Itt vagyok újra... voltak olvasóim, barátaim, akik már hiányolták az újabb bejegyzést. Olyan túl sok lényeges dolog, amely pozitív, nem igazán történt velünk, a rossz dolgokról viszont nem írok, mert nem szeretek panaszkodni.
Bár már pont egy hete, hogy vizsgáztam, de kellett néhány nap, hogy kiheverjem. Jogi ismeretek (vegyesen: polgári jog, munkajog, cégjog, közigazgatási jog, uniós jog) tantárgyból volt összesen 50 tételem, 4-est kaptam. Gazdasági és vezetéselméleti ismeretekből 36 tételem volt, mindkét tárgyat 100%-ra teljesítettem, 5-öst kaptam. Amennyit én már vizsgáztam, mostanra rájöttem, hogy a szóbeli vizsgázás mégis csak jobb az írásbelinél (pláne, ha valakinek jó a beszélőkéje és megtalálja a vizsgáztató tanárral a személyes kontaktust). Viszont most felköthetem a gatyámat, mert március 3-án pénzügyből egy három órás, 11 oldalas feladatlap jön sorra. A múlt órai anyagból szinte egy szót sem értettem, no az elméleti részével nincsenek gondjaim, csak a képletekkel és a számításokkal. Majd csak azt is túlélem valahogy. Viszont az a jó, hogy a korábbi vizsgáztatással ellentétben ezek a tantárgyak már nem fognak előjönni a záróvizsgán, így még a vizsga napján elégettem az összes nyomorult tételt (a gépen azért meg vannak). De ha elbizonytalanodom magamban, akkor mindig az jár az eszembe, hogy csinálnom kell, hisz ez lesz az önállósodás első lépése!
Lassan vége a januárnak, és az új év első hónapja számunkra nem alakult túl kedvezően, sőt! Értem én ez alatt az álláskeresési kudarcokat, de az albérlőinkkel is meggyűlt a bajunk, így januárban volt egy futásunk a régi házunkhoz (cirka 640 km oda-vissza). Egyelőre még nem látjuk a fényt az alagút végén, de igyekszünk mindenhez pozitívan hozzáállni és átevickélni az élet nagy buktatóin.
Hangulatomra igen erősen rányomja a bélyegét az időjárás is. Már reménykedtem, amikor láttam a hagymás növényeimet kikelni, hogy lassan vége a télnek, erre tegnap mindent betakart a hó! Holle anyó most is igen alaposan megrázta a dunnáját. Én szeretem a havat, de csak módjával.
Viszont ígértem, hogy ha valamit tudunk Albiról, a 2,5 évig velünk élt dolmányos varjúnkról, akkor azt megírom. Vannak szomszédaink, akik állítják, hogy reggelente a kéményükön üldögél és még morog is magában, ahogyan azt ő szokta. A házukkal szemben lévő magas fa tetején pedig egy másik varjú ül, akivel pár perc után Szlovénia felé elszállnak. Azóta én is láttam Albit, ahogy alacsonyan szállva ide ül a körtefára, a másik varjú pedig jóval odébb várja őt. A varjukra nem jellemző, hogy ennyire közel szálljanak az emberhez, kivéve Albit, aki velünk élt sokáig. De hiába szólingatom, nem jön közelebb. Valamikor visszafelel, sőt már olyan is volt, hogy itt repült a magasban a portánk fölött és ha kint látott valakit, akkor ideköszönt. Mindig párban repülnek, egyedül sosincs. Ennek azért örülünk, mert igaz, hogy hiányzik nagyon, de tudjuk, hogy sikerült beilleszkednie a madártársadalomba, és szabadon él, hisz ő mégis csak egy madár. Azért jó lenne egy tavaszi reggelen a rekedt károgására ébredni...
7 megjegyzés:
Azért ne keseredj el teljesen, történt jó is a januárban (a vizsgáidra gondolok). A többi is majd csak megoldódik.
A tavasznak, ha belegondolsz, még egyáltalán nincs itt az ideje (sajnos). Hiszen még csak január van!!
Albinak viszont nagyon örülök! Majd aztán egyszer csak úgy jársz, mint öreg néne: Albi elhozza bemutatni a fiókáit :))
(Hogy egy picit vigasztaljalak, elmondom, velünk mi történt januárban: 1. amit megírtam, hogy elromlott Kisfaluban a fűtés, az új alkatrész huszonezer forint volt; a többi, amit nem írtam meg: 2. elromlott Pesten is a fűtés, itt szerencsére csak kétezer volt az alkatrész; 3. Pesten végleg tönkrement a hűtőnk, az újat pár napon belül szállítják, majdnem 70ezerért (kombi hűtő); és az már csak hab a tortán, hogy eltört a vécéülőke. A kádunk, szintén Pesten, pedig már tavasz óta lyukas, nagyon ki kéne már cserélni, csak éppen nagyon ódzkodunk tőle, de legalább már megvettük az újat.)
Mondjuk az nem vígasztal, hogy Ti is ilyen "jól álltok" a szerencsével :-( Igen, olvastam a kisfalusi fűtésproblémát, ugyan nem kommenteltem, de átérzem a bajt... aztán még itt a többi, amit írtál. Az egyik baj hozza magával a másikat. Úgy látom, ez az év sem lesz jobb a tavalyinál, bár még nagyon az elején járunk.
Hát... kitartást Nektek meg magunknak is :-)
Engem sem szokott vigasztalni a más nyomorúsága :)
De én úgy fogom fel: minden kezdet nehéz. Ez az évkezdet nehéz, a folytatás majd könnyebb lesz :))
Gratulálok a vizsgáidhoz, ezek igazán jó eredmények. Albi visszatérte is jó hír. Azért mégiscsak más érzés a saját madarat nézegetni, mint egy akármilyen másikat.
Szurkolok, hogy találj állást, a vizsgához meg azt kívánom, amit kell.
Gratulálunk a vizsgákhoz, ez igazán szép erdmény!
Két hét múlva az ünnepségen találkozunk.Milyen volt Lacinak Balassagyarmaton?
Üdvözlettel: Gabi és Feri
Köszönöm a bíztatásokat és a jó kívánságokat!
Feri: Laci végül nem vett részt a balassagyarmati delegációban, de akik mentek, azok ma is ott vannak még. Tudod, úgy gondoltuk, hogy vannak nálunk sokkal illetékesebbek, akik képviseljék, illetve reprezentálják Kercaszomort. Értem én ezalatt a helyi képviselő-testület tagjait és az itt született és azóta is itt lakó embereket. :-)
A vizsgához gratulálok. Az albérlet ügyek: sajnos évek óta csinálom a fiam lakásával. Ezt úgy fogalmaztam meg, ez is egy foglalkozás, amit ki kell tanulni.Mire átláttam, rájöttem a stratégiára sajnos voltak nagy mellényúlásaim, mondtam sokszor: éveim mentek rá...
Megjegyzés küldése