Kolbászoltunk

Nálunk már hagyománynak is tekinthető, hogy a tél beálltával, általában december elején kolbászt töltünk. Ilyenkor megvesszük a hentesnél az apróra (kétszer)darált kolbászhúst, és otthon saját szánk íze szerint fűszerezzük, bélbe töltjük, majd saját magunk megfüstöljük. Pár karika erejéig a fagyasztóba is jut, sültkolbásznak.

Ez a műveletsor az elmúlt év végén, decemberben meg is történt. Azonban annyira jól sikerült a kolbászunk, hogy mostanra el is fogyott, igaz, hogy általában a fele mennyiség mindig ajándék/kóstoló tárgyát szokta képezni.

A hétvégén szombatra megint elhatároztuk a kolbászkészítésre magunkat, így a szokásoknak megfelelőlen elkészítettük az újabb adag kolbászmennyiséget. Most eltérően az eddigi gyakorlattól, ládába pakoltuk és átvittük a szomszéd városba bérfüstölésre. A füstölés fázisa egy nagyon fontos momentum, hiszen nem mindegy, hogy milyen fával történik a füstölés, oda kell figyelni arra is, hogy hideg füst érje a kolbászokat, hogy ne érjenek össze - ezért forgatni is szükséges őket - és a füstölés ideje is lényeges.

A szomszédunk már le is meózta a kolbászunkat, így szinte biztos vagyok benne, hogy ez az adag is jól sikerült. Különösebb receptje nincsen, csak annyi a titka, hogy nem sajnáljuk ki belőle a fűszereket.