2009-08-25

Ember tervez, Isten végez...

... no meg a jó barátok! Úgy ahogy előzetesen is elterveztük, pénteken hajnali háromnegyed négykor útnak indultunk. A hajnali hőmérsékleten már igencsak észrevenni, hogy kifelé megyünk a nyárból, így az autóban is be kellett fűtenünk. A Kőrös-hegyi Völgyhídat elhagyva negyed hatkor ez a látvány fogadott:

Útközben megejtettünk egy bevásárlást, majd reggel nyolcra meg is érkeztünk házunkhoz. Igaz, hogy az előző bejegyzésemben erre a hétvégére elég sok munkát beterveztünk, de tudtuk, hogy abból a rengetegből nem sok minden fog megvalósulni, ugyanis még a múlt héten felhívott egy kedves kolléganőm, hogy áll-e még a meghívásunk... Én annyira megörültem neki, hogy szándékukban áll meglátogatni bennünket, hiszen már oly sokszor hívtuk őket és most itt a remek alkalom. Így ez a hétvége leginkább a vendégfogadás jegyében telt. Annál is inkább, mert még péntek délelőtt telefonon bejelentkezett férjem egyik régi barátja, hogy éppen a Balatonnál nyaralnak, és másnap, ha nem zavarnak, meglátogatnának a feleségével bennünket. Nosza rajta! Ember tervez... Isten végez: így a munkálatokat elhalasztottuk a legközelebbi alkalomra. A megérkezésünk után azzal foglalatoskodtunk, hogy a házat, illetve a ház előtti faasztalt, padokat és a sütésre alkalmas helyet rendbevágjuk, majd szorgalmasan előkészítettem a bográcsgulyásnak valót. Kolléganőmék is megérkeztek, s az idő igen kellemesen telt. A gulyás is megfőtt, és mivel már idehaza megbeszéltük, hogy az esti szalonnasütéshez ők hozzák a szalonnát, így nem kellett különösebben vacsoráról gondolkodnom.

Ebéd után Ircsinek megmutattam, hogy milyen közel van Szlovénia, biciklivel áttekertünk az első szlovén faluba. A délután folyamán jókat beszélgettünk s közben söröztünk, és úgy köszöntött ránk az este, hogy senki nem volt éhes. Így az előre eltervezett esti szalonnasütést prolongáltuk, de én azért előkészítettem a másnapi ebédhez a sütnivaló kolbászokat, grillereket, és gondoltam, hogy a sütnivalók mellé vágok abból a híres házi füstölt szalonnából is néhány szeletet. Mikor kicsomagoltam az említett szalonnát, hát igen nagyot néztem, mert oly annyira feketének tűnt, hogy átvillant az agyamon, hogy ez valóban jól füstölt darab. Aztán Ircsi is odaugrott, mert neki sem tetszett a színe. Akkor jött rá, hogy nem jó csomagot hoztak el magukkal: hozzánk a szilvalekvár került (Ircsi zempléni lyány, és ott sütni szokták a szilvalekvárt), hogy ugyanis mindkettő kb. egyforma nagyságú és zsírpapírba csomagolt volt. Na ezen jót derült mindenki, és még másnap is azt emlegettük, hogy "milyen finom íze volt annak a tegnapi szalonnának!"

Az időjárás viszont néhány fokkal hidegebb volt és jóval szelesebb, mint előző nap. Ircsiéket átkísértem Szentgyörgyvölgybe Rezsőhöz, ahol kedvére válogathatott a szebbnél szebb fazekas termékek között, és még ő maga is kipróbálhatta a korongozást.
Visszaérkezvén a házhoz, hamarjában elkezdtük készíteni a tüzet az ebédhez és mire elkészültünk, Attiék is befutottak. Ők is körülnéztek nálunk, szerintem tetszett nekik amit láttak, s az ebéd után el is köszöntek; jöttek-láttak-visszamentek... Ircsiék is hazafelé készülődtek, így a délutánt már kettesben töltöttük. Egy kiadós pihenés után átnéztünk kedves barátainkhoz a szomszédba, de az időjárás kezdett egyre rosszabbá válni. Viharos szél fújt, majd egyre sötétebb felhők jöttek és mennydörgött. Aztán beszélgetésünket egy óriási villám szakította félbe, amelyet hallottunk a közelben becsapódni. A hatalmas villámot számtalan másik is követte, majd leszakadt az égalja is, így jobbnak láttuk, ha hazamegyünk.

Csak másnap reggel, amikor reggel fél nyolckor három száguldó tűzoltóautó szirénája hasított bele a csöndbe, tudtuk meg, hogy közvetlen környezetünkben mi történt: pár házzal odébb becsapott a villám egy lakatlan ház tetejébe, a tetőlécek egész éjjel füstöltek, amelyet a szomszédok csak reggel észleltek. Velünk átellenben a szomszédainkhoz is becsapott egy villám: feltörte az előszoba kövét és tönkretett három számítógépet/laptopot. A közvetlen szomszédságunkban lévő házba is becsapott, ott a gázkazán elektromos rendszerét tette tönkre.

Szerencsére bennünket elkerült, illetve csak a mozgásérzékelős lámpánk nem működött, valószínűleg az izzó mehetett tönkre. Így a vihart szerencsésen megúsztuk.

Vasárnap délelőtt nekiláttunk kicsit dolgozni is, mégse teljen ez a hétvége csupán láblógatással. Laca elkezdett csempézni, én pedig a hálószoba ablak mázolásával foglalatoskodtam. A külső ablakszárnyakkal most nem törődtem, mert az komolyabb előkészítést igényel, és ha nem fogy el az anyagom, készen is lehettem volna. No nem számít, majd legközelebb folytatom.

Vasárnap délutánra viszont kaptunk egy kedves meghívást nem egy hétköznapi helyre, de erről majd legközelebb számolok be.

3 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

Nagyon is jól ismerem az ilyen hétvégéket, amikor az ember betervezi a munkákat, aztán meg nem lesz az egészből semmi!
De nagyon jót kacagtam, ahogy elképzeltem, hogy a szilvalekvárt fölhúzzátok a nyársra a hagyma mellé!! Még jó, hogy nem voltatok aznap este éhesek.

Annamarie írta...

Na mi pont ugyanígy képzeltük el a nyársat! Sejtheted, hogy másnap hányszor lett megemlítve, persze tökéletesen megadta a hangulatot.

Péter bácsi írta...

Ez a jó, a mozgalmas élet! Jó, hogy vannak jóbarátok, mégha a szalonna helyett szívalekvárt hoznak, akkor is.