Több szemfüles olvasóm is észrevette az előző bejegyzésemben a költözési hírt és azt is, hogy erről egy külön poszt fog szólni. Eddig a tegnapi számvitel modulzáró vizsgámra készültem, azért késtem picit az újabb bejegyzéssel, de most eleget teszek ígéretemnek.
Bonyolult ügy a miénk, teli pénzügyi problémával, amelyet nem szívesen tárnék részleteiben a nyilvánosság elé. Minden optimizmusom ellenére egyet biztosan tudok: a jelenleg lakott, súlyos milliókkal terhelt családi házunkat - bármennyire is jó elrendezésű és nyugodt helyen található - jelen gazdasági helyzetben nem fogjuk tudni záros határidőn belül eladni. A havi anyagi terhünk rettentő sok: máshol egy négyfős család gazdálkodik egy hónapban ennyi pénzből, amelyet mi a banknak havonta utalunk. Mellesleg, amikor felvettük a hitelt, épp a felét fizettük a mostani törlesztőnek, tehát a válság és a bankok nem éppen ügyfélbarát programja szépen kibabrált velünk.
A közeljövőben választásokra kerül sor, és nem kell ahhoz politológia szakos főiskolát elvégezni, hogy megjósoljuk, hogy kormányváltás fog bekövetkezni. A jelenlegi munkahelyem viszont szorosan kapcsolódik az aktuális politikai helyzethez, függetlenül attól, hogy én nem politizálok, és megpróbálom reális szemmel - függetlenként - nézni a történéseket. A kormányváltás azt hozza magával, hogy megszűnik a munkahelyem, mivel ilyenkor kicserélődnek az emberek. Már 12 éve dolgozom a közigazgatásban, így volt alkalmam megtapasztalni ezzel kapcsolatban néhány dolgot, amely arra tökéletes, hogy az ember idejében fel tud készülni a várható eseményekre. Ennek az lesz a következménye, hogy a havi törlesztőt sem fogjuk tudni hamarosan fizetni, így bedől a hitel, a bank viszi a házat. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ház menekülő értéke annak idején elég magasan lett megállapítva, amely közjegyzői okiratban is benne foglaltatik, így a fennmaradó tartozásunk a bank felé már nem lesz annyira számottevő, főleg úgy, hogy elég nagy összeget törlesztettünk idáig is. A másik szerencsénk, hogy van hová mennünk, hiszen van egy teljesen tehermentes őrségi parasztházunk. Annak idején úgy gondoltuk, hogy a költözésünk határidejét az én munkahelyem megszűnési idejével hozzuk párhuzamba, és ez az idő most a nyáron a legnagyobb örömünkre el is jő.
Hogy mihez kezdünk a jövőben? Laca több síkon tud majd dolgozni, én pedig úgy gondolom, hogy 28 év munkaviszony után 2-3 hónap pihenés nem elítélendő. Húzom-halasztom az időt, több megoldás jár a fejemben, természetesen a köztisztviselői törvény által adott lehetőségeket is meg fogom ragadni. Ősztől már tervezem a továbbtanulásomat is, pénzügy-számvitel vonalon szeretném ismereteimet bővíteni és bizonyítványaim számát növelni. Természetesen közben munkát is keresek, már egy jóideje figyelemmel kísérem a Vas és Zala megyei álláskínálatot. Nem vágyom nagy fizetésre, magas pozícióra, csak annyira, amivel vidéken az ember lánya hozzá tud járulni egy nagyon egyszerű (mondhatnám puritán) kétszemélyes háztartás fenntartásához. Tisztában vagyok azzal is, hogy helyben nincs lehetőségem, viszont úgy gondolom, hogy 40-50 km-es körben a 4-5 szakmámmal fogok magamnak találni olyan elfoglaltságot, amely megfelelő lesz. Amúgy most is vidékről járok Budapestre dolgozni.
A költözésünk előkészítése nem kevés feladattal jár. Ahhoz, hogy ne fizessünk súlyos százezreket egy költöztető brigádnak -hasonlóan a ház felújításához-, ezt is magunk próbáljuk majd megoldani. Már most azt tervezzük, hogy mely bútorokat szállítmányozzuk legelőször. Ezzel együtt fog járni, hogy talán hetekig majd papírdobozból kell öltözködnünk, és az is, hogy majd nézzük az üres nappali négy falát, de azt mondtuk: ez még belefér... csak menjünk már.
