2010-02-01

A mi ünnepünk

Az idén február 6-ra, szombatra esik a "legbátrabbak ünnepe", eredetileg azonban február 9-e az a bizonyos jeles nap (csak a szombat miatt lesz most az ünnepség 6-án). Február 9-e nem csak a kercaszomori lakosoknak ünnep, hanem mi magunk is aznap ünnepeljük házunk adásvételi szerződésének aláírását, amely pontosan 2 évvel ezelőtt történt.
Emlékszem, amikor 2008. február 9-én, szombaton aláírtuk az adásvételi szerződést egy szentgotthárdi kis ügyvédi irodában, kifizetve az eladónak a foglalót. Akkor még nem tudtuk, hogy a többi sokmilliót miből teremtjük elő, de abban biztosak voltunk, hogy nekünk ez a ház kell! Az Eladótól (akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot és nagyon kedves barátunk lett) megkaptuk a ház kulcsait, hogy nyugodtan visszamehessünk tervezgetni, méricskélni, rajzolni... és úgyis tettünk. Mikor már elég időt töltöttünk a házban ahhoz, hogy érezzük, hogy rögvest megfagyunk, úgy döntöttünk, hogy autóval megnézzük a régi határt, felfedezzük a falucskát. Nem ismertünk senkit és semmit, mégis első perctől kezdve éreztük, hogy ott itthon vagyunk. A házunkkal keresztben-áttellenben van a szomoróci harangláb, amely egy központi helye az ünnepségnek. Miután legurultunk a lejtőn és ráfordultunk a köves útra, megláttuk a tömeget és nem értettük, hogy milyen okból van a gyülekezés. Később, miután hazajöttünk és rákattantam a honlapra, akkor értettem meg, hogy február 9-e mennyire jelentős nap nem csak a kercaszomoriak, hanem a mi életünkben is. Azzal, hogy pont aznap sikerült megvennünk a házat, úgy érzem, hogy életünk egy picit összefonódik a község történelmével.
Az idei ünnepet elég sajátosan fogom "kőbe vésni": férjem után én is bejelentkezem állandó lakosnak! Hiszem, érzem
"... nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim"
(részlet Presser Gábor: Padlás c. musicalből [Fényév távolság])

11 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

Nahát, nahát... Szóval Ti is jeles napon vettétek a házat és Ti sem tudtatok róla :))

Annamarie írta...

Igen Minyonka, ugye mennyi a hasonlóság? És még mennyi, de mennyi ilyen történet van, amiről esetleg nem is tudunk.

bodzazsuzsa írta...

Igen, az ilyen történetek talán egy kicsit sorsszerűek...

Annamarie írta...

Zsuzsi, úgy ahogy írod. A mi sorsunk aznap, mikor aláírtuk a szerződést megpecsételődött, és hiába voltak eleinte más terveink (házkiadás-falusi turizmus, későbbi leköltözés stb.), az élet, az ottani lét sodor bennünket, szinte magával ragad. Ellenkezni sem tudunk, de nem is akarunk, mert nekünk ott az otthonunk.

Vályogvető írta...

Nagyon tetszik a történet, gratulálunk a 2. évfordulóhoz!

Pihenjetek, szórakozzatok a 7végén, talán még havatok is marad...

Vályogvető írta...

Majdnem elfelejtettem, Mi is február 9-én vettük birtokba a vályogházat! Tényleg mennyi a hasonlóság sok-sok ember életében!

Annamarie írta...

Vályogvető, köszi a jókívánságokat! És látod, hogy Te is találtál egy közös momentumot a házvásárlásban!

Messzenéző Minyon írta...

Na most aztán már igazán kíváncsivá tettél: mekkora havatok volt??

Mammka írta...

Bodzazsuzsától találtam rátok.-.)Most már éjjel van,holnap jobban körülnézek nálatok.:)
Úgy szeretnék az Őrségben egy kicsit pihenni!Biztosan tudsz nekem ebben segíteni,ugye?
Monika-Mammka

Annamarie írta...

Szia Mammka!
Természetesen szállás-ügyben tudok segíteni (egy nagyon jó barátunk vendégházában), de ettől függetlenül gyere és nézz körül nálunk, szívesen látlak!

Mammka írta...

Szia!

Köszönöm szépen! Majd jelentkezni fogok tavasszal,addig meg ráhangolom a férjemet.:)