2009-08-31

Könyvajánlós játék

Pár héttel ezelőtt Palócprovence hívott játékba: az éppen olvasott könyv 161. oldalának 5. mondatát kellett idézni. Őszinte leszek, nem mindig érek rá olvasni, így ezt a könyvet már jó ideje "fogyasztom", oly régóta, hogy most egy nagyobb kihagyás után tervbe vettem, hogy elkezdem előlröl. Viszont a nyári szünet után 2 nap múlva kezdődik nekem is a sulim, így talán a Pénzügy könyvem többször lesz a kezembe. Mindettől függetlenül el fogom kezdeni újra az olvasását.

"Ezek egyszerű emberek, gondolta Fülöp; valamit tenni kell, hogy figyelmüket lekössük."

Ez a mondat - mint bizonyára több mindenki ráismert - Ken Follett népszerű regényéből, a Katedrálisból lett idézve.

A regény a XII. századi Angliában játszódik, izgalom, cselszövés, kaland, szenvedélyes szerelem jellemzi. A középkori világ kel életre, amikor egy katedrális építése körül bonyolódik a cselekmény egy polgárháború közepén.
Azért is érzem úgy, hogy eljött az ideje a könyv újraolvasásának, mert jövőre megjelenik a regény filmes feldolgozása. A filmet részben hazánkban, részben pedig Bécs mellett forgatják. Producere Ridley Scott, az egyik főszereplője Donald Sutherland, a könyvbéli kingsbridge-i kolostort pedig az Europa Nostra-díjas Ócsai Református templom helyettesíti. Ken Follett aktívan közreműködött regényének megfilmesítése során: beleszólást kapott a forgatókönyv véglegesítésébe és a szereplők kiválasztásába is. A regény filmes változatára is nagyon kíváncsi vagyok és aki esetleg még nem olvasta a könyvet, annak szeretettel ajánlom Ken Follett világhírű regényét.

