2015-10-29

Meglepetés a konyhából

Adott egy szabad falfelület,  jelen esetben a cserépkályha kürtője.  Adott nekem a jó Isten némi kézügyességet,  egy picivel több jóízlést és tenni akarást.  Íme az eredmény!


A kedvenc minta saját rajzolással, festéssel 9 órás munkával immáron a konyhát díszíti.

2015-10-21

Részeredmények

Folyamatos nálunk a felújítás, de még korántsem értünk a végére. Kész a nappali és a háló, most kezdünk a konyhának, amely a legnagyobb falatnak ígérkezik. Ott gyökeres átalakításokra fogunk sort keríteni, és nem csak a festés, de a berendezés is megújul. Köszönhetően Brandon kutyánknak, aki sorban szétrágta a konyhai bútorokat. Azután már csak az előszoba és a fürdőszoba marad hátra, remélhetőleg még az idén végzünk velük.

Természetesen a beígért "ilyen volt - ilyen lett" fotókból nem lett semmi, mert a munka elejét nem fotóztuk, csak azt, amilyen lett. És természetesen még ez sem a végső állapot, csak a közbenső :-)


A nappali sárga színű lett. Igen jó választásnak bizonyult, mert olyan, mintha állandóan sütne a nap.



A lila háló, de itt még csak félkészen. Az eddigi hófehér falak után felüdülés egy kis színt látni. Mivel mészfestékkel dolgozunk, így színezőpasztával értük el ezt az eredményt, és ráadásul másodszorra sikerült azt a színt hozni, amit előzőleg megálmodtam. Hozok majd jobb fotókat, ha teljesen elkészültünk.
Nehézkesen mennek a munkálatok, mivel nagyon sok mindentől függ a haladás. Leginkább a pénz és idő tengelyeken mozgunk, de mindkettőből kevés van. 

Nem csak az ország köré építenek kerítést, hanem a mi telkünk is be lett kerítve egyrészt a saját magunk, másrészt pedig a kutyáink védelme érdekében. Pedig az Őrségben nem divat a portát körbekeríteni, ez idáig a miénk sem volt. De a körülmények most úgy hozták, hogy lépnünk kellett ez ügyben. Az osztrák szomszéd felől végig vadkerítés lett telepítve, a másik szomszéd felől  már volt helyenként drótháló, meg vannak olyan területek, ahol nem is kell. A porta elejére pedig szélezetlen deszka kerítést és kaput építettünk.


 

Még a ház mellett hátrafelé is épül egy hasonló kerítés egy kisebb kapuval és akkor a kutyáinkat minden félelem nélkül ki tudom engedni. A félelem abból épül fel, hogy állandóan az osztrák szomszédhoz rohannak át, ha ki vannak engedve, ott viszont most jelenleg egy elég vad külsővel rendelkező, ismeretlen nemzetiségű ember leledzik, aki a szomszéd pajtáját újítja fel, már több, mint harmadik hónapja. Szóval nem szívesen mennék át a kutyákért. Ha nem a szomszédhoz rohannak át, akkor hátra a mezőre, ahonnan bármerre el tudnak tekeregni. Mivel mostanában indul a vadász-szezon, belegondolni sem merek, hogy esetlegesen mi történne, ha...  Amióta van ez a kerítés, azóta valahogy én is nyugodtabb vagyok, pedig ha valaki, akkor én igazán elleneztem eddig a megépítését. De rájöttem, hogy muszáj. Sajnos a jelenlegi politikai helyzet sem könnyítette meg a döntésünket, mivel kb. 6-700 méterre lakunk a magyar-szlovén határtól és bármikor várható, hogy a migránsok feltűnnek a zöldhatáron. Tudom, hogy ez a kerítés nem állítaná meg őket (hisz sokkal komolyabb sem tette), de mégis maga a látszat, hogy itt laknak és nem szabad préda... Nehéz téma ez, nem is folytatom tovább.  

Viszont alig várom már, hogy a konyha-étkezőt fessük és rendezzük. Oda kitaláltam valamit, de az meglepetés!!!! 


