2009-08-27

Szabadon, mint a madár

Az előző posztban ígértem, hogy a vasárnap délutáni nem mindennapi meghívásunkról mesélek egy picit.
Közel 2 hónapja él a faluban egy furcsa fiatal pár. Amikor először megláttuk őket, a ruházatukból és kinézetükből ítélve mintha a Hair című film szereplői elevenedtek volna meg; a fiú fején hajpánt szorítja le hosszú haját, a lánynak is hosszú, rasztás haja van, mezétláb járnak-kelnek, s hogy is fejezzem magam ki ahhoz, hogy még véletlenül sem bántsam meg őket: bennem picit ápolatlan hatást keltettek. A faluban lovon közlekedtek, több mindenkivel szóba elegyedtek s falunapkor is jelen voltak: az érdeklődő gyerekeket lovagoltatták. Mint a népmesében, szájról-szájra járt a hír, hogy az erdőben laknak, a patak partján. Számunkra akkor kezdtek szimpatikussá válni, amikor hallottuk, hogy a falunap másnap reggelén a focipályáról összeszedték az összes ott maradt szemetet. Ezt mérlegelvén bizony rájöttünk, hogy vad kinézetük ellenére talán nem is olyan "rossz" emberek.
Vasárnap kora délután még nagyban az ablakfestéssel foglalatoskodtam, amikor látom, hogy az útról a lovas lány felkanyarodik a házhoz. Azért jött, hogy meghívjon bennünket is, mint a falu összes lakóját szerény hajlékukba egy birkapörköltre. Úgy éreztük, hogy illetlenség lenne visszautasítani az invitálást, így ígéretet tettünk, hogy elmegyünk, bár a birkapörköltet nem igazán szeretjük. Viszont ez a meghívás feltétlenül pozitív hozzáállást jelent a részükről, mivel így próbálnak integrálódni a falu társadalmába.
Egy óra elteltével egy üveg jó vörösborral a zsebünkben biciklire pattantunk, és elindultunk a tanulmányi kirándulásra. Az aszfaltos út után elég nehéz terep következett, főleg, hogy előző este a nagy eső feláztatta az agyagos földet, többet toltuk, mint hajtottuk a bicajt, de egyszer csak megleltük táborhelyüket.
Most sajnálom, hogy nem vittem magammal fényképezőgépet: a jurta, amelyben laknak, igen tágas belülről. Praktikusan van kialakítva: fából készült, népi motívumokkal kézzel festett kisebb bútoraik mellett könyvespolc teli könyvvel, íróasztal és egyéb felszerelések vannak. A földön eredetileg állatszőrök lennének, de itt igen magas a talajvíz és az idő is párás, így a szőrök magukba szívták a nedvességet és elkezdtek penészesedni. Télen is itt szándékoznak majd élni, a fiú a jurta közepére egy kemencét fog építeni, amely tökéletesen be fogja fűteni a sátrat. Egész szép állatfarmmal rendelkeznek: 5-6 lovuk van, kb. ugyanennyi mangalicájuk, pár darab kecskéjük, pár darab birkájuk - akik most egy fővel megfogyatkoztak, hiszen a felkínált pörkölt belőle készült. Van kb. 40 db tyúkjuk, 1-1 kutyájuk, cicájuk. Teljes önellátásra rendezkedtek be. Mivel mi voltunk az első vendégeik - bár nem sokáig maradtunk - így tudtunk beszélgetni, kérdezősködni. A fiú már évek óta így él, a lány kb. egy éve, mióta megismerkedtek. Májusban volt a lagzijuk és tökéletesen jól érzik magukat a bőrükben. A patakban fürdenek, ott mosnak. A jurta tetején egy napelemet is láttunk, azzal biztosítanak maguknak némi energiaellátást.
Miután körbetanulmányoztuk környezetüket, életmódjukat, megköszöntük a meghívást. Addigra megérkeztek az első potenciális vendégek, akiknek kosarát elnézvén, nem csak egy fél órára tervezték a látogatásukat. Nekünk viszont végetért e nem mindennapi tanulmányi kirándulás, hiszen készülődni kellett a hazaútra.
S ha már tanulmányi kirándulást emlegettem, akkor bizony részemről van konklúzió is: a szabadság nem az, amikor a korlátaidat megpróbálod ledönteni s emiatt folyton szenvedsz és nehézségekbe, akadályokba ütközöl. Szabadság az, amikor tudod, hol vannak a korlátaid, ezért soha nem ütközöl beléjük.

