A magnóliák másodvirágzása

No, ilyet sem láttam még! Két magnóliafám van, egész picinek vettük őket még talán 2009-ben. Az igazság az, hogy még amikor megvettük a házat és kezdtünk idejárogatni, Zalalövő környékén majdnem minden második háznál hatalmas magnóliafák díszítették a kerteket. Szépséges virágkoronájukkal egészen megbabonáztak és természetesen első dolgom volt magunknak is beszerezni. Nem voltam benne biztos, hogy jó helyre ültettük őket akkoriban, de hát azóta sok idő eltelt és bizony vagyok úgy más bokrokkal, tujákkal is, hogy jobb lenne nekik más helyet keresni a kertben. Viszont a magnóliáim igen csak növekedésnek indultak, így hagytam őket eredeti helyükön. Minden tavasszal, úgy március körül hozzák virágaikat, az idén csak úgy ontották! És láss csodát, mert kb. egy hónapja ugyancsak virágzásnak indultak és máig van rajtuk virág!

Változó létszám

Állatfarmunk tekintetében változó tendenciájú  létszámról adhatok hírt, hol több, hol kevesebb jószág színesíti mindennapjainkat. Mostanában több állatka költözött hozzánk. Felsőszenterzsébetről érkezett Jenci, a vietnámi csüngőhasú kanmalac.

Felsőszenterzsébeten működik az Ózon Biofarm, gyönyörű környezetben és sok-sok állattal. Annyi csüngőhasú malackájuk van, hogy számát sem ismerik. A malacok szabadon vannak tartva, jó része az erdőben él, csak néha jönnek elő etetésre. Érdemes odalátogatni és megnézni az állatállományt, mert a malacokon kívül kecskék és nyulak is vannak. Jencit abból a célból vásároltuk, hogy az anyamalacunknak megfelelő párja legyen majd, ugyanis a két nálunk lévő kanmalac még babamalac korukban herélve lettek, így ők levágásra ítéltettek. A másik anyamalacot pedig továbbadtuk az egyik szomoróci szomszédunknak. 

A kecskéknél is történtek változások: az idei kis bakoktól igyekeztünk szabadulni (elajándékoztuk őket a faluba), viszont Szalafőről kaptunk egy egy éves, pici fülű, hosszú szőrű, igen impozáns külsejű bakkecskét (ő Gedeon), valamint egy egy éves fejős anyakecskét, Fruzsit.

Pont ma hoztuk ugyancsak Szalafőről (de nem ugyanarról a helyről) egy idei kis gödölyét Tincsőt, aki a hófehér vonalat erősíti.

Sajnos elhullás is volt, a férjem szavaival élve: "ott ahol élet van, halál is" - sajnáltam a kis kecskét, hiszen amikor született, nagyon erősnek látszott, aztán egyik napról a másikra elpusztult. 

Birkáink száma is nőtt: Béla és Gombóc mellé Rumból hoztunk két rackajuhot Kellyt és Mollyt. 

Most már csak Bélának kéne ügyeskednie - 3 nője is lett hirtelen -, hogy karácsonyra kis bárányunk szülessen.

Nyusziaink is megsokasodtak: 2 anyanyulunk mellé kaptunk Öriszentpéterről 3 nyúlfit, amelyikből egyik rögtön szerelembe is esett a mi Lepkénkkel, így most kisnyulaink is vannak, de hogy mennyi, azt még nem tudjuk.

Galambjaink már csak heten vannak (1 elment és nem jött vissza, 2 elpusztult).

Baromfiudvarunkat sem kímélte a változás: 2 kakastól meg kellett válnunk, őket levágtuk. Keltettünk 8 libát és 1 futókacsát, amelyből 4+2-öt elajándékoztunk, két kislibánk és a futókacsa pedig gyönyörűen szocializálódott a baromfiudvarba. Keltettünk még csibéket is, amiből 4 db-ot elajándékoztunk, a többi 8 pedig külön ketrecben várja, hogy végre ők is teljes értékű lakói legyenek a baromfiudvarnak. Kaptunk Farkasfáról egy gyöngykakast (fiú létére Gyöngyike), szeretnénk mellé legalább egy gyöngytyúkot is majd beszerezni. 

Külön ólban várja a cseperedést  2 db pulykacsemete, akiket úgy kaptunk ajándékba, illetve cserébe a libákért és a pipikért. Tegnap a faluból kaptunk egy libát és egy pecsenyekacsát, akik nagyon könnyen összeszoktak a többiekkel.

Az öt cicám közül egy, a Kormi Húsvét óta nem jött haza, gyanítom, hogy már nem is fog :-(  őt nagyon sajnálom, 6 éves, jó cicám volt. Megint csak a férjemet tudom idézni: "A macska fogyóeszköz".

