2010-04-30

Szabira készülök, de

... ez korántsem jelenti azt, hogy eltűnök a blogok világából. Sőt, tervemben van sokat fényképezni, így lehet, hogy egy időre átalakul a naplóm fotóbloggá. Mindenesetre a munkahelyemen az irodámat kipakoltam, egyetlen kósza ügyirat sincs, a személyes cuccaimat hazaszállítmányoztam, mert ki tudja, mire 21 nap múlva visszatérek, egyáltalán lesz-e hová?

Férjem már második napja pakolássza a kisteherautót, persze nem fér bele annyi minden, mint amennyit szeretnénk magunkkal vinni, de sebaj, majd ami nem fér be, arra majd legközelebb sor kerül. Az a jó, hogy amit most már leszállítunk, az már ott is marad végleg! Mivel hogy tanulmányi szabin leszek, így beosztottam magamnak a napjaimat: Lacám keddig marad velem, utána ő hazajön és majd csak a hétvégére jön újra, nekem tulajdonképpen onnantól kezdve naponta 6 tételt kell megtanulnom! Tanulás melletti testedzésként legalább napi 8-10 km kerékpározást fogok beiktatni, mert a sporttal nemcsak az ember teste, de elméje is felfrissül, s így majd jobban megy a szellemi tevékenység is. Három hét múlva testileg-lelkileg és szellemileg is teljesen frissen és megújulva fogok visszatérni!

2010-04-25

Laca és az első kályhája

Illetve nem is az övé, csak ő építette. A mostani hétvégén - megtoldva egy nappal - került sor Nógrád megyében az első kályhaépítésre, amelyet remélünk, hogy minél több fog követni.


2010-04-23

Népszokások: májusfa állítás és kitáncolás

A májusfát a magyar nyelvterület nagy részén május 1-re virradó ájszaka állították. Két jellegzetes formája ismert: az egyik a lányos házakhoz vitt, a másik a középületek, kocsmák előtt felállított májusfa. A májusfa a zöld ág, a természet megújhodásának szimbóluma, sok esetben szerelmi ajándék is, hiszen az udvarlási szándék bizonyítékaként is szolgálhat.
Májusfa abból a fából lehet, amely sudár, magas, fiatal, zsenge, ágai zöldek vagy virágosak, fajtáját tekintve lehet nyárfa, nyírfa, fenyőfa, fűzfa, virágzó cseresznyeág, meggyág, orgona stb.

Nyugat-Magyarországon a májusfának letisztítják a kérgét, tetején lombos, vagy magas póznára erősített zöld ág tölti be a májusfa szerepét, amelyet általában virágokkal, szalagokkal díszítenek fel.

A májusfáról még ezt írják: " Sz. Jakab és sz. Fülöp, midőn térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekvényéért a pogányok tisztátalan személynek nyilvánították, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült. Ez volt sz. Jakab apostol napja virradójára (május 1-jén). ..." (Réső Ensel 1867:198).

Az őrségi legények is májusfa állításra készülnek április utolsó napján, amikor a legnagyobb titoktartás mellett sudár fenyőfákat vágnak ki az erdőben. A fa hajnali feldíszítése is a legények titkos, közös és bizalmas feladata. A lányok csak akkor mehetnek ki a házból, ha már áll a májusfa, ekkor étellel-itallal kínálják a legényeket. A hagyomány néhány őrségi faluban még jelenleg is él, azzal a változtatással, hogy már nem csak a szerelem jelképeként, hanem barátságból és tiszteletből is állítanak májusfát pld. a kultúrház udvarára vagy akár a kocsma elé.

Hol is készülnek a legények májusfaállításra?



április 30-án:
- Bajánsenyén
- Őrimagyarósdon
- Őriszentpéteren
- Szattán
- Szőcén
- Viszákon

május 1-jén: Magyarszombatfán.

Ahol állítottak április végén májusfát, úgy ott május végén ki is döntik. A májusfák kidöntése általában nagyobb ünnepélyességgel, táncmulatsággal jár együtt. A májusfa ledöntésének szertartásos mozzanata a fa körültáncolása, illetve a májusfára mászás. Különösen nehéz egy lehúzott kérgű fát megmászni. Régebben azé lett a májusfa tetejére erősített ital, akinek ez sikerült. A legények gyakran megtréfálták egymást azzal, hogy az üvegbe paprikás vizet tettek.