12 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

És akkor még vannak, akik minket neveznek "nem normálisnak"! Minket, akik csak annyit teszünk, hogy elhagyjuk a büdös, zajos várost a csendes, tiszta nyugodt faluért, de ott mégiscsak élvezzük a civilizációt! Nagyon csodálom az ilyen természetközeli embereket, de nem tudom elképzelni, hogy követném a mintájukat.

Annamarie írta...

Minyonka, a tömegnyomortól, ami mostanában Pestet jellemzi, már ma reggel is rosszul voltam... egyenesen szörnyű és utálom ezt az egészet...

Én sem tudom magamról elképzelni, hogy tudnék így élni, leginkább a tisztálkodás "hiányossága" és hasonló tényezők, amelyek zavarnának. Nekem ezek a korlátjaim :-) de nekik ez életcéljuk, ahogy láttam. Az ősi magyarok nomád életét élik, s ha nekik jól esik, vagy boldogok így, hát legyenek továbbra is.

Unknown írta...

Szia Annamarie!
Tegnap olvastam, hogy az indiánok ezt a víz problémát hogyan oldják meg: több arasz kavics (sóder réteg) aztán döngölt agyag és alul ismét kavics, így a nagy esőzések idején is száraz a sátor. Ja, megtaláltam a belépőkódot… :-)
Üdvözlettel
Ferenc
(látod csináltam gmail címet, hogy írni tudjak....)

Annamarie írta...

Szia Feri!
na végre már... vártam a jelentkezésedet. Akkor Felsőszölnök is tovább olvasható, ugye?
Nektek is látnotok kellett volna ezt a jurtát. Na sebaj, majd legközelebb.
Amúgy ők is meg akarják oldani valahogy ezt a vizes problémát.

Vályogvető írta...

Szia Annamarie!
Nagyon megfogott ennek a párnak a története, bár én is osztom a véleményeteket. Azért ez mégis csak a XXI. század...
Kérdezted az előző bejegyzésednél, hogy alakul-e a házunk. Csináltam név és szöveg nélkül egy új képes naplót: a http://valyoghaz.blogspot.com/ címen, tisztelettel várlak.

Vállalkozásom megszűnt írta...

Bátor fiatalok, vajon meddig bírják? Tetszik a kezdeményezés, holnap én is jurtába költözöm.
Egy biztos, elmaradnak a havi számlák. Egészséges élet sok mozgással.
A vályogvetőnek gratulálok az oldalához, őszintén mondom rendkívül ügyesek és hangulatos házikót csinálnak!

Kata írta...

Szia:)
Nekem is volt szerencsém járni a Fruzsiéknál és nagyon élveztem,picit irigykedtem is a gondtalanságukon.A lányaim egész nyaralásunk alatt ott voltak.Segítettek nekik az állatok körül és bizony szépen megtanultak lovagolni(már amennyire lehet 2 hét alatt).

Annamarie írta...

Kata, üdv Neked itt is! Átköltöztem, de látom, hogy észrevetted :-))

Igen, a gondtalanságuk picit irigylésreméltó, de az elkövetkező őszi-téli időszak kemény lesz! Bízom benne, hogy sikeresen átvészelik.

Mikor jöttök legközelebb????

Kata írta...

Szia:))
Szeptember 10-én lesz a házassági évfordulónk és ezt megünnepelni megyünk le 11-én:)).Előfordulhat, hogy néha-néha még le kell mennünk,mert lassan, de halad a telek, út, villany intézése.De októberben a tökfesztiválon biza ott leszek!!!!!!

Annamarie írta...

Kata, mi is leszünk a szeptember 12-i hétvégén! Nekünk szeptember 16-án lesz a házassági évfordulónk, és mivel az hét közepére esik, így előre ünneplünk :-) Benézhetnétek majd hozzánk.

Kata írta...

Köszönöm a meghívást,szerintem élünk vele.Amúgy is kiváncsi vagyok, hogyan haladtatok a felújítással:)).Ünnepelhetünk együtt:)

Palócprovence írta...

Sokféle életforma van, mindenkinek a neki megfelelőt kell(ene) megtalálnia. Személy szerint nem vágyódnék így élni, de megértem őket.