2015-08-18

Ötödik

Ezen a nyáron éppen öt éve, hogy ideköltöztünk véglegesen. Ez alatt az idő alatt rengeteg minden történt velünk is és a portánkkal is. A leglényegesebb, hogy boldogság és egészség van, továbbá, hogy mindkettőnknek van munkahelye és ha kevésből is, de állandóan fejlesztünk valamit. 2008-ban, mikor megvásároltuk ezt a házat, akkor történtek a belső munkálatok, áthúzódva 2009-re. Azóta csak a kinti épületeket, udvart fejlesztettük, pld. a kiülővel (ami most már inkább egy kis ház jelleggel a tárolási funkciót tölti be), a ház mindkét oldalára egy-egy fatároló kialakításával, nyúl-galamb, baromfi ólakkal, kecskekarám és disznóólakkal, 2 kocsis autóbeállóval és legutóbb a lovunk tartásához elengedhetetlen villanypásztor és lókarám kialakításával. De öt év nagy idő egy ilyen öreg ház életében és mivel a kutyák is -kerítés híján- bent laknak a házban, gyönyörűen leamortizálták a belső tereket, így most azok felújításának ideje kezdődik. Már amennyire a pénztárcánk és időnk engedni fogja. A terv az alapvetően, hogy minden helyiség falát javítani és festeni kell, valamint a nappali új padlót is kap, hiszen a régi fenyő hajópadló nem is szép és a téli hónapokban -mivel a nappali alatt van a pince- igen hideg tud lenni. A falak festését is új alapokra helyezzük. Eddig szem előtt tartottuk, hogy egy 116 éves, fagerendás mennyezetű parasztház belső falai fehérre meszeltek legyenek. Ezt felülbírálva szeretnék némi színt csempészni az öreg házba, így pld. a nappalinál maradva napsárga színű falakat képzelek el. A ház több pontján lambériás megoldás is szóba jöhet majd, ezek tervezése folyamatában történik, még nincs rá konkrét koncepció. 
Természetesen megpróbálom majd a felújítási folyamatokat egy "ilyen volt - ilyen lett" képsorral dokumentálni itt a blogon is.  


2015-08-06

Kercaszomori Falunapok

Kercaszomori Falunapok
2015. augusztus 8-9.

Kercaszomor Község Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt a hagyományos
falunapi rendezvényére.

2015. augusztus 8. (szombat)

9:00–15:00 Férfi és női labdarúgás
Ügyességi vetélkedők

11:00–13:00 Helytörténeti kiállítás Pongrácz Sándor portáján (Fő út 105.)

11:00- tól Kiállítások megnyitója
- Kercaszomor az én falum fotópályázat eredményhirdetése a Faluházban (Fő út 54.)
- Pongrácz Tímea rajzainak tárlata az IKSZT-ben (Fő út 57.)

15:00 Boglya népzenei együttes a szabadtéri színpadon

16:00 Törökszentmiklósi Népdalkör

18:00 -tól Jenei Szilveszter és Tóth István a 60-as évek rocklegendáiból válogat
- NYS trió
- Jesz projekt
- Huzella Péter

20:00 Bál a Faluházban   Zenél: Toplak Tamás
21:00 Kertmozi a focipálya mellett

2015. augusztus 9. (vasárnap)

9:00 Ökumenikus istentisztelet a Református Templomban

10:00 Communitas Fortissima – koszorúzás a szomoróci haranglábnál

10:30 Emléktábla avatása (a falu Domonkosfa felőli, nyugati szélén, a Szomoróc vége tábla után)

11:00–12:30 Túra Orbán Róbert vezetésével a Fürge Cselle Tanösvényen

13:00 Fogadás a Faluházban

13:00–15:00 Az őriszentpéteri hivatal alkalmi postát működtet és „Szomoróc visszatért” különleges bélyegzőt használ a Faluházban

