Dióhéjban a hétvégéről

A három napos hétvége számunkra csak kettőnek bizonyult - Laca szombaton iskolában volt, és már nem indultunk neki a hosszú útnak. Csak azért nem, mert 4 óra 20 perces menetidővel számolva már igencsak késő este érkeztünk volna meg, amit nyári időszakban még simán bevállalunk, de most még keményen fűteni kell. Így vasárnap hajnalban indultunk és ott tartózkodásunk felért egy egyszerű, sima hétvégével, amikor is egyik nap jövünk, másik nap megyünk. Éppen 0 fok volt a házban, így gyorsan nekiláttunk befűteni. Az 50 centis falak bizony cudarul le tudnak hűlni, így ennek tulajdonítom azt a tényt, hogy hiába egy (gyorsan temperáló) vaskályha, egy teatűzhely és egy kitűnő cserépkályha, este még mindig csak 15 fokig kúszott fel a higany szála, és amíg ott voltunk, nem is lett több, pedig rendesen raktuk a kályhákat.

Leérkeztünkkor nagyobb foltokban volt hó, de látszott, hogy már erősen olvadásnak indult, amely azt eredményezte, hogy megint térdig jártunk a felázott agyagban. Gumicsizma nélkül képtelenség volt közlekedni, az autó úgy-ahogy még csak felment a dombon, de óriási vályút hagyott a sáros agyagban maga után. Ezt legkésőbb ősszel muszáj lesz megcsinálnunk, hozatni kell valamilyen folyami kavicsot, vagy vasúti töltéskövet, és azzal vastagon felszórni az utat. Ugyan még a gazdasági épület pucerájozásából fog az útba kerülni törmelék, tört tégla, tört beton, de az még mindig kevés a boldoguláshoz.

Vasárnap megérkezésünk után Laca ráengedte a vizet a házra, de még előtte egy vizes szakember közreműködésével a vízóra-aknában beszereltek egy leeresztő csapot, így ezek után már csak ezt kell megnyitni, ha valamiért le szeretnénk engedni a házból a vizet. Már most nem engedtük le, hiszen itt a tavasz! Ezen kívül beszereltek még egy kerti csapot is a majdani öntözőcsőnek, amivel a leanderjeimet és a rózsakertemet szeretném majd öntözni.

Délután a Faluházban részt vettünk a március 15-ei ünnepségen, amely igen elnyerte a tetszésemet. A helyi és a közeli falvak általános iskolás, 3-4. osztályos tanulói léptek fel és adtak elő korabeli verseket, történeteket. Ezzel az előadással felléptek még aznap két másik településen, majd másnap is egy helyen. Az iskolások színvonalas műsora után Polgármester úr idézte fel az 1848-49-es őrségi eseményeket. Én igen hasznosnak találtam az újonnan hallott információkat, hiszen a történelemkönyvekben jóformán mindenhol csak a Pest-Buda történései szerepelnek, így az, hogy mi történt akkor vidéken, esetleg csak az ottlakók tudják.

Jó, hogy mégiscsak elvittük magunkkal a gyökeres fenyőnket, mert hétfőn egy tuja és egy kecskerágó bokor társaságában elültetésre kerültek. Már tervezem a virágoskertemet, így húsvétkor, amikor legközelebb ott leszünk, neki is állunk a megvalósításának. Mármint én, mert Laca a gazdasági épületet kezdi rendberakni, előkészíteni a költözés alkalmával kirakni szándékozott bútorok letárolására.

Igen nehezen indultunk el hazafelé, mondhatni, hogy egyikőnknek sem volt kedvére a hazaút. Megfigyeltem, hogy ahogy haladunk előre az időben, ahogy közeledik a költözés ideje, egyre nehezebben indulunk el, és visszafelé az út is valahogy sokkal, de sokkal hosszadalmasabbnak tűnik, mint odafele. Pedig mindig ugyanazon az útvonalon jövünk, illetve megyünk. Hogy ki érti ezt??