek óta így él, a lány kb. egy éve, mióta megismerkedtek. Májusban volt a lagzijuk és tökéletesen jól érzik magukat a bőrükben. A patakban fürdenek, ott mosnak. A jurta tetején egy napelemet is láttunk, azzal biztosítanak maguknak némi energiaellátást.
Miután körbetanulmányoztuk környezetüket, életmódjukat, megköszöntük a meghívást. Addigra megérkeztek az első potenciális vendégek, akiknek kosarát elnézvén, nem csak egy fél órára tervezték a látogatásukat. Nekünk viszont végetért e nem mindennapi tanulmányi kirándulás, hiszen készülődni kellett a hazaútra.
S ha már tanulmányi kirándulást emlegettem, akkor bizony részemről van konklúzió is: a szabadság nem az, amikor a korlátaidat megpróbálod ledönteni s emiatt folyton szenvedsz és nehézségekbe, akadályokba ütközöl. Szabadság az, amikor tudod, hol vannak a korlátaid, ezért soha nem ütközöl beléjük.

2009-08-25

Ember tervez, Isten végez...

... no meg a jó barátok! Úgy ahogy előzetesen is elterveztük, pénteken hajnali háromnegyed négykor útnak indultunk. A hajnali hőmérsékleten már igencsak észrevenni, hogy kifelé megyünk a nyárból, így az autóban is be kellett fűtenünk. A Kőrös-hegyi Völgyhídat elhagyva negyed hatkor ez a látvány fogadott:

Útközben megejtettünk egy bevásárlást, majd reggel nyolcra meg is érkeztünk házunkhoz. Igaz, hogy az előző bejegyzésemben erre a hétvégére elég sok munkát beterveztünk, de tudtuk, hogy abból a rengetegből nem sok minden fog megvalósulni, ugyanis még a múlt héten felhívott egy kedves kolléganőm, hogy áll-e még a meghívásunk... Én annyira megörültem neki, hogy szándékukban áll meglátogatni bennünket, hiszen már oly sokszor hívtuk őket és most itt a remek alkalom. Így ez a hétvége leginkább a vendégfogadás jegyében telt. Annál is inkább, mert még péntek délelőtt telefonon bejelentkezett férjem egyik régi barátja, hogy éppen a Balatonnál nyaralnak, és másnap, ha nem zavarnak, meglátogatnának a feleségével bennünket. Nosza rajta! Ember tervez... Isten végez: így a munkálatokat elhalasztottuk a legközelebbi alkalomra. A megérkezésünk után azzal foglalatoskodtunk, hogy a házat, illetve a ház előtti faasztalt, padokat és a sütésre alkalmas helyet rendbevágjuk, majd szorgalmasan előkészítettem a bográcsgulyásnak valót. Kolléganőmék is megérkeztek, s az idő igen kellemesen telt. A gulyás is megfőtt, és mivel már idehaza megbeszéltük, hogy az esti szalonnasütéshez ők hozzák a szalonnát, így nem kellett különösebben vacsoráról gondolkodnom.

Ebéd után Ircsinek megmutattam, hogy milyen közel van Szlovénia, biciklivel áttekertünk az első szlovén faluba. A délután folyamán jókat beszélgettünk s közben söröztünk, és úgy köszöntött ránk az este, hogy senki nem volt éhes. Így az előre eltervezett esti szalonnasütést prolongáltuk, de én azért előkészítettem a másnapi ebédhez a sütnivaló kolbászokat, grillereket, és gondoltam, hogy a sütnivalók mellé vágok abból a híres házi füstölt szalonnából is néhány szeletet. Mikor kicsomagoltam az említett szalonnát, hát igen nagyot néztem, mert oly annyira feketének tűnt, hogy átvillant az agyamon, hogy ez valóban jól füstölt darab. Aztán Ircsi is odaugrott, mert neki sem tetszett a színe. Akkor jött rá, hogy nem jó csomagot hoztak el magukkal: hozzánk a szilvalekvár került (Ircsi zempléni lyány, és ott sütni szokták a szilvalekvárt), hogy ugyanis mindkettő kb. egyforma nagyságú és zsírpapírba csomagolt volt. Na ezen jót derült mindenki, és még másnap is azt emlegettük, hogy "milyen finom íze volt annak a tegnapi szalonnának!"

Az időjárás viszont néhány fokkal hidegebb volt és jóval szelesebb, mint előző nap. Ircsiéket átkísértem Szentgyörgyvölgybe Rezsőhöz, ahol kedvére válogathatott a szebbnél szebb fazekas termékek között, és még ő maga is kipróbálhatta a korongozást.
Visszaérkezvén a házhoz, hamarjában elkezdtük készíteni a tüzet az ebédhez és mire elkészültünk, Attiék is befutottak. Ők is körülnéztek nálunk, szerintem tetszett nekik amit láttak, s az ebéd után el is köszöntek; jöttek-láttak-visszamentek... Ircsiék is hazafelé készülődtek, így a délutánt már kettesben töltöttük. Egy kiadós pihenés után átnéztünk kedves barátainkhoz a szomszédba, de az időjárás kezdett egyre rosszabbá válni. Viharos szél fújt, majd egyre sötétebb felhők jöttek és mennydörgött. Aztán beszélgetésünket egy óriási villám szakította félbe, amelyet hallottunk a közelben becsapódni. A hatalmas villámot számtalan másik is követte, majd leszakadt az égalja is, így jobbnak láttuk, ha hazamegyünk.