15 megjegyzés:
Igazából idáig nem értettem, hogy az, hogy a házat nem tudjátok eladni, miért akadályoz abban, hogy költözzetek? Jó, a munkahely, de ha a házat eladjátok, úgy vettem észre, nem számít a munkahely. Most már nagyjából látom az összefüggéseket, bár azt nem pontosan értem, hogy mi lesz, ha nem tudjátok fizetni a részletet. Akkor nullával, vagy esetleg még mínusszal is szálltok ki belőle? Mindenesetre én nagyon drukkolok, hogy megtörténjen a csoda és el tudjátok adni, na meg persze a költözésetekhez is drukkolok. Ja, meg a vizsgáidhoz is :))
De ugye az üres négy fal között net legalább lesz, hogy fenn tudd tartani a blogot? Mert nagyon hiányozna, ha nem lenne!! És ha nem lennél az Olvasóm!!
Köszi Minyonka, ez jól esett!
Ha költözünk, akkor nem tudjuk a részleteket fizetni, mert az ottani fizetésekből az lehetetlen. Igen, így mínusszal szállunk ki belőle. De ha nekem felmondanak a munkahelyemen, ennyi fizetést Bp-en sem kapnék, tehát a kör bezárul... mert ha nem lenne az őrségi ház, akkor mehetnénk a híd alá. Mikor felvettük a hitelt, akkor úgy volt, hogy az első 5 évben, egyenlő részleteket fizetünk (80 ezret havonta). Nos, azóta már másodszor emelték meg és most pont a dupláját fizetjük, pedig még nem telt le az első 5 év. Nem tudunk a bankkal szemben fellépni, mert ők mindig hivatkoznak valamire és megmagyarázzák az emelést. Voltunk már bent, beszéltünk az ügyintézővel. Csak abból a megoldásból jönnénk ki jól anyagilag, ha mi adnánk el a házat. De ez most szinte = a lehetetlennel. Azért köszi a drukkot, lottózom is, hátha arra is jó :-))
Internet az lesz, bár az is megérne egy külön posztot...
No, akkor most már azt a posztot várjuk :))
Jó lenne valami okosat írni! Nézzétek át mégegyszer a közjegyzői okiratot, hátha találtok benne valamit, amire hivatkozva el lehet odázni a végkifejletet. Ha valahol tisztességtelen banki gyakorlatot látsz, azt még a magad javára is fordíthatod :(
Reméljük, hogy megmarad a munkahelyed. Én biztos nem küldenélek el. A jó munkaerőt, aki 12 éve becsülettel teljesít nem szabad elküldeni. Tudom, sajnos a politika nem úgy gondolkozik, ahogy mi...Ha nem így történik az baj és nem csak a Te bajod, hanem egy egész országé. Azonban ha menni kell az biztos hogy nagyon nehéz helyzetet eredményezhet amit talán kívülállóként nem is igazán lehet felfogni. Ismerve Lacát és Téged, - gondolkozásotokat, kitartásotokat, ügyességeteket, találékonyságotokat – bizton tudom remélni, hogy boldogulni fogtok. Arról nem beszélve, hogy a nagy vágy és elhatározás is beteljesedhet. Nagyon drukkolunk, hogy minden jól a lehető legjobban sikerüljön! Üdvözlettel Ferenc
Zsuzsi: ezeket a köröket a közjegyzői okirattal már megfutottuk. Nem tudunk egyetlen sorába sem kapaszkodni, mindent kimagyaráznak, természetesen úgy, hogy a banknak legyen jó. Egyben bízunk még, az a banki kódex, és az, hogy az adósnak marad még ideje saját maga értékesíteni a házát. Még nem vagyunk elkeseredve, "csak" július óta hirdetjük... :-)) még nincs egy éve sem. bízom abban, hogy egyszer csak beindul az ingatlan piac, és valaki beleszeret ebbe a házba vagy lát benne lehetőséget.
Kedves Ferenc!
