Vége a vizsgaidőszaknak!

Hipp-hipp hurrá, végre ezt is megértem! Tegnapi nappal vége lett a vizsgaidőszakomnak, ugyanis (belső)ellenőrzés tantárgyból sikeres szóbeli vizsgát tettem. Az írásbelim 91%-os, a tegnapi szóbelim súlyozott átlaga 89%-os lett. Egyetlen egy felhő van csak az égen: az a fránya számvitel, amelyből írásban majd október 25-én kell számot adnom, szóbelizni meg valamikor decemberben. Remélem a mérlegképes könyvelői bizonyítványomat már a karácsonyfa alá tehetem. Viszont egyetlen ellenségemnek sem kívánom ezt a szakmát, ezeket a tanulmányokat, ezekkel a vizsgákkal. És most megfogadtam (már sokadjára, de eddig nem sikerült betartanom): ha ezzel végzek, akkor soha többet iskolapad! Nesze neked permanens tanulás, én ha nem is életem végéig, de jócskán koptattam a különböző iskolapadokat, most viszont befejeztem.

A legjobb az egészben a tanulmányi szabi volt, hiszen a legmelegebb hetet töltöttem  itthon az állataimmal, virágaimmal és nem utolsó sorban a tételeimmel.

Most kezdtek el virágozni a kardvirágok, kedvencem a halványlila, és már mellette a halványsárga is kinyílt.

Kert fotók

A kedvenc leánderem

Ő sárgában pompázik

Ezt a virágot az őrségi vásárban vettem,
vajon ki tudja, hogy mi a neve? (pozsgás növény)

A tóka melletti sziklakert-féleség

Az idén tavasszal ültettük ezt a kis almafát, már van rajt' gyümölcs

A bambuszt is idén tavasszal ültettük

Az E-On oszlopa csak rontja a képet

Minden csupa zöld :-)

A veteményesünk: fent a káposzta, karalábé, cékla, hagyma stb.,

 az alsó képen a krumpli

A kert sarkában a kukorica

A kedvenc helyem a kemence környéke,

s mellette a kiülő

Ha nagyon süt a nap, leengedem a bambuszrolókat

A télen elfagyott a fügénk, de már újra hajt

Jelentkezem...

Jelentem, még élek... jó rég nem írtam már, de ennek az az oka, hogy vizsgaidőszakom van, és nem igen érek rá most blogot írni, de leginkább arra nem, hogy a mobilinternettel hosszú perceket várjak, amíg egy oldal betöltődik (az e-mailjeimre pedig nem is tudok válaszolni sem, annyira gyenge).

De megint kecsegtető, reménytkeltő ajánlatot kaptunk a nagyságos Magyar Telekomtól, hogy végre lesz vezetékes internetünk. De hogy mikor? Azt győzzem kivárni...

Vizsga terén: mint ahogy azt már írtam, a számvitel nem sikerült, ismétlés októberben. Az adózás talán sikeredett, és ellenőrzésből az 5 órás vizsga holnap vár rám.

Az autóm is sikeresen levizsgázott tegnap, hol másutt, mint Budapesten. Az agyam megáll, hogy itt falun megélnek olyan vállalkozások, mint a szomszéd falubéli vizsgáztató autószervíz (legszívesebben ide írnám a nevét, de a negatív reklám is reklám), akik eleve olyan feltételeket szabnak a vizsgára bocsátáshoz, ami teljesíthetetlen. Csak egy rövid példa: az ABS lámpa a műszerfalon fel-fel villant, valami kontakt baja volt, erre a szervízes azt mondja, hogy cseréltessünk benne ABS pumpát, ami kedvezménnyel is 550.000,- Ft. Az autót, meg ha el akarnám adni, 200 ezret nem kapnék érte. Normális az ilyen ember???  Mellesleg ez egy extra dolog a kocsiban, ettől még tökéletesen működik a fékrendszere, és ABS nélkül is biztonságosan tud részt venni a közúti közlekedésben. Na de túl vagyunk rajta, kemény 180 ezrünkben van, hogy 2 évre megkaptuk a műszakit, na meg persze egy teljes napunkba került és 2*320 km-be.

Állataink jól vannak, ugyan a tyúkok kevesebb tojást tojnak, de gondolom, hogy ez a hőség számlájára írható. A tojáskeltetőben éppen félidő van, na még két hét és meglátjuk, hogy az 51 kacsatojásból mennyi kiskacsa lesz. Nagyon úgy sandítjuk, hogy Picur nevű hófehér kecskénk (Laca szülinapi kecskéje) hasas. A kiskecskéinket már leválasztottuk az anyjukról, így Micike napi másfél liter tejjel járul hozzá piciny sajtkészítő műhelyünk virágzásához, de egyelőre csak saját és vendégeink fogyasztására. A sajtok egyre jobbak, egyre finomabbak. Többfélét is kipróbáltunk, pld. az újdonság a metélőfokhagymás, isteni finom lett. De szoktunk zellerest, köményest, csilist, darált paprikást, kaprost, sima fokhagymást is készíteni. Eddig nem volt túl sok tejünk, de a mostani napi adaggal már 3 naponta neki lehet kezdeni a sajtkészítésnek.

A vendégeskedés azóta is tart... nem unatkozunk!

Vendégjárás

Itt a jóidő, beindult nálunk a szokásos vendégjárás, aminek mi nagyon örülünk, hiszen ebből is látszik, hogy hiába költöztünk el 300 km-re, attól még gondolnak ránk és szeretnek minket.

A pünkösdi hétvégén kedves pesti barátaink jöttek el hozzánk. A paradicsom és zeller palánták mellett megleptek bennünket két kis teljesítményű, ám annál takarékosabb üzemmódú   "fűnyíróval" :-)

Így az állatállományunk két nyuszival gyarapodott.

Az elmúlt hétvégén kedves rokonaim látogattak meg: két unokatestvérem a férjeikkel és gyerekeikkel, és a keresztmamám is velük tartott. 9 embert már bajosan tudtunk volna elszállásolni, így kibérelték a három házzal odébb lévő két apartmant, így közel is voltunk egymáshoz és ők is kényelmesen elfértek. Tőlük egy hiper-szuper digitális kijelzőjű tojáskeltetőgépet kaptunk, pára- és hőfokmérővel, tojásforgatóval. Hát ezt rögvest ki kell próbálnunk, így Lacám szerzett 51 db indiai futókacsa-tojást és bele is pakoltuk őket a gépbe.

Hát hogy mi lesz a végeredmény, azt bő egy hónap múlva megtudjuk.

Vizsgák: Ismétlés a tudás anyja - tartja a közmondás, és hát sajnos a számvitel vizsgán elért 51 pontom kevés a boldoguláshoz, legalább 60 kellett volna. Így októberben ismételhetek... Sokat jártam iskolába, sőt, anno már "vén fejjel", 39 évesen kezdtem a főiskolát, de még egyetlenegyszer sem volt olyan, hogy ne sikeredett volna elsőre egy vizsgám. Nehéz ezt már ennyi idősen megtapasztalni, feldolgozni meg még inkább. Na de most a héten egy újabb akadályt kell legyűrnöm, így inkább arra koncentrálok. Csak ha belegondolok abba, hogy ha sikerül minden írásbelim, akkor július közepén már kezemben lehetett volna a mérlegképes bizonyítványom... minden kedvem elszáll a következő két vizsgától.

Ráadásul nemcsak én vizsgázom, hanem az autómnak is vizsgáznia kell(ett) volna már vagy 2 héttel ezelőtt. 16 éves a lelkem, és most érkezett el az idő, hogy ahová nyúl a szerelő, ott mindenütt már rohadást tapasztal. Ez kívülről nem látszik rajta, mert igen szemrevaló jószág, de már a gatyámat is ráfizettem a sok alkatrészre. Így elmondhatom, hogy az elmúlt hét nem kimondottan az én hetem volt. Remélem, hogy a sok rossz után jönnek a kellemesebb napok is.

Szomorú napokat élünk

Sajnos nem csak vidám eseményekről és boldog pillanatokról tudok beszámolni. A történések sorrendjében: először is a négy kikelt kislibából egy sajnos elpusztult. A maradék hármat elvittük férjem egy volt kollégájának, mivel még a tojások időszakában kettőt ígértünk neki, a harmadikat pedig nem volt szívünk elszakítani a tesóktól.

Aztán a kotlós alatt lévő kacsatojásokból egyetlen kacsa sem kelt ki, húsvét óta ült rajtuk, így felszámoltuk őket.

A héten egyik nap szakadatlan esett az eső - pont otthon is voltam -  a baromfiak pedig a szakadó esőben is békésen kapirgáltak a portánkon szana-széjjel. Ez volt a veszte az egyetlen, ám a legszebb kendermagos csibémnek: arra járt a róka és elvitte őt.

A legdrámaibb történés pedig: az utoljára hozott kiskecske, Saláta ma reggelre elpusztult. Mióta nálunk volt (ő volt az, aki a rackabáránnyal jött hozzánk) azóta nem stimmelt nála valami. Nem voltak a kiskecskére amúgy nagyon jellemző ugra-bugrálások, csak szomorúan állt vagy feküdt Gombóc mellett. Néha eszegetett, de nem túl aktívan, látszott rajta, hogy lelkileg nincs rendben. Ő akkor lett elválasztva a mamájától, amikor hozzánk került, és valószínűleg ezt ő nagyon megsínylette. Ránézésre túl nagy volt a gyomra, először azt hittük, hogy sokat evett, aztán arra gondoltunk, hogy fel van fújódva. Laca megtapogatta, és érezte, hogy a hasa kőkemény, a lábacskái meg nagyon véznák, semmi husi vagy izom nem volt rajta. Ekkor már hívtuk az állatorvost. Saláta kapott injekciókat és elkülönítettük őt, hogy ne hogy agyontapossák a többiek. Másnap Laca visszavitte őt az anyukájához, de az már nem sokat törődött vele. Az anyától lefejt tejjel próbáltuk őt itatni, valamelyest sikerült belétukmálni. Aztán irány újra az állatorvos, aki megállapította, hogy a lelki problémák mellett emésztési gondjai vannak a kicsinek, megint kapott injekciókat, emésztést segítő gyógyszereket. Otthon megint csak próbáltunk frissen fejt tejet beléönteni. Bíztunk benne, hogy rendbejön, bár ránézésre semmi jó nem ígérkezett. És reggelre bekövetkezett az, amelyet már napokkal előbb tudtunk, hogy így lesz: Saláta már az örök vadászmezőkön legeli a füvet.

Megsirattuk őt is, de előtte a kislibát is... Nehéz pillanatok ezek, de aki állatot tart, sajnos ezzel számolnia kell. Mindesesetre megszokni a gondolatot sosem fogom.

Ráadásul elkezdődött a vizsgaidőszakom: a 2010. őszén megkezdett mérlegképes könyvelői tanulmányaim finiséhez érkeztem. Tegnap egy 5 órás írásbeli vizsgán vettem részt, bizakodom, hogy sikerült. Az elkövetkező időszak igen feszített tempót diktál: 2 hét múlva újra egy írásbeli, aztán rá 2 hétre megint újabb. A mindent lezáró szóbeli vizsga - 110 tétellel - július közepén lesz. Nem irigylem magam...

Kibújtak...

Saláta és Gombóc

Még mielőtt valaki azt hinné a címet olvasván, hogy valamiféle gasztroirányt vett e bejegyzés, az téved. Saláta és Gombóc farmunk két új lakója, velük teljes az állomány. Saláta egy kis gödölye, 2 héttel idősebb a mieinknél. Gombóc pedig egy racka bárány, mi csak aranyszőrű bárányként emlegetjük. Mindkettőt Szalafőről hoztuk, arról a helyről, ahonnét őrségi pályafutásunk indult.  Több jószágot már nem szerzünk be, ennyit szerettünk volna eredetileg is, és remélhetőleg majd szaporodni is fognak nálunk. Gombócnak - majd ha eléri azt a kort -  keresünk egy fedeztetésre alkalmas párt.

Laca a nagy kifutó egy sarkában ácsolja a kecskéknek a nyári lakot: muszáj tető alá hozni, hogy a déli nagy melegben, illetve ha esik az eső, alá tudjanak húzódni.