2009-08-27

Szabadon, mint a madár

Az előző posztban ígértem, hogy a vasárnap délutáni nem mindennapi meghívásunkról mesélek egy picit.
Közel 2 hónapja él a faluban egy furcsa fiatal pár. Amikor először megláttuk őket, a ruházatukból és kinézetükből ítélve mintha a Hair című film szereplői elevenedtek volna meg; a fiú fején hajpánt szorítja le hosszú haját, a lánynak is hosszú, rasztás haja van, mezétláb járnak-kelnek, s hogy is fejezzem magam ki ahhoz, hogy még véletlenül sem bántsam meg őket: bennem picit ápolatlan hatást keltettek. A faluban lovon közlekedtek, több mindenkivel szóba elegyedtek s falunapkor is jelen voltak: az érdeklődő gyerekeket lovagoltatták. Mint a népmesében, szájról-szájra járt a hír, hogy az erdőben laknak, a patak partján. Számunkra akkor kezdtek szimpatikussá válni, amikor hallottuk, hogy a falunap másnap reggelén a focipályáról összeszedték az összes ott maradt szemetet. Ezt mérlegelvén bizony rájöttünk, hogy vad kinézetük ellenére talán nem is olyan "rossz" emberek.
Vasárnap kora délután még nagyban az ablakfestéssel foglalatoskodtam, amikor látom, hogy az útról a lovas lány felkanyarodik a házhoz. Azért jött, hogy meghívjon bennünket is, mint a falu összes lakóját szerény hajlékukba egy birkapörköltre. Úgy éreztük, hogy illetlenség lenne visszautasítani az invitálást, így ígéretet tettünk, hogy elmegyünk, bár a birkapörköltet nem igazán szeretjük. Viszont ez a meghívás feltétlenül pozitív hozzáállást jelent a részükről, mivel így próbálnak integrálódni a falu társadalmába.
Egy óra elteltével egy üveg jó vörösborral a zsebünkben biciklire pattantunk, és elindultunk a tanulmányi kirándulásra. Az aszfaltos út után elég nehéz terep következett, főleg, hogy előző este a nagy eső feláztatta az agyagos földet, többet toltuk, mint hajtottuk a bicajt, de egyszer csak megleltük táborhelyüket.
Most sajnálom, hogy nem vittem magammal fényképezőgépet: a jurta, amelyben laknak, igen tágas belülről. Praktikusan van kialakítva: fából készült, népi motívumokkal kézzel festett kisebb bútoraik mellett könyvespolc teli könyvvel, íróasztal és egyéb felszerelések vannak. A földön eredetileg állatszőrök lennének, de itt igen magas a talajvíz és az idő is párás, így a szőrök magukba szívták a nedvességet és elkezdtek penészesedni. Télen is itt szándékoznak majd élni, a fiú a jurta közepére egy kemencét fog építeni, amely tökéletesen be fogja fűteni a sátrat. Egész szép állatfarmmal rendelkeznek: 5-6 lovuk van, kb. ugyanennyi mangalicájuk, pár darab kecskéjük, pár darab birkájuk - akik most egy fővel megfogyatkoztak, hiszen a felkínált pörkölt belőle készült. Van kb. 40 db tyúkjuk, 1-1 kutyájuk, cicájuk. Teljes önellátásra rendezkedtek be. Mivel mi voltunk az első vendégeik - bár nem sokáig maradtunk - így tudtunk beszélgetni, kérdezősködni. A fiú már évek óta így él, a lány kb. egy éve, mióta megismerkedtek. Májusban volt a lagzijuk és tökéletesen jól érzik magukat a bőrükben. A patakban fürdenek, ott mosnak. A jurta tetején egy napelemet is láttunk, azzal biztosítanak maguknak némi energiaellátást.
Miután körbetanulmányoztuk környezetüket, életmódjukat, megköszöntük a meghívást. Addigra megérkeztek az első potenciális vendégek, akiknek kosarát elnézvén, nem csak egy fél órára tervezték a látogatásukat. Nekünk viszont végetért e nem mindennapi tanulmányi kirándulás, hiszen készülődni kellett a hazaútra.
S ha már tanulmányi kirándulást emlegettem, akkor bizony részemről van konklúzió is: a szabadság nem az, amikor a korlátaidat megpróbálod ledönteni s emiatt folyton szenvedsz és nehézségekbe, akadályokba ütközöl. Szabadság az, amikor tudod, hol vannak a korlátaid, ezért soha nem ütközöl beléjük.

2009-08-25

Ember tervez, Isten végez...

... no meg a jó barátok! Úgy ahogy előzetesen is elterveztük, pénteken hajnali háromnegyed négykor útnak indultunk. A hajnali hőmérsékleten már igencsak észrevenni, hogy kifelé megyünk a nyárból, így az autóban is be kellett fűtenünk. A Kőrös-hegyi Völgyhídat elhagyva negyed hatkor ez a látvány fogadott:

Útközben megejtettünk egy bevásárlást, majd reggel nyolcra meg is érkeztünk házunkhoz. Igaz, hogy az előző bejegyzésemben erre a hétvégére elég sok munkát beterveztünk, de tudtuk, hogy abból a rengetegből nem sok minden fog megvalósulni, ugyanis még a múlt héten felhívott egy kedves kolléganőm, hogy áll-e még a meghívásunk... Én annyira megörültem neki, hogy szándékukban áll meglátogatni bennünket, hiszen már oly sokszor hívtuk őket és most itt a remek alkalom. Így ez a hétvége leginkább a vendégfogadás jegyében telt. Annál is inkább, mert még péntek délelőtt telefonon bejelentkezett férjem egyik régi barátja, hogy éppen a Balatonnál nyaralnak, és másnap, ha nem zavarnak, meglátogatnának a feleségével bennünket. Nosza rajta! Ember tervez... Isten végez: így a munkálatokat elhalasztottuk a legközelebbi alkalomra. A megérkezésünk után azzal foglalatoskodtunk, hogy a házat, illetve a ház előtti faasztalt, padokat és a sütésre alkalmas helyet rendbevágjuk, majd szorgalmasan előkészítettem a bográcsgulyásnak valót. Kolléganőmék is megérkeztek, s az idő igen kellemesen telt. A gulyás is megfőtt, és mivel már idehaza megbeszéltük, hogy az esti szalonnasütéshez ők hozzák a szalonnát, így nem kellett különösebben vacsoráról gondolkodnom.