Hát el sem hiszem.... illetve nem hiszek a szememnek, hogy kommenteltél. Amúgy Istvánként voltál annak idején ide regisztrálva, de ahogy ismerlek, biztosan elvesztetted a jelszót :-))
Köszi a bíztató sorokat! Én azért nagyon remélem, hogy elküldenek, mert akkor ahogyan írtad is, beteljesülhet a nagy vágyunk... de amúgy is költözünk, mindenáron, hisz nekünk ott van dolgunk, ránk ott van szükség és várnak bennünket. Te ezt jól tudod, hiszen ismered a mi körülményeinket, és otthon vagy a környéken, hasonló barátokkal körülvéve, mint mi.
A drukkot köszönjük, a mi helyzetünkben a legjobban akkor sikerülne ez az egész ügy, ha mi tudnánk a házunkat eladni és nem a bank vinné el. A munkahelyem után nem sírok, lesz másik, szebb és jobb helyen.
Látom ismersz... :-))Hát igen nem szokásom kommentelni és a jelszó is elveszett...
Tudom Annamarie! és biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog! Becsüllek benneteket az akaratért ahogy ehhez a dologhoz álltok, ilyen akarat pedig meghozza gyümölcsét.
Az előttem szólók szinte mindent elmondtak, amit mi is gondolunk.
Szurkolunk a mielőbbi ház eladásotokért! A lottózást se adjátok fel.
Hajrá Őrség!
De vártam már ezt a posztot én is, örültem mikor a költözést emlegetted!
Így azért nem hangzik annyira jól mint elsőre... Annyit nézegettem az utóbbi fél évben ingatlanos oldalakat, hogy tudom, nagyon nehéz eladni manapság egy házat, legyen akármilyen jó és olcsó... De azért nagyon szurkolok, hogy felbukkanjon egy vevő és sikerüljön mégis nyélbe ütni a dolgot...
Ha viszont úgy lesz, ahogy írtad, biztos vagyok benn, hogy kárpótolni fog benneteket az őrségi táj és a nyugalom... Akármilyen rossz az anyagi helyzete az embernek, ha megadatik egy ilyen nyugalomsziget, amellett eltörpülhet minden probléma...
Ilyen szakmai tapasztalattal pedig biztos sikerül majd valamilyen munkát találnod, én meg megígérem, hogy ha egyszer lesz hova, akkor Lacával fogjuk a kályhánkat megépíttetni! :)
Szia Annamarie! Hát nem kevés nehézséggel néztek szembe! Sajnos az ingatlanpiac eléggé pang, az építőiparral egyetemben. Ki tudja, meddig még... Szurkolok azért, hogy jól süljenek el a dolgok!
Csibe, Fahéjasalma: köszönöm Nektek is a vígasztaló sorokat! nem vagyunk mi elkeseredve, reméljük, hogy azért sikerül jól kijönni az ügyből. De mivel költözünk, így számunkra mindenképpen pozitív az eredmény.
Nagyon irigyellek,hogy ennyire optimista vagy!Nekem 20 évi munka után mondtak fel.Fél éve keresek de a mi környékünkön semmi munka nincs.40-50 km-es körzetbe...hát inkább azokat veszik fel akik ott laknak a közelben.Nem akarnak fizetni utiköltséget,mert az kb 35-40 ezer plussz havonta a cégnek.Most voltunk pesti barátainknál nemrég és Ők el sem tudják képzelni mi van vidéken(bár én csak baranyáról tudok mesélni).Nálunk csak úgy találsz munkahelyet ha valaki "csinál"Neked!Azért sok szerencsét!
Gabi
Köszi Gabi! Sajnálom, hogy nálatok ilyen a helyzet. Amúgy, tudom, hogy ezzel nem sokra mész, de megnyugtatásul: Pesten sem különb a helyzet: a fiamnak január 1-jén mondtak fel, másfél havi intenzív munkakereséssel talált magának új helyet. Több ismerősöm is van, aki hónapok óta keresgél és nem talál, itt a nagy fővárosban! Pedig én optimistán azt vallom, hogy aki akar dolgozni, az talál magának. Hát lehet, hogy visszakoznom kll és jobban átgondolni... Én bízom magamban, a tudásomban, a rengeteg gyakorlati tapasztalatomban, a sok bizonyítványomban, a szerencsémben és a Jó Istenben... :-)
mi nemrég költöztünk a közelbe, és máris sokkal jobban érzem magam.
a költözést úgy oldotuk meg, hogy minden hétvégi látogatásnál hotzunk pár doboz cuccot, és a végén már elég volt egy utánfutó és egy kisfurgon.
Megjegyzés küldése