Virágzik a szilvafa

Amíg a többi fán éppen csak a rügy látszik, addig az öreg szilvafánk már teljes pompájában virágzik. Ahogy virágba borult, ellepték a méhek, és a környékét belengi a finom virágillat.

Végre megérkezett a tavasz, amolyan

rügyfakasztós

virágbontó

igazi kocsimosós

jó idő. Ilyenkor szinte reggeltől-estig a kertben töltjük a napunkat, amennyi munka van, nem igazán lehet unatkozni. Már alig várom, hogy a virágosládákat teleültethessem muskátlival, petúniával.

Kedves párom legutóbbi munkálkodása a barátainktól kapott kerti lámpák felállítása és bekötése. A négy darab lámpa esténként feldobja a portánk hangulatát, s mellette igen hasznos is. Mivel nem új darabok, így majd egy festés rájuk fér.

Tavaszi terveink I. - kert és vetemény

Húhh, annyi tervünk van, azt sem tudom, hol kezdjem... a lényeg, hogy elég lesz megvalósítani. Ha tavasz, akkor elsősorban a jó idő és a kert jut az eszembe. Még az ősszel felszántattunk cirka 200 négyzetméter füves területet, azzal a szándékkal, hogy az idén egy picit többet szeretnénk veteményezni. Ezen terület elboronálása az elmúlt hosszú hétvégén bekövetkezett, és bár a viharos erősségű szélben nem sok kedvem volt kint lenni, azért eldugtam az összes dughagymát és fokhagymát, elvetettem egy fél sor salátát és egy fél sor borsót is. Szándékunkban áll még a napokban sárgarépát, petrezselymet, zellert, kaprot és retket is vetni, a többi zöldségféle vár még a jobb időkre. Természetesen szeretnénk még paprikát, paradicsomot, krumplit, babot, káposztát, uborkát, tököt, egy kevés kukoricát, néhány szem napraforgót vetni, valamint kerekrépát és takarmányrépát is. Vettem lucernamagot is, na annak már végképp nem jut hely, azt hiszem felül kell bírálnunk az elképzeléseinket, illetve egy megfelelő helyet találni a lucernamagnak. (A takarmányrépa- és a lucernamag kifejezetten a jószágok miatt került megvásárlásra.)

Kedves párom a hétvégén összeácsolt nekem egy 120 cm*110 cm-es keretet, majd ezt kifejezetten napos helyre tettem. Ebbe a keretbe jó termőföldet és a kecskék trágyáját összekevertem, mindezek után vetettem bele 2 csomag fűszerpaprika- és 2 csomag paradicsommagot. Jól beöntöztem, majd az egész tetejére fóliát borítottunk. Kíváncsian várjuk, hogy a mini palántázó fóliasátor alatt mikor kezdenek kibújni a kis növénykék. Megjegyzem, hogy a szobai ablakban mindkét virágládában a csípős paprika és pepperoni magok már több centisek, de nincsen helyem több virágládának, így kénytelenek voltunk más megoldást választani. Az lenne az igazi, ha sikerülnének a palánták, és nem kellene több ezer forintot paprika és paradicsompalántákra költeni. Elég lesz a muskátlikat, petúniákat és az árvácskákat megvenni.

A portánk körül nincsen kerítés, viszont ezt a veteményest körbe kell kertelni egyrészt a vadak látogatása miatt, másrészt a saját baromfiállományunk végett, ugyanis amikor itthon vagyunk, akkor szabadjára van az összes szárnyas jószág engedve, és félő, hogy a friss hajtásokat egyből lecsipkednék. Így is egy-két krókuszom bánja a szárnyasok nagy szabadságát.

A tavalyi pici veteményesünk területét bevetettem fűmaggal (jaj de jó lenne egy kiadós eső!), szórok el még a tollborzfűmag mellett egy-két fajta virágmagot is (estike, fátyolvirág), vettem kardvirághagymákat is, mert úgy terveztem, hogy közvetlen a ház előtt csak virágok és a zöld gyep legyen, na meg persze a tóka (pici tó), amelyet a férjem még az ősszel kezdett el kiásni, de még folytatnia kell. Egyrészt még nagyobb területet szeretnénk tókának, hiszen a kacsák és a libák előszeretettel használják, másrészt jó lenne mélyíteni, hogy lehessen bele áttelelő aranyhalat tenyészteni. A hétvégén felkerültek a pincéből az átteleltetett leánderek, az agavék, a görögországi medvetalp kaktusz, valamint kikerült az előszobából a féltve őrzött bougenvillea (murvafürt) is, ami egyelőre sajnos nem adja jelét annak, hogy sikerült a telet megúsznia. Egy hónap múlva a lakásból is kikerülnek a yukka és a datolyapálmák, így lesz teljes a „mediterrán” kert.

Az első nap

Megállapítottuk, hogy a két kisgida közül az egyik bak, a másik nőstény, azaz gödölye. Rögtön nevet is kaptak: mivel a kis bak feje tetején van egy hófehér, majdnem csillag formájú szőrpamacs, így ő Csillag lett (első két fotón), a gödölyénk pedig Barka, méghozzá azért, mert neki is a feje búbján a szőr, valamint a fülecskéi színe leginkább egy barkát juttat az eszembe (3. és 4. fotók).

Az első nap kiengedtük őket a karám elkerített részébe, ahol mamájukkal együtt élvezhették a napsütést.

Csendélet: nem csak a picik, de a nagyok is sütkéreztek, pihentek.

Tavaszi terveink közül az egyik az volt, hogy a karámot jócskán megnagyobbítjuk, hogy a kecskék minél kényelmesebben elférjenek. Erre ezen a hétvégén is sor került.

