Rozika az egynaposunk, és anyukája
Dorka, a három héttel ezelőtt született kiskecskénk
Szemben Gombóc, a racka bárány
ŐRSÉGI PARASZTHÁZUNK - Web-napló egy 119 éves parasztház felújításáról, az itt töltött mindennapjainkról, s a vidéki életérzésről...
6 megjegyzés:
Még egy kiskecske,és sárgulni kezdek az irigységtől!
Totálisan irigykedek ezerrel. Ha kecske lennék, nálatok szeretnék megöregedni :) Egyik szebb mint a másik, egész nap el tudnám nézegetni őket.
Ahogy elnézem, tipikusan, kecske módjára, csak elvétve esznek az etetőből úgy, ahogy kéne :))
Tünemény az egynapos! Meddig bővül még az állat állományotok?
Lizi: ne sárgulj :-)) én a tyúkjaid miatt sárgulok, annyira szépek
Lidike: ha tehetném, én is ott állnék a karám mellett egész nap. Főleg a Dorka, aki miatt most érdemes, ő nagy bohóc
Minyon: Hát igen, már gondolkodtunk azon, hogy több etetőt kéne mondjuk a karám oldalára felszerelni
Vályogvető: kecskét már nem szerzünk be többet, ha nálunk születik, azt természetesen megtartjuk. Még a tavasszal meghalt kiskecskénk helyett -ami állítólag csereszabatos- kapunk egy másikat, na még őt várjuk. Inkább most még a Gombócunk mellé egy juhot szeretnénk, ha lehetne, akkor olyan feketepofájú cigáját...
Szépek a kecskéitek. Látszik a szeretet és gondoskodás. Biztos meg hálálják majd.
Valahogy itt a közelben nem népszerűek a kecskék. Olykor fel fel tűnik egy két kecske a faluban, de évekig nem látni és nem hallani róluk.
Megjegyzés küldése