Disznót vágtunk

Hát ez a nap is eljött... Két héttel ezelőtti szombaton a két herélt kandisznónk lett levágva. Kedves Barátaink jöttek segíteni Pestről, az ő hátuk mögött 25 év tapasztalata van disznóvágásilag, mi pedig az első alkalmon vagyunk túl. Hát ezt nem lehet megtanulni egy alkalommal, még pár disznónak ki kell múlnia ahhoz, hogy minden rendben menjen. Viszont az ő profizmusukkal versenyre kelni nem lehet. 

Bátor voltam... legalábbis nagyon igyekeztem. A malacokhoz is próbáltam lelkileg nem túl közel kerülni, mert tudtam, hogy így végzik. Már tavaly ilyenkor kellett volna levágni őket, de túl kicsinek találtam akkor a súlyukat. No, nem mintha túl sokat gyarapodtak volna - ugye bár ezek vietnámi csüngőhasú malackák - alapból kis súlyúak. Az idén már nem volt visszaút. Én az tudom, felfogom, hogy őket azért tartjuk, hogy levághassuk, élelem legyen belőlük, de lelkileg ezt azért nehéz feldolgozni. Így a vágás napjának reggelén inkább benti elfoglaltságot kerestem magamnak (hagymapucolást), majd mikor már a pörzsölés folyt, akkor mentem ki én is a többieknek segíteni. Kicsit megsirattam őket, (meg a hagymapucolást is) de csináltam, amit mondtak. 

Hát nem könnyű feladat ez, egész napos elfoglaltság, úgyis mondhatnám, hogy fizikailag is megterhelő - pedig nem is én csináltam a nagyja munkát - , hiszen egész nap talpon lenni, futni ezért-azért, mosogatni, húst szortírozni, kolbászt-hurkát tölteni... minden elismerésem és tiszteletem a Barátainké, akik 25 éven keresztül majd' minden szombat-vasárnap 2-2 disznót vágtak. Lett jó néhány pár kolbászunk, véres-májas hurka, különféle húsok a fagyasztóba. Aztán lesózva a többi: szalonnák, sonkák, kevés oldalas. Laci másnap épített egy jó kis füstölőt, a kolbászokat rögvest meg is füstölte. A sózóban lévő húsok egy részének füstölésére már a jövő héten sor kerül, a vastagabbja majd  kb. 2 hét múlva megy a füstre. 

Ezen is túl vagyunk.