2010-09-05

Elröpült a nyár

Ilyen gyorsan még egyetlen nyárnak sem lett vége, mint a mostaninak. Ennek talán az is az oka, hogy a nyári időjárás maximum másfél hónapra korlátozódott, meg persze a mi életünkben bekövetkezett óriási változás, a költözködés is nagy szerepet játszott a nyári hónapok gyors elmúlásában. Az elmúlt két hét amúgy is elég zűrös volt számunkra: egyrészt egy, a költözés során és címmódosítás miatt elkallódó, befizetetlen számla miatt a kedves mobilszolgáltató kikapcsolta az alig működő mobilnet és telefon szolgáltatását, így sem netezni, sem pedig hívni nem tudtunk senkit sem. Másrészt, mint ahogy már az előzőekben írtam is, a barátok, ismerősök szinte egymás kezébe adták a kilincset, így nagyon ráérni sem tudtam volna a blogírásra. A vendégjárásnak még korán sincsen vége, hiszen az utolsó vendégek ma mentek el, a következőket pedig péntekre várjuk.


Augusztus utolsó napjaiban meglátogattak bennünket Juditék Újpalotáról, akiktől azt a helyes kis komódot kaptuk. Mi pedig -jó érzékkel rátapintva az utolsó meleg nyári napra- megleptük őket: másnap reggel mindnyájan beültünk az autóba, és irányba vettük a szlovén tengerpartot, Portorožt. Mi már 2008-ban jártunk ott, tehát nem volt ismeretlen a hely, a Lucija kemping strandját látogattuk meg. Jó nagyot fürödtünk az Adriában, majd a délutáni órákban hazaindultunk. Nagyszerű kirándulás kerekedett a hirtelen ötletből, gyönyörű tájakat láttunk és nagyon jól éreztük magunkat. Mellesleg km-re is és időben is annyira van tőlünk a szlovén tengerpart, mint pld. Budapest.

A tengerparti kirándulást követő 4. napon viszont be kellett gyújtanunk a cserépkályhába, mert annyira lehűlt az idő, és az állandó esőben még hidegebbnek éreztük. Az épp akkor nálunk vendégeskedő baráti család is elég fázós volt, így szerintem mindannyiónknak jól esett a kályha melege. Lacával beszélgettük, hogy most már olyan 3-4 naponként muszáj lesz befűtenünk, hogy ne tudjon a ház annyira lehűlni, és a május óta folyamatosan nyitva tartott ablakokat is becsuktuk. Azért nagyon reménykedem abban, hogy a hétvégi vendégeinknek jó idejük lesz, mert esőben és szélben még ez a táj sem annyira vonzó.
A kiülőnk tetejét is téliesítettük, egy nagy fóliával gondosan letakartuk és lekötöztük, így legalább nem áznak a fotelpárnák. Laca elkészítette a kemencénk beton alapját, megrendeltük a szükséges bontott téglát is, a jövő héten indulhat az építés. Bízunk abban, hogy még az idén ki tudjuk majd próbálni. Én szorgalmasan gyakorolom a rég elfeledett autóvezetést, mert ugyan jogsim régóta van, de nem sokat használtam eddig (minek is, amikor nekem van közép-Európa legügyesebb hivatásos sofőrje :-)). Félretéve a viccet, itt, ezen a helyen szükséges, hogy az emberlánya is tudjon vezetni és mozdulni ha kell, hiszen tömegközlekedés alig van. Már szorgalmasan nézegetem az állásokat, és mivel nemsokára lejár a felmentési időm, így pályázni is tudok egy-kettőre.
Még nagyon sok tervünk van az őszre, amit a házban, illetve a ház körül szeretnénk megcsinálni. Persze meglátjuk majd, hogy mire lesz idő. Ami elmarad, azt majd tavasszal folytatjuk...

3 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

Akkor most már értem, miért vártam hiába annyit nem csak az új bejegyzéseidre, de a nálam már általam nagyon megszokott és várva-várt kommentjeidre is!
Hááát, ugye nem kell mondanom, úgyis tudod: most nagyon irigyellek! De egyszer majd eljön az én időm is!

Annamarie írta...

Minyonka, biztos vagyok benne, hogy egyszer Te is véglegesen kisfalusi leszel. Tudom, hogy most nagyon rossz neked, de türelem! Remélem, most már fogok tudni írni és kommentelni is, bár ez a net most sem a legtökéletesebb.

Vályogvető írta...

Bizony, bizony a szabadság és a nyár mindig gyorsabbnak tűnnek, mint a munkás hétköznapok.
Érdekes, hogy mi is egyre jobban vágyunk a falusi életre...