Menjünk világgá!

Ezt a felhívást nem kell komolyan venni, csak a miskolci Utazás Kiállítás ez évi szlogenje. Holnap - ha nem is indulok világgá -, de jócskán az ország másik felébe visz a munkám, 500 km-t teszek meg másodmagammal, és majd csak szombaton késő este térek haza.

Ma éppen egy hónapja dolgozom. Nagyon könnyen és hamar belerázódtam a mindennapi munkába, olyan, mintha egyetlen nap kihagyás sem lett volna, nem hogy fél év munka nélkül. Pár mondatban azért megemlítem, hogy egy természetvédelmi szervezetnél dolgozom, annak is a Tourinform irodájában. Igazi nekem való munka ez, népszerűsítem a lakóhelyem környezetét, közben ismerkedem a természettel, az általam oly nagyon szeretett állatokkal, növényekkel. Kiajánlom a programjainkat, a szálláshelyeinket, ügyfelekkel foglalkozom (és emberek közt vagyok!). Fel sem tűnik, ha esetleg egy-egy hétvége is becsúszik, mint a legutóbbi budapesti Utazás Kiállítás, vagy a mostani 4 napos hétvégéből egy nap, amikor ügyeletet kellett tartani Pityerszeren, ahol a Nemzeti Park Népi Műemlékegyüttese várta a szép időben az odalátogatókat. Szeretem amit csinálok, és noha nem sok köze van a számvitelhez, annak ellenére szívesen teszem. Egyetlen bajom van vele, az a határozott idejű munkaszerződés, amely november végéig szól. De bízom benne, hogy lesz tovább, ha nem itt, akkor máshol. Szerencsésen túl vagyok egy pénzügy vizsgán is, még egy évem van hátra, és akkor akár önállósodhatok is könyvelésileg, bár ügyfeleket szerezni sem könnyebb, mint mondjuk egy cégnél munkát találni.

És végre itt a tavasz! A kedvenc évszakom. Mint ahogyan a művészettörténetben a reneszánsz, úgy az évszakok között a tavasz az, ami az újjászületést jelképezi.

Mint minden évben, most is némi dilemmában vagyok, hogy a leandereket mikor is telepítsem ki a szabadba. Miután áttanulmányoztam az időjárás előrejelzést, ma úgy döntöttem, hogy megpróbálom őket kint hagyni, hiszen -5 fokot bírnak. Ma volt a második nap, hogy korán reggel 12 fokot mutatott a hőmérő higanyszála, így szerintem túl nagy baj nem lehet. A hagymás növényeim már kezdenek előbújni, a bokrok, cserjék rügyeznek, de amire nagyon kíváncsi leszek, az a magnólia. Akkora bimbók vannak az egyik fácskán, vajon mindből virág lesz? Közben tervezzük a konyhakertet is, hol és mekkora legyen, mi legyen beleültetve, stb.

Hát már ideje, hogy véget ért a "téli álom", a tavasz meghozta számomra a munkát, a zsongást, a pezsgést. Sajnos a blogírásra sem jut mostanában annyi időm, mint szeretném - ezt gondolom rendszeres olvasóim tapasztalhatták. Aki aggódott értem, annak itt is megköszönöm, nagyon jó érzés, amikor "idegen" emberektől kapok hogylétem felől érdeklődő e-maileket. Ha hazatértem a miskolci kiküldetésből, igyekszem jelentkezni.