Újra itt... cudar kemény hét áll mögöttem, 5 tárgyból vizsgáztam írásban, a komplex szóbeli majd június 23-án lesz, ami megint nem lesz egy egyszerű feladat, de próbálok vele megbírkózni. Az eredmények kb. két hét múlva lesznek publikusak, a vizsgák sikerességével kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Van némi gyakorlatom a felnőttkori tanulás terén, hiszen amióta 18 évesen leérettségiztem és nem mentem tovább főiskolára, azóta szinte folyamatosan tanulok és szerzem a különféle bizonyítványaimat. A 2006. évi államvizsgám után azonban azt mondtam, hogy soha többet nem ülök iskolapadba, aztán tessék... de ez már csak így van jól. Az ember tanuljon ameddig bírja agyilag, energiával és persze pénztárcával.
Szomorócon töltött két hetem is főként a tanulás jegyében telt, a betervezett kerékpározásból nem sok minden lett, egyrészt, mert mindig úgy éreztem, hogy le vagyok maradva az anyaggal, másrészt ez a fránya időjárás sem volt a legalkalmasabb hozzá. A fizikai erőnlétemről már nem is beszélek... edzésbe kell hoznom magam. A két hét alatt kétszer kellett befűtenem, de csakis azért, mert reggeltől estig szakadt az eső, így nem tudtam a levegőn lenni, ami természetesen sokkal melegebb(nek tűnt), mint a házbéli stabil 15 fok. Remélem, hogy a júniusi vizsga előtti két hetem alatt kellemesebb időjárásban lesz részem. A szél szinte állandósult, az utolsó napokban már viharossá is vált, így az ideiglenesen felállított pavilont és a virágaimat is jócskán megtépázta. Viszont a frissen ültetett bokraimnak és cserjéimnek kimondottan jót tett a kissé csapadékos idő.
A második héten kedves látogatóm is akadt Kata személyében, aki szorgalmasan szokott hozzászólásokat írogatni a posztjaimhoz. Róluk azt érdemes tudni, hogy Szomorócon van egy erdő közepi telkük, amelyen az idén nagy erőkkel belevágtak az építkezésbe. Az alap már áll, amelyen egy gerendaházat szeretnének építeni. Katáék is Pest megyében laknak, ám férje felmenői kercaszomoriak voltak, innen a település szeretete és a helyhez való ragaszkodás. Terveik szerint a gerendaház elkészülte után vendégházként fog üzemelni, amelyet én is szeretnék majd itt a blogon népszerűsíteni. Megismerkedésünk sem volt hétköznapi: Kata már jóval előbb olvasta a blogomat, mint ahogy ismertük egymást. Egyszer csak a múlt nyáron egy délután, amikor éppen a betervezett napi 8 km-es bicikli adagomat tekertem le, az út széléről valaki rám kérdezett: Annamari? Ő volt Kata, aki elmondta, hogy a blogról már ismer és elmesélte a történetüket is. Azóta ritka alkalmakkor, amikor éppen egyidőben vagyunk Szomorócon, átnézünk egymáshoz.
Hát nem esett jól hazajönni, főleg nem a hétköznapi mókuskerék továbbhajtására. Lacám a hétvégéket velem töltötte, de a hétköznapokon viszont nagyon hiányzott a jelenléte. A költözködést is elkezdtük: egyre több bútor, holmi kerül a szomoróci házba, ez a Pest melletti viszont egyre sivárabb, igaz nem üres, mert némi bútort azért hagyunk itt is. Júniusra is ugyanez a tervünk (mikor megint csak 2 hétre megyek tanulni a szóbeli előtt). Július elejétől gyakorlatilag Lacám már véglegesen Szomorócon fog tartózkodni, én pedig a munkahelyi eseményektől függően ingázok majd addig (hétközben Pest, pénteken irány Kercaszomor), amíg egy végleges megoldást nem tudunk kieszközölni.
A hétvégére minden kedves Olvasómnak nagyon kellemes pünkösdi ünnepeket kívánok! Pihenjetek, kertészkedjetek, süssetek-főzzetek!
4 megjegyzés:
Örülök, hogy újra olvashatom soraid.Szerintem már sokan vártuk:)).A vizsgád kimenetelében teljesen biztos vagyok:jól sikerültek!!!Kitartás, nincs már olyan sok hátra.Az augusztusi falunapon ünnepelni fogunk!A 3-dik bekezdés melengette a lelkem:))köszönöm:))
Minden elismerésem a Tiéd a tanulást illetően! Biztos meg is lesz az eredménye a kitartásodnak és jól sikerülnek a vizsgák! Nekem már az nagy segítség lenne, ha fele annyi tanulni akarásom lenne, mint Neked (komoly szenvedés nekünk ez az államvizsgára készülés..).
Nagyon kedves történet, ahogy Kata rádismert Szomorócon :) Kicsi a világ... :)
További kitartást a tanuláshoz!
Az egyik kedvenc idézetem: "Ha az ember nem próbál tanulni, úgy öregszik meg, mint az ökör. Mert bár a teste fejlődik, a bölcsessége nem fejlődik vele." (Dhammapada)
Ezt vallom én is.
Kár, hogy a bringázások nem jöttek össze, mert nincs is jobb módja esténként a fej kiszellőztetésének. De az időjárás valóban olyan volt, hogy én is hanyagolni voltam kénytelen a bringát.
Ez a Kata-történet valóban nagyon jó :))
Kíváncsian várom, hogy s mint, mikor fogtok végül is költözni, munkát keresni-találni. A házatokra még mindig nincs vevő?
Kata: gondolok Rád a hétvégén! Remélem nem lesz hideg a keresztvíz :-))
Csibe: igen kicsi a világ. Kata csak fényképről ismert egészen addig, és milyen jól sült el, hogy megszólított.
Minyon: munkailag Lacám vállalkozó lesz, tehát őt nem terheli a munkakeresés gyötrelme, csak jöjjenek a megrendelések akár kályhaépítésre, akár fakitermelésre, mindegy. Én pedig, ha bejön az a mh-men, amire számítok, akkor ebben az évben már ugyancsak nem leszek rászorítkozva a munkahelykeresésre (felmentési idő + végkielégítés) Remélem, érted. :-)
A házunkat nézegetik-nézegetik, de igazán komoly vevő még nincs. De a tavasz valóban meghozta kicsit a fellendülést, legalábbis ezen a téren.
Megjegyzés küldése