Az idén február 6-ra, szombatra esik a "legbátrabbak ünnepe", eredetileg azonban február 9-e az a bizonyos jeles nap (csak a szombat miatt lesz most az ünnepség 6-án). Február 9-e nem csak a kercaszomori lakosoknak ünnep, hanem mi magunk is aznap ünnepeljük házunk adásvételi szerződésének aláírását, amely pontosan 2 évvel ezelőtt történt.
Emlékszem, amikor 2008. február 9-én, szombaton aláírtuk az adásvételi szerződést egy szentgotthárdi kis ügyvédi irodában, kifizetve az eladónak a foglalót. Akkor még nem tudtuk, hogy a többi sokmilliót miből teremtjük elő, de abban biztosak voltunk, hogy nekünk ez a ház kell! Az Eladótól (akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot és nagyon kedves barátunk lett) megkaptuk a ház kulcsait, hogy nyugodtan visszamehessünk tervezgetni, méricskélni, rajzolni... és úgyis tettünk. Mikor már elég időt töltöttünk a házban ahhoz, hogy érezzük, hogy rögvest megfagyunk, úgy döntöttünk, hogy autóval megnézzük a régi határt, felfedezzük a falucskát. Nem ismertünk senkit és semmit, mégis első perctől kezdve éreztük, hogy ott itthon vagyunk. A házunkkal keresztben-áttellenben van a szomoróci harangláb, amely egy központi helye az ünnepségnek. Miután legurultunk a lejtőn és ráfordultunk a köves útra, megláttuk a tömeget és nem értettük, hogy milyen okból van a gyülekezés. Később, miután hazajöttünk és rákattantam a honlapra, akkor értettem meg, hogy február 9-e mennyire jelentős nap nem csak a kercaszomoriak, hanem a mi életünkben is. Azzal, hogy pont aznap sikerült megvennünk a házat, úgy érzem, hogy életünk egy picit összefonódik a község történelmével.
Az idei ünnepet elég sajátosan fogom "kőbe vésni": férjem után én is bejelentkezem állandó lakosnak! Hiszem, érzem
"... nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim"
(részlet Presser Gábor: Padlás c. musicalből [Fényév távolság])
11 megjegyzés:
Nahát, nahát... Szóval Ti is jeles napon vettétek a házat és Ti sem tudtatok róla :))
Igen Minyonka, ugye mennyi a hasonlóság? És még mennyi, de mennyi ilyen történet van, amiről esetleg nem is tudunk.
Igen, az ilyen történetek talán egy kicsit sorsszerűek...
Zsuzsi, úgy ahogy írod. A mi sorsunk aznap, mikor aláírtuk a szerződést megpecsételődött, és hiába voltak eleinte más terveink (házkiadás-falusi turizmus, későbbi leköltözés stb.), az élet, az ottani lét sodor bennünket, szinte magával ragad. Ellenkezni sem tudunk, de nem is akarunk, mert nekünk ott az otthonunk.
Nagyon tetszik a történet, gratulálunk a 2. évfordulóhoz!
Pihenjetek, szórakozzatok a 7végén, talán még havatok is marad...
Majdnem elfelejtettem, Mi is február 9-én vettük birtokba a vályogházat! Tényleg mennyi a hasonlóság sok-sok ember életében!
Vályogvető, köszi a jókívánságokat! És látod, hogy Te is találtál egy közös momentumot a házvásárlásban!
Na most aztán már igazán kíváncsivá tettél: mekkora havatok volt??
Bodzazsuzsától találtam rátok.-.)Most már éjjel van,holnap jobban körülnézek nálatok.:)
Úgy szeretnék az Őrségben egy kicsit pihenni!Biztosan tudsz nekem ebben segíteni,ugye?
Monika-Mammka
Szia Mammka!
Természetesen szállás-ügyben tudok segíteni (egy nagyon jó barátunk vendégházában), de ettől függetlenül gyere és nézz körül nálunk, szívesen látlak!
Szia!
Köszönöm szépen! Majd jelentkezni fogok tavasszal,addig meg ráhangolom a férjemet.:)
Megjegyzés küldése