Na de ezt leszámítva jó sokan vagyunk :-)

Kertem egy szeglete

A futórózsáim: sárga, hófehér és rózsaszín

Akkorák a virágok, hogy alig bírja el a növény szára

Kedves kis futó kaspóban.

A petúnia is örök sláger nálam.

A vadrózsa bokor teret hódított.
Kicsit muszáj lesz vagy összekötni, vagy lemetszeni.

A kerti kiülőnk "ablaka". A kiülő teljesen megújult.

Mire jó egy már használaton kívüli kerámia edény?

A mediterrán gyöngyszem: az örök kedvenc bougainvillea. 

Csíkos petúnia

A kerti kiülőnk egyik oldala.
Ha majd teljesen kész, akkor lesz róla egy "ilyen volt-ilyen lett" bejegyzés.

Egy hét egyedül

Szerencsére már eltelt. Laca egy kemenceépítés miatt utazott el Cserépváraljára, az ország másik szegletébe, így egyedülálló lettem egy egész hétre. Hát meg kell hogy állapítsam, akármilyen kicsi is a mi gazdaságunk, ezt nem egyedülálló nőnek találták ki, főleg úgy, hogy mellette főállásban dolgozik is az emberlánya. Az előre lekaszált füvet a kecskék alig 3 nap alatt felzabálták, hiába gondoltam úgy, hogy majd beosztással élünk. Kénytelen voltam a szomszédhoz fordulni segítségért, mert én magam sajnos a benzines fűkasza berántására is képtelen vagyok. De úgy ahogy autót vezetni kitűnően megtanultam, ezt is meg fogom tanulni, hogy ilyen alkalmakkor ne kelljen máshoz fordulnom segítségért. Végül is túlvészeltük a Laca nélküli hetet, de nagyon vártam már, hogy hazajöjjön. Még szerencse, hogy jó idő volt, és a kecskék tudtak kint legelni. Megértem én, hogy muszáj dolgozni és pénzt keresni, és azt is, hogy sajnos itt a környékben nem adódik neki munkalehetőség, illetve csak nagyon elvétve. Ugyanis ő hiába kitűnő cserépkályha- és kemenceépítő szakember, ha itt a környékben  az összes cserépkályhás munkát elviszi előle egy kéményseprő végzettségű "szaki", a kemencékhez meg kőművest hívnak. Hiába no, ezek az emberek itt születtek, mindenki ismeri őket, a munkájuk ugyan fabatkát sem ér, de mi akkor is "gyüttmentek" vagyunk és maradunk életünk végezetéig, egy gyüttment pedig nem érthet semmihez sem. Így meg kell ragadni a lehetőséget, ahová hívják, oda mennie kell. (Bocsánat a kifakadásért, de az igazságtalanságot nagyon nehezen viselem.)

Itt a legújabb műremek, ez egy igazi alkotás lett.
Érdekessége, hogy a sparhelt füstjárata be van építve a kemence kéményébe.

Mindeközben kikeltek a kislibáink is, úgy hogy nem volt elég a 17 kecske, 2 bárány, 4 malac, 3 kutya, 5 macska, 10 galamb, 2 nyúl, kacsák-libák-tyúkok körüli tennivalók, a 8 kislibát és az egyetlen indiai futókacsát is el kellett látni.

Az a kis fekete a "kakukktojás": az egyedüli futókacsa

A liba-pesztrálásban Jenny is segített

Most már a rendes megszokott kerékvágásban zajlik az élet, csak az időjárás az, ami nem az ilyenkor megszokott. Őrült szél és szakadatlanul zuhogó eső keseríti mindennapjainkat, de bizakodunk, mert a jövő hétre már nyarat jósolnak! Közben elkészült az idei első sajtunk, 100% kecstejből  római köményes és zöld borsos ízesítéssel:

 

A hétvégén 3 új lakója lesz állatfarmunknak: nyuszik érkeznek hozzánk!

Kukucs!

Hú, de régen jártam erre, és milyen sok minden történt ez alatt az egy hónap alatt!

Először is nagyon kevés az időm a blogírásra, (a blog olvasásra is) azért is hanyagoltam el kissé az utóbbi időben. Megpróbálom összeszedni a gondolataimat és papírra (képernyőre) vetni, remélem sikerül mindenről hírt adnom.

A fürdőszoba-projekt egyelőre szünetel, bár sikerült kedves ismerőseink révén (pesti illetőségűek, de itt van házuk) egy olyan tükörhöz jutnom, mint amilyet eredetileg terveztem (nagy nagy KÖSZÖNET érte itt is!) és az általam kinézett halogén lámpa is felszerelésre került. Hátra van még a fürdőszobai felújításból a boyler-csere és ezzel együtt a födém lambériázása. Ez némi anyagi ráfordítást igényel, arra várunk őrségiesen szólva, hogy "fölpénzüljünk" :-) De amúgy használjuk a kádat és minden alkalommal megállapítom, hogy bizony milyen jó döntés volt részünkről, hogy átépítettük a fürdőszobát.

