2010-04-13

A húsvéti hétvégénkről

Nem indult valami fényesen ez a hétvégénk, már ha azt nézzük, hogy odafele menetben tönkrement az autónk bal első kerekének csapágya. Viszont azzal, hogy kénytelenek voltunk az alkatrész beszerzés és a kocsi megszerelése miatt + egy napot időzni, így egész jól alakult a vége.

Megérkeztünkkor csodálatosan sütött a nap, így gyorsan kitártam az ablakokat, közben pedig begyújtottam az összes kályhába, és a kezdeti 8 fokból 2-3 óra múlva 18 lett. Szinte sajnáltam becsukni az ablakokat, annyira jól esett a beáramló meleg levegő. A napos időt kihasználva inkább a szabadban tevékenykedtünk: ágyást alakítottunk ki, ültetgettem, s közben tervezgettük, hogy hol is lenne jó a kiülő végleges helye. Délután Lacám hivatalos volt egy nagy össznépi focira, ahová kedves barátunkkal együtt ment autóval, én pedig két kerékre pattantam és lebrinyóztam a focipályához. Útközben gyönyörködtem az árokpartokat, útszéleket elborító, virágzó vadvirágok sokaságában, és szívtam magamba a kristálytiszta levegőt (na így szeretek kerékpározni, nem is tudom, hogy a városban hogyan tudnak a kerékpárosok levegőt venni; maximum az autók kipufogógázát szívják). Nagyon régóta nem voltak ennyien a pályán, szerintem mindenkit kicsalogatott a szép idő és biztos a mozgás is már hiányzott a hosszú tél után. Nem vártam meg a foci végét, így hazakerekeztem, na ez volt a húzós: visszafelé sokkal több az emelkedő, mint a lejtő, így én is szuszogtam rendesen a téli kihagyás után (no meg a magas páratartalom miatt). Az estét a barátainkkal, beszélgetéssel töltöttük.

Másnap folytattuk a kerti munkákat, bár közel sem volt olyan meleg, mint előző nap, viharos szél fújt. Füvet nyírtunk, gereblyéztünk, Laca a korhadt rönköket, száraz ágakat szedte össze, próbáltuk a kert - legalább - egyik felét kultúrálttá, rendezetté varázsolni (a másik fele - mivel a félig összeomlott gazdasági épület rekonstrukció alatt áll - építési, felvonulási terület). Maradt még előző napról ültetnivaló árvácska, százszorszép is, így azokat is elültettem. Megmetszettem a mályva-cserjéket, az öreg szőlőtőkét is (olyannyira, hogy szerintem az idén nem sok termés lesz rajta), vetettem különböző nyári virágmagokat, pld. estikét. Reggeltől estig kint voltunk a szabad levegőn, aminek hatása másnap reggel érződött: olyan izomláz kerekedett a karjaimban, lábaimban, hogy reggel alig bírtam felkelni az ágyból. Úgy terveztük, hogy másnap folytatjuk a vasárnap megkezdett munkákat, ám az időjárás közbeszólt: már kora reggeltől szakadt az eső, amit most nem bántam a frissen elültetett növények miatt.

Húsvéti locsolkodás nálunk nincsen, ugyanis én kevés dolgot utálok annyira, mint azt, ha az embert nyakon öntik valami bűzlő kölnivel és idióta, néha közönséges locsolóverseket szavalnak előtte. Már kislánykoromtól fogva Húsvét hétfőjén a testvéremmel együtt inkább bezárkóztunk a lakásba és nem fogadtunk senkit sem, vagy elmentünk otthonról, hogy megússzuk a locsolkodást. Hál'Isten, itt ezen a környéken sem divat, mert aki falubéli hozzánk jött látogatóba, az sem locsolószándékkal. Különben is tapasztalatom alapján ma már a locsolkodás ritkán szól a néphagyományról, sajnos a gyerekeket legfőképpen a locsolásért kapott pénz motíválja, a felnőtteket pedig az ital. Tavaly Húsvétkor odahaza voltunk, és a pénzszerzés reményében olyan gyerekek is becsöngettek, akiket nem is ismertünk (naná, hogy nem engedtem be őket!). Mivel ez a nap végig esős volt, így benti elfoglaltságot találtunk magunknak. És itt említeném meg, hogy érdekes módon - a múltkori bejegyzésemmel ellentétben - még a mobilinternetünk is működött!

