2010-04-15

Pártalanul

... maradt Albi, a dolmányos varjúnk. Tegnap késő délután, mire hazaérkeztünk, a januártól velünk élő vetési varjú sajnos az örök vadászmezőkre költözött. Előzőleg nem láttunk rajta semmi különöset, még evett is, így nem tudjuk, hogy mi okozta a pusztulását.

Most, hogy egyedül maradt Albert, szó szerint kivirult: ugyanúgy kezd viselkedni, mint lábtörése, valamint a vetési varjú érkezése előtt. Ugyanúgy százféle hangot hallat, szinte kacag, többször követeli a gazdi simogatását, közelségét, mint amikor még ketten voltak. Így utólag visszagondolva, amíg élt a másik, Albinak is olyan zárkózottnak, visszafogottnak tűnt a viselkedése. Most viszont kifejezetten felszabadultnak látjuk. Hogy ki érti ezt?

9 megjegyzés:

Vályogvető írta...

A Keresztapa most nagyon szomorú :-(
Az vigasztal, hogy Albi boldog :-)

Messzenéző Minyon írta...

Ez nagyon érdekes. Ugye Albi pici kora óta veletek van? Akkor ezek szerint egy ilyen pici kortól nevelt varjút vissza sem lehet ereszteni a természetbe, ha ennyire ragaszkodik az embertársasághoz? Nem lehet, hogy ő tette el Alfit lába alól? Nem láttatok rajta ilyen nyomot?

csibe írta...

Furcsa, ezek szerint a varjaknál is létezik féltékenység? Nekünk a kis pöcök kutyánk lett tiszta depressziós, mikor egy másikat is elhoztunk a menhelyrõl, pedig direkt azért, hogy ne legyen egyedül... Szó szerint meg volt sértõdve, hátat fordított a gazdájának, meg kedvetlen volt... Aztán mára már belenyugodott és összebújva alszanak... :) Érdekes a Ti esetetek, ezek szerint Albi is igényli, hogy csak õ legyen, csak vele foglalkozzon a gazdi :) Azért sajnálom a másik madárkát...

Annamarie írta...

Vályogvető: tegnap emlegettünk is, hogy nem kerülhetett sor a keresztelőre!

Minyon: Igen, Albi baba-varjú kora óta velünk van. Laci még először úgy etetgette kézből, az szinte biztos, hogy nem lehet visszaereszteni a természetbe, mert bújik Lacához, tartja neki a fejét, szárnyát, hogy simogassa, rikácsol neki (ezt egyszer látnotok kell majd!). Alfin nem láttunk külsérelmi nyomokat, pedig jól megnéztük szegényt, tehát a "gyilkosság" kizárva.

Annamarie írta...

Csibe: kutyánál, cicánál szinte természetes a féltékenység, ha egy újabb élőlény kerül a házhoz. De varjúnál... ki tudja? Ezek szerint nála is ösztönös :-)) Én is sajnáltam szegény madarat, de az vígasztal, hogy legalább az utolsó 3 hónapját megszépítettük: jó helye volt és meg volt a mindennapi betevő.

Vályogvető írta...

Posztomusz keresztelőt tartunk...
Mi is emlegettünk benneteket, mer ma elkezdte a mester a cserépkályha építést.

Péter bácsi írta...

Szerintem ő tette el láb alól, láthatod milyen vidám most!

Vályogvető írta...

Bocsánat: mer ma = mert ma

Palócprovence írta...

Sajnálom, de legalább Albi repdes a boldogságtól.