Be voltunk már sózva...

... és nem bírtuk kivárni, amíg eljön a tökfesztiválos hétvége, így az elmúlt szombat-vasárnapunkat 3 hét után ismét Szomorócon töltöttük. Ergo: az idei Tökfesztivál számunkra kimarad. Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet; hiszen mint már 2 poszttal előbb közzétettem a részletes programot, amelyek közül igen csak tudtam volna kedvemre valót válogatni, de mindezt feledteti a viszontlátás öröme. Munkát előre nem terveztünk, hiszen a másfél év alatt rájöttünk, hogy röpke 2 nap alatt nem tudjuk a világot megváltani. A 2 nap is leredukálódik valamelyest, hiszen ha hajnalban el tudunk indulni, akkor is jó esetben fél 9 tájban érkezünk, és bizony számolni kell a legkésőbb vasárnap délután 4-5 óra körüli visszaindulással, hogy még emberi időben hazajussunk. Időben ennyit jelent 320 km.

Egyetlen dolgot azért mégis csak terveztünk, méghozzá a gazdasági épület lebontott tetejének fóliával történő letakarását. Ez közel sem túl nagy munka, így jutott idő másra is: a hálószoba falán volt egy nagy repedés, azt kellett eltüntetni, a főzőkonyha oldalfalát is újra kellett glettelni. A munkákon túlmenően jutott idő kikapcsolódásra is: a barátokkal megbeszéltük az élet komoly (és komolytalan) dolgait, azután egy késő délutáni focimeccs és traccsparti is belefért a szombati napba.

Bár az október elejei időjárás igen kegyes hozzánk, mivel a napközbeni 20-22 fok szinte ajándéknak mondható, de délutánra már kezd hűlni a külső hőmérséklet. Estére a higany szála a hőmérő alsó tartományában látható. A házban stabil 15 fokos hőmérséklet az uralkodó, ami napközben a déli fekvésű nyitott ablakoknak köszönhetően akár 20 fokig is felkúszott, de a délutáni órákban már a házban is kezdett hideg lenni. Így úgy döntöttünk, hogy a falaknak sem árt, ha kicsit befűtűnk. Emlékszem, tavaly ilyenkor már reggeltől-estig fűtöttünk a cserépkályhával, most viszont csak a konyhai teatűzhelyet és a hálószobai vaskályhát gyújtottuk be. A nyitott ajtóknak köszönhetően még a fürdőszobában is kellemes hőmérséklet lett, éjszaka pedig olyannyira meleg volt, hogy aludni alig tudtunk. Persze hozzá vagyunk szokva, hogy idehaza még nyitott ablak mellett alszunk és a hálószobánkban nincsen 17-18 foknál melegebb.

Vasárnap újult erővel Laca nekikezdett a nappali padlójához. Amikor 2008. áprilisában birtokba vettük a házat, akkor konstatáltuk, hogy ebben a helyiségben nem kell padlót cserélni, viszont valami megoldást kell találnunk, hogy a cserépkályha melletti és az ajtó előtti rothadt padlórész kiváltásra kerüljön. Így jutott eszembe az a gondolat, hogy az ajtó előtti 2 nm körüli padlót vágjuk ki, és egy "belépő" gyanánt tegyünk le bontott, csiszolt téglát. Ez amolyan kissé rusztikus hatást is kelt, amely abszolút nem áll messze a ház és a berendezés stílusától, hiszen a téglás megoldás a ház több pontján is "visszaköszön": a konyhában a pult is bontott téglából lett felrakva, a teatűzhely is téglás aljzaton áll, valamint a hálószobai vaskályhánk is téglából épített aljzatot kapott. Miután Laca kivágta az említett részt, feltárult előttünk a padlózat állapota, amelyből megállapítottuk, hogy valóban jó ötlet volt, hogy nem a teljes padló kerül kicserélésre, hiszen láthatóvá vált a padló jó állapota. Ebben a helyiségben ráadásul már sokkal szakszerűbben lett annak idején lerakva, mint anno a hálószobában. Itt a talpfák nem lettek szintig bebetonozva, így maradt légrés a beton aljzat és a hajópadló között, így nem tudott elkorhadni a padlózat. Erről a problémáról már írtam akkor, amikor a hálószoba aljzatát cseréltük. Laca kitermelte a kivágott részen a homokot, majd gondos téglaválogatás után egy híg, cementes mischungba kezdte lerakni a téglákat. Ezek a téglák a gazdasági épület tetejéről lettek lebontva, jó állapotú, "kézi vetésű" téglák, amelyeknek jellemzője, hogy ritkán találni köztük két egyforma méretűt. Természetesen az idő most is rövidnek ígérkezett, így befejezni majd a következő alkalommal tudja. A lerakást követően pedig hátra van még a csiszolása a tégláknak és majdan az egész padlónak is.