Másnap délelőtt az autószerelésé volt a főszerep, és mivel már kicsit jobb volt az idő is - legalábbis az eső nem esett - így újra csak a kertben tevékenykedtünk. Laca összeszedte a téli fakivágás rönkjeit, és felhalmozta a ház fala mellé. Itt ugyanis - és szimmetrikusan a kódisállás másik felén is - egy előtető fog épülni, amely a tüzifa, kerékpárok tárolásása mellett a téglás, boltíves pincénknek is megfelelő védelmet fog nyújtani az eső ellen. Az oszlopokat tartó vasak már be is lettek betonozva.
Ez viszont már egy következő bejegyzés témája lesz.

11 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

Meg voltam győződve, hogy ennyire kék ég csak nálunk tud lenni, erre tessék, máshol is! :)
Valóban nagy különbség van a városban és a faluban bringázás között, én gyakorlom mindkettőt. És ugyan a városban fulladozom a Hungária körút melletti kerékpárúton, de hidd el, még mindig jobb, mint a békávé-megállókban várakozni aztán meg a járműveken aszalódni; vagy mint autóban pöfögni a dugóban aztán meg hosszú köröket róni parkolóhelyért.

Annamarie írta...

Hungária krt? Ott bizony (a Stadionoknál)előfordulok, mikor suliba megyek, ismerem azt a kerékpárutat.
Tudod én ebben a városban nem mernék biciklivel közlekedni, mint ahogy autóval sem merek, pedig van jogosítványom. Egyszerűen félek a forgalomban, ha 2 kerék - ha 4, tök mindegy.

Gabi írta...

Nagyon szép ez a kis ház! Nem mutatnál róla több fotót? Szívesen megnézném tüzetesebben!

Péter bácsi írta...

Olyan szép fehér a házatok, csak nem meszeltetek már?

csibe írta...

Én is akárhányszor meglátok egy új fotót a házatokról elámulok, hogy mennyire nagyon szép! Nem tudok betelni vele... :)
Ismerős amit a bringázásról írtál. Amikor én először bicajoztam be a városba a kis falunkból szó szerint megdöbbentett, hogy mekkora különbség van autó és eközött. Ugyanott szoktunk közlekedni kocsival is, de bicajjal úgy éreztem, mintha először jártam volna arra, éreztem az illatokat, sokkal jobban meg tudtam szemlélni a tájat, na és persze megértem kipiszkálni a szememből a sok bogarat :D Na de komolyra fordítva, akkor elhatároztam, hogy előnyben fogom részesíteni a 2kerekűt a gépjármű helyett, ha egyszer végre majd munkába kell járnom (gödöllőre kicsit sok lenne asszem :).
A húsvéti locsolkodással is hasonlóan vagyok én is, egy időben mindig elmenekültem itthonról, azóta pedig már rájöttek a falusiak, hogy nincs értelme csengetni. Amúgy meg idén az eső el is intézte, hogy senki ne hervadjon el, még véletlenül se :)

Annamarie írta...

Gabi, Péterbácsi és Csibe: köszönjük a dicséretet! Igazából kívülről még semmit nem csináltunk vele, már ilyen fehér volt akkor is, amikor megláttuk és megvettük 2008-ban. Déli fekvése miatt "világít" ennyire, nekünk is nagyon tetszik, olyan tiszteletet parancsolóan áll a domb tetején.

Gabi, vannak képek (inkább a belső átalakításról), itt találod őket:
http://indafoto.hu/annamarie/ilyen_volt_igy_keszult_s_ilyen/page/1

De ha leköltözünk, sokkal szebben be lesz rendezve (ez csak ideiglenes), és akkor készül majd egy teljes fotóalbum.

Éva írta...

Szia!
Láttam, megvan blogom első olvasója...;) Örülök neki, én már egy ideje olvasgatlak, végig is olvastam a naplódat, gyönyörű ez a ház!!! Olyan jó olvasni, hogy micsoda lelkesedéssel építitek-szépítitek, csinosítjátok. További sok erőt kívánok én is Nektek, jó egészséget, Isten áldását a munkátokhoz!
Jövök sokszor!
Üdv, Éva

Annamarie írta...

Éva: köszi a dicséretet és a sok jó kívánságot. Gyere máskor is, szeretettel látlak! Én is mindennapos látogatód leszek (ez nem fenyegetés)

Vályogvető írta...

Látom, hogy majdnem mindent megcsináltatok, amit a 7végére terveztetek. Mi imádunk kerékpározni, erre a legjobb hely az Őrség... csak ne lenne olyan messze hozzánk :-(

Annamarie írta...

Tényleg majdnem mindent, amit beterveztünk: egyedül a gazdasági épülethez nem nyúltunk hozzá, de lassan az is sorra kerül!

Messzenéző Minyon írta...

Most ezen a héten az időjárás a városi bringázást is lehetetlenné tette :( Azt reméltem, hogy majd ma már lehet, de sajnos békávéznom kellett ismét.