Májusfa-kitáncolás az alábbi időpontban lesz:


Május 30-án Szőcén,
május 31-én:
- Bajánsenyén
- Magyarszombatfán
- Őrimagyarósdon
- Őriszentpéteren
- Szattán
- Viszákon.

2010-04-19

Tanulmányok vége

Az elmúlt hétvégén Lacám sikeresen levizsgázott fakitermelésből, így ő befejezte egyelőre tanulmányait (legalábbis ezt mondja, de aztán ki tudja, hogy mit talál ki legközelebb :-)).

Ami a saját tanulmányi helyzetemet illeti, éppen úgy állok, hogy én is befejeztem az iskolába járást és már "csak" az írásbeli (május 18-19-20.) és szóbeli vizsgákra (június 22.) kell felkészülnöm. De milyen szerencsés csillagzat alatt születtem, ugyanis ezt a felkészülést kétszer 2 hétben (!) Szomorócon fogom abszolválni :-)) Ennél nyugodtabb, tanulásra alkalmas helyet nem igen találnék. Már alig várom a május 1-jét, amikor leköltözök az első két hétre, június 7-től pedig majd a második két hétre, amikor is a szóbeli vizsgára fogok felkészülni. Viszont én már tudom, hogy ősztől mit fogok tanulni, így rám nem érvényes a poszt címe. Azt hiszem, nálam tökéletesen érvényesül a permanens tanulás elve.

2010-04-15

Pártalanul

... maradt Albi, a dolmányos varjúnk. Tegnap késő délután, mire hazaérkeztünk, a januártól velünk élő vetési varjú sajnos az örök vadászmezőkre költözött. Előzőleg nem láttunk rajta semmi különöset, még evett is, így nem tudjuk, hogy mi okozta a pusztulását.

Most, hogy egyedül maradt Albert, szó szerint kivirult: ugyanúgy kezd viselkedni, mint lábtörése, valamint a vetési varjú érkezése előtt. Ugyanúgy százféle hangot hallat, szinte kacag, többször követeli a gazdi simogatását, közelségét, mint amikor még ketten voltak. Így utólag visszagondolva, amíg élt a másik, Albinak is olyan zárkózottnak, visszafogottnak tűnt a viselkedése. Most viszont kifejezetten felszabadultnak látjuk. Hogy ki érti ezt?

2010-04-13

A húsvéti hétvégénkről

Nem indult valami fényesen ez a hétvégénk, már ha azt nézzük, hogy odafele menetben tönkrement az autónk bal első kerekének csapágya. Viszont azzal, hogy kénytelenek voltunk az alkatrész beszerzés és a kocsi megszerelése miatt + egy napot időzni, így egész jól alakult a vége.

Megérkeztünkkor csodálatosan sütött a nap, így gyorsan kitártam az ablakokat, közben pedig begyújtottam az összes kályhába, és a kezdeti 8 fokból 2-3 óra múlva 18 lett. Szinte sajnáltam becsukni az ablakokat, annyira jól esett a beáramló meleg levegő. A napos időt kihasználva inkább a szabadban tevékenykedtünk: ágyást alakítottunk ki, ültetgettem, s közben tervezgettük, hogy hol is lenne jó a kiülő végleges helye. Délután Lacám hivatalos volt egy nagy össznépi focira, ahová kedves barátunkkal együtt ment autóval, én pedig két kerékre pattantam és lebrinyóztam a focipályához. Útközben gyönyörködtem az árokpartokat, útszéleket elborító, virágzó vadvirágok sokaságában, és szívtam magamba a kristálytiszta levegőt (na így szeretek kerékpározni, nem is tudom, hogy a városban hogyan tudnak a kerékpárosok levegőt venni; maximum az autók kipufogógázát szívják). Nagyon régóta nem voltak ennyien a pályán, szerintem mindenkit kicsalogatott a szép idő és biztos a mozgás is már hiányzott a hosszú tél után. Nem vártam meg a foci végét, így hazakerekeztem, na ez volt a húzós: visszafelé sokkal több az emelkedő, mint a lejtő, így én is szuszogtam rendesen a téli kihagyás után (no meg a magas páratartalom miatt). Az estét a barátainkkal, beszélgetéssel töltöttük.