Csak másnap reggel, amikor reggel fél nyolckor három száguldó tűzoltóautó szirénája hasított bele a csöndbe, tudtuk meg, hogy közvetlen környezetünkben mi történt: pár házzal odébb becsapott a villám egy lakatlan ház tetejébe, a tetőlécek egész éjjel füstöltek, amelyet a szomszédok csak reggel észleltek. Velünk átellenben a szomszédainkhoz is becsapott egy villám: feltörte az előszoba kövét és tönkretett három számítógépet/laptopot. A közvetlen szomszédságunkban lévő házba is becsapott, ott a gázkazán elektromos rendszerét tette tönkre.

Szerencsére bennünket elkerült, illetve csak a mozgásérzékelős lámpánk nem működött, valószínűleg az izzó mehetett tönkre. Így a vihart szerencsésen megúsztuk.

Vasárnap délelőtt nekiláttunk kicsit dolgozni is, mégse teljen ez a hétvége csupán láblógatással. Laca elkezdett csempézni, én pedig a hálószoba ablak mázolásával foglalatoskodtam. A külső ablakszárnyakkal most nem törődtem, mert az komolyabb előkészítést igényel, és ha nem fogy el az anyagom, készen is lehettem volna. No nem számít, majd legközelebb folytatom.

Vasárnap délutánra viszont kaptunk egy kedves meghívást nem egy hétköznapi helyre, de erről majd legközelebb számolok be.

2009-08-24

Az ígéret szép szó...

Már több alkalommal ígértem újabb fotókat a felújítás jelenlegi helyzetéről, így az elmúlt hétvégén készítettem néhány felvételt. Természetesen nincs még teljesen készen a hálószoba sem, mert még egy mészréteget szükséges lesz felhordani és vannak még olyan apró-cseprő munkák, ami miatt úgy érzem, mintha a felújítással soha nem végeznénk. De nem sürgetjük a felújítás folyamatát; hiszen már régen nem arról szól a történet, mint ahogy a legelején írtam a terveinkben. Már nem akarjuk vendégháznak kiadni, hiszen ahogy sikerül a jelenlegi házunkat eladni, mi már másnap költözködünk. Magunknak csináljuk, komótosan, úgy ahogy az anyagiak és ahogy a mi energiánk bírja.


A fotók a hálószobában készültek. Itt teljes padlócsere volt, valamint a falak és ablakok is borzasztó állapotban voltak. A falakkal küzdünk még, ahogy szárad, úgy jönnek elő kisebb-nagyobb sárgás foltok.


A bejárati ajtónk is megújult. Mivel ez is annyi idős, mint a ház (110 éves), így már a kezdetektől fogva mindenképpen meg akartuk hagyni. Még a zárát kell picit karbantartani, és akkor tökéletes lesz.





Ilyen volt, s ilyen lett.





A fürdőszobába is kezd egyre több csempe felkerülni. Mivel két helyiségből áll, így a burkolómunka is a duplája. Tulajdonképpen ez a ház ún. "kódisállása", amelyet 1989-ben beépítettek. Egy apró fürdőszobát alakítottak ki, amelyben egy egyszerű zuhanytálca, egy mosdó és egy WC kapott helyet. Mi úgy találtuk annak idején, hogy fürdőszobának ez nagyon kicsi, így átvariáltuk az ajtókat, és a folyosóból választottunk le hozzá egy részt, amelyben most a zuhanykabin van. A közbenső falat Laca nem merte kivenni, mert egy utólagos belső átépítésnél soha nem lehet azt tudni, hogy milyen célt szolgál - gondolok itt a statikai elemekre, így a fürdőszobánk két helyiségből áll.

A fürdőszobában jócskán akad még munka: a falak és az aljzat burkolásán kívül még vakolás, ablakfestés és villanyszerelés vár ránk. A fűtést is ki kell még alakítanunk, egyáltalán a módját kell megtalálnunk. Legelőször a törölközőszárítós radiátor felszerelésére gondoltunk, aztán találtunk egy sokkal kedvezőbb megoldást, amelyet már meg is ismerhettünk működés közben, hiszen Rafi barátainknál a fűtés így van megoldva. Ez a szerkezet a hőpanel, vagy szokták infrapanelnek is nevezni. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a technológiával plusz a többi helyiségben a cserépkályhával és vaskályhával történő fatüzelés mellett kedvező hőmérséklet mellé kedvező fogyasztás tud párosulni. A hőpanel beszerzése az elkövetkezendő hetek feladata lesz.