Március közepén négy napig Balatongyörökön voltam, kormánytisztviselők részére szervezett kompetencia fejlesztési tréningen. Hát, no comment... én nagyon-nagyon utálom az ilyeneket és azt a legjobban, hogy távol kellett lennem a férjemtől és az állataimtól. De túléltük mindannyian! A Balaton pedig csodás volt.

Tavaly amilyen későn veteményeztünk, az idén annyira korán. Laci a kis traki-makija után szerkesztett egy nagyon jó kis ekét, amivel felszántotta a kertünket. Utána megboronáltuk, majd megrobiztuk és kezdődött az ágyás készítés és veteményezés. Vöröshagyma, fokhagyma, saláta voltak az első lakók a veteményben, majd később retek, borsó, cékla, petrezselyem, sárgarépa, bab, kukorica, mák, padlizsán, spenót és kapor magok lettek elvetve. Várakozó állásponton vagyok még a tökkel, cukkinival, patisszonnal, uborkával - egyelőre várom a melegebb időt. Ja és persze a krumplival is hasonlóképpen vagyok. A paradicsom és paprika palánták beszerzésével pedig szigorúan megvárom a május közepi fagyosszenteket, mert az eddig minden évben igen sok csúfságot művelt a kertben. Nagyon sok egynyári virágmag is került elvetésre -persze nem a veteményeskertbe-, kíváncsi leszek, hogy mi kel ki belőlük, főleg úgy, hogy a tyúkjaim szorgalmasan kikapirgálják őket. 

Március közepétől annyira finom meleg idők voltak már, hogy a fűtéssel is tudtunk spórolni. Volt, hogy napokig nem kellett begyújtanunk, most bezzeg nem győzünk fűteni, nagyon hideg van. 

A keltetőben  9 libatojás és valamennyi kacsatojás várja a kikelés napját. A tyúkjaink szorgalmasan tojnak, napi 3-4 tojással örvendeztetnek meg bennünket. A galambjaink is tojásokon ülnek, sőt az egyik pár már ki is keltett egyet - szegény galambocskám igen rút ilyen pici korában, reméljük, hogy felnőtt galambként annál szebb lesz.

A kecskéink jól vannak, az 5 picink szépen fejlődik, viszont ennek ára van: még nem tudunk fejni, így sajt sincs. A baromfiaknál  történt némi szelekció: az 5 kakasból 1 sajnos kint maradt éjszakára, ennek eredményeképp másnap reggel sehol sem találtuk, a 4-ből 2 kakas ment a levesbe szó szerint: nagykanizsai barátunk segédletével  levágásra kerültek és leves csak Húsvétkor lesz belőlük, de már a fagyasztóládában csücsülnek.

Az udvaron is megkezdődtek az építési-felújítási munkák: Laca az udvari kiülőnket újítja fel, egy sokkal szebb, kulturáltabb külsőt fog kapni, beépített ablakokkal, szélezetlen deszka borítással. Ha elkészül, akkor mutatok róla képet is. Aztán megint jó nagy fába vágtuk a fejszénket: hirtelen elegünk lett abból a nyitott porta jellegből, idegesít, hogy nincs kerítés, bárki, bármikor bejöhet, behajthat kocsival, a mi feljárónkon fordulnak meg, sokszor éjjel arra ébredek, hogy a falon látom az autó fényszóróját (pedig 70 méter a ház az úttól). Na meg a kutyák végett is, nem szeretem, hogy futkoznak ide-oda, esetleg az útra a kocsik elé. Így aztán arra az elhatározásra jutottunk, hogy bekerítjük a portánkat, méghozzá amolyan ranch-jellegű kerítéssel. El is kezdtük csinálni, jól is mutat, tetszik. Képeket legközelebb fogok hozni. És kiásattuk munkagéppel a tókánkat, most már csak víz kéne bele :-)

Hát talán ennyi volt az elmúlt egy hónap, amíg nem voltam. 

Kecskelegeltetés

Újabb kisgidák

születtek ma reggel. Picur adott életet 2 kis csöppségnek, az ivararány teljesen kiegyenlített, 1 fiú és 1 lányka. Ők az előző 2 gidához képest erősebbek, fejlettebbek, Picur pedig már gyakorlott, tapasztalt anyaként gondozza őket. 

Ő az egy hete született Jázmin. A ma született picik majdnem akkorák, mint ő egy hetesen.

A "gyermekágyas" kecskéink külön-külön vannak boxokba elszállásolva, a többiek pedig együtt a nagy placcon: