2010-09-26

Egy újabb remekmű

Laca a hét második felében Budapesten kályhát épített. Így az itthoni kemencénk elkészülte - persze a közbejött rossz idő miatt is - picit későbbre csúszik. Viszont a héten egy újabb remekmű született, amelyről több fotót az Otthon melege blogban lehet látni.



2010-09-25

A fürdőszobánk melege

Mikor két évvel ezelőtt megvettük a házat, már akkor elhatároztuk, hogy nem fogjuk a gázt bevezettetni. Azóta is mereven tartjuk magunkat ehhez az elképzeléshez (remélem, idővel nem bánjuk meg),
  • egyrészt azért, mert az előző házunkban nagy általánosságban gázzal fűtöttünk, és amikor megérkezett a havi gázszámla, akkor csak a levegőt kapkodtuk,
  • másrészt azért, mert nem akartuk a 110 éves ház belsejét radiátorokkal és csövekkel elcsúfítani,
  • harmadrészt azért, mert eleve nem volt és azóta sincs többszázezer (közel a millióhoz) forintunk a gáz bevezetésére és a hozzávalók beszerzésére,
  • negyedszer azért, mert ha esetleg Ukrajnában úgy gondolják, hogy elzárják a gázcsapot, akkor ne legyünk ennek kiszolgáltatva,
  • ötödször pedig azért, mert annyira nincsen a gáznak energiaértéke, hogy sajnálok rá 10 fillért is kiadni.
Azt hiszem, ezek az indokok pont elegek ahhoz, hogy a fűtés tekintetében megmaradjunk a régi, jól bevált fával történő tüzelésnél. Ezt az igényünket tökéletesen ki is elégíti a házban lévő falközi, ülőpadkás cserépkályha (amit Laca hamarosan szándékozik átrakni, de ez egy külön fejezet), ami szinte az egész házat bemelegíti. A hálószoba fűtésére még két éve vásároltunk egy igen csinos, üvegajtós vaskályhát, ami nyomja a meleget rendesen, viszont csak addig van meleg, amíg rakjuk a kályhát. Így ez le lesz cserélve jövőre egy ugyancsak cserépkályhára. A fürdőszoba fűtése viszont megoldatlan volt, általában a havi egyszeri látogatásunk alkalmával összenyitogattuk az ajtókat, plusz van egy olajradiátorunk, így ki lehetett bírni azt a pár percet, amíg az ember kilép a jó meleg zuhany alól. Most, hogy már végérvényesen itt lakunk, találni kellett valamiféle megoldást, mert a fürdőszoba előbbiekben leírt felmelegítése nem igazán nyerte el tetszésünket, illetve nem érte el azt a hőfokot, amely a komfortérzetünket biztosította volna.
Barátainktól kaptuk az ötletet, hogy Suntherm hőpanelt szereljünk be, aminek egy termosztátos vezérlő is tartozéka. Náluk az egész lakás fűtését ezzel oldják meg. Ez tulajdonképpen egy infrafűtés: egy tábla alakú fűtőtest, melynek sugárzó oldalán ragasztott kerámiaszemcsék vannak, a hátsó oldalon lévő alufólia bevonatú minőségi hőszigetelés pedig a minimális energiafogyasztásról gondoskodik. Ezt leginkább mennyezetre szokták szerelni, mi azonban a hőleadás szempontjából kedvezőbbnek tartottuk, ha a zuhanykabin melletti oldalfalra szereljük fel. A vezérlőegységben 6 program van gyárilag beállítva, 3 programhely az egyedi igényeknek van kialakítva. Minden napra külön-külön be lehet programozni, hogy mikor kezdjen el a panel fűteni, illetve hogy hány fokra melegítse a helyiséget. Ahogy eléri a beállított hőfokot, akkor kikapcsol. Lehet külön nappali és külön éjszakai hőmérsékletet programozni. Most az átmeneti időszakban az energiaköltséget a külön vezérelt áramkör (úgynevezett éjszakai áram) használatával tudom csökkenteni. Természetesen ha bejönnek a hidegek, akkor át kell dugnom a normál (nappali) áramba, hiszen éjszakai áram nem mindig van. Eddig - már ami az elvárt fürdőszobai hőmérsékletet illeti - bevált. Aztán majd meglátjuk, ha megküldik az elektromos energiaszámlát, akkor mennyire leszünk elégedettek. (A teljesség kedvéért azt is megemlítem, hogy ha valaki náthás, vagy arcüreg-, homloküreg-gyulladása van, a hőpanel elé ülve jótékonyan fejti ki hatását, kiváló kiegészítője a gyógyszeres kezelésnek.)


