Szabadon, mint a madár

Az előző posztban ígértem, hogy a vasárnap délutáni nem mindennapi meghívásunkról mesélek egy picit.

Közel 2 hónapja él a faluban egy furcsa fiatal pár. Amikor először megláttuk őket, a ruházatukból és kinézetükből ítélve mintha a Hair című film szereplői elevenedtek volna meg; a fiú fején hajpánt szorítja le hosszú haját, a lánynak is hosszú, rasztás haja van, mezétláb járnak-kelnek, s hogy is fejezzem magam ki ahhoz, hogy még véletlenül sem bántsam meg őket: bennem picit ápolatlan hatást keltettek. A faluban lovon közlekedtek, több mindenkivel szóba elegyedtek s falunapkor is jelen voltak: az érdeklődő gyerekeket lovagoltatták. Mint a népmesében, szájról-szájra járt a hír, hogy az erdőben laknak, a patak partján. Számunkra akkor kezdtek szimpatikussá válni, amikor hallottuk, hogy a falunap másnap reggelén a focipályáról összeszedték az összes ott maradt szemetet. Ezt mérlegelvén bizony rájöttünk, hogy vad kinézetük ellenére talán nem is olyan "rossz" emberek.

Vasárnap kora délután még nagyban az ablakfestéssel foglalatoskodtam, amikor látom, hogy az útról a lovas lány felkanyarodik a házhoz. Azért jött, hogy meghívjon bennünket is, mint a falu összes lakóját szerény hajlékukba egy birkapörköltre. Úgy éreztük, hogy illetlenség lenne visszautasítani az invitálást, így ígéretet tettünk, hogy elmegyünk, bár a birkapörköltet nem igazán szeretjük. Viszont ez a meghívás feltétlenül pozitív hozzáállást jelent a részükről, mivel így próbálnak integrálódni a falu társadalmába.

Egy óra elteltével egy üveg jó vörösborral a zsebünkben biciklire pattantunk, és elindultunk a tanulmányi kirándulásra. Az aszfaltos út után elég nehéz terep következett, főleg, hogy előző este a nagy eső feláztatta az agyagos földet, többet toltuk, mint hajtottuk a bicajt, de egyszer csak megleltük táborhelyüket.

Most sajnálom, hogy nem vittem magammal fényképezőgépet: a jurta, amelyben laknak, igen tágas belülről. Praktikusan van kialakítva: fából készült, népi motívumokkal kézzel festett kisebb bútoraik mellett könyvespolc teli könyvvel, íróasztal és egyéb felszerelések vannak. A földön eredetileg állatszőrök lennének, de itt igen magas a talajvíz és az idő is párás, így a szőrök magukba szívták a nedvességet és elkezdtek penészesedni. Télen is itt szándékoznak majd élni, a fiú a jurta közepére egy kemencét fog építeni, amely tökéletesen be fogja fűteni a sátrat. Egész szép állatfarmmal rendelkeznek: 5-6 lovuk van, kb. ugyanennyi mangalicájuk, pár darab kecskéjük, pár darab birkájuk - akik most egy fővel megfogyatkoztak, hiszen a felkínált pörkölt belőle készült. Van kb. 40 db tyúkjuk, 1-1 kutyájuk, cicájuk. Teljes önellátásra rendezkedtek be. Mivel mi voltunk az első vendégeik - bár nem sokáig maradtunk - így tudtunk beszélgetni, kérdezősködni. A fiú már évek óta így él, a lány kb. egy éve, mióta megismerkedtek. Májusban volt a lagzijuk és tökéletesen jól érzik magukat a bőrükben. A patakban fürdenek, ott mosnak. A jurta tetején egy napelemet is láttunk, azzal biztosítanak maguknak némi energiaellátást.

Miután körbetanulmányoztuk környezetüket, életmódjukat, megköszöntük a meghívást. Addigra megérkeztek az első potenciális vendégek, akiknek kosarát elnézvén, nem csak egy fél órára tervezték a látogatásukat. Nekünk viszont végetért e nem mindennapi tanulmányi kirándulás, hiszen készülődni kellett a hazaútra.

S ha már tanulmányi kirándulást emlegettem, akkor bizony részemről van konklúzió is: a szabadság nem az, amikor a korlátaidat megpróbálod ledönteni s emiatt folyton szenvedsz és nehézségekbe, akadályokba ütközöl. Szabadság az, amikor tudod, hol vannak a korlátaid, ezért soha nem ütközöl beléjük.