2010-05-23

Jázmin

Itthon a legszebb bokrom a kertben. Édeskés illata, amely a parfümipar egy meghatározó illatalapanyaga, szinte belengi a környéket. A fele bokrot már ősszel letelepítettük Szomorócra, azt gondoltam, hogy megsínyli majd, de talán még nagyobb, még sűrűbb lett, mint volt. A szomoróci jázmin is megeredt, egy héttel ezelőtt még csak bimbózott, mivel ott egy kicsit későbbre jár a természet, így remélem, hogy mire 2 hét múlva megyünk, éppen teljes pompájában fogad majd bennünket.

Nudli ül a fűben... yorki kutyusunk élvezi a bokor által nyújtott árnyékot és közben izeg-mozog a nózija: ő is érzi a jázmin bódító illatát, és ahogy elnézem, igencsak tetszik neki. Én is szeretek a bokor közelében időzni: szépségével és illatával nem tudok betelni.

2010-05-21

Szürke hétköznapok

Újra itt... cudar kemény hét áll mögöttem, 5 tárgyból vizsgáztam írásban, a komplex szóbeli majd június 23-án lesz, ami megint nem lesz egy egyszerű feladat, de próbálok vele megbírkózni. Az eredmények kb. két hét múlva lesznek publikusak, a vizsgák sikerességével kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Van némi gyakorlatom a felnőttkori tanulás terén, hiszen amióta 18 évesen leérettségiztem és nem mentem tovább főiskolára, azóta szinte folyamatosan tanulok és szerzem a különféle bizonyítványaimat. A 2006. évi államvizsgám után azonban azt mondtam, hogy soha többet nem ülök iskolapadba, aztán tessék... de ez már csak így van jól. Az ember tanuljon ameddig bírja agyilag, energiával és persze pénztárcával.

Szomorócon töltött két hetem is főként a tanulás jegyében telt, a betervezett kerékpározásból nem sok minden lett, egyrészt, mert mindig úgy éreztem, hogy le vagyok maradva az anyaggal, másrészt ez a fránya időjárás sem volt a legalkalmasabb hozzá. A fizikai erőnlétemről már nem is beszélek... edzésbe kell hoznom magam. A két hét alatt kétszer kellett befűtenem, de csakis azért, mert reggeltől estig szakadt az eső, így nem tudtam a levegőn lenni, ami természetesen sokkal melegebb(nek tűnt), mint a házbéli stabil 15 fok. Remélem, hogy a júniusi vizsga előtti két hetem alatt kellemesebb időjárásban lesz részem. A szél szinte állandósult, az utolsó napokban már viharossá is vált, így az ideiglenesen felállított pavilont és a virágaimat is jócskán megtépázta. Viszont a frissen ültetett bokraimnak és cserjéimnek kimondottan jót tett a kissé csapadékos idő.

A második héten kedves látogatóm is akadt Kata személyében, aki szorgalmasan szokott hozzászólásokat írogatni a posztjaimhoz. Róluk azt érdemes tudni, hogy Szomorócon van egy erdő közepi telkük, amelyen az idén nagy erőkkel belevágtak az építkezésbe. Az alap már áll, amelyen egy gerendaházat szeretnének építeni. Katáék is Pest megyében laknak, ám férje felmenői kercaszomoriak voltak, innen a település szeretete és a helyhez való ragaszkodás. Terveik szerint a gerendaház elkészülte után vendégházként fog üzemelni, amelyet én is szeretnék majd itt a blogon népszerűsíteni. Megismerkedésünk sem volt hétköznapi: Kata már jóval előbb olvasta a blogomat, mint ahogy ismertük egymást. Egyszer csak a múlt nyáron egy délután, amikor éppen a betervezett napi 8 km-es bicikli adagomat tekertem le, az út széléről valaki rám kérdezett: Annamari? Ő volt Kata, aki elmondta, hogy a blogról már ismer és elmesélte a történetüket is. Azóta ritka alkalmakkor, amikor éppen egyidőben vagyunk Szomorócon, átnézünk egymáshoz.


Hát nem esett jól hazajönni, főleg nem a hétköznapi mókuskerék továbbhajtására. Lacám a hétvégéket velem töltötte, de a hétköznapokon viszont nagyon hiányzott a jelenléte. A költözködést is elkezdtük: egyre több bútor, holmi kerül a szomoróci házba, ez a Pest melletti viszont egyre sivárabb, igaz nem üres, mert némi bútort azért hagyunk itt is. Júniusra is ugyanez a tervünk (mikor megint csak 2 hétre megyek tanulni a szóbeli előtt). Július elejétől gyakorlatilag Lacám már véglegesen Szomorócon fog tartózkodni, én pedig a munkahelyi eseményektől függően ingázok majd addig (hétközben Pest, pénteken irány Kercaszomor), amíg egy végleges megoldást nem tudunk kieszközölni.
A hétvégére minden kedves Olvasómnak nagyon kellemes pünkösdi ünnepeket kívánok! Pihenjetek, kertészkedjetek, süssetek-főzzetek!

