2009-10-12

Rebarbara szüret

Már visszavonhatatlanul itt van az ősz, érezzük a hőmérsékleten is és látszik is a természeten, hogy egyre jobban színesednek és hullanak a levelek. Az ősz az Őrségben gyönyörű: ezer színben pompáznak a lombkoronák, bár ezt az elmúlt hétvégén sajnos nem láthattuk, mert itthon töltöttük.


Szombaton gondoltam egy merészet, és amíg Lacám az iskolapadot koptatta, én addig leszüreteltem a rebarbarát. Senki ne gondoljon valami nagy volumenű tevékenységre, hiszen mindösszesen három tő növényem van. A rebarbara szárát fogyasztjuk, levele - míg egész nyáron a kert dísze lehet - mérgező. Így a három tőről lekapkodtam a szárakat, a végükről levágtam a leveleket. Elhatároztam, hogy dzsemet készítek belőle.


A rebarbara őshazája Ázsia, pontosabban Tibet környéke. Európában a XVI. századtól van jelen. Ő az a zöldség, amelyet gyümölcsként használunk fel.

A népi gyógyászatban elsősorban a föld alatti részét, a gyökértörzsét használják, a bélrenyheség, máj- és epebetegségek gyógyszere. Emellett kiváló vér- és vesetisztító (vizelethajtó) hatású, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag.


A rebarbara szárairól lehúztam a felső, vékony réteget, megmostam, majd kb. 1 cm-es darabokra vágtam. Megmértem, pontosan 0,5 kg volt. Ezt feltettem főni 1 liter vízbe, majd raktam hozzá 1 kg kristálycukrot és addig főztem kavargatva, amíg be nem sűrűsödött. A rebarbara darabkák nem mindegyike főtt szét, nagy része egyben maradt, de puha lett. Utána belekavartam 1 tasak dzsemfixet, majd még forrón az előkészített üvegekbe töltöttem. Az üvegeket lezárás után minimum 5 percre fejreállítottam, majd a kamrába kerültek. Ebből a mennyiségből egy 0,75 literes és egy pici üvegnyi dzsemem lett. A rebarbara cukor nélkül nagyon savanyú, de édesítve ajánlják süteményekbe (pld. rétesbe alma helyett), kompótnak, lekvárnak, ivólének.


Én még szeptember elején készítettem rebarbarás körtelevest, amelynek igen finom ízt kölcsönzött a rebarbara. Mivel imádjuk a palacsintát, így valószínű, hogy az elkészített dzsemet tölteléknek fogom felhasználni.

7 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

Én úgy tudtam, hogy a rebarbara íze inkább az ananászéra emlékeztet...

Annamarie írta...

Minyon, nekem nem tűnt ananászízűnek :-) sőt, behatárolni sem tudom, hogy az íze mire emlékeztet.

Hédi írta...

Honnan származik a tő? Vásároltad vagy már száz éve megvan?

bodzazsuzsa írta...

Most már legalább láttam képet a rebarbara levélzetéről is, eddig csak a szárát ismertem...

Annamarie írta...

Hédi, a tövet a szomszédasszonytól kaptam két évvel ezelőtt. Tavaly nem mertem semmit sem készíteni belőle, az idén már bátrabb voltam. Tudom, hogy csínján kell vele bánni, olvastam róla. Ez a mennyiség nem egy egetverő és kifejezetten finom a belőle készült dzsem.

Péter bácsi írta...

Szerintem tiszta almakompót!

Margitmama írta...

NAGYON TETSZIK A BLOGOD, GRATULÁLOK HOZZÁ.margitmama