Ebéd után Ircsinek megmutattam, hogy milyen közel van Szlovénia, biciklivel áttekertünk az első szlovén faluba. A délután folyamán jókat beszélgettünk s közben söröztünk, és úgy köszöntött ránk az este, hogy senki nem volt éhes. Így az előre eltervezett esti szalonnasütést prolongáltuk, de én azért előkészítettem a másnapi ebédhez a sütnivaló kolbászokat, grillereket, és gondoltam, hogy a sütnivalók mellé vágok abból a híres házi füstölt szalonnából is néhány szeletet. Mikor kicsomagoltam az említett szalonnát, hát igen nagyot néztem, mert oly annyira feketének tűnt, hogy átvillant az agyamon, hogy ez valóban jól füstölt darab. Aztán Ircsi is odaugrott, mert neki sem tetszett a színe. Akkor jött rá, hogy nem jó csomagot hoztak el magukkal: hozzánk a szilvalekvár került (Ircsi zempléni lyány, és ott sütni szokták a szilvalekvárt), hogy ugyanis mindkettő kb. egyforma nagyságú és zsírpapírba csomagolt volt. Na ezen jót derült mindenki, és még másnap is azt emlegettük, hogy "milyen finom íze volt annak a tegnapi szalonnának!"

Az időjárás viszont néhány fokkal hidegebb volt és jóval szelesebb, mint előző nap. Ircsiéket átkísértem Szentgyörgyvölgybe Rezsőhöz, ahol kedvére válogathatott a szebbnél szebb fazekas termékek között, és még ő maga is kipróbálhatta a korongozást.
Visszaérkezvén a házhoz, hamarjában elkezdtük készíteni a tüzet az ebédhez és mire elkészültünk, Attiék is befutottak. Ők is körülnéztek nálunk, szerintem tetszett nekik amit láttak, s az ebéd után el is köszöntek; jöttek-láttak-visszamentek... Ircsiék is hazafelé készülődtek, így a délutánt már kettesben töltöttük. Egy kiadós pihenés után átnéztünk kedves barátainkhoz a szomszédba, de az időjárás kezdett egyre rosszabbá válni. Viharos szél fújt, majd egyre sötétebb felhők jöttek és mennydörgött. Aztán beszélgetésünket egy óriási villám szakította félbe, amelyet hallottunk a közelben becsapódni. A hatalmas villámot számtalan másik is követte, majd leszakadt az égalja is, így jobbnak láttuk, ha hazamegyünk.

Csak másnap reggel, amikor reggel fél nyolckor három száguldó tűzoltóautó szirénája hasított bele a csöndbe, tudtuk meg, hogy közvetlen környezetünkben mi történt: pár házzal odébb becsapott a villám egy lakatlan ház tetejébe, a tetőlécek egész éjjel füstöltek, amelyet a szomszédok csak reggel észleltek. Velünk átellenben a szomszédainkhoz is becsapott egy villám: feltörte az előszoba kövét és tönkretett három számítógépet/laptopot. A közvetlen szomszédságunkban lévő házba is becsapott, ott a gázkazán elektromos rendszerét tette tönkre.

Szerencsére bennünket elkerült, illetve csak a mozgásérzékelős lámpánk nem működött, valószínűleg az izzó mehetett tönkre. Így a vihart szerencsésen megúsztuk.

Vasárnap délelőtt nekiláttunk kicsit dolgozni is, mégse teljen ez a hétvége csupán láblógatással. Laca elkezdett csempézni, én pedig a hálószoba ablak mázolásával foglalatoskodtam. A külső ablakszárnyakkal most nem törődtem, mert az komolyabb előkészítést igényel, és ha nem fogy el az anyagom, készen is lehettem volna. No nem számít, majd legközelebb folytatom.

Vasárnap délutánra viszont kaptunk egy kedves meghívást nem egy hétköznapi helyre, de erről majd legközelebb számolok be.

