Paradicsom

Az idén először próbálkozunk - igaz, kísérleti jelleggel - veteménnyel, amely eddig igazán jól sikerült. Lett borsónk, uborkánk, fokhagymánk, az újhagyma isteni volt (le is legeltük idő előtt), még ebben az agyagos földben a petrezselyem is szép lett. Arra nem is számítottam, hogy a gyökerét is hasznosítani tudjuk, így igazi meglepetéssel bírt, amikor egyre-másra szedem fel a friss fehérrépát. Lesz fejtett babunk, paprikánk is van bőven a hegyes piros, valamint a cseresznyepaprika fajtából, és a nagy kedvencem, amit annyit tutujgattam a paradicsom is szépen érik. Olyannyira, hogy nem győzzük enni, így az elmúlt hétvégén pár üveggel befőzésre is került. Ezen a héten megint csak annyi érett, hogy újra elő kell vennem a passzírozót, és még lecsót is szeretnék télire befőzni. Ez egy lédús fajta paradicsom, amelyet nem kell megvárni, hogy teljesen megpirosodjon, már narancssárgán is isteni íze van.

Viszont a nagy örömömbe egy kis szomorúság is vegyül: ugyanis el kezdtek leszáradni az amúgy bivalyerős tövek levelei, sőt, némely paradicsom még zölden bebarnul és megrohad. Pedig még virágoznak is a tövek, így biztosítva lenne jó ideig az utánpótlás, de ebben már kezdek kételkedni. Kérdeztem már másokat is erről a kórról, sajnos sok mindenki járt a paradicsomával hasonlóan, sőt még rosszabbul, mint mi, ugyanis volt olyan, aki 4 szemnél többet nem tudott leszedni, mert az összes bebarnult, a tő meg elszáradt. Így arra a döntésre jutottam, hogy az ép zöldparadicsomokat leszedem, és férjem kérésére zöldparadicsom lekvárt főzök belőle. Az eredményt majd egy következő bejegyzésben közzéteszem.