14:00                 Könyvbemutató: a Kercaszomor Értéktára első köteteként megjelenik Pongrácz Dániel írása családjának határszéli kálváriájáról (ismertetője lejjebb található)
Bemutatja: V. Németh Zsolt államtitkár, parlamenti képviselő

15:00- tól     Kulturális műsor a Faluházban
                -     Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság (Balassagyarmat)
       -     Lábaspajtások
                -     Kerkabarka Színjátszókör

Ugrálóvár és csúszda gyermekek számára

15:45           Történelmi vetélkedő
                 
17:00             Tűzoltó- és mentő(s) bemutató – Az őriszentpéteri önkéntes tűzoltók és mentősök közreműködésével

19:00           „Zene mindenkinek” a Báró-Bube-Tala trió koncertje


A délutáni programok mellett minden kedves vendéget helyi termékek bemutatója és vására is várja. 

 A házikence- és szappanverseny termékei mindkét nap megtekinthetőek az IKSZT épületében.



Kercaszomor Község Önkormányzata






Könyvbemutató: a Kercaszomor Értéktára első köteteként megjelenik Pongrácz Dániel írása családjának határszéli kálváriájáról

"Ebből a kis kötetből kiviláglik, hogy elődeim, a határszéli Pongrácz Dánielek ősi szomoróci hajléka áldozatául esett a XX. század idegen földön kelt viharainak. A nyugati nagyhatalmak előbb Trianonban szakították széjjel az őrségi nép évezredes együttélését. A szomoróciaknak fegyvert kellett fogniuk, hogy továbbra is annak az országnak a lakói maradhassanak, amelynek határait a honfoglalás óta védték. Magyarokként Magyarországon akartak élni. Nekik sikerült, ezért én is Magyarországon születtem. A házunktól délre, nyugatra és északra eső őrségi magyar falvakba viszont én már nem mehettem át szabadon, mint a dédszüleim. Az újabb világháború után a nagyhatalmak a szovjetekkel szövetkezve tették tönkre az itteni falvakat, birodalmi határt húztak a trianoni országhatár helyén, és bevezették az ideológiai üldözést, a hidegháborút, a megfélemlítést, a kifosztást és a kitelepítést.
Családunk erről a gyönyörű vidékről, ahol tisztelet övezte a törekvést és a szorgalmat, ahol egyértelműek és pontosak voltak a szavak, szétszóratott. Túl a nyolcvanadik életévemen az őrségi őseim iránti tiszteletből írtam ezt a visszaemlékezést, és a családomon kívül elsősorban a Kercaszomoron és környékén élők számára történelmi mementónak szántam. Örömömre szolgálna, ha mások is megismernék."
Pongrácz Dániel

2015-07-17

Jól haladunk

az állatfarm felszámolásával. A tervezett részleges felszámolás nem valósult meg, hiszen legelőször a kecskék keltek el, és mind az összes: 2 ide a faluba, az összes többi pedig egyben, a környékre. Örültem neki, hogy nem lett szétválasztva a banda, és Laci tudja is őket látogatni, mert abban a faluban nyír füvet hetente egy vendégháznál, ahová kerültek. Nem állítom, hogy nem sirattam meg őket :-( , de ha már így elterveztük, hogy most egy kicsit - pár évre - leállunk,  jobb lesz nekik ott, az új gazdával. Elkelt Bélánk is, a lacaune kosunk, a többi juh-birka, mindösszesen hárman még itt vannak. Persze folyamatosan hirdetem őket, de hát mindenkinek túl messzi vagyunk...  A baromfiudvarban jelenleg 2 szem tyúk, 1 szem kakas és 4 pecsenyekacsa maradt. A futókacsák, a libák, a pulyka és 1 kakas elkeltek, vannak itt a faluban is belőlük,  de a többiek sem kerültek túl messzire. Ha nem sajnálnám és értenék hozzá, a maradék baromfit levágnám, vagy próbáltam levágatni, de pénzért sem vállalja senki. 

A kutyusok, cicák és a ló természetesen maradnak, sőt a nyulak is. Ha jól láttam, azoknál még szaporulat is várható. Azért nem maradunk állat nélkül :-) , de a "Szomoróczi állatfarm" táblát már le lehet venni.

2015-06-29

Részleges felszámolás

Egy keményen átvirrasztott éjszaka után áment mondtam férjem abbéli kezdeményezésére, hogy adjuk el a kecskéket, birkákat. Persze kivételek mindig akadnak és most is vannak: Picur, Vadóc és Mici, ők hárman maradnak, hozzájuk ragaszkodom. 

Átgondoltam, meg hánytam-vetettem magamban és bármennyire is sajnálom őket, de ez az állományszám - 20 kecske, 4 birka - rengeteg jószágot, rengeteg idő- és energiaráfordítást, rengeteg anyagi áldozatot jelent, amit már nem vagyunk képesek tovább vállalni. Területünk nincsen, ha volna sem mennénk semmire, mert gépeink nincsenek, amivel esetleg kaszálnánk, rendsodornánk, báláznánk. Amit a házunk mögött kaptunk használatba legelőnek valót, azt lekaszáltattuk, bebáláztattuk, és a sacc/kb. 3 napos munkáért elkértek 65 ezer Ft-ot! És ez csak 215 db kockabála... ami egyelőre a lónak elég lesz valameddig. És akkor még hol vannak a kecskék, hol van a rengeteg zsák abrak, heti 4 ezer Ft-jával? És hol vannak az egyre feljebb kúszó állatorvosi költségek? Ami nem megy, nem szabad erőltetni, belefáradtunk. Belefáradtunk abba, hogy hiába adunk meg a kecskéknek mindent, hiszen a férjem a főállása mellett naponta órákat kaszál és etet, hiába van előttük a szelénes nyalósó, már ott tartunk, hogy havonta féregtelenítünk... mind-mind hiába. Tömjük beléjük kocsiszám a frissen kaszált zöldet, és mégis úgy nézem, mintha soványak lennének. Ez nagyon zavar, mert aki látja őket, azt hiheti, hogy nincsenek jól tartva. Csak válogatnak, mert megtehetik, mi meg nem győzzük őket almozni. Az anyakecskéket fejni nem tudjuk, mert a kicsik még rájuk járnak, azért a napi 2-3 dl tejért nem éri meg ennyi munka, ennyi fáradtság és megannyi anyagi befektetés. A vietnámi csüngőhasú malacainkkal (2 db) ugyanez a helyzet, mondjuk ő velük az etetésen kívül más probléma nincsen. A kis kanmalac nem ugorta be az anyamalacot, így kicsik nem születtek, ergo Jenőnek mennie kell a háztól, az anyamalacot meg novemberben levágjuk. Egy nagy lélegzetet vettem és a hirdetést felraktam a facebook különböző csoportjaiba, meg a jófogásra. És még gondolkodom nagyon a kacsákon, libákon is... Majd egyszer újrakezdjük... amikor nyugdíjasok leszünk.


Ott, ahol élet van...

... sajnos a halállal is számolni kell.

Most két napja - az idén utolsónak - Mici is megajándékozott bennünket egy kis kecskével. Lányka ő is. Viszont a nyolc idei gidából hármat elveszítettünk. Napsugár ikreit és Jázmin kis bakját el kellett temetnünk. Hozzáteszem, mindannyian picik voltak, már picinek is születtek és szemmel láthatóan nem fejlődtek. Az állatorvosunk szerint a gidák halandóságában fontos szerepet játszik az, hogy Vas megyében nagyon csekély a zöldtakarmány szeléntartalma, és hiába van előttük szelénes nyalósó, mert az kevés. Igaz az egyik még szelénes injekciót is kapott, de az sem segített. 

És ami talán még fájóbb, hogy Ödön is itt hagyott minket. Az az Ödön, aki az első kecskénk volt, aki 2 éve még kiküldetésben is teljesítette feladatát. Megöregedett.
Szomorú percek, órák ezek.


Update: Mai nap sajnos Mici lánya 2 naposan feladta. Ő a negyedik gida.