2012-10-27

Hajnali pusztítás

Épp a minap olvastam falusisanzon blogjában, hogy a baromfiállománya milyen veszteséget szenvedett. És még kommentben vígasztaltam is... hát most én jutottam ugyanerre a sorsra...
Ma hajnalban arra ébredtem, hogy a baromfiaknál nagy a zűrzavar. Szoktak lenni egymás közötti attrocitások, de ez valahogy másmilyen volt. A furcsa az volt, hogy a kutya sem ugatott, pedig a baromfiudvar tőle talán 4 méterre van, és amúgy elmondható róla, hogy elég hisztis egy állat, sokszor egy falevél rezdülésre ugatásba kezd. Most bezzeg hallgatott. Szakadó esőben egy szál pendelyben meztéláb rohantam ki, persze egy darab elemlámpát sem találtam, így nem sokat láttam. Futottam vissza, felkeltettem Lacát is, hogy jöjjön, nézzük meg mi ez a ricsaj, mert nekem gyanús volt. Laca bement... és a lába előtt sorra hevertek a tetemek. Az eddig bombabiztosnak vélt tyúkólba beásta magát egy nyest és az végezte el a pusztítást. Azért tudjuk, hogy nem róka, mert a baromfiak szám szerint meg voltak, ha róka tette volna, akkor elvitt volna magával egyet-kettőt, vagy amennyit bír. De ezek majdnem egy kupacban voltak összehordva, körülöttük csupa toll minden. Utána már aludni sem bírtunk és ahogy kivilágosodott, férjem ment a kárt felmérni. Az 5 tyúkból egyetlen egy élte túl a támadást, és a Kuku (a kakasunk), aki igen megviselt állapotban volt. A 4 futókacsából mindösszesen ketten maradtak, és megmaradt a két libánk, de ők még a tyúkólon belül is le vannak kerítve. Aki átesett már hasonló eseten, az tudja, hogy most mit érzek... Annyira élveztem, ahogy ezek a kis jószágok csapatba verődve kószáltak az udvaron, öröm volt nézni őket. Most nagyon megfogyatkozott az állomány, akik maradtak, azok is sokkot kaptak és meghúzzák magukat valahol a kert egyik csendes zugában. Nekem pedig így az udvarra sincs kedvem kimenni...

10 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

Olvastam falusisanzon blogjában, hogy vigasztaltad és pont arra gondoltam, hogy hát igen, aki nem élte át, nem tudja, milyen ez. Mi tavaly átéltük. Amikor egyik reggelre már csak egy kiskacsa maradt a bezárt ólban (szintén nyest vagy görény), és este úgy zártam őt be, hogy még mondtam is neki, hogy nem tudom garantálni, hogy reggel még életben találom. Nem is találtam. Szörnyű volt. Azóta a férjem átkozza szegény Fekete Istvánt, amiért jófejjé tette Vukot, aki tizedelte a falvak baromfiállományát. És, mint tudod, emiatt nem tartottunk már idén egy állatot sem.

Csipkerózsa írta...

Jaj, nagyon-nagyon sajnálom! Emlékszem milyen érzés volt az öt kisliba helyett három rémült kis jószágot megtalálni, vagy arra menni ki reggel, hogy a négyesben portyázó futókacsából csak három, aztán csak kettő van.:-(
De csak azt tudom mondani, írni, amit Lizinek is: nem feladni!

u.i.: Az esős, viharos idő sajnos kedvez a rókáknak, nyesteknek, mert az eső, a szél elnyomja a zajt, amit esetleg csapnak, és a szagok sem olyanok... Bár tudom, ettől nem nyugszol meg

Sheila G. írta...

jajistenem:(

hogyan vigasztalhatnálak?
tyúkot nem merek adni, mert valami kórral küszködünk, emlékszel, meséltem:(

kovtama írta...

Igen, átéltük. azóta nincsenek tyúkjaink. Sajnálom!

Lizi írta...

Nagyon sajnálom.Szavam sincs.Leharapta a fejüket vagy csak kiszívta a vérüket?Bár tudom,hogy már nem hozza vissza őket semmi,de talán be tudjátok azonosítani a tettest.Kérjetek a vadőrtől kölcsön egy rókacsapdát.Élő àllat,tetem de még a barackbefőtt is megfelelő csali lehet a tettestől függően.Ez a csapda nem öli meg,sok kilométerrel arrébb kiengeded...

Anyavirág írta...

Hát senki sincs biztonságban? Nekem is a Vuk jutott eszembe... Ilyenkor milyen más a kedves történet felhangja.:-(
Meséltem a férjemnek, és bár nekünk két kutyánk van (abból az egyik, a spicc, igen éber és aktív), azt mondta, hogy lehet, hogy be kell majd szereznünk egy "falurosszát" (így hívjuk a foxikat), ha lesznek végre baromfiak.

Putrinka írta...

Ó de szörnyű, megértem, mert nekem is nyestsújtotta helyen van a putrim. Ha leharapta a fejét, akkor az itteni öregek szerint görény volt, én is találtam az árokban ilyen fejetlen tyúkot. Errefelé sokan épp emiatt tartanak kutyát, érdekes, hogy a Tietek nem reagált, valószinűleg egy kotorékeb jobb védelmet nyújtana.

Susula írta...

Ó, nagyon sajnálom, tudom, mit éreztek! A mi maradékaink már regenerálódtak, de tojás még nincs...

Annamarie írta...

Köszönöm mindenkinek a kedves, vígasztaló szavakat. A legjobban a gácséromat sajnálom, hisz ő már olyan kezes volt, hogy engedte magát megfogni, simogatni. :-((

Az biztos, hogy nyest volt. Laca megtalálta az aláásott lyukat, és az olyan kicsi, hogy azon róka nem fér be. Görény sem volt, mert nem volt kiszívva az állatok vére... Az állatok le voltak fojtva.

Mindenesetre megerősítettük a kerítés alját, a maradék pár jószágot éjszakára még egy külön ketrecbe is bezárjuk. Egy biztos, hogy nem adjuk fel, nagyon szeretnénk utánpótlást, de valószínűleg már csak tavasszal.

Mézeskalács írta...

:(((( Ma reggelre nekünk is elvitte egy libánkat a róka. A másikat kénytelenek voltunk levágni. Semmi baja nem volt ugyan, de egyedül egyfolytában kiabált és féltünk, hogy visszajön érte a róka éjszaka. Mi csak a tollakat találtuk, de így is elég nagy sokk volt, el sem tudom mit érezhettél a pusztítás nyomai fölött:(