2010-05-14

Kormi

rajta fekszik a tételeimen. Na így tanuljon az emberlánya!

2010-05-13

Szeszélyes időjárás

Mostanában kiszámíthatatlan az időjárás. Az egyik pillanatban még süt a nap, a másikban pedig már szakad az eső. Engem a szél zavar a legjobban, az pedig errefelé nagyon intenzíven szokott fújni. Mindenesetre a letelepített virágaim remekül érzik magukat (velem együtt).

A lépcső - sok minden más mellett - még felújításra szorul...




Ezt a kálát a barátnőmtől kaptam, közel egy hét alatt virágot hozott.

2010-05-09

Vasárnap délután


Újra egyedül vagyok. A hétvége nagyon jól telt, igaz, egyetlen bötűt sem tanultam. No de sebaj, majd a következő héten behozom. Lacám pénteken este 10 órakor indult Budapestről, és igazi meglepetésként magával hozta a fiamat. Ezek ketten a hátam mögött jól összeszövetkeztek és megleptek a hajnali fél hármas érkezésükkel. Nem csak a gyereket hozta magával, hanem meg volt rakva a kisteherautó mindenféle kisebb bútordarabbal, hiszen alig 2 hónap, és nyakunkon a költözés. Így elterveztük, hogy addig amíg jövünk, mindig hozunk magunkkal valamit, így nem kell drága pénzért külön költöztető kocsit fogadni. Kihasználva azt, hogy Laca nem egyedül van férfi, aki emelgesse, cigölje a bútordarabokat, szombaton átpakoltuk a hálószobát. Sort kerítettünk még egy jó kerti hússütésre, kertészkedésre, focira és biciklizésre is. A vasárnap is klasszul eltelt, az időjárás mindenféle előrejelzést meghazudtolva csodás volt, már-már kora nyárnak beillő. A bátrabbak már egy szál fürdőnadrágban nyírták a füvet a szomszédban. Délelőtt Laca a fűnyírás közben talált egy pici vadnyulat, amelyet sajnos eltalált egy csöppet a fűkasza. Lacának sikerült a nyuszit megfognia, a kutyákat gyorsan eltávolítottuk, én pedig lekezeltem a nyuszi sebét. Kis idő múltán elengedtük őt azon a helyen, ahol találtuk. Reméljük, hogy visszatalált a családjához. Miután Lacáék délután hazaindultak, én a barátnőmmel és lányaival átkerékpároztam Szlovéniába. A következő héten szorosabbra veszem a nadrágszíjat, hiszen nemsokára nyakamon az írásbeli vizsga, amelynek témája sajnos nem a reggeli fények, a felhők, a virágok és a természet bámulása. :-))

2010-05-03

Teknőséletmentés

Szombaton kora reggel nekiindultunk a jól megszokott útvonalon egy jól megrakott kisteherautóval. A Fischer törpepapagájokon kívül az összes állatunk velünk volt, így igyekeznünk kellett, hogy még a déli meleg előtt megérkezzünk. A törpepapagájok csak azért nem jöttek velünk, mert éppen tojó időszak van, és nem akartuk őket bolygatni. Laca megpróbált befényképezni az oduba, és innen tudjuk, hogy 8 db tojás vár kikeltésre.

Na de hogy hű legyek a poszt címéhez, ahogy haladunk az M7-es autópályán, a 80-as km magasságában mindketten szinte egyszerre vettük észre, hogy egy öngyilkosjelölt mocsári teknős a sáv szélén a maga komótos tempójával nekiindult keresztben az autópályán. Lacának is picit félre kellett kormányoznia, hogy szegény teknőc életben maradjon. Ezt követően beindult a teknőséletmentő akció: fékbe beletapos, és hátramentben megközelítettük a teknőst, majd óvatosan kiszállt Lacám a kocsiból és felmarkolta. Hazavittük Szomorócra, ahol egy kiszanált zuhanytálcát megtöltöttünk vízzel, és a tekinek ez lett az átmeneti szállása. Kapott enni is, párizsit meg csirkemájat, de mivel nem láttuk őt falatozni, aggódunk, hogy nehogy éhenhaljon. Közös átgondolás után arra jutottunk, hogy holnap Lacám elviszi magával és hazafele menet egy vizes területen kiteszi őt, vissza a természetbe.