2009-08-24

Az ígéret szép szó...

Már több alkalommal ígértem újabb fotókat a felújítás jelenlegi helyzetéről, így az elmúlt hétvégén készítettem néhány felvételt. Természetesen nincs még teljesen készen a hálószoba sem, mert még egy mészréteget szükséges lesz felhordani és vannak még olyan apró-cseprő munkák, ami miatt úgy érzem, mintha a felújítással soha nem végeznénk. De nem sürgetjük a felújítás folyamatát; hiszen már régen nem arról szól a történet, mint ahogy a legelején írtam a terveinkben. Már nem akarjuk vendégháznak kiadni, hiszen ahogy sikerül a jelenlegi házunkat eladni, mi már másnap költözködünk. Magunknak csináljuk, komótosan, úgy ahogy az anyagiak és ahogy a mi energiánk bírja.


A fotók a hálószobában készültek. Itt teljes padlócsere volt, valamint a falak és ablakok is borzasztó állapotban voltak. A falakkal küzdünk még, ahogy szárad, úgy jönnek elő kisebb-nagyobb sárgás foltok.


A bejárati ajtónk is megújult. Mivel ez is annyi idős, mint a ház (110 éves), így már a kezdetektől fogva mindenképpen meg akartuk hagyni. Még a zárát kell picit karbantartani, és akkor tökéletes lesz.





Ilyen volt, s ilyen lett.





A fürdőszobába is kezd egyre több csempe felkerülni. Mivel két helyiségből áll, így a burkolómunka is a duplája. Tulajdonképpen ez a ház ún. "kódisállása", amelyet 1989-ben beépítettek. Egy apró fürdőszobát alakítottak ki, amelyben egy egyszerű zuhanytálca, egy mosdó és egy WC kapott helyet. Mi úgy találtuk annak idején, hogy fürdőszobának ez nagyon kicsi, így átvariáltuk az ajtókat, és a folyosóból választottunk le hozzá egy részt, amelyben most a zuhanykabin van. A közbenső falat Laca nem merte kivenni, mert egy utólagos belső átépítésnél soha nem lehet azt tudni, hogy milyen célt szolgál - gondolok itt a statikai elemekre, így a fürdőszobánk két helyiségből áll.

A fürdőszobában jócskán akad még munka: a falak és az aljzat burkolásán kívül még vakolás, ablakfestés és villanyszerelés vár ránk. A fűtést is ki kell még alakítanunk, egyáltalán a módját kell megtalálnunk. Legelőször a törölközőszárítós radiátor felszerelésére gondoltunk, aztán találtunk egy sokkal kedvezőbb megoldást, amelyet már meg is ismerhettünk működés közben, hiszen Rafi barátainknál a fűtés így van megoldva. Ez a szerkezet a hőpanel, vagy szokták infrapanelnek is nevezni. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a technológiával plusz a többi helyiségben a cserépkályhával és vaskályhával történő fatüzelés mellett kedvező hőmérséklet mellé kedvező fogyasztás tud párosulni. A hőpanel beszerzése az elkövetkezendő hetek feladata lesz.







2009-08-17

Hosszú hétvége közeledik


Rövid hetünk lesz, hisz hét közepén Államalapításunkat ünnepeljük, így négy napos lesz a hétvége. Mi leginkább azt ünnepeljük, hogy újra láthatjuk Szomorócot és a mi kis házunkat. Igaz, nem négy, hanem csak három napban, mivel férjem augusztus 20-án elvileg dolgozik...




Tervünk is van a három napra: Laca tovább folytatja a megkezdett fürdőszobai munkálatokat, értem itt a csempézést és padlólap lerakást, én pedig ugyancsak folytatom a már előzőleg megkezdett ablak mázolást. A hálószobában pont az ajtóval szemben lévő ablakhoz még hozzá sem nyúltam és épp itt az ideje, hogy még a rossz idő beköszönte előtt azt is rendbe hozzam. És akkor már csak a fürdőszoba ablak maradt hátra, amelyet még ugyancsak a rossz idő beállta előtt kéne renoválni. A hálószoba ablak vonatkozásában már a múltkor felmértem a helyzetet: bizony lesz rajta munka bőven. Ugyanis a külső ablakszárnyak erős felújítást igényelnek, hiszen az ablaküveget is csak az imádság tartja, hiányzik a gittelés, illetve oly régi, hogy már kipotyogott. Na ez az a munka, amely számomra a teljes utálatot testesíti meg, hát üveges sem lennék, az biztos! A fa ablakkeret is glettelésre, csiszolásra szorul, így úgy vélem, hogy a négy ablakszárnnyal és a széles tokkal egész hétvégén elleszek...

Mivel most csak kettecskén (illetve Nudli kutyával hármasban) utazunk, így végre a már jó ideje ígérgetett fotókat is el tudom készíteni. (A fotózás részemről valahogy mindig elfelejtődik, de mentségemre felhoznám, hogy a múlt alkalommal is tele voltunk vendégekkel. Én pedig jó háziasszony lévén nem a fotózással töltöm a drága időmet.) Örülök, hogy ezidáig senki nem kérte rajtam számon, pedig már 3-4 bejegyzéssel korábban is ígérgettem.

Előszó - szerelem első látásra



Az ŐRSÉG... egy évvel ezelőtt még azt sem tudtam, hogy merre keressem a térképen. Miután 2007. decemberében ezen a vidéken töltöttünk 3 napot, azóta szinte megállt az idő. Férjemmel együtt végérvényesen és visszavonhatatlanul beleszerettünk ebbe a vidékbe, s a megoldást kerestük arra, hogy miképp csempészhetnénk mindennapjaink gondolatába e csodálatos helyet...



Kerestük, s megleltük a megoldást. Miután hazajöttünk, egy hétre rá máris autóba pattantunk, és visszalátogattunk a környékre. Valami tudatalatti erő húzott, és szinte vonzott bennünket az Őrségbe vissza, mint a mágnes a vasat. A házakat kezdtük el figyelmesen szemügyre venni, főként az eladósorban lévőket. Laca megállt több helyen is, érdeklődött a helyi emberektől, hogy tudnak-e eladó házat arrafelé. Aznap nem jártunk sikerrel, így hazajöttünk. Az elkövetkezendő két hétben elkezdtük bújni az internetet, több, szóba jöhető ingatlanra bukkantunk. Szorgalmasan jegyzeteltünk, több emberrel időpontot is egyeztettünk, és végre újra útnak indultunk. Végigjártuk a házakat, ám egy sem dobogtatta meg szívünket. Ragaszkodtunk ahhoz az érzéshez, mint amikor mi ketten 2006. telén megismerkedtünk: szerelem első látásra. Egy kifejezetten konkrét háztípust kerestünk, pontos elképzelésünk volt róla, hogy milyet szeretnénk. Aznap az utoljára megnézett ingatlan tulajdonosa nem ért rá, így csak külsőleg tudtuk szemrevételezni. Pedig külsőleg, első ránézésre nagyon is megfelelt volna... Újabb két hét múlva kifejezetten ezért az egy házért autóztunk oda-vissza több mint 600 km-t, de megérte... A következő 2 hónap leforgása alatt elintéztük a hitelhez szükséges papírmunkát, és áprilisban már mint saját tulajdonunkban töltöttünk ott egy hetet.


A ház felújítási munkálatait és az ott töltött mindennapjainkat a http://amihazunk.blog.hu/ oldalon örökítettem meg. Közel egy évet töltöttem itt, de mostanában egyre több a problémám, nehézkes az írás is, amit írok, sokszor elvész... tehát úgy döntöttem, hogy átköltöztetem a blogot ide. Viszont a két rendszer nem kompatibilis egymással (ezt leírni igen furcsa így 2009-ben, az internet és a fejlett számítástechnika világában), így nem tudtam az egész blogot importálni. Aki most jár nálam először, azt kérem, hogy olvassa el az előző oldalon a ház történetét. Én pedig mától itt vezetem tovább a naplómat.

Költözködünk

Még nem az Őrségbe, csak a blogom költözik a http://amihazunk.blog.hu -ról ide.