Másnap folytattuk a kerti munkákat, bár közel sem volt olyan meleg, mint előző nap, viharos szél fújt. Füvet nyírtunk, gereblyéztünk, Laca a korhadt rönköket, száraz ágakat szedte össze, próbáltuk a kert - legalább - egyik felét kultúrálttá, rendezetté varázsolni (a másik fele - mivel a félig összeomlott gazdasági épület rekonstrukció alatt áll - építési, felvonulási terület). Maradt még előző napról ültetnivaló árvácska, százszorszép is, így azokat is elültettem. Megmetszettem a mályva-cserjéket, az öreg szőlőtőkét is (olyannyira, hogy szerintem az idén nem sok termés lesz rajta), vetettem különböző nyári virágmagokat, pld. estikét. Reggeltől estig kint voltunk a szabad levegőn, aminek hatása másnap reggel érződött: olyan izomláz kerekedett a karjaimban, lábaimban, hogy reggel alig bírtam felkelni az ágyból. Úgy terveztük, hogy másnap folytatjuk a vasárnap megkezdett munkákat, ám az időjárás közbeszólt: már kora reggeltől szakadt az eső, amit most nem bántam a frissen elültetett növények miatt.

Húsvéti locsolkodás nálunk nincsen, ugyanis én kevés dolgot utálok annyira, mint azt, ha az embert nyakon öntik valami bűzlő kölnivel és idióta, néha közönséges locsolóverseket szavalnak előtte. Már kislánykoromtól fogva Húsvét hétfőjén a testvéremmel együtt inkább bezárkóztunk a lakásba és nem fogadtunk senkit sem, vagy elmentünk otthonról, hogy megússzuk a locsolkodást. Hál'Isten, itt ezen a környéken sem divat, mert aki falubéli hozzánk jött látogatóba, az sem locsolószándékkal. Különben is tapasztalatom alapján ma már a locsolkodás ritkán szól a néphagyományról, sajnos a gyerekeket legfőképpen a locsolásért kapott pénz motíválja, a felnőtteket pedig az ital. Tavaly Húsvétkor odahaza voltunk, és a pénzszerzés reményében olyan gyerekek is becsöngettek, akiket nem is ismertünk (naná, hogy nem engedtem be őket!). Mivel ez a nap végig esős volt, így benti elfoglaltságot találtunk magunknak. És itt említeném meg, hogy érdekes módon - a múltkori bejegyzésemmel ellentétben - még a mobilinternetünk is működött!

Másnap délelőtt az autószerelésé volt a főszerep, és mivel már kicsit jobb volt az idő is - legalábbis az eső nem esett - így újra csak a kertben tevékenykedtünk. Laca összeszedte a téli fakivágás rönkjeit, és felhalmozta a ház fala mellé. Itt ugyanis - és szimmetrikusan a kódisállás másik felén is - egy előtető fog épülni, amely a tüzifa, kerékpárok tárolásása mellett a téglás, boltíves pincénknek is megfelelő védelmet fog nyújtani az eső ellen. Az oszlopokat tartó vasak már be is lettek betonozva.
Ez viszont már egy következő bejegyzés témája lesz.

2010-04-12

Kedvenceim

A leanderek mellett nagy kedvencem a magnólia. Ezt a kis fát - amely egyetlen virágot hozott - és még egy másikat tavaly kaptam Lacától, akkor nem láttam őket virágozni. A másik magnólia Szomorócon lett elültetve, sajnos úgy néz ki, az idén nem hoz virágot (bár ott későbbre jár a természet, de a magnóliafák már azon a környéken is mindenütt ontják a virágjaikat).






Másik virágos vágyam már régóta egy hortenzia volt, amelyet mostanában sikerült beszerezni. Most még cserépben van, de hamarosan ki fogom ültetni Szomorócon. Majd kíváncsi leszek, hogy mennyire bírja az őrségi agyagos talajt, ugyanis egy hatalmas bokrot szeretnék belőle nevelni.

