Már egy hónaposak...

Mintha csak tegnap születtek volna, pedig már az első hónap el is telt. Igazi ugri-bugri gazfickók mindketten: falra másznak, négy lábbal dobbantanak, s fejés közben a gazdi háta is célpont lesz... épp hogy nem bukfencelnek! Igazi öröm egy ilyen pici jószág fejlődését napról-napra végigkövetni. Még szopiznak, de már szilárd táplálékot is fogyasztanak, s közben nyalogatják ők is a szelénes sót, mint a nagyok. Szépen fejlődnek, egészségesek és már jó súlyuk is van. Sajnos növekedésükkel arányosan egyre nehezebben viselik az ölbevevést, pedig olyan jó megszeretgetni őket.

Kíváncsiskodók

Anyával a karám mellett várják a finom falatokat
Már szénát és abrakot is fogyasztanak a tejcsi mellett

Pipik a nappaliban

Még tavaly valamikor november-december tájékán írattunk 5 darab csirkét, ami most érkezett meg. (Délelőtt telefonáltak, hogy délután 4-kor érkeznek a csirkék, úgy hogy nem volt időnk sem lelkileg, sem pedig gyakorlatilag felkészülni.) Igen ám, de mi csirke, illetve tyúktartásban elég kezdők vagyunk, és egy picit meg is ijedtünk a feladattól, amikor megláttuk a csirkéket. Most előnevelt csirkéket kaptunk, és úgy érzem, hogy fel kell nőnünk ahhoz, hogy ezekből tojást tojó tyúkocskák legyenek. Az előző 3 tyúkunk már kifejlett jószágok voltak amikor megvettük, nem kellett félteni őket, csak a tyúkólat megcsinálni úgy, hogy sem négylábú, sem pedig szárnyas ragadozó ne tudjon hozzájuk férni.

Ezek a pipik még elég kicsik, így egyértelmű, hogy nem tudjuk őket kint tartani. Volt egy nagyobb állattartó ketrecünk, rögtön berendeztük nekik átmeneti otthonnak, és betettük őket a nappaliba. Aki tart vagy tartott már csirkét, az jól tudja, hogy bizony meglehetősen átható szaguk van, így pár nap után kikerültek a külső előszobába. Már nagyon várjuk a jó időt, amikor onnan is kikerülhetnek (mert szaguk ott is van) és persze azt is, hogy minél hamarább nőjenek, hogy összerakhassuk őket a többiekkel.

Ha már baromfiakról írok, nem felejtem el a többieket sem: 3 db tyúkocskánk szorgalmasan tojik napi 1-1 db tojást. Kuku őrmester óvja, vigyázza őket, akár élete kockáztatásával is megvédi a tyúkjait. A libákkal szokott összetűzésbe keveredni, de nagyon gyorsan lejátszák a meccset, nem kell közbelépni. Futókacsáink - 1 tojó és 1 gácsér - is a csapathoz tartoznak, sőt gácsérunk bizony néha kedvet kap Kukutól egy-egy tyúkocskára :-) A tojónk már a 13 db tojásnál tart, amit nem veszünk ki a fészekből, hátha egyszer csak eszébe jut ráülni. Bár a futókacsa természetéből adódóan ez majdnem lehetetlen, de mi mégis reménykedünk benne. Libáink nagyon szépen és gyorsan megszokták az új helyüket azzal, hogy hozzánk kerültek. Külön elkerített helyük van a baromfiudvarban, és láss csodát: már 6 tojással meg is örvendeztettek bennünket. A tojó viszont szépen rendezgeti a fészkét és sokat is ül rajta, így bízunk abban, hogy hamarosan kislibáink is lesznek. Az egész állományt minden délután, illetve hétvégén már reggel ki szoktuk engedni legelészni. Bejárják a birtokot, sütkéreznek, sokszor befekszenek és fürdenek a homokban, úgy pihengetnek, láthatóan jól érzik magukat. Ugyan nálunk nincsen kerítés, de tudják, hogy meddig mehetnek és ha messzebb el is csatangolnak, estére mindig hazatérnek. A libák, mint valami házőrzők, soha nem mennek messzebbre, mindig a ház közelében legelésznek, vagy a tókában (ami lassan teljesen kiapad) fürdenek egyet. Amikor kertészkedek, azt egyenesen imádja az összes baromfi. Mindenki ott van körülöttem és kapirgálásukkal segítenek porhanyítani a talajt. :-) Na de ennek hamarosan vége, mert a veteményest most a hétvégén bekerteljük, így nem lesz bejárkálás, kapirgálás...

Virágzik a szilvafa

Amíg a többi fán éppen csak a rügy látszik, addig az öreg szilvafánk már teljes pompájában virágzik. Ahogy virágba borult, ellepték a méhek, és a környékét belengi a finom virágillat.

Végre megérkezett a tavasz, amolyan

rügyfakasztós

virágbontó

igazi kocsimosós

jó idő. Ilyenkor szinte reggeltől-estig a kertben töltjük a napunkat, amennyi munka van, nem igazán lehet unatkozni. Már alig várom, hogy a virágosládákat teleültethessem muskátlival, petúniával.

Kedves párom legutóbbi munkálkodása a barátainktól kapott kerti lámpák felállítása és bekötése. A négy darab lámpa esténként feldobja a portánk hangulatát, s mellette igen hasznos is. Mivel nem új darabok, így majd egy festés rájuk fér.

Tavaszi terveink I. - kert és vetemény

Húhh, annyi tervünk van, azt sem tudom, hol kezdjem... a lényeg, hogy elég lesz megvalósítani. Ha tavasz, akkor elsősorban a jó idő és a kert jut az eszembe. Még az ősszel felszántattunk cirka 200 négyzetméter füves területet, azzal a szándékkal, hogy az idén egy picit többet szeretnénk veteményezni. Ezen terület elboronálása az elmúlt hosszú hétvégén bekövetkezett, és bár a viharos erősségű szélben nem sok kedvem volt kint lenni, azért eldugtam az összes dughagymát és fokhagymát, elvetettem egy fél sor salátát és egy fél sor borsót is. Szándékunkban áll még a napokban sárgarépát, petrezselymet, zellert, kaprot és retket is vetni, a többi zöldségféle vár még a jobb időkre. Természetesen szeretnénk még paprikát, paradicsomot, krumplit, babot, káposztát, uborkát, tököt, egy kevés kukoricát, néhány szem napraforgót vetni, valamint kerekrépát és takarmányrépát is. Vettem lucernamagot is, na annak már végképp nem jut hely, azt hiszem felül kell bírálnunk az elképzeléseinket, illetve egy megfelelő helyet találni a lucernamagnak. (A takarmányrépa- és a lucernamag kifejezetten a jószágok miatt került megvásárlásra.)

Kedves párom a hétvégén összeácsolt nekem egy 120 cm*110 cm-es keretet, majd ezt kifejezetten napos helyre tettem. Ebbe a keretbe jó termőföldet és a kecskék trágyáját összekevertem, mindezek után vetettem bele 2 csomag fűszerpaprika- és 2 csomag paradicsommagot. Jól beöntöztem, majd az egész tetejére fóliát borítottunk. Kíváncsian várjuk, hogy a mini palántázó fóliasátor alatt mikor kezdenek kibújni a kis növénykék. Megjegyzem, hogy a szobai ablakban mindkét virágládában a csípős paprika és pepperoni magok már több centisek, de nincsen helyem több virágládának, így kénytelenek voltunk más megoldást választani. Az lenne az igazi, ha sikerülnének a palánták, és nem kellene több ezer forintot paprika és paradicsompalántákra költeni. Elég lesz a muskátlikat, petúniákat és az árvácskákat megvenni.

A portánk körül nincsen kerítés, viszont ezt a veteményest körbe kell kertelni egyrészt a vadak látogatása miatt, másrészt a saját baromfiállományunk végett, ugyanis amikor itthon vagyunk, akkor szabadjára van az összes szárnyas jószág engedve, és félő, hogy a friss hajtásokat egyből lecsipkednék. Így is egy-két krókuszom bánja a szárnyasok nagy szabadságát.

A tavalyi pici veteményesünk területét bevetettem fűmaggal (jaj de jó lenne egy kiadós eső!), szórok el még a tollborzfűmag mellett egy-két fajta virágmagot is (estike, fátyolvirág), vettem kardvirághagymákat is, mert úgy terveztem, hogy közvetlen a ház előtt csak virágok és a zöld gyep legyen, na meg persze a tóka (pici tó), amelyet a férjem még az ősszel kezdett el kiásni, de még folytatnia kell. Egyrészt még nagyobb területet szeretnénk tókának, hiszen a kacsák és a libák előszeretettel használják, másrészt jó lenne mélyíteni, hogy lehessen bele áttelelő aranyhalat tenyészteni. A hétvégén felkerültek a pincéből az átteleltetett leánderek, az agavék, a görögországi medvetalp kaktusz, valamint kikerült az előszobából a féltve őrzött bougenvillea (murvafürt) is, ami egyelőre sajnos nem adja jelét annak, hogy sikerült a telet megúsznia. Egy hónap múlva a lakásból is kikerülnek a yukka és a datolyapálmák, így lesz teljes a „mediterrán” kert.

Az első nap

Megállapítottuk, hogy a két kisgida közül az egyik bak, a másik nőstény, azaz gödölye. Rögtön nevet is kaptak: mivel a kis bak feje tetején van egy hófehér, majdnem csillag formájú szőrpamacs, így ő Csillag lett (első két fotón), a gödölyénk pedig Barka, méghozzá azért, mert neki is a feje búbján a szőr, valamint a fülecskéi színe leginkább egy barkát juttat az eszembe (3. és 4. fotók).

Az első nap kiengedtük őket a karám elkerített részébe, ahol mamájukkal együtt élvezhették a napsütést.

Csendélet: nem csak a picik, de a nagyok is sütkéreztek, pihentek.

Tavaszi terveink közül az egyik az volt, hogy a karámot jócskán megnagyobbítjuk, hogy a kecskék minél kényelmesebben elférjenek. Erre ezen a hétvégén is sor került.

Megszülettek!

Mici ma délután világra hozta két kis gidáját. Az első fotók még nem a legjobbak, de mivel a kisgidák kb. egyórásak lehetnek, így nem akartuk őket bolygatni.

A kisgidák életében az első napok nagyon fontosak, reméljük, hogy a tejecskét is megtalálják. Micinek megemeltük az abrak-adagját, amíg szoptat, addig lényeges, hogy többet kapjon, mint a többiek. Pár nap múlva jelentkezem további fotókkal, remélhetőleg már jobb minőségűekkel.

Újabb jószágok

Ma megérkezett hozzánk a hatodik kecske, méghozzá ugyancsak Zalaboldogfáról, ahonnan az előzőt is hoztuk. Finci annyira bájos, kezes, kedves jószág, hogy eldöntöttük, hogyha még meg van az a fehér kecskelány, akivel a zalaboldogfai kétnégyzetméterét megosztotta, akkor őt is elhozzuk. Így történt az, hogy Laca felhívta a tulajdonosokat és rákérdezett a másik kecske meglétére és mi örömmel nyugtáztuk, hogy ő is a miénk lesz. Ma el is autóztunk érte, így Pici már a mai nap nagy részét ismerkedéssel töltötte. Kíváncsi voltam, hogy vajon a két kecske három hét elteltével megismeri-e egymást, és azt véltük felfedezni, hogy igen! Pici is másfél év körüli, hófehér szőrű kecske, akinek egyszer már volt gidája, így reménykedünk abban, hogy az eddigiektől eltérő táplálás után talán neki is visszajön a teje, mint Fincinek. Az előző tulajék azt mondták, hogy Pici sokkal kezesebb, mint Finci, és valóban ez a nap folyamán beigazolódni látszik.

A mai napon nem csak egy kecskével lettünk többen, hanem a baromfiudvarunk is két libával gyarapodott. Holnap viszont valami megoldást kell találnunk, ugyanis a libák valamiért nem szívelik a tyúkokat, Kukuval meg már az egyik össze is verekedett. Biztos, hogy még szokniuk kell egymást, de addig is a baromfiudvarnak egy részét le kell választani a libáknak.