közt telnek napjaink. A múlt hét a becsomagolásról szólt, most pedig a kirakodással kínlódok már napok óta. Ráadásul napközben rekkenő hőség van, a levegő páratartalma pedig legalább 90%-os, így a teljesítőképességünket is erősen próbára teszi. Milyen érdekes: pár éve még az Őrség, mint tájegység volt Magyarország legcsapadékosabb vidéke, most meg szinte naponta imádkozom néhány csepp esőért, amely a virágaim szomját enyhíteni tudná - de csak a csapvíz marad nekik, nekem pedig a pénztárcám üresen, hiszen a vízszámlát ki kell majd fizetni.
A költözés kapcsán említeném meg, hogy nem egyszerű egy jóval nagyobb házból egy kisebbe ugyanazon holmikat elpakolni. Jelen esetben 130 nm-ből költözünk a 80 nm-be, ráadásul már a 80 nm-es is be volt bútorozva és fel volt szerelve, így magas szintű logisztikai feladat előtt állunk. Ahogy csomagolom ki sorra a dobozokat, az ötödik pohárkészletnél, a huszonnegyedik villánál és a tizenkettedik mécsesnél azért elgondolkozom, hogy minek ennyi jószág egy háztartásba... kettőnknek sokkal kevesebb is elegendő lenne. Legalább ezekre a javakra már nem kell költenünk, amink van, az életünk végéig kiszolgál bennünket.
A hétvégén lesz egy újabb utazásunk Pestre, hiszen még az egyharmada cuccunkat le kell szállítmányozni.
4 megjegyzés:
:))))
Ugyanezen logisztikai probléma fog felmerülni nálunk is, mi is kb 130 nm-ből költözünk 86-ba, megspékelve két gyerekkel...:O Úgy, hogy mikor a 72-ből ideköltöztünk, alig tudtam elpakolni. Azóta pedig csak gyarapodtunk, létszámban, bútorban, ruhában. Áááá, ettől a résztől előre félek....
No, de ez kellemes gond, csak legyen már költözés idő, nemdebár?:))
Kitartást nektek is!!
Valamelyik nap pont ezen sopánkodtam Zolinak, hogy ha egyszer végre költözünk, akkor hogyan is fogunk elférni a szekrényekben a rengeteg holminkkal! Azt mondta (megjegyzem roppant gyakorlatiasan), hogy majd selejtezem! ÉN?? HAhAha még egy általános iskolai tövig lerágott ceruzát sincs szívem kidobni!:( Nem tudom mi lesz! De átérzem a gondod!
Szia! Pontosan így érzem. Több holmim van, mint kellene. Nem látom át őket.Időről időre selejtezek, de a megoldás már nem venni. Kiszolgálnak már a megszokott tárgyaink életünk végéig.
Legyen szép életetek az Őrségben. Pénteken kirándulni megyünk oda, mert vágyom rá.
Mi majd egyszer (majd csak eljön az ideje) sokkal nagyobba fogunk költözni, de én meg attól tartok, a már duplikált eszközök nem fognak elférni. Na de ez legyen a legnagyobb bajunk, legfeljebb a házzal együtt hátrahagyjuk őket is a gyerekeinkre :))
Megjegyzés küldése