2010-04-09

Autó-bajok

Ez a hétvége -várakozásainkkal ellentétben - nem három, hanem négynaposra sikeredett. Persze rajtunk kívül álló okok miatt nyújtottuk meg a Húsvétot. Szombaton hajnalok hajnalán elindultunk a szokásos útvonalon. Úgy terveztük, hogy a reggeli órákban érkezünk Szomorócra, e helyett már majdnem a déli harang szólt, mikor odakanyarodtunk a házunkhoz felvezető útra. Az ok pedig egészen egyszerű: útközben megadta magát az autónk, így nem tudtunk olyan sebességgel közlekedni, továbbá útközben többször is meg kellett állnunk. Egy ilyen öregecske (15 éves) kishaszongépjármű esetében talán nem meglepő, hogy néha néha akadnak bibik a működésében. A bal első futóműnél éreztük a bajt, így az utolsó 30 km-t szinte lépésben tettük meg. Mire megérkeztünk, kedves barátunk már szerzett egy, a faluban lakó hozzáértő szakit, aki a kerék levétele után fel is állította a diagnózist: a bal első kerék csapágya tönkrement, de oly módon, hogy azt már összerakni nem lehetett, hanem új alkatrész után kellett néznünk.
Ez a feladat nem volt oly egyszerű, hiszen szombat délután 1 órakor már minden zárva, ráadásul hosszú hétvége előtt álltunk, legkorábban kedden délelőtt tudtunk alkatrész után telefonálgatni. Szerencsénkre kedden a falugondnok éppen a megyeszékhelyen járt, így a bolttal való előzetes egyeztetés (típusszám, méret stb.) után meg tudta vásárolni az alkatrészt és házhoz is szállította, így egyetlen km-t sem kellett megtenni érte. Ezúton is köszönjük a segítségét! Ezek után az autószerelő negyedóra alatt összerakta és felszerelte a kereket, így a járgány újra menetre készen várta az indulás időpontját.
A hétvége további történéseiről egy másik bejegyzésben számolok be.

2010-04-07

Kreatívkodok

Még Húsvét előtt Erától kaptam ezt a díjat, amit köszönök szépen! Valami hasonló már hónapokkal ezelőtt keringett a bloggerek között, de úgy látszik, hogy időről-időre megújulnak ezek a blogger-díjak, ami egyáltalán nem baj, hiszen ezáltal egyre többet tudunk meg arról az emberről, akinek a naplóját naponta olvassuk. A díjjal együtt járó kötelezettségeimnek - Erának tett ígéretemnek megfelelően - most próbálok eleget tenni.


A szabályok:

1. Meg kell köszönnöm a díjat.
2. A logót ki kell tennem a blogra.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom 7 embernek.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.



(A szabályok szerint már az első 3 pontot teljesítettem is. )


7 dolog rólam:

1. Szeretem az egyszerű dolgokat, a letisztult stílusokat, formákat és színeket. Viszont nem szeretem a hivalkodó, feltűnő életet, a csiricsáré környezetet.
2. A férjem a másik felem. Ez már a megismerkedésünk pillanatában kiderült számomra, amely nagyon jó dolog, hiszen egész életemben egy ilyen emberre vártam.
3. Nyugodt vagyok és kiegyensúlyozott, optimista nézeteket vallok, de túlfejlett az igazságérzetem. Ergo: az igazságtalanság nagyon ki tud hozni a sodromból.
4. Mindennek nagyon tudok örülni, a legcsekélyebb dolognak is.
5. Számomra nem az érték a fontos, hanem a szándék.
6. Minden vágyam, hogy vidékre költözzünk, a parasztházunkba. Ez a nyáron meg is valósul.
7. Nagyon szeretem az állatokat. Nélkülük az életem nem lenne teljes.

És akiknek továbbadom (sajnos nem lesz 7, mert akiknek még adnám, azok is már megkapták):

2010-04-02

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!


Ezzel az édes pofa, logófülű nyuszikával kívánok minden kedves Olvasómnak
kellemes Húsvéti Ünnepeket!