Nem igazán vannak nagy barátságban. Eddig szegény Albit két támadás érte részükről, tudjuk, reméljük, hogy ezekből jócskán tanult. Bizony, nagy ára van a szabadságnak! Őrségi életünk előtt az előző házunk mellé épített, zárt röpdében biztonságban élte napjait. Mióta ideköltöztünk, azóta szabadon él. Figyelnünk, vigyáznunk kell rá, hiszen három évvel ezelőtt egész pici fiókaként került hozzánk, és mi nem tudtuk megtanítani neki a veszély felismerését, mint általában a madárfiókáknak a mamájuk. A cicáink, kutyáink már megszokták a jelenlétét, csak nagyon ritkán történik meg, hogy vadásznak rá. De a természet többi lakójával szemben saját magának kell kitapasztalnia, hogy melyik állat békés és melyik az ellenség. Az első támadás alkalmával az egerészölyv a ház tetején csapott le rá, majd megpróbálta elhurcolni, de a földre estek. Ez, és férjem lélekjelenléte volt Albi szerencséje, aki éppen a közelben volt és kiszabadította Albertet, a nagy madarat pedig elzavarta. A második alkalommal egy békés reggelen megint csak támadás érte, de most már Albi kitartóan menekült az erdő felé. Sikerült meglépnie az őt kergető ölyv elől és órák múlva megjelent a körtefán. Ilyenkor csendes, zárkózott, még Lacának sem engedi magát megérinteni. Próbálja feldolgozni a történteket, látszik rajta, hogy gondolkodik, és figyel... nagyon figyel. Kémleli az eget, hátha visszatérnek üldözői... Tegnap is és ma is 5 egerészölyv szállt a légáramlattal a magasban. Gyönyörű jószágok, ha Albira nem lennének veszélyesek, még szeretném is őket. De így, ebben a felállásban legszívesebben venném a légpuskát... bár ez a megoldás kimondottan ellenkezik az elveimmel, ráadásul védett madarak is. Annyit tudok tenni -amíg itthon vagyok -, ha meghallom a magasból a villyogásukat, kimegyek a kertbe, így nem mernek a közelemben lecsapni. Természetesen Albi hallja és látja őket, ilyenkor befogja azt a rekedt hangú csőrét és a körtefa ágai között megbújva figyel.
A jó múltkorában az egyik hétvégi vendég házaspárral elsétáltunk a tőlünk kb. 700 méterre lévő határhoz. Albi fáról-fára követett bennünket. Mikor átértünk Szlovéniába, az első magaslesen mindannyian megpillantottunk egy egerészölyvet. Albert nagyon okosan leszállt az útra és a hazafelé utat közöttünk bandukolva tette meg.
A gazdi és a kis védence - teljes az összhang
"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
(Antoine De Saint-Exupéry: A kis herceg)
6 megjegyzés:
Nocsak!Ki ez a Tag?Asszem valami zeneszerző!Milyen gondtalan!Még az állatok is szeretik!Jó neki!Majd egyszer csak jövünk!
üdv:
Bandiapu "Pöstrül"!
Teccik a kemence!
Kedves Bandiapú! Hát mán ideje lenne idetóni az ábrázatotokat! :-))
A kemence jó lesz, és szeretettel várunk Benneteket is!
Annyira jó ezeket az Albis történeteket olvasni, különleges érzés lehet, hogy ennyire szelíd és mindig Veletek van a madárka, meg még sétálni is elkísér :)
Lehet azért is gondolom így, mert a mi kis baglyunk annak idején csak pár hétig járt vissza miután szabadon engedtük, de fantasztikus érzés volt, mikor rajtunk mászkált :) Azóta akárhányszor meghallunk egyet, megdobban a szívünk, hogy lehet, hogy őt halljuk :)
Biztos vagyok benn, hogy Albi tanult az ölyvvel való találkozásból - szépen lassan megtanulja ki a barát és ki az ellenség :)
Tavasszal meg lehet hogy még szerelmes is lesz, aztán lesz sok KisAlbi :)))
Csibe: már mi is várjuk, hogy esetleg összebarátkozzon egy vele "hasonszőrűvel". Biztos jót tenne neki, mert hajlamos a hisztire. Aztán hogy Albi milyen ivarú, azt nem tudjuk sajna, még az állatorvos sem tudta megmondani.
Viszont azt nagyon nem szeretném, ha elmenne. Tudom, hogy ez kicsit önzőség a részemről, de valahogy vele együtt kerek itt a világ.
Bizony különleges madár az Albi,csak ámultam milyen összhang van Laca és Albi között.Még nem láttam madarat hogy ilyen kedves lett volna a gazdival.Élmény volt.
Jó fej az Albi és örülhet, hogy ilyen "gazdái" vannak.
Sajnálom, hogy Alfi nincs vele(tek).
Üdv., a "keresztapa".
Megjegyzés küldése