Egy Ljubljanába tartó nemzetközi gyorsvonaton ülve gyönyörködöm a Bakony erdeiben, a rétek-kaszálók aranysárga szalmabáláiban, zúgó erdei patakocskák medrében, majd Zala megye dombjaiban, végül 4,5 órás vonatút után a nyitott ablakon beáramló levegő illatából érzem, hogy hazaérkeztem.
A múlt hét péntektől a fővárosban tartózkodtam, kezdetben Lacával, majd ő dolga végeztével hazaautózott, én pedig pár napig még tesómék vendégszeretetét élvezhettem. És minderre miért volt szükség? Olvasóim közül többen is érdeklődtek, hogy mi lett a Pest megyei ingatlanunk sorsa, ugyanis éles szemmel észrevették, hogy lekerült az oldalról a hirdetés. Ígértem, hogyha már biztos minden, akkor beszámolok róla, és ennek most van itt az ideje.
Ugyan egyelőre csak félmegoldás részünkről, de ez is megfelelő egy ideig. Jelentkezett egy család, hogy szeretnék az ingatlant bérbe venni, mi pedig úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. A bérleti díj a hiteltörlesztés nagyobb felét fedezi, így is még azért nem keveset hozzá kell pótolnunk, de sokkal könnyebb így, mintha az egész teher nyomná lelkünket. Kinyilatkoztatták azt is, hogy amint lehetőséget tudnak rá keríteni, az ingatlant meg szeretnék vásárolni. Hurrá, így legyen! Mi már július legelején a leköltözésünkkor kiürítettük a lakást, most szombaton többek között a kulcsátadás és a szerződés aláírása miatt kellett felutaznunk. Lacám újra egy megrakott kisteherautóval autózott haza, nekem pedig a kényszerszabadságolás letelte után a hét elején jelentkeznem kellett a munkahelyemen, így én maradtam. Igaz, nem sokáig, ugyanis hétfőn a kezembe nyomtak egy papírt, hogy további 10 napra mentesítenek a munkavégzés alól. Minderre azért van szükség, mert a felmentési papírok még nem készültek el, szabad iroda már nincsen, ahol el tudnának helyezni (az enyémet is már lakja valaki). Így alig vártam a kedd délutánt, hogy felülhessek végre az említett vonatra, és újra itthon lehessek.
Idehaza elég felfordulás van még, több zsák és doboz vár még kipakolásra. Lacámnak beindult most a kályhaépítés is, így az itthoni munkák is csúsznak, hiszen reggeltől-estig a megyeszékhelyen rakja a cserépkályhát. Még a múlt hét végén belekezdett a konyha részét képező főzőfülke padlólapozásába, reménykedem, hogy a hét végéig kész lesz vele. Pesten járva megvásároltuk az előszoba padlóburkolatát is, így tervünkben áll azt is minél előbb lerakni. Közben belekezdett a ház jobb oldalán lévő pince elé tervezett féltető megépítésébe, már az ácsolat készen van, tetőlécezni és cserepezni kell. Ugyanilyen tető fog épülni a kódisállás bal oldalára is, tervünk ezzel, hogy a téli tüzelőt száraz helyen tudjuk majd tárolni, továbbá a bringák is ott fognak lakni. Ezek az előtetők egy picit meg fogják változtatni a ház utcafronti képét, amit nem bánunk, azért sem, mert az eső közvetlenül nem a ház falát veri majd, így abban reménykedünk, hogy sikerül szárazabbá tenni ezáltal a falakat. Arról már nem is beszélve, hogy ezzel a pincét is védjük, mert még azzal Lacámnak nagy tervei valának...
Mindezekről természetesen fotó is fog majd készülni, így ahogy végeztünk egy-egy feladattal, máris fényképezem és közzé is teszem.
A múlt hét péntektől a fővárosban tartózkodtam, kezdetben Lacával, majd ő dolga végeztével hazaautózott, én pedig pár napig még tesómék vendégszeretetét élvezhettem. És minderre miért volt szükség? Olvasóim közül többen is érdeklődtek, hogy mi lett a Pest megyei ingatlanunk sorsa, ugyanis éles szemmel észrevették, hogy lekerült az oldalról a hirdetés. Ígértem, hogyha már biztos minden, akkor beszámolok róla, és ennek most van itt az ideje.