Megszülettek!

Mici ma délután világra hozta két kis gidáját. Az első fotók még nem a legjobbak, de mivel a kisgidák kb. egyórásak lehetnek, így nem akartuk őket bolygatni.

A kisgidák életében az első napok nagyon fontosak, reméljük, hogy a tejecskét is megtalálják. Micinek megemeltük az abrak-adagját, amíg szoptat, addig lényeges, hogy többet kapjon, mint a többiek. Pár nap múlva jelentkezem további fotókkal, remélhetőleg már jobb minőségűekkel.

Újabb jószágok

Ma megérkezett hozzánk a hatodik kecske, méghozzá ugyancsak Zalaboldogfáról, ahonnan az előzőt is hoztuk. Finci annyira bájos, kezes, kedves jószág, hogy eldöntöttük, hogyha még meg van az a fehér kecskelány, akivel a zalaboldogfai kétnégyzetméterét megosztotta, akkor őt is elhozzuk. Így történt az, hogy Laca felhívta a tulajdonosokat és rákérdezett a másik kecske meglétére és mi örömmel nyugtáztuk, hogy ő is a miénk lesz. Ma el is autóztunk érte, így Pici már a mai nap nagy részét ismerkedéssel töltötte. Kíváncsi voltam, hogy vajon a két kecske három hét elteltével megismeri-e egymást, és azt véltük felfedezni, hogy igen! Pici is másfél év körüli, hófehér szőrű kecske, akinek egyszer már volt gidája, így reménykedünk abban, hogy az eddigiektől eltérő táplálás után talán neki is visszajön a teje, mint Fincinek. Az előző tulajék azt mondták, hogy Pici sokkal kezesebb, mint Finci, és valóban ez a nap folyamán beigazolódni látszik.

A mai napon nem csak egy kecskével lettünk többen, hanem a baromfiudvarunk is két libával gyarapodott. Holnap viszont valami megoldást kell találnunk, ugyanis a libák valamiért nem szívelik a tyúkokat, Kukuval meg már az egyik össze is verekedett. Biztos, hogy még szokniuk kell egymást, de addig is a baromfiudvarnak egy részét le kell választani a libáknak.

Szezonnyitó kenyerünk

Már nagyon várjuk a tavaszt, függetlenül attól, hogy az idén hóból sem volt sok. Tegnap a kiülő oszlopára felszegezett hőmérő 22 C-ot mutatott, így nagy erőkkel nekiestünk a kertnek. Túl sok mindent nem csináltunk, csak próbáltuk rendezgetni, szemetet, téglákat összeszedni, a letört gallyakat, ágakat, faleveleket elégetni, s közben tervezgettük, hogy mit és hogyan fogunk csinálni, ha végre már az időjárás is engedni fogja. Többek között azt is elterveztük, hogy ha már ilyen csodás az idő, másnap a kemencében kenyeret sütünk.

Ez meg is történt, ugyan mára már nem annyira mondhatom szépnek az időt, hiszen Laca szakadó esőben vetette be a kemencébe a kenyereket. Igaz, mire megsült, akkor már újra sütött a nap...

Azt hiszem, hűek maradunk mindenképpen azon elképzelésünkhöz, hogy a kenyeret ezek után is magunk sütjük, hiszen egész télen boltit ettünk, és abból már jócskán elegünk van. Az itthon sütött kenyérnek teljesen más az íze, állaga. Míg a bolti harmadnap már ehetetlen, addig az itthonit egy hetesen is szívesen fogyasztjuk.

Az első lépések...

Finci jóvoltából tejhozamunk igencsak megnövekedett, így neki kezdhetünk a sajtkészítés művészetének gyakorlásához. Először a saját fejésű kecsketejünket próbálta Lacám feldolgozni, és mondhatom, hogy sikerrel. Az interneten néztünk utána mindenféle praktikáknak, kiválasztottuk a legegyszerűbb receptúrát, és annak alapján elkészítettük az első saját kecskesajtunkat (nem az oltóanyagosat - bár azt is ki fogjuk próbálni!). Fotót sajnos csak részben tudok róla mutatni, ugyanis a hozzánk betérő szombathelyi barátainkkal együtt kóstoltuk meg, amely azt eredményezte, hogy csak egy igen kicsi darab maradt belőle (az a nagyon pici darab látszik az alábbi fotón, az, amely nem zöldfűszeres, a kép bal oldalán).

A "puding próbája az evés" - szól a mondás, és ha ezt vesszük alapul, akkor az első próba nagyon jól sikeredett.

Ahogy szétolvadt a kecskesajt a számban, az íze különösen szép emlékeket idézett fel bennem. Görögország-imádó lévén legutoljára ott éreztem ezt az ízt, egyrészt a görögsalátán lévő fetasajtnak volt nagyon hasonló zamata, másrészt pedig annak a házi készítésű sajtnak, amelyet akkor kóstoltunk, amikor még nagyon sok évvel ezelőtt, talán a második görögországi nyaralásunkkor befizettünk egy öszvér-túrára, és a vezetőnk, Krisztos kínált meg bennünket belőle.

A kecskesajt sikerén felbúzdulva a szomszédból hoztunk 4 liter frissen fejt tehéntejet, amelyet Laca hasonlóképpen dolgozott fel, csak ebbe ízesítésképpen zellert kevertünk. Mondhatom, hogy úgy állagra, mint ízre világbajnok lett!

Összegzésképpen elmondhatom, hogy a próba nagyon jól sikerült, a kemencés kenyér után sajtot is fogunk rendszeresen készíteni. Aki betér hozzánk, az mindkettőből kaphat kóstolót is!