2012-09-30

Tökös nap

A hétvégén rendezték meg a IX. Őrségi Nemzetközi Tökfesztivált, amelynek keretében a szomszéd faluban, Magyarszombatfán is programokkal várták a közönséget. A faluban létezik egy gyönyörű panzió, a Kosbor, amely ugyancsak képviseltette magát ezen a rendezvényen, méghozzá tökös ételek kóstoltatásával. A tökös ételek nagy részét kedves barátunk, Szikora Imre nemzetközi hírű szakácsmester kreálta, melyek kitalálásához és előkészítéséhez a panzió tulajdonosa, a fesztiválon való megjelenéshez pedig Lacával mi ketten adtuk a segítséget.
 
A Kosbor Panzió standján Szikora Imrével és Farkas Ágnessel
Itt minden a tökről szólt: a krémes állagú, fűszeres sütőtökleves mellett kakukkfüves sütőtök-cékla saslik, gorgonzolával és sütőtökpürével töltött sütőtök-tekercs, zsályás, camamberes sült tök, és töklecsós pite szerepelt a kínálatban. A rendezvény kimondottan jól sikerült, hosszú sor kígyózott a pultunk előtt, és kora délutánra szinte majdnem minden el is fogyott. Nagyon jól éreztük magunkat.
 
 

2012-09-21

Malackák

Bővítettük az állatállományunkat: ma két vietnámi csüngőhasú babamalac érkezett hozzánk. Végigbeszéltük ezt Lacámmal már többször is, és megállapítottuk, hogy fel kell nőnöm ahhoz a gondolathoz, hogy a jószágokat nem hobbiból tartjuk. Ilyen húsárak és terményárak mellett sajnos nem tudjuk megengedni magunknak, hogy végelgyengülésig neveljük az összes állatunkat, így abban maradtunk, hogy kecskét nem vágunk semmiképpen, sőt azokból a tyúkokból sem, amelyek most megvannak, de a malacok ha megnőnek, illetve majd a tavaszi tyúkok már azért lesznek, hogy levágjuk őket. A tyúkok még csak hagyján, de disznóvágáson én biztos nem leszek itthon. Tehát a tervünk az, hogy a két kislány malac mellé veszünk egy kanmalacot is, bepároztatjuk őket, szaporodjanak csak, aztán majd meglátjuk, hogy melyik kerül levágásra. Húhh, még leírni is szörnyű, és higgyétek el, hogy keményen edzem hozzá a lelkemet.
 
 
Mint ahogy azon gondolathoz is, hogy hamarosan egy kecskével kevesebben leszünk :-(  A gyönyörű, hosszú szőrű, szoknyás Lindánk beteg, nagyon-nagyon rosszul van: valamit beevett, mert hétfőn már észleltük rajta, hogy nem olyan, mint szokott lenni. Lindus egyébként is a legfalánkabb kecskénk, képes az összeset elzavarni onnan, ahol kaja van. Aki tart kecskét, az jól tudhatja, hogy ők olyan állatok, akik képesek mindenféle sérülésből, betegségből meggyógyulni, kivéve azt a helyzetet, amikor a gyomrukkal van a gond. A gyomorbetegség minden kecskét ledönt a lábáról, és sajnos fel sem áll többet.  Lindánál már járt az állatorvos is, kapott injekciókat, meg mindenféle gyomorműködést serkentő szert, sajnos eddig egyik sem hatott. Fel vagyunk készülve a legrosszabbra... És ugye nem elég az, hogy az emberlánya érzelmileg is kötődik egy ilyen bájos jószághoz, de épp a minap beszéltük meg, hogy hazahozzuk Ödönt a külszolgálatból (a jurtásoknak adtuk kölcsön), és befedeztetjük vele Lindust, hiszen most ő van soron. A többi lányunk nem oly rég ellett, így őket most pihentetjük. Tehát ha Linda mégis a mamája után megy az örök vadászmezőkre legelészni, akkor nem csak érzelmi, de jócskán anyagi veszteség is ér minket.
 
De váltsunk vidámabb témára: ezek a kismalacok nagyon cukik, kisebbek a cicáimnál. Ha felnőnek sem lesznek olyan óriásiak, max. 70-80 kg lesz a súlyuk. A húsuk nagyon egészséges, tartásuk nem különbözik az átlagos házisertésétől. Igaz, én még nem tartottam disznót, de mostantól a konyhai hulladékot nem kell a kukába dobni. Igaz, hogy a kecskéknek, tyúkoknak sok mindent oda lehetett adni, de ezek a malacok szinte mindent megesznek. Éppen ezért elkezdjük szelektíven gyűjteni a szemetet, hiszen az ősz beálltával (ma reggel már vakarnom kellett a jeget a kocsim szélvédőjéről!) elkezdtünk fűteni is, egyelőre csak a konyhai teatűzhellyel, így a jószággal feletethető konyhai hulladék mellett az eltüzelhető szemetet is külön gyűjtjük. Még a nyáron áttértünk a palackozott ásványvízről a visszaváltható üvegű szóda fogyasztására, legalább a műanyag flakonoktól rövid úton meg tudtunk szabadulni. Alig marad valami a kukába :-)  "Zöld" háztartás leszünk!
 
 

2012-09-17

"A só helye" - kirándulás Hallstattban

6. éves házassági évfordulónk alkalmával egy rövid, 2 napos kirándulást tettünk Hallsattban, a gyönyörű, felső-ausztriai kisvárosba, ahová kedves szomszédaink hívtak meg panziójukba. Én egyszer már évekkel ezelőtt jártam ezen a vidéken, tehát fel voltam készülve a látványra, amely fogadott. Nem sokat változott azóta a városka, most is ugyanolyan szép, mesebeli, mint akkor volt. A látvánnyal alig tudtunk betelni, rengeteg fotót is készítettünk, amelyből egy pár darabot itt is közzéteszek, hisz ezt a csodát mindenkinek látnia kell. Ha valakit picit bővebben érdekelné a kisváros, akkor látványosságainak leírását ITT találja.