Ugyan egyelőre csak félmegoldás részünkről, de ez is megfelelő egy ideig. Jelentkezett egy család, hogy szeretnék az ingatlant bérbe venni, mi pedig úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. A bérleti díj a hiteltörlesztés nagyobb felét fedezi, így is még azért nem keveset hozzá kell pótolnunk, de sokkal könnyebb így, mintha az egész teher nyomná lelkünket. Kinyilatkoztatták azt is, hogy amint lehetőséget tudnak rá keríteni, az ingatlant meg szeretnék vásárolni. Hurrá, így legyen! Mi már július legelején a leköltözésünkkor kiürítettük a lakást, most szombaton többek között a kulcsátadás és a szerződés aláírása miatt kellett felutaznunk. Lacám újra egy megrakott kisteherautóval autózott haza, nekem pedig a kényszerszabadságolás letelte után a hét elején jelentkeznem kellett a munkahelyemen, így én maradtam. Igaz, nem sokáig, ugyanis hétfőn a kezembe nyomtak egy papírt, hogy további 10 napra mentesítenek a munkavégzés alól. Minderre azért van szükség, mert a felmentési papírok még nem készültek el, szabad iroda már nincsen, ahol el tudnának helyezni (az enyémet is már lakja valaki). Így alig vártam a kedd délutánt, hogy felülhessek végre az említett vonatra, és újra itthon lehessek.
Idehaza elég felfordulás van még, több zsák és doboz vár még kipakolásra. Lacámnak beindult most a kályhaépítés is, így az itthoni munkák is csúsznak, hiszen reggeltől-estig a megyeszékhelyen rakja a cserépkályhát. Még a múlt hét végén belekezdett a konyha részét képező főzőfülke padlólapozásába, reménykedem, hogy a hét végéig kész lesz vele. Pesten járva megvásároltuk az előszoba padlóburkolatát is, így tervünkben áll azt is minél előbb lerakni. Közben belekezdett a ház jobb oldalán lévő pince elé tervezett féltető megépítésébe, már az ácsolat készen van, tetőlécezni és cserepezni kell. Ugyanilyen tető fog épülni a kódisállás bal oldalára is, tervünk ezzel, hogy a téli tüzelőt száraz helyen tudjuk majd tárolni, továbbá a bringák is ott fognak lakni. Ezek az előtetők egy picit meg fogják változtatni a ház utcafronti képét, amit nem bánunk, azért sem, mert az eső közvetlenül nem a ház falát veri majd, így abban reménykedünk, hogy sikerül szárazabbá tenni ezáltal a falakat. Arról már nem is beszélve, hogy ezzel a pincét is védjük, mert még azzal Lacámnak nagy tervei valának...
Mindezekről természetesen fotó is fog majd készülni, így ahogy végeztünk egy-egy feladattal, máris fényképezem és közzé is teszem.
6 megjegyzés:
Gondoltam Rátok így "ismeretlenül" is, mikor pár napja átmentünk Szomorócon. Helyesebben ti nem vagytok ismeretlenek nekem, mert olvaslak benneteket rendszeresen.
Jó volt az Őrségben lenni pár napot, nagyon megértelek benneteket, hogy ott akartok élni!
Továbbra is minden jót, és jövök olvasni továbbra is!
Üdv.: Éva
Hát szép program ! Mintha csak magunkat látnám, hallanám úgy 25 évvel ezelőttről...:))
Milyen jó: "itthon" lett a parasztházból!
Ahogy porta is írta, nekem is ez volt az érzésem mikor végigolvastam a bejegyzésed, hogy mennyire jó hogy most már az "itthon" és a "haza" szavakat használod a szomoróci házra! Örülök, hogy sikerült a fenti házatokat bérbe adni, reméljük jól fog alakulni a sorsa! Szurkolok, hogy Neked is sikerüljön munkát találnod!
Éva: örülök, hogy tetszett az Őrség, gyere továbbra is olvasni, szívesen látott vendég vagy!
Bodzazsuzsa: mi is egy picit előbb "felébredhettünk" volna már ami a vidéki életet illeti, igaz, nem tudtunk, mert csak 4 éve vagyunk házasok :-))
Minyon: munkahely után egyelőre még nem kell néznem, úgy számoltam, hogy az év további részében ráérek keresgélni.
Porta, csibe: köszönöm, tényleg már itthon vagyunk és ha valahol vagyunk, akkor ide jövünk haza. Nagyon jó érzés.
Már nagyon várom hogy lássuk a Szomoróci házatokat, hogy átérezhessem a hangulatát,vagy feeilingjét ahogy mostanság szokták divatosan mondani.
Most egy idézet mert tudom hogy szereted.
"Egy ölelés mely biztos és meleg
Egy szellö mi suttogja a Neved
Egy kicsit több szeretet mint kérted,Valaki,valahol,csendesen aggódik Érted."Puszika.J.
Megjegyzés küldése