2012-08-26

A Porta "kincse"

Ezt a posztot az első "Nyitott porta" napunk összefoglalásaként írom. Hirtelen ötletként villant az agyamba, hogy az idén meg kéne próbálnunk a Hétrétország berkein belül megmutatni magunkat, és sokat gondolkodtunk rajta, hogy jó ötlet-e egyáltalán. A látogatók számából és a visszajelzésekből egyértelműen úgy tűnik, hogy megérte a fáradtságot, és jövőre már két nappal ismétlünk.
 
Vasárnap 14-17 óráig volt meghirdetve a nyitott porta nap, de még este fél 8-kor is jöttek a vendégek. Eredetileg a szervezők szerint 5-kor be kellett volna vennünk a nyitva tartást jelző hétrétországos zászlót, de erre sem időnk nem volt, sem túlzott kedvem sem, hiszen fél 5 tájban csúcsosodott ki a program.
Kettőkor még Lacámmal ott ültünk a kiülő alatt, és azt tervezgettük, hogy ha nem jön senki, akkor az elkészített ételekkel mit fogunk kezdeni. A kenyereket lefagyasztjuk, a túrós burek másnap hidegen is kitünő, a három tepsi langallót meg úgy gondoltuk, hogy az aznap érkezett privát vendégeinkkel majd vacsorára elfogyasztjuk, a maradék meg jó lesz másnap reggel kicsit megmikrózva. Még véget sem értünk a gondolatmenetnek, amikor megérkezett az első portajáró vendég, és utána folyamatosan nagyon sokan követték. Nem számoltuk össze, de aznap minimum 70-en jártak nálunk. Általánosságban mindenkinek nagyon tetszettek az állatok, a kertünk, a házunk. Bennünket arról faggattak, hogy miért költöztünk ide, hogy találtuk meg a házunkat, van-e a környéken munkalehetőség, visszaköltöznénk-e Pestre, van-e eladó kecskesajt, miért neveztünk be a nyitott portákra, valamint a falunk történetéről. Lacámat leginkább a kemence építéséről, működéséről kérdezgették. Egybehangzóan többen állították, hogy a langalló és a burek iszonyatosan finom, persze a frissen sült kenyér is, és hát a kecskesajtok azok isteniek, pedig többen nem is szeretik, de a miénken nem érezni azt a tipikus kecskeízt, ami miatt sokan nem szeretik.
 
És hát a porta kincse... ez egy játék, amit az Őrségi Teleház hirdetett, és a lényege, hogy minden portán van valami "kincs", amit a portajárónak meg kell találnia, azt beviheti leadni a Teleházba, és a kincs fejében értékes Hétrétországos tárgyakból választhat.
Most már elárulhatom, hogy a mi kincsünk egy fotómontázs volt, amely nagyban ábrázolja a házunkat, és három kicsi képben a kecskéket, a sajtokat és a kemencét. Mindezt egy fakeretben, feliratozva felfüggesztettük a kiülő falára, mintha örökösen ott lett volna. Egy kisfiú -ha jól emlékszem a nevére- Matyi, miután az összes bokor alját, csirkeólat és miegymást megnézett, nagy nehézségek árán megtalálta. Nagy volt az öröm, boldogan ölelte magához, és mondták is, hogy ezt bizony ők hazaviszik Budapestre.
 
Matyi és a porta "kincse"
Vendégkönyvet is nyitottunk, amelyben több beírás is született. A záróra után örömmel olvastuk a portajárók véleményét, amely nagyban megerősített bennünket abban az elhatározásunkban, hogy jövőre is nyitott porta leszünk.
  
 
A kemencében 6 kenyér sült, déli 12 órára készen is lett

Terített asztallal vártuk a vendégeket. Sokszor kevés volt az ülőhely
és az 50 db műanyag pohár és tányér is kevésnek bizonyult.

A kiülő alatt volt elhelyezve a vendégkönyv és néhány képes kiadvány,
amely a vidékről, vidéki gazdálkodásról szól
 
Csak jönnek és jönnek...
 
Jól érezték magukat

A szomoróci szomszédok is megtisztelték portánkat a jelenlétükkel

 
 
 
Kedves portajáró vendégeink, ha valaki közületek olvassa a blogot, köszönetünket fejezzük ki a nagy számú érdeklődésért és reméljük, hogy jövőre is találkozunk!
 
A fotókért külön köszönet Bukor Feri barátunknak.

10 megjegyzés:

Tündérlátta írta...

Gratulálok!! Csodás lehet nálatok!

superwomanatwork írta...

