Készülődünk...

... a hétvégére. És mily kegyes a sors hozzánk, most nekünk is három napos hétvégénk lesz, ugyanis Lacámnak nem lesz suli szombaton. Apró örömök az életben, de milyen jó is az, hogy mi egyetlen napnak is ennyire tudunk örülni (a férjem szerint én egy papírszalvétának is úgy örülök, míg más pld. egy aranyékszernek). Ugye azt írnom sem kell, hogy szombaton hajnalban indul a mandula Vas megye irányába.

Tervezgettük, hogy mihez is fogunk kezdeni. A múltkori rossz időjárás miatt ezen a hétvégén szeretnénk a gazdasági épület leomlott sarkát visszafalazni, benne a tárolónak szánt helyiséget kitakarítani, előkészíteni, elégetni a kerti hulladékokat, összerendezgetni a kivágott fák rönkjeit (azt fel is kéne hasogatni, de lehet, hogy nem lesz rá már időnk), én kertezni szeretnék, ültetgetni (Adj Uram, Istenem, hogy szép időnk legyen!). Úgy terveztem, hogy kisebb átmérőjű virág "szigeteket" fogok majd képezni, nem lesz nagyobb, egybefüggő virágágyás. A szigeteket fából készült ágyásszegéllyel szándékozom majd körbevenni, az agyagos földet feljavítom virágfölddel, és amit biztosan most ültetni szeretnék, az árvácska, százszorszép, sok és sokszínű rózsa, a többit majd meglátom. Beszereztem nem csekély mennyiségű virágmagot is, úgy hogy vethetek kedvemre. Idehaza balkonládában már veteményeztem magról: jelenleg az oly divatos és egészségesnek tartott rukkolát, tárkonyt, metélőhagymát, bazsalikomot, kaprot, valamint háromféle paradicsomot: normált, sárgát és lucullust. Na mindezek közül egyedül csak a rukkola volt ezidáig kíváncsi a világra, a többi még meg sem mozdult. A zöldfűszereknek lesz egy külön fűszeres-sziget :-)).

Természetesen most is viszünk itthonról kiültetnivalót: a trombitavirágom gyönyörűen áttelelt a spajzban (a varjúk társaságában), és van egy zöldes-kék színű kis tujánk is, valamint tegnapelőtt vettük észre, hogy a rebarbarák is kezdenek kibújni, így őket is kiássuk, és visszük új otthonukba. Én már legszívesebben az összes (nem kevés) leánderemet is levinném és kiültetném, csak hát ők a kedvenc növényeim, és - ha átmenetileg is, de - nehezen válok meg tőlük. Szerintem ők majd megvárják a költözés előtti utolsó pillanatokat - addig is idehaza szépítik a kertet.

A hétvégén biztosan akad idő a baráti kapcsolatok ápolására is, férjem készül a szombati focira én pedig egy kiadós bringázásra.

Már számoljuk az órákat visszafelé...