Ez a termosztátos vezérlő. Látszik rajta, hogy mennyi az idő, hány fok van a helyiségben, a hét mely napja van és hogy mely órákra időzítettük a nappali, illetve az éjszakai hőfokot. A jobb oldalon lévő műanyag fedél elcsúsztatásával láthatóvá válik a kezelőegység, ahol a programozást lehet elvégezni.


Ez pedig maga a panel. Itt a fotón látszik még a fürdőszoba hiányossága, sajnos még a csempézés nagy része hátra van. Mérete: 890*540 (mm), teljesítménye 350W.

2010-09-23

Albert és az ölyvek

Nem igazán vannak nagy barátságban. Eddig szegény Albit két támadás érte részükről, tudjuk, reméljük, hogy ezekből jócskán tanult. Bizony, nagy ára van a szabadságnak! Őrségi életünk előtt az előző házunk mellé épített, zárt röpdében biztonságban élte napjait. Mióta ideköltöztünk, azóta szabadon él. Figyelnünk, vigyáznunk kell rá, hiszen három évvel ezelőtt egész pici fiókaként került hozzánk, és mi nem tudtuk megtanítani neki a veszély felismerését, mint általában a madárfiókáknak a mamájuk. A cicáink, kutyáink már megszokták a jelenlétét, csak nagyon ritkán történik meg, hogy vadásznak rá. De a természet többi lakójával szemben saját magának kell kitapasztalnia, hogy melyik állat békés és melyik az ellenség. Az első támadás alkalmával az egerészölyv a ház tetején csapott le rá, majd megpróbálta elhurcolni, de a földre estek. Ez, és férjem lélekjelenléte volt Albi szerencséje, aki éppen a közelben volt és kiszabadította Albertet, a nagy madarat pedig elzavarta. A második alkalommal egy békés reggelen megint csak támadás érte, de most már Albi kitartóan menekült az erdő felé. Sikerült meglépnie az őt kergető ölyv elől és órák múlva megjelent a körtefán. Ilyenkor csendes, zárkózott, még Lacának sem engedi magát megérinteni. Próbálja feldolgozni a történteket, látszik rajta, hogy gondolkodik, és figyel... nagyon figyel. Kémleli az eget, hátha visszatérnek üldözői... Tegnap is és ma is 5 egerészölyv szállt a légáramlattal a magasban. Gyönyörű jószágok, ha Albira nem lennének veszélyesek, még szeretném is őket. De így, ebben a felállásban legszívesebben venném a légpuskát... bár ez a megoldás kimondottan ellenkezik az elveimmel, ráadásul védett madarak is. Annyit tudok tenni -amíg itthon vagyok -, ha meghallom a magasból a villyogásukat, kimegyek a kertbe, így nem mernek a közelemben lecsapni. Természetesen Albi hallja és látja őket, ilyenkor befogja azt a rekedt hangú csőrét és a körtefa ágai között megbújva figyel.
A jó múltkorában az egyik hétvégi vendég házaspárral elsétáltunk a tőlünk kb. 700 méterre lévő határhoz. Albi fáról-fára követett bennünket. Mikor átértünk Szlovéniába, az első magaslesen mindannyian megpillantottunk egy egerészölyvet. Albert nagyon okosan leszállt az útra és a hazafelé utat közöttünk bandukolva tette meg.

A gazdi és a kis védence - teljes az összhang

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."

(Antoine De Saint-Exupéry: A kis herceg)

2010-09-21

Épül a kemencénk

Laca hozzáfogott a saját búboskemencénk megépítéséhez. Ha nem lett volna a múlt héten a négy napig egyfolytában zuhogó eső, akkor már készen lenne. De ráér, hiszen itt nincsen határidő, minden az időjárás és a szabadidő függvénye. Egy biztos: még az idén ki szeretnénk próbálni!

Itt már kész a fatároló íve. A kemence mellett, vele egybeépítve lesz a grillező is.





Laca megálmodta, hogy a kemencébe beépít egy vasból készült kampós végű tartót, amelyre a bográcsot, vagy a láncos serpenyőt lehet majd akasztani. Így válik a búboskemence többfunkcióssá: 1.) kenyér és mindenféle kelt tészta, hús sütés a búbban, 2.) rácson történő hús- és zöldség grillezés, 3.) bográcsozás. A tartóvas végére a kampót is ő maga kalapálta.

Itt már félig kész állapotban. Még hátravan a kémény és a búb megépítése.

2010-09-16

Állataink










Mint ahogy a képekről is lerí, nem csak mi, hanem ők is nagyszerűen érzik magukat...

2010-09-05

Elröpült a nyár

Ilyen gyorsan még egyetlen nyárnak sem lett vége, mint a mostaninak. Ennek talán az is az oka, hogy a nyári időjárás maximum másfél hónapra korlátozódott, meg persze a mi életünkben bekövetkezett óriási változás, a költözködés is nagy szerepet játszott a nyári hónapok gyors elmúlásában. Az elmúlt két hét amúgy is elég zűrös volt számunkra: egyrészt egy, a költözés során és címmódosítás miatt elkallódó, befizetetlen számla miatt a kedves mobilszolgáltató kikapcsolta az alig működő mobilnet és telefon szolgáltatását, így sem netezni, sem pedig hívni nem tudtunk senkit sem. Másrészt, mint ahogy már az előzőekben írtam is, a barátok, ismerősök szinte egymás kezébe adták a kilincset, így nagyon ráérni sem tudtam volna a blogírásra. A vendégjárásnak még korán sincsen vége, hiszen az utolsó vendégek ma mentek el, a következőket pedig péntekre várjuk.


Augusztus utolsó napjaiban meglátogattak bennünket Juditék Újpalotáról, akiktől azt a helyes kis komódot kaptuk. Mi pedig -jó érzékkel rátapintva az utolsó meleg nyári napra- megleptük őket: másnap reggel mindnyájan beültünk az autóba, és irányba vettük a szlovén tengerpartot, Portorožt. Mi már 2008-ban jártunk ott, tehát nem volt ismeretlen a hely, a Lucija kemping strandját látogattuk meg. Jó nagyot fürödtünk az Adriában, majd a délutáni órákban hazaindultunk. Nagyszerű kirándulás kerekedett a hirtelen ötletből, gyönyörű tájakat láttunk és nagyon jól éreztük magunkat. Mellesleg km-re is és időben is annyira van tőlünk a szlovén tengerpart, mint pld. Budapest.

A tengerparti kirándulást követő 4. napon viszont be kellett gyújtanunk a cserépkályhába, mert annyira lehűlt az idő, és az állandó esőben még hidegebbnek éreztük. Az épp akkor nálunk vendégeskedő baráti család is elég fázós volt, így szerintem mindannyiónknak jól esett a kályha melege. Lacával beszélgettük, hogy most már olyan 3-4 naponként muszáj lesz befűtenünk, hogy ne tudjon a ház annyira lehűlni, és a május óta folyamatosan nyitva tartott ablakokat is becsuktuk. Azért nagyon reménykedem abban, hogy a hétvégi vendégeinknek jó idejük lesz, mert esőben és szélben még ez a táj sem annyira vonzó.
A kiülőnk tetejét is téliesítettük, egy nagy fóliával gondosan letakartuk és lekötöztük, így legalább nem áznak a fotelpárnák. Laca elkészítette a kemencénk beton alapját, megrendeltük a szükséges bontott téglát is, a jövő héten indulhat az építés. Bízunk abban, hogy még az idén ki tudjuk majd próbálni. Én szorgalmasan gyakorolom a rég elfeledett autóvezetést, mert ugyan jogsim régóta van, de nem sokat használtam eddig (minek is, amikor nekem van közép-Európa legügyesebb hivatásos sofőrje :-)). Félretéve a viccet, itt, ezen a helyen szükséges, hogy az emberlánya is tudjon vezetni és mozdulni ha kell, hiszen tömegközlekedés alig van. Már szorgalmasan nézegetem az állásokat, és mivel nemsokára lejár a felmentési időm, így pályázni is tudok egy-kettőre.
Még nagyon sok tervünk van az őszre, amit a házban, illetve a ház körül szeretnénk megcsinálni. Persze meglátjuk majd, hogy mire lesz idő. Ami elmarad, azt majd tavasszal folytatjuk...