Nagyon szép kezdeményezés. Egyszer jártam egy hasonlón Szlovákiában egy kis magyar faluban, ahol kemencés fesztivál van és ezen a napon sok ház megnyitja a portáját, az udvaron sutnek, foznek, fogadnak vendégeket.Nagyon érdekes volt betekintést nyerni más emberek portájára. Remélem, egyszer hozzátok is eljutunk, talán jövőre:-)

Holdgyöngy írta...

Gratulálok. Megerősített benenteket, hogy jó úton jártok!

Messzenéző Minyon írta...

Pont azon gondolkodtam, hogy volt időd fényképezni is, de látom, nem volt :)
Minden elismerésem azért, hogy ezt meg mertétek tenni, nem tudom, mi képesek lennénk-e rá. Pedig szeretünk vendégül látni embereket, de ismeretleneket valahogy nem. A Falunapunk, a Szilvanapunk más, akkor szívesen látunk a faluban bárkit, aki betéved - lehet, nálunk ez pótolja ezt a Nyitott porta napot.

bodzazsuzsa írta...

Jó ötleteket kaptam Tőletek, köszönöm. Nálunk is a betelepültek hozzák mozgásba a falut...

Annamarie írta...

Köszönöm a kedves kommenteket.

Az "ötlet" tulajdonosa a Hétrétország, a szerek és porták fesztivál szervezője, az Őrségi Teleház. Mi csak mertünk csatlakozni ehhez a fesztiválhoz, és jól tettük. Először picit bizonytalanok voltunk, mert nem hittük, hogy bárki is kíváncsi ránk :-) De úgy látszik, hogy az emberek nyitottak ezekre a programokra, és mi pedig a szívünket nyitottuk ki feléjük.

Már megszoktuk az idegen emberek érdeklődését, hiszen mi tulajdonképpen egész évben nyitva vagyunk :-) Sokszor szoktak fel-felnézegetni az útról, és ha éppen a közelben vagyunk, általában megszólítjuk az érdeklődő embereket, aminek szinte ugyanez a vége, mint a nyitott porta napunknak: megmutatjuk a portát, az állatokat, megkínáljuk egy frissítővel és jó szóval.

ÉvaZsuzsanna írta...

Jövő nyáron egy családi kirándulást felétek indítunk, meglepetést viszünk, addig jó munkát, jó kedvet a szigeteléshez, hogy ne fagyoskodjatok a télen!

gionetta írta...

Kár, hogy erről lemaradtam. De nagyon messze voltunk már ekkor már Jövőre még otthon leszünk, augusztus ezen táján. Akkor vállalom a kenyérsütést. A kemencés kenyerek nagy szerelem nálam. Kéthetente sütünk is egy hatalmas kemencében többen. Kemencét fűteni sajnos nem tudok, de gondolom, azt meg tudjátok oldani. Az ajánlat komoly. Akár gyerekekkel, felnőttekkel is el tudom képzelni, hogy ott helyben süthetnek és hazavihetik a finomságot. Üdvözlettel: Tormássy Györgyi

Annamarie írta...

ÉvaZsuzsanna: jövőre szeretettel várunk Benneteket!

gionetta: Kedves Györgyi! Aranyos vagy, hogy részt vállalnál a munka dandárjában, és az ötlet sem rossz, de ez egyelőre nálunk kivitelezhetetlen. A kenyereket úgy sütjük, hogy mire hivatalosan kezdődik a program, addigra meghűljenek (ill. langyosak legyenek), ugyanis a teljesen forró kenyeret nem lehet megvágni, mert a belseje "szalonnás" lesz. Arról már nem is beszélve, hogy a kenyérsütés elég hosszadalmas folyamat, legalább 3 óra a dagasztással, keléssel együtt. Előre bedagasztani nem lehet, mert ha a melegben túl kel a tészta, akkor a kenyér összeesik, nem sikerül. Amit ott helyben kell sütni, az a langalló, mert az meg hidegen nem annyira jó. Mivel egy kemencénk van, így a kenyerek előre készülnek, és a langallók sülnek akkor, amikor a vendégek ott vannak.

Andi írta...

Annyira szuper ez a "Nyitott Porták" kezdeményezés! Mi tavaly is ott voltunk (nálatok sajnos nem, mert vasárnap már nem voltunk ott), idén is igyekszünk ott lenni, és most kifejezetten Szomorócon keresek szállást! Ha van esetleg tipped, szívesen fogadom. 2 felnőtt 4 kisgyerekkel. Nagyon köszi! Andi