2013-05-11

Pitypang


Ilyenkor tavasszal gyönyörű erre mifelénk. Szinte egyik napról a másikra robban a természet, akárhová nézek a zöld szín millió változatát lehet látni. A nagy zöldben a vadvirágok, gyógynövények virágzása üde

színfoltot jelent. A harsány zöld rétek sárgállanak a pitypangoktól, és ez a látvány kellőképpen felcsigázta az érdeklődésemet. Mivel nagyon gyakori vendég vagyok a Facebookon, ott láttam először, hogy a pitypangból mézet, szörpöt is lehet készíteni. 

A pitypang -gyermekláncfűnek vagy akár kutyatejnek is nevezik- amúgy gyógynövény, zöld részeit, szárát és levelét salátába szokták használni. Most viszont jött ez a ragyogó ötlet, a pitypang szörp készítésének lehetősége, és én munkából való megérkezés után azonnal neki láttam pitypang virágot gyűjteni. Nem volt nehéz dolgom, mert rengeteg volt. De mivel nem ismertem az ízt, az állagot, úgy gondoltam, hogy elsőre csak keveset készítek, próbaképpen. Hát legelőször is a zöld részeitől kellett megfosztanom a virágfejeket, óvatosan megmostam, majd feltettem egy nagy lábas vízben "főni". Pár perc rotyogás után levettem a tűzről, és betettem a kamrába, 2 napig elfeledkeztem róla. 2 nap után leszűrtem, magát a levet lemértem, ami összesen 1 literre sikeredett. 1 kg cukor és valamennyi citromsav hozzáadásával újra feltettem főni, közben néha megkevertem, majd amikor már láttam, hogy sűrűsödik, akkor tiszta üvegekbe mertem, majd száraz dunsztban hagytam kihűlni. Másnap kóstoltuk meg: az íze isteni finom, az állaga leginkább a mézhez hasonlít. El is terveztem, hogy ha legközelebb megint pitypang virágzás lesz, akkor újra szedek, hiszen ebből a két üvegből már csak az egyik egyharmada van meg. De csak jó nagy türelemmel és sok szabadidővel rendelkezőknek ajánlom, mert igen sziszifuszi meló a virágszedés, majd tisztítás.



A látszat néha csal -  a wiskey-s üvegben is pitypang szirup van

Az Őrségben nem őshonos az akácfa, de azért nagyon elvétve találunk itt errefelé is. Már várom, hogy mikor fog virágozni, mert a következő, amit ki szeretnék próbálni, az az akácvirág szörp. Az akác után virágzik a bodza, abból nekünk is van a kertben, és minden évben szoktam bodzaszörpöt készíteni. Az újdonság nálunk majd a bodzabogyóból készült lekvár lesz, mert azt még nem próbáltam. Mindig megfogadjuk, hogy ezeket a tavaszi ízeket eltesszük télre, de a többségük a nyár végét nem éri meg a kamrapolcon. Nem tudok belőlük eleget csinálni.




3 megjegyzés:

Anikó írta...

Én már csináltam bodza lekvárt. Egyszer magosan, egyszer leszűrtem, na akkor jobb volt! Jó meghülésre, köhögésre. Kicsit olyan íze van, mint a kökénynek, csak nem olyan fanyar. De ennek is erős íze van. És a színe, valami csodás!!!
Szép napot!:-)

Messzenéző Minyon írta...

Az akác sehol sem honos, az a különbség, hol mennyire telepítették be. Nálunk rengeteg van, én is elgondolkodtam a szörpön, de az is hasonlóan sziszifuszi: a virágokat minden zöld részétől meg kell szabadítani. Így maradok most a citromfűnél, az már szép bokros.
A pitypanban is az a jó, ami a citromfűben: nő egész nyáron.
Tiszta bodzalekvárt csak egyszer ettem, nekem túlságosan intenzív volt úgy az íze. Viszont szilvával együtt valami isteni finom.

Annamarie írta...

Anikó: végre valaki, aki csinált már a bodza bogyójából is valamit! A kökényt imádom, a fanyar ízével együtt, akkor biztos, hogy ez is ízleni fog.

Minyon: köszi a szilvás tanácsot. Citromfűből és mentából is szoktam készíteni szörpöt, na de